Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1967. FEBRUAR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Téli nagyjavítás Jászkiséren (Folytatás az 1. oldalról.) Ráadásul új feladatok is jelentkeztek, ezért a korábbinál is szűkebb helyre szorultak a téli nagyjavítással. Alaposan ki kell használni tehát minden percet, hogy március elején teljes értékű gépek induljanak a munka- területekre. Ez nemcsak jó előkészítést, hanem lelkiismeretes, gyors munkát is igényel. A szerelőcsarnokban minden sínpár foglalt, a hozzá nem értő ember nem tud különbséget tenni a sárga színű masinák, között. Fülkék, műszerek, rugók, kerekek..., sok apró rejtélyes szerkezet, mind valamilyen meghatározott céllal. Mihályi Gábor elmagyarázza működésüket, feladatukat: egy 3—4 gépből álló géplánc kialakítja, tömöríti a kőágyazatot, közben magassági és oldalirányban milliméter pontosan beállítja a síneket. A néha több tízmillió forint értékű gépek 2—3 kezelővel 30—40 ember munkáját helyettesítik egy- egy vágányzár idején. Kiss Ferenc gépkezelőként 1972 óta járja az országot. Az égjük legmodernebb típusú szintező, irányító, aláverő géppel a Záhony és a Nyugati pályaudvar közötti vonalakon dolgozik. Az ő gépén még nem igen akad javítanivaló, de az ellenőrzés, a szabályozás azért nem maradhat el. — Ahogy az év végén várjuk a bevonulást, február végén ugyanolyan türelmetlenül készülünk az indulásra. Teljesítménybérben dolgozunk odakint, ezért nem mindegy, hogyan készítjük fel a gépünket a tíz hónapos munkára. — Nekünk is érdemes itt a műhelyben jó körülmények között mindent kijavítani — szól közbe Kurucz András, aki évközben műhelykocsival Záhonytól Hegyeshalomig járja a munkaterületeket, hogy seholse álljon a munka, a hibát rövid idő alatt megszüntessék. — A szervizcsoport dolgozói a gépkezelőkkel együtt vizsgálják át most a gépeket, és ennek legnagyobb hasznát a gép látja. A gépkezelők többsége ma már jászsági, sokan vannak Jászkisérről, Apátiról, Dózsáról, Szentandrásról. Az év nagyobbik részét nemcsak az otthonuktól, hanem központjuktól is távol töltik. Ezért ezt a néhány hetet használják ki továbbképző tanfolyamok szervezésére, egészségügyi vizsgálatokra, forgalmi vizsga letételére. A szabadságok nagy része is erre az időszakra marad. A téli nagyjavítás mára túl van a félidején, a munka begyakorolt módon, gördülékenyen halad. Nem is lehet gond, mert egy hónap múlva ismét megüresednek a sínek az üzemben. L. P. Az OSZT első ülésén Döntettek a kongresszusok indítványairól Az elmúlt év végén megtartott szövetkezeti kongresz- szusokat követően a három nagy ágazat országos tanácsai — az OKISZ, a SZÖ- VOSZ és a TOT — 11—11 küldöttet választottak az Országos Szövetkezeti Tanácsba; az OSZT, a szövetkezeti mozgalom társadalmi tanácskozó testületé, új összetételében pénteken tartotta meg első ülését. A tanácskozás — írásos előterjesztés alapján — elemezte a szövetkezeti kongresszusok tapasztalatait. Megállapította, hogy a kongresszusok felelősségteljesen és szakszerűen mérték fel a szövetkezetek helyzetét, szerepét, fejlődésük jövőbeni iránjrzatait, s határozottan állást foglaltak a népgazdasági és társadalmi programok támogatása mellett. A testület sorra vette a legutóbbi kongresszusokon elhangzott olyan indítványokat, amelyek a szövetkezetpolitika következetes, még sikeresebb érvényesítése végett kormányzati intézkedéseket igényelnek. Erre vonatkozó javaslataikat az egyes országos tanácsok még ebben a hónapban a Minisztertanács elé terjesztik. Kiegészítette az OSZT saját ügyrendjét, és véglegesítette alapszabályának módosításáról szóló, megerősítésre a kormányzat elé kerülő tervezetet. A változások arra iránjrulnak, hogy az OSZT a jövőben hatékonyabban segítse elő a három szövetkezeti ágazat együttműködését és behatóbban foglalkozhasson a szövetkezeti mozgalom közérdekű kérdéseivel. A tanácskozás megerősítette az OSZT munkamódszerét; azt, hogy az alapvető témákat plenáris üléseken tárgyalják meg, azokat a tagok és felkért külső szakértők gondos előkészítő munka alapján terjesztik elő. Két ülés között a halaszthatatlan kérdéseket a három országos tanács elnökeiből és főtitkáraiból álló elnökség tárgyalja meg. A tanácskozás megállapította, hogy bevált az a gyakorlat, amely szerint az OSZT elnöki tisztségét évenkénti váltással töltik be. A soros elnök 1987-ben Szabó István, a TOT elnöke. Az OSZT létrehozta nőbizottságát, megerősítette iskolaszövetkezeti koordinációs bizottságát, s tudomásul Vette azt, hogy az MTA—OSZT —MÉM agrárpolitikai és szövetkezetelméleti bizottsága az eddig kialakult keretek iközöét működik tovább. A négy nyelven, harminc év óta megjelenő Magyar Szövetkezetek felelős szerkesztői tisztében megerősítette Gulyás Pált. Az OSZT titkára ismét Pál József. A tanács taglétszámát — a titkár, továbbá a szövetkezeti kutatóintézet igazgatójának bevonásával — 35-re emelte. Nfitt a házilagos kivitelezés H tervezettnél több lakás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium legfrissebb adataiból kitűnik, hogy a vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a múlt évi lakásépítés. A népgazdasági terv tavaly 62,5—65 ezer új otthon felépítését irányozta elő, s az év befejezése előtti hetekben kapott jelzések még azt valószínűsítették, hogy ennek alsó határán valósul meg a terv. A mostani végleges adatokból viszont kiderült, hogy 1986-ban összesen 69 346 új otthon épült az országban, tehát jó 4 ezerrel több, mint amennyi a tervszám felső j határa volt. A túlteljesítést elsősorban a magántakásépítők erőfeszítései tették lehetővé; összességében az új alkásoknak már majdnem 90 százalékához jutottak hozzá a saját erőből végzett házilagos kivitelezéssel vagy vásárlás útján. A bőséges építőanyagkínálat, valamint a termékek gyári kiszolgálásának és az építők bolthálózatának fejlesztése is segítette a házilagos kivitelezést. Jelentősen túlteljesítették a lakásépítési előirányzatot Borsod. Hajdú- Bihar, Szolnok és Vas megyében, ám Pest és Veszprém megyében a tervezettnél kevesebb otthon készült el. Budapesten pedig mintegy ezer lakással maradtak adósok az építők. Az országban ezer lakosonként tavaly átadott 6,6 új lakással hazánk az európai országok középmezőnyéhez tartozik. • A Mezőgép Vállalat szolnoki gyára évek óta gyártja az állítható kombájnrostákat. Az idén mintegy 18 ezer darabot készítenek, ebből 13 ezret juttatnak tőkés piacokra. Képünkön a rosták ponthegesztését végzik (Fotó: T. K. L.) Kisújszállási Nagykun Tsz, Martfűi Növényolajgyár Pártszervezetek számvetése Ezen a héten kezdődött meg a pártszervezetek évi számvetése. Eltérő ez a korábbi évek gyakorlatától. Régebben ugyanis évzárás előtt néhány héttel már megtartották, a beszámoló taggyűléseket. A párt- szervezetek ezért csak „jósolhatták” a gazdasági eredményeket. Azt sem tudták pontosan, hogy milyen összegek állnak majd rendelkezésre a fejlesztésre. Most viszont a tavalyi eredmények részletes ismeretében pontosabban jelölhetik ki a követendő utat. Ehhez a munkához jó iránytűnek bizonyul a Központi Bizottság tavaly novemberi határozata. Az első tapasztalatok szerint a pártszervezetek küldöttgyűlésein, az összevont taggyűléseken és az alapszervezetek beszámoló taggyűlésein ehhez a határozathoz igazodva szabják meg a párt- szervezetek sajátos feladataikat. jövedelmező gazdálkodásért A Kisújszállási Nagykun Tsz pártvezetősége úgy döntött, hogy nem küldöttgyűlést, hanem összevont taggyűlést tart azért, hogy minél több emberrel közvetlenül értsen szót. Az elnöki asztal mögött a következő jelszó volt olvasható: „A jövedelmező gazdálkodás legyen a cselekvés általános normája”. Végeredményben ez a jelszó uralta mind a Szilágyi Lajos, üzemi párttitkár által tolmácsolt pártvezetőségi beszámolót, mind a felszólalók által elmondottakat. Az 1986-os gazdasági évet jó eredménnyel zárta a szövetkezet kollektívája. A 29 milliós nyereségi tervet 38,6 millióra teljesítették és mintegy 11 százalékkal növelték az árbevételt. A pártvezetőség beszámolója hangsúlyozta: a napi gondok megoldását is jól segítette az, hogy a gazdasági vezetők minden munkahelyen számíthattak a párttagokra, a pártcsoportok termelést segítő és agitációs tevékenységére. Az alapszervezetek folyamatosan figyelemmel kísérték az egyes ágazatok munkáját és ha valahol gondok adódtak, idejében jelezték azt. Az üzemi pártvezetőség megkülönböztetett figyelmet fordított a gazdaságpolitikai feladatokra. Az általa tárgyalt napirendek 36 százaléka gazdaságpolitikai téma volt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy javult a költség- gazdálkodás, új lendületet vett a beruházás és javultak az állattenyésztés eredményei. A párt- és a gazdasági vezetés munkájában a legteljesebb együttműködési készség nyilvánult meg. Az összevont taggyűlés részletesen elemezte a fő- ágazatok tevékenységét is. Egyértelmű dicséret csendült ki. a növénytermesztő főágazatról elrftondottaikból. Érthető ez, hiszen addig, amíg a környező gazdaságok többségében az ászály miatt a gabona hozamaiban nagy kiesések voltak, addig a Nagykun Tsz-ben elsősorban a gondos gazdálkodásnak, a kellő szakértelemnek köszönhetően ez nem következett be. A növénytermesztés hozamai számottevően nem csökkentek, sőt kukoricából rekordtermést takarítottak be. Ez a főágazat a költségek növekedése ellenére a tervezettnél nagyobb jövedelmet biztosított a szövetkezetnek. Az eredmények méltatása mellett a taggyűlés felhívta a figyelmet arra, hogy mindent meg kell tenni az öntözés sikeréért, hiszen az őszi gabonafélék nem keltek ki és a talaj rendkívül kiszáradt. Kétszáz rrí lliméter csapadék hiányzik. A hó elolvadása is csak ötven milliméter csapadékot jelent. Az állattenyésztési főágazatot több bírálat érte. Annak elismerése mellett, hogy az állattenyésztés színvonalát egészében nem lehet rossznak elkönyvelni, a taggyűlés felhívta a figyelmet — többek között — arra, hogy a sertés ágazatban a tervtől 11 millióval marad el az eredmény. Ilyen tényékre hivatkozva az összevont taggyűlés nem tartotta kielégítőnek a sertés ágazatban dolgozó szakemberek kezdeményező készségét. A kommunista kollektíva indokoltnak tartotta azt, hogy az ágazati üzemgazdasági adatokat alaposan elemezve javítsák eredményeiket. A műszaki ágazatról egészében véve elismeréssel szólt az üzemi pártvezetőség beszámolója. Elgondolkodtató viszont az egyik felszólaló többek által megerősített észrevétele: a RÄBA gyártmányokhoz nehezebb alkatrészeket beszerezni, mint az importból származó erőgépekhez. A beszámoló feletti vitában kilencen kértek szót. Felszólalásuk azt bizonyította, hogy a közös gazdaságnak nincs olyan területe, melyhez ne lenne közük a párttagoknak. Helyénvalónak bizonyult, hogy olyan feladatokat is elemeztek, melyeket a beszámoló csak szűkszavúan érintett, — így például a vagyonvédelmet, az információs munkát, a pártonkí- vüliekkel való foglalkozás részletes tapasztalatait. Az egyik felszólaló elmondta: az utóbbi három esztendőben évente hárommillióval növelték a tsz eredményét. Ügy kellene dolgozniuk, hogy hagyomány legyen ebből, és lehet is, ha mindenki „egy labdára játszik". Más szóval kifejezve: akkor lesz továbbra is eredményes a tsz gazdálkodása, ha a helyi gazdaságpolitikai célkitűzések következetes érvényesítése nemcsak a pártvezetőség, hanem az egész kommunista kollektíva szívügye lesz a továbbiakban is. Közös gondolkodás és cselekvés A megyei egyik legifjabb, termelését tekintve azonban a legkorszerűbbek és legjelentősebbek közé tartozó ipari nagyüzemében, a Martfűi Növényolajgyárban csütörtökön délután, a műszakváltást követően gyűltek össze számvetésre a kommunisták. A három alapszervezetbe tömörülő 112 párttag — 80,9 százalékuk fizikai munkás — összevont taggyűlésen értékelte — az üzemi pártvezetőség beszámolója alapján — az elmúlt évben végzett politikai, gazdasági, ideológiai munkát. A beszámoló taggyűlésen részt vett és felszólalt Radnai György, az MSZMP KB munkatársa is. Hogy mennyire munka jellegű volt ez a tanácskozás, azt jelezte a fegyelmezett gyülekezés, a szinte másod- percnyi pontosságú kezdés, a beszámolót követő nyílt, őszinte és a felesleges szószaporítást kerülő, a lényegi kérdésekre irányuló vita. A számvetésből és a véleményekből az is kitűnt, hogy a pártvezetőség és a kommunista kollektíva ismeri és helyesen értelmezi a Központi Bizottság tavaly novemberi határozatának lényegét, s annak tükrében felelősséggel gondolták végig a helyi lehetőségeket és teendőket — többek között az exportképes minőségi termelés fokozásának lehetőségeit. a m unka fegyelem és a munkaidőalap védelmének erősítését, a személyes példa- mutatás jelentőségét, s azt, hogy a kötelességüket nem teljesítőkkel szemben hogyan lépjenek fel. Az egyik hozzászóló igen találóan így fogalmazott erről: „Nálunk már régóta nem lehet elmenni a munka mellett, mert azt nem tűri a közösség!” S hogy ez mennyire így van, azt a termelési eredmények bizonyítják a legjobban. A nagyüzem gyakorlatilag változatlan dolgozói létszám mellett 330 ezer tonna napraforgó magot dolgozott fel 1986-ban, 44 ezer tonnával többet, mint az azt megelőző évben, s ez napi ezemégyszáz tonnás termelési teljesítményt jelent összesen 157 ezer tonna növényolajat állították elő, 25 ezer tonnával többet, mint 1985-ben. Nyereségtervük teljesülését azonban kedvezőtlenül érintette a növényolaj világpiaci árának évközbeni jelentős csökkenése; 1985-ben egy tonna napraforgóolajat átlagosan 596 dollárért tudtak értékesíteni, 1986-ban már csak 360 dollárért. A gyárnak azonban — a jövőre gondolva — mégis volt ereje a fejlesztésre: tavaly helyezték sikeresen üzembe a 124 milliós új beruházásukat, azt a fémsiló-rendszert, amely 14 ezer tonna napraforgómag tárolását teszi lehetővé — a zavartalan folyamatos üzemelés érdekében. És hosszasan sorolhatnánk azokat a műszaki és szociális fejlesztéseket is, amelyek a berendezések és kiszolgáló üzemrészek technikai színvonalának emelését, illetve a munkakörülmények és az üzembiztonság további javítását szolgálják. Az üzemi pártvezetőség titkára, Murin Ottó által előterjesztett beszámoló fölötti vitában tizenegyen nyilvánítottak véleményt. A kérdésiekből és hozzászólásokból világosan kitűnt, hogy a munkában, a közös cselekvésben egyet akaró, a teendőket helyesen értelmező, a gyárért, önmagukért és a jövőért felelősséget érző kollektíváról van szó. önkritikával szóltak többek között az információs rendszer fejlesztésének, élőbbé, közvetlenebbé tételének fontosságáról ; a szakszervezeti munka és a KISZ-szervezet tevékenysége fejlesztésének szükségességéről; a munkaidő utáni üzemi közélet szervezésének nehézségeiről (három műszakos termelés, a dolgozók többsége bejáró); sürgették a pártok tatás tankönyveinek korszerűsítését, s azt, hogy minden szinten vonják egyértelműbben felelősségre a hibás döntéseket hozókat, a munkafegyelem és a szocialista erkölcs normái ellen vétőket. Hogy az üzemvezetés és a dolgozók mennyire egyet akarnak, s kölcsönösen becsülik egymást, azt érzékeltette az is, hogy az igazgató, Császár István azzal kezdte hozzászólását, hogy megköszönte a párttagság példamutató munkáját, a feszített ütemű termelés melletti kiállásukat, s azt, hogy partnerek voltak az új kezdeményezések, termelési eljárások elfogadtatásában, bevezetésében. Az éves munkát értékelő beszámoló — melyet néhány konkrét • javaslattal, észrevétellel egészítettek ki a hozzászólók — egyhangú elfogadása után döntöttek az idei legfontosabb politikai teendőkről. Ezek középpontjában a KB novemberi határozata helyi megvalósításának követelményei állnak, kiemelten a hatékonyabb és a világpiac igényeinek még jobban megfelelő termelés bővülésének, a műszaki fejlesztés gyorsításának, a munkafegyelem és a közösségi szellem további erősítésének segítése, az ebben való kezdeményező részvétel. S. B.—L. Gy.
