Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
1987. FEBRUÁR 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zöldség-gvUmölcs A megyei párt-vb napirendjén Az öntözés helyzete és fejlesztése A megyében az 1950-es évek közepétől az 1970-es évek közepéig dinamikusan nőtt az öntözési kapacitás és annak' kihasználtsága, bár az utóbbi mindenkor nagymértékben függőt az éves csadadék mennyiségétől és eloszlásától, a megismétlődő eszályosságtól. Nagy előrelépést és fejlesztési lehetőséget jelentett a Tisza II. vízlépcső '.és öntözőrendszereinek főművi kiépítése. Az öntözés területi kiterjedésének jelentős akadálya viszont, hogy a főművi leágazások építése leállt. Ez is oka többek között annak, hogy az elmúlt tíz esztendőben csökkent a megyében az öntözött terület nagysága, 1976—60 között a megöntözött terület mintegy 49 ezer hektár volt, bár 1986-ban a korábbi évekhez hasonlítva már kedvező változás tapasztalható, ezzel együtt 40, 200 hektárt öntöztek a mezőgazdasági üzemek, — állapította meg a megyei párt-végrehajtóbizottság tegnapi ülésén tárgyalt jelentés. Az öntözési kedv visszaesésében közrejátszott a különböző támogatások megvonása, az 1979. évi új víz- díjrendszer bevezetése, á berendezések elhasználódása, az üzemelési költségek növekedése, mindezek következményeként 1983—84 évre a megye öntözési kapacitása a korábbi 88 ezer hektáros szintről 60 ezer. hektárra esett vissza. Az utóbbi években az öntözési kapacitása a korábbi 88 ezer hektáros szintről 60 ezer hektárra esett vissza. Az utóbbi években az öntözési módok is átalakultak, arányait tekintve uralkodóvá Vált az esőszerű öntözés. Ott lehet jól kimutatni, az öntözés hatását, ahol a szántóterület 30—60 százalékát rendezték be öntözésre. Ezekben a gazdaságokban jelentősen megváltozott a termelési szerkezet, növekedett a vízellátásra érzékeny kultúrák — kukorica, cukorrépa, lucerna — termőterülete és csökkent a kalászosok aránya. Az öntözés eredményeként stabilizálódtak és emelkedtek a hozamok, mellyel arányosan nem tartott lépést a jövedelmezőség növekedésé. A testület ismételten megerősítette korábbi álláspontját; a megye mezőgazdasági üzemeinek öntözési lehetőségei a vízkészlet oldaláról szinte korlátlanok. A megkezdett főműépítések folytatásával, következetes támogatási rendszerrel, a termelés jövedelmezőségének alakulásával teljesebben ki- használhatók az öntözésben rejlő lehetőségek. A VII. ötéves tervben szereplő fejlesztések megvalósításán munkálkodjon minden, érdekelt szerv, és teremtsenek megfelelő összhangot a melioráció és az öntözésfejlesztések között. A VII. ötéves tervidőszakra 30 000 hektárral tervezik növelni az öntözött területet, melynek beruházási vonzata közel egy- milliárd forint, a főműfejlesztési költsége mintegy 360 millió forint. A megyei tanács a megyei mezőgazda- sági szövetkezetek szövetségével közösen gondoskodjon a 2000-ig szóló öntözés fejlesztési megyei koncepció alapján — a program az év közepére elkészül — a fejlesztések tervszerű, ütemezett végrehajtásának feltételrendszeréről. A párt-vb hangsúlyozta, hogy a tervszerű, összehangolt fejlesztések; az öntözéses gazdálkodás térhódítása számottevően javíthatja a megye mezőgazdaságának teljesítőképességét. A testület megvitatta és jóváhagyta a Törökszentmiklósi Városi Pártbizottság területén folyó párttaggá nevelő és tagfelvételi munka tapasztalatait ellenőrző jelentést. Kötik a szerződéseket Az idén a tavalyinál 8—10 százalékkal több, mintegy 1,1—1,2 millió tonna zöldség és gyümölcs szerződéses termeltetését irányozta elő a hűtőipar tíz gyára és a konzervipar tizenöt, üzeme. A MÉM-ben elmondották, hogy a konzervgyárak az előző évinél mintegy 100—110 ezer tonnával több alapanyag átvételét tervezik. A legújabb összesítés szerint eddig a zöldség- és gyümölcsfélék 85—90 százalékára kötöttele szerződést a mezőgazdasági üzemekkel. Zöldborsóból több mint 110 ezer, paradicsomból 250 ezer, uborkából 40 ezer tonna vásárlásában állapodtak meg. Több üzem a tervezettnél is nagyobb mennyiségre szerződött a termelőkkel: a Kecskeméti Konzervgyár zöldborsóból, a Nagykőrösi és a Szigetvári Konzervgyár zöldpaprikából kér többet, mint amennyit eredetileg tervezett. A fűszerpaprika-termelők körében gondot okoz, hogy a külipiaoi értékesítés lehetőségei megcsappantak. Ezért a gyárak február közepéig mindössze 76 ezer tonna fű- szerpaprika átvételét tudták írásiba foglalni. A felmérések szerint további mintegy 20 ezer tonna paprika termelésére van szándék a nagyüzemekben. A kalocsai gyár körzetében most elsősorban a Kalocsai Agráripari Egyesülés tagüzemeit részesítik előnyben a további szerződések bővítésekor. A MÉM illetékesei — anélkül, hogy a paprika-feldolgozó üzemeket a számukra esetleg kedvezőt, len vállalkozásra sarkallnák — a szerződés nélkül maradt gazdaságok és kistermelők érdekeire tekintettel keresik a megoldást. A Külkereskedelmi Minisztériummal közösen kutatják az export fokozásának lehetőségeit. Hatvanmillió forint értékű bádogosipari termék gyártására kapott megrendelést erre az évre a Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet. A piaci igényekhez igazodva termékszerkezet váltást is végrehajtottak. A különféle csatornaelemek mellett elkezdték az alumínium füstcsövek gyártását is. Pontos munkát igényel a csatorna összeállítása Érdekes látványt nyújt az elkészült csövek sokasága. (Fotó: Mészáros) „Injekció” nélkiií, csökkenő létszámmaL Biztató eredmények a Karcagi üveggyárban Tóth Sándor, a Karcagi Üveggyár igazgatója — legalábbis önmaga számára — nem az ötéves tervciklus szerint figyeli az évek múláséval bekövetkező termelési változásokat, hanem azt mérlegeli, hogy 1982-től, amióta az ő kezében van a karmesteri pálca, mire jutott az üveggyár. Ügy látszik, az ottani kollektíva megértette az idők szavát. Bizonyságul néhány adat az 1982-től a múlt év végéig elért eredményekről: a gyár teljes termelési értéke ezalatt az idő alatt 83 millióról közel 150 millióra nőtt. Még szembetűnőbb a fejlődés a tőkés exportnál, aminek értéke 250 ezerről több mint 11 millióra emelkedett. A gyári eredmény mínusz 39 millióról plusz 12 millióra ugrott. Szintén pozitív változás következett be a termelékenység növelésében, a készletek csökkenésében, a fajlagos energia felhasználásban. , Az eredmények annál is inkább elismerésre méltók, mert azokat „injekciók” nélkül, csökkenő létszámmal érte el az üveggyári gárda. A tankmedence kivételével kapacitásbővítés nem történt. A gyár összlétszáma 431-ről 380-ra apadt. Akik ott maradtak, a korábbinál jobban megtalálták számításukat. Az átlagbér ugyanis 48 ezerről 68 ezerre nőtt. Ügy látszik, jobb lett a munkavédelem is, mert az évi üzemi balesetek száma huszonháromról hatra csökkent. Az eredmények alakulásában közrejátszott az is, hogy elterjedt a gyár jó híre. Esetenként olyan termékeket is rendelnek tőlük, amik nem vágnak a profiljukba. A napokban például egy bank világító udvarának a múlt században készült, nagyméretű díszes mozaikjának pótlását kérték tőlük. Munkájuk hasznát nemcsak a vállalatok látják, hanem a lakosság is, a fogyasztók számára is készítenek például ter- moplán üveget. A karcagi üzem, az ipari üvegek mellett — melyek a gyár fő profilját jelentik — egyre inkább tért hódít díszüvegeivel is. Az azok gyártását szolgáló kapacitás már végesnek bizónyul, válogathatnak a rendelésekben. Díszüvegeik keresettek Franciaországtól Ausztráliáig. Figyelemre méltó, hogy tavaly az amerikai piacon tizenhárom százalékkal tudták emelni díszüvegeik árát. (Bárcsak más vállalatok termékeire is ez volna a jellemző.) A javakkal való jó sáfárkodás, a racionális munkavitel jellemezte tehát az utóbbi években a Karcagi Üveggyárat. Most viszont úgy tűnik, hogy elfogytak a bejső tartalékok, vagy legalábbis nagyon megcsappantak. Sem a létszám, sem az energia nagymérvű csökkentése nem lehetséges ma már a termelés eddigi szintjének veszélyeztetése nélkül. Ebben az üzemben is felvetődött a kérdés: hogyan tovább? Van a gyárnak egy beruházást növelő terve, ami banki elbírálásra vár. A fejlesztés az export növelését is lehetőyé tenné. Gondot okoz, hogy saját erő is kellene a bankhitel mellé, az pedig nincs. Az üzem vezetői társulási, vegyesvállalati stb. formák mérlegelésével keresik a kiutat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az egyik külkereskedelmi vállalat hajlandó anyagilag is „beszállni” az üzem fejlesztésébe. A gyár jövője összefügg a szakember-utánpótlással is. Az üveggyárban három év óta van szakmunkást anuló- képzés. Így tehát az idén megkezdi a munkát az új szakgárda. Igaz, hogy fiatal koruk miatt három műszakban nem lehet őket foglalkoztatni, és katonaidejüket is le kell majd tölteniük, de a közeljövőben mégis nagy tartalékot jelentenek majd. A termékek egy része ugyanis évszázadok múltán is csak kétkezi munkával lesz előállítható. És ezekre a termékekre mindig akad kereslet. S. B. ingázók téten Szükségletek és tények Azon a bizonyos januári hét elején, amikor a lezúdult sok hó miatt megbénult az ország közlekedése, vettük észre Budapesten és más nagy városban, hogy milyen sok az ingázó. Nagyon sokan a város környékéről sem érkeztek meg munkahelyükre. Tizennégy vállalat teljesen, 30 részlegesen leállt. Mindenütt éreztük hiányukat. Még az időjárás szeszélyeitől leginkább védett földalatti villamosok ritkított járatai, és a felszínig kígyózó hosszú sorok is jelezték, hogy a metró dolgozói, vonatvezetői között szintén szép számmal vannak bejárók. Egymillió ember, minden ötödik dolgozó bejáró. Számuk, arányuk az utóbbi években — a helyi munka- lehetőségek bővülésével, a szabadidő felértékelődésével — csökkent. Főleg a fővárosban érzékelhető a hiányuk. Az ingázó naponta órákat tölt utazással, várakozással, vagy hetente, kéthetente látja családját. Rákényszerül erre a mostoha életmódra, mert a bejárók fele lakóhelyén és közelében nem talál semmilyen munkát. A másik felét pedig az igényeinek, adottságainak megfelelőbb munka, a magasabb jövedelem ösztönzi ingázásra. Szükség van a bejárókra A népgazdaság hosszú távon sem mondhat le a bejáró dolgozókról. Sok tevékenység — nemcsak az ipar, hanem a kereskedelem, az oktatás, az egészségügy, a szakigazgatás is — a legésszerűbb területi eloszlás ellenére a városokba összpontosul. Másrészt a munkaerő területi összetétele, kínálata-kereslete, szintén feltételezi a mozgást, az utazást. A városlakók többnyire képzettebbek, a munkakörülmények iránt igényesebb, mint a vidékiek. A mi „vendégmunkásaink” a bejárók, akik vállalják a fizikailag nehéz és kedvezőtlen körülmények közt végzett munkát — többnyire jó pénzért. Szó szerint igaz például, hogy a fővárost a vidékiek építik. Az ingázás csökkenése legerőteljesebben az egyébként határozottan mérséklődő állami lakásépítkezéseket sújtotta. A budapesti ÁÉV-k elnéptelenedése a vidéki lakásépítő vállalatok fölvezénylését tette szükségessé. Budapesten minden ötödik, Győrben és Miskolcon minden harmaA szabályozás módosítás másik iránya: lehetővé teszi a közlekedési eszközök szabadabb megválasztását, elősegítve az utazást, illetve a várakozási idők csökkentését. dik ipari, építőipari fizikai dolgozó ingázik. Hol, milyen mértékben alkalmaznak bejáró dolgozót — ezt a vállalatok saját hatáskörben döntik el. Az ingázók útiköltségének 86, illetve 80 százalékát kötelesek viszont megtéríteni. Ezen a kötelezettségen az 1987. évi szabályozás módosítás sem változtat. Lehetőség nyílik viszont a magasabb, akár 100 százalékos utazási költség térítésére. A térítés pontos mértékét a kollektív szerződés, illetve a munkaügyi szabályzat rögzíti. Dönthetnek most már például úgy, hogy a távolabbról bejárók, tehát az utazásra többet költő dolgozók terheit mérséklik, s a havi 150—200 forint feletti részt megtérítik a bejáróknak. A kötelező mérték feletti térítés után azonban a vállalatnak 40 százalékos béradót kell majd fizetnie, mivel a dolgozó számára a megtakarítás többlet bérkiáramlást, vásárlóerő növelést eredményez. (Az egyébként béradómentességet élvező szervezetek is csak ilyen kemény feltételek mellett növelhetik az utazási költség térítését.) A munkáltató térítést adhat a gyorsvonat igénybevételéhez — ugyancsak a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban rögzített módon. A kötelező 86 százalékos mértékig adómentes a gyorsvonati költségtérítés, afölött szintén 40 százalékos béradó fizetendő. A távolból bejárók utazási ideje ezáltal jelentősen csökkenhet. Saját személygép járművekkel munkába járók — bizonyos feltételek esetén — megkaphatják a személy- vonat, illetve az autóbusz igénybevételével járó költségtérítést. A térítés összege azonban személyenként és kilométerenként nem haladhatja meg a 80 fillért. Nem nagy összeg, 3—4 személy társulásával azonban már fedezheti a benzinköltséget. A magánszemélygépkocsik, motorkerékpárok szerény mértékű költségtérítésének engedélyezésével a munkaerőhelyzeten túl mérlegelni szükséges a közlekedési és üzemanyagtakarékossági lehetőségeket, így az utak, a tömegközlekedési eszközök kihasználtságát, a parkolóhelyek hiányát. Szabad közlekedés Nem várható gyökeres fordulat az ingázás arányában, helyzetében, legfeljebb apróbb - könnyítésekre, az útiköltség-térítések rugalmasabb kezelésére, a meglévő arányok stabilizálására számíthatunk. Csodák nincsenek. Bizonyítja ezt a fővárosi ÁÉV-ek létszámgondja. A kivitelező építőiparban hiába volt eddig is e rugalmas költségtérítési rendszer érvényben. De üdvözlünk minden eredményt, akármilyen szerény mértékben és viszonylag szűk körben csökkenjen is a várakozási és az utazási idő. Bizonyára nekik is hiányzott az a januári néhány napos kiesés. Mi, városlakó társaik mindenesetre nagyon örültünk megjelenésüknek. Nélkülük, az ingázók nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen az élet normalizálása, mint ahogyan a mindennapok ritmusához hozzátartoznak a metró, a járható utak és vasutak. K. J. Nem várható gyökeres fordulat
