Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUAR 25. Helyzetjelentés a tiszakiirti nevelőotthonból Lakótelepi látleletek Az őszön, — Ahyukám nem szeretett, azért adott be az intézetbe. — Testvéred van? — Négy. ö(k otthon vannak — mondja az égő, fekete szemű fiú. — Azért adott be, mert téged nem szeretett? — Hát... elváltak, és az az ember, aki odajárt az — után, nekem nem volt szimpatikus. Mindig visszadumá'l- tam neki. Én az apukámat szerettem. Meg is akart ütni az az ember. — Hogy szólítod? — Én? Sehogy! — Haragszol rá? — Haragszom. Meg akart ütni, én meg föl vettem a kést és mondtam neki, hogy ha megteszi, meghal. — Használtad is a kést? — A. nem. — Édesanyád szokott látogatni? — Csak édesapám. — Édesanyádra haragszol? — Haragszom. — Mit üzensz neki? — Semmit. • • • — Édesapám, édesanyám nem ismertem, mert már kéthónapos koromban állami gondozásba adtak. Van egy iker lánytestvérem Kisújszálláson, az ottani nevelőotthonban, meg egy kás- öcsém, kilenc éves, Szolnokon, a gyermekvárosban — sorolja a nyurga, szőke fiú nyugodt hangon. — A lány- testvéremmel régebben sokat találkozhattam, mert együtt voltunk Kisújszálláson, de megszűnt ott a fiú nevelőotthon, így kerültem Tíszakürt- re. Már öt éve. — Gyakran találkoztok? — Ritkán. Nincs hol. Ö nem jöhet ide, én nem mehetek oda. Most majd húsvét- kor fogunk. — Milyennek képzeled édesapád, édesanyád? — Hát... nem tudom. • • • A tiszakürti nevelőotthonban nyolc esztendeje jártam utoljára. Az öreg kastély azóta új tetőt kapott, s amikor Kiss Csaba igazgatóval végigjárjuk az épületet, más Változások is föltűnnek. A régi bádogvályúk helyett tisztességes mosdók, vízöblítés« vécék, zuhanyzók szolgálják- a hatvannál több kis lakót. Kicsempézték a mo- sókonyhát, benne böhöm- nagy mosógép, szárító. A szűkös kis vasalószobában penészes a fák Az udvar végében faház, benne az egyetlen napos-tágas helyiség: az asztalitenisz szoba. A főépületben itt-ott előtüremkedik a salétrom, másutt vásott a ipadió. A hálótermek apró ablakain alig verődik be valami fény. Igaz, északra néznek. A szobák agyonzsúfoltak, az emeletes ágyak elfoglalnak minden talpalatnyi helyet, de nem tágasabbak a tanulószobák sem. Egyáltalán: nincs itt tér, minden szűk, elhasznált, kopott. Mintha megállt volna az idő. Málik a vakolat, hull a festék, sebeket ütöttek az évek az ajtók, ablakok festékén. Hatvannégy állami gondozott fiúnak ez az otthona. Az udvar kézilabdapálya, rajta a kazán salakjának hegyei — most jótékony hó takarja. A kerítés mögött ott a híres arborétum, kopasz fái a hideg napsütésben is gyönyörűek. A szép növénykert nemrég bűvült újabb ti/, hektárral Az otthon udvara nyolc év alatt egy négy- zetcentiméterrel sem. • • * — Nincs életterünk — ösz- szegzi a látottakat a másfél éve idekerült igazgató. — Igyekszünk mozgatni a gyerekeket, visszük a buszunkkal őket, ahová csak lehet. Hétvégén. De hétközben? A fiúk élete a hálószoba, a tanuló, az asztalitenisz szoba, az ebédlő és az osztályterem falai között telik. Faltól falig, szobától szobáig. Nincs egyetlen önálló zug, ahová a kamasz, vagy a hét-nyolc-tíz éves ember- palánta elvonulhatna. Ami csak az övé, a szekrény, amiből mindenkinek jut egy a folyosón, az egyetlen hely, amit a magáénak mondhat, ahová a kincseit teheti. Szekrény? Talán százhúsz centi magas, huszonöt centi széles, a mélysége legföljebb arasznyi. Az idén elkészültek az új szekrények, a pénzünk megvan rá — mondja megnyugtatásul az igazgató. Fáradtnak látszik. Nem csoda. Szavaiból az derül ki, hogy nem minden kollégájával elégedett. Van, aki szinte csak munkának -tekinti a napi néhány órát. Helyettük mást? Reménytelen. Ki jön Tiszakünbre? Nevelőotthonba ! Legalább lakást adhatna az intézet,- de h#t mncs. Az egyik szolgálati lakásban Kiss Csaba -lakik a családjával, a másikban egy munkatársa. Ez minden. Hiába az átlagosnál jobb pedagó- gusi fizetés, jelentkező alig akad. A volt igazgató most nevelőként dolgozik itt, tőle is eredeztethető, hogy a körzeti általános iskola igazgatójával — és persze a testülettel — az intézet összerúgta a p>ort. A pedagógus képesítéssel rendelkező felnőttek viszályát senki más, csupán az egyébként is hátrányos helyzetű állami gondozottak érezték meg. Valamit már oldódott Kiss Csaba szerint a korábbi fagyos légkör, de még messze vannak az igazitól. Nem kevés a gond a nevelőmunka hiányosságai miatt sem — gondolkodik hangosan az igazgató —, csakhát a helyzetünk sajátos. « * • A -kép talán riasztónak tűnik, de valamit mindenképpen jelent az, hogy -korábban igen ritkán fordult elő szökés mostanában egyre gyakrabban. Az elmúlt év november 19-én dr. Jekkel Magda, a KÖJÁL kunszentmártoni szolgálatának igazgatófőorvosa a következőiket rögzítette jegyzőkönyvbe: „A hálótermek zsúfoltak, mindenhol több ágy van elhelyezve a megengedettnél. A padozatuk elkorhadt, a falak vizesek, salétromosak... Az ablakok kicsik, a fényforrások száma kevés. A betegszoba is zsúfolt, a bútorzat elhasználódott”. Mindezek megszüntetésére december tizenötödikét javasolta a főorvosasszony. A határidő régen lejárt. Vajon minek olyan határozatot hozni, ami nem tartható be, aminek nincs anyagi alapja!? Mihályi István, a megyei tanács művelődési osztályának gazdasági csoportvezetője sorolja, hogy az elmúlt hét év során a -költségvetésen fölül az. intézet körülbelül tizenöt millió forintot kapott és költött az épület állagának megóvására. Készült ebből új kazánház, rákötöttek a hivat ködőn szép körzeti iskola szennyvízcsatornájára, cseréltek bútort, fölújították a konyhát és így tovább. Sok minden történt itt, mégsem jók a körülmények. — Pár évvel ezelőtt, egy fiatal, agilis igazgató irányítása alatt ez az intézmény annyit fejlődött, amennyit azelőtt soha. Most? Nagyréven volt egy telke a gyerekeknek, rajta évek óta építési anyag. Hát azt most el kellett adnunk, nehogy teljesen kárba vesszen. Maradt a puszta föld a nevelőotthon tulajdona. Az az igazság, hogy tömérdek társadalmi kapcsolat • szükséges, mert ezek a kapcsolatok megsokszorozzák a forintokat. Meglehet, ám Kiss Csabának is igaza van, amikor azt mondja, hogy ez kastély — tehát lakás — volt és nem nevelőotthon. Költhetnek rá annyit, amennyit akarnak, igazán jó sohasem -lesz. Az állami gondozott gyerekek számának növekedését figyelembe véve viszont még ehhez a hatvannégy férőhelyhez is ragaszkodni kell. Ebben az ötéves tervben végre -Kicserélik a báró ajtóit. ablakait. Igaz, több fény attól még nem lesz... • • • — Szerintetek milyen a jó család? — Szeretik a gyerekeket — mondja az égőszemű, aki az imént semmit sem akart üzenni az anyjának, — nem dobálják csak úgy el őket. Mindent megbeszélnek. — A jó család — néz körbe a csöndes szavú nagyfiú — az olyan, hogy megvan benne az apa. anya. Nem előkelőek, de nem is szegények, a gyerekeiket nem hagyják. Ha úgy fordul a sorsuk, hogy a kissrácot mégis el akarják vinni intézetbe, akkor harcolnak érte, nem enigedi-Jc. — Ha már gyereket nemzett az ember — folytatja halkan, szinte magának a beszédes szőke —, akkor azt föl kell nevelni! Jól, szere- tetben. Ügy, ahogy engem szeret Sz. tanár úr. D. Z. a folyosón: — Tudja, hogy én már voltam a rádióban is? — szögezi rám a szemét a hetedikes fiú. — És miért? — Mert ap>ám fölakasztott. Be volt rúgva, azért. _ — Hát egy kis p>énzt is elvettem tőle. — Ki talált rád? — Anyu, ő vágott le a kötélről. — Nem félsz, hogy még- egyszer -megtörténhet? — Nem. Most is voltam otthon, hazaszöktem. Mondta apu. hogy felejtsük él az egészet. — És te elfelejted? — Én igen. — Jól érzed magad az intézetben ? — Nem rossz. — Mi hiányzik? — Hát... apu, meg anyu. Hortobágyi Zoltán Budapesten megkezdődött Európai Népesedési Értekezlet Kedden a Budapest Kongresszusi Központban Heino Wittrinnek, az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) főigazgató-helyettesének elnökletével megkezdődött az Európai Regionális Népesedési Értekezlet, amelyre első alkalommal került sor az ENSZ 1984. évi, mexikóvárosi nemzetközi népesedési konferenciája óta. A magyar kormányt az ENSZ kérte fel: legyen házigazdája a rendezvénynek. A tanácskozáson 29 ország kormánydelegációja vesz részt, s képviselteti magát több, a népesedés kérdéseivel foglalkozó ENSZ-intéz- mény is. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának küldöttségét Gennadij Bir- jukov főtitkárhelyettes, az ENSZ Népesedési Alapja delegációját p>edig Rafael M. Salas főigazgató, az ENSZ főtitkárhelyettese vezeti. Megnyitó beszédében Cse- hák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese a magyar kormány nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Szólt. arról, hogy a világon sokhelyütt fenyegető túlnépesedéssel szemben az európai régió számos országában a népesség reprodukciójának tartós hiánya, illetve a lakosság elöregedése jellemző. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi gazdasági korszakváltás idején — amelynek megvannak a maga politikai, társadalmi, demográfiai vonatkozásai — az európai országok, kormányai hosszú távon felülkerekednek népesedési gondjaikon. Kertbarát-kiállítás Tavasz a télben „Tavasz a télben” elnevezésű, árusítással, szaktanács- adással egybekötött kiállítás nyílt kedden délelőtt a VIII. kerület Rákóczi Ferenc út 57. szám alatti Ip>ari Bemutatóházban. A péntekig 10— 18 óra között látogatható bemutatón a hagyományos kerti szerszámok, eszközök, növényvédőszerek és vetőmagok mellett igen sok újdonsággal is megismerkedhetnek a kertbarátok. így tolható ka (tóval, szétszedhető ültető- és palántázó ládával, a tartósítószer nélküli gyümölcslé-készítés házi berendezésével, rovarcsapdával, szupjerkomposztta) és más talajjavító anyagokkal. Kékesi László éppen tíz esztendeje tagja a munkásőrségnek, és ezt a jubileumot egy bravúros tettel ünnepelte. Igazán nem vágyott ilyen emlékezetes cselekményre, ám az élet ügy hozta, hogy mostanság gyakran volt célpontja bűnös szándékú egyéneknek. Február 13-án, pénteken este nyolc óra 10 perckor tévénézés közben a kislánya így szólt: — Nézd csak apu, egy idegen bácsi van a konyhában! Mire a házigazda a bejelentés nélkül érkező látogató céljáról érdeklődhetett volna, az hanyatt-homlok menekülve átvetette magát a kapun, miközben elejtette a zsákmányolt üveg borát és lélekszakadva loholt végig a Vörös Csillag úton. Kékesi László utólérte, de ekkor még némi szóváltással beérte, s az illetőt útjára engedte. Február 22-én éjjel azonban, ha lehet, még izgalmasabb kalandban volt része. Éjjel egy óra tájban arra lett figyelmes, hogy valaki beindította az utcán álló hogy híre jött, a házban mindenki megszavazta a lakásszövetkezet javaslatát. Akkortájt a szomszédban is jártak betörők, s valahogyan mindenki szeretett volna nagyobb biztonságot. Az otthonának, nem a vagyonának, hisz kevés lakótelepi lakásban látható manapság műkincs, s a szekrényekben se sok készpénz, meg takarék- könyv lapul. Azért az otthona mindenkinek fontos, ért- hatöen nem kívánja a hívatlan látogatót. A lakás- szövetkezet saját keretéből azt válallta, hogy biztonsági zárakat szereltet a folyosóajtókra. Mindenki aláírta, beleegyezését adta. Már tél volt a javából, amikor megérkeztek a szerelők. Pár napon belül minden folyosóajtóra fölszerelték a zárat. Egy este két ’gazán jó modorú, udvarig ^fiatalember csöngetett be a lakásokba, átadott két kulcsot minden tulajdonodnak, s aki kívánta, megmutatta, hogyan kell vele nyitni-zár- ni. Azt hihetné az ember, ezek után minden rendben, a nappal dolgozók is nyu- godtabban mennek el, s térnek haza, biztonságosabb lett az élet. Hát... Különféle morgolódások hallatszanak napjában azóta. Van, aki mérgében úgy bevágja a folysóajtót, hogy a legközelebbi lakásban még a képek is elmozdulnak a falon. Van, aki nem szól, de akár jön, akár megy, nem használja a kulcsát. Tárva az ajtó. mintha mi se történt volna. És van, aki még éjszaka se zárja be, ha megtér végire otthonába. Sőt, újabban már a kapuzárásért is morgolódnak. Azt mondják a ház bölcs öregjei, nem ezek fogják bánni a lustaságot. Az ilyen embereknek szerencséjük van. Legfeljebb egy szomszédot ér váratlan meglepetés. Vajon akkor mit szólnak majd, egyáltalán észreve- szik-e magukat a ... milyenek is? Olyanok! A tűzoltók rendszerint szombaton vagy vasárnap jönnek. Hét közben talán még sose jártak a házban, pontosabban abban a lakásban, ahová vissza-vissza hívják őket. Amikor szirénázva megérkeznek, s megállnak, a ház előtt játszó gyerekek, kántálva, rigmusban adják hírül az emeletekről riadtan kinézőknek: „Már megint, már megint beivott Juci nénink. Nagy baj nincs, nagy baj nincs füstöl még csak, tüze nincs.” Ezek az ebadták, még igazuk is van. A magányos nőszemély a hétvégeken önt autóját. Az ablakon kinézve egy kocsi körül settenkedő alakot látott, miközben egy másik a már beindított motor gázpedálját nyomkodta. A munkásőr hatalmas kiáltással és egy tiszteletet parancsoló kerti szerszámmal szerzett tekintélyt magának — olyannyira, hogy a két férfi elmenekült. Az álmából felvert kocsitulajdonos azonban nem érte be ennyivel, amúgy pizsamásán beült a volán mögé és a kocsifel- törők után indult, ök azonban egérutat nyertek, s eltűntek a jótékony éjszakai homályban. Miközben Kékesi László autójával még végigcirkálta a környező utcákat, majdnem összeütközött egy veszélyesen kikanyarodó gépkocsival. Gyanús volt, így hát követni kezdte, és a város központja felé haladva, a megyei tanács táján mellé állt, majd a járdához szorította. Ezután kiszállt a gépkocsijából és a szabályzatnak megfelelően szolgálatba helyezne magát, maid az igazolványokat kérte. A két túrkevei illetőségű fiaföl a garatra, s mint kis gyerek, rögtön a konyhában akar tüzelni, — egész hétre megfőzni. Hogy közben ő elalszik, a gáz nem. s ég az edény, füstöl a konyharuha? Eddig mindig észrevették a folyosó lakói. Ha füst gomolyog, bűzös a levegő, valaki mindig van otthon, aki szól a tűzoltóknak. . . Nehogy egyszer, egyszerre mindenki távozzék. .. A tizediken, az a rég nagybeteg öregember meghalt. Mármost a halál nem jelez órára előre, s nincs az az orvos, aki megmondaná, hogy éjfélkor vagy déli 12-kor jön a kaszás. Annyit mondtak csak az öregasszonynak, amikor legutóbb kiadták a kórházból, hogy már a vég közelít, aligha tudnak bármit is segíteni, ha még rosszabbra fordul az állapota. Az öregasszony nem pjerelt, minden öreg tudja magáról: ha jön a halál, legalább a saját ágyában érje el az embert. Így megadóan tette- vette dolgát a férje körül. Azon a bizonyos napion azért kicsivel több volt a dolga. Akinek gyereke van, s az már felnőtt, unokával is oszthatja manapság idejét. Az idős házaspiár fia meg menye a színházbérlet miatt megkérte a nagyit: nadd aludjon náluk a négyéves kisfiú. Most mondja valaki, hogy bármilyen nagy bajt is érez, de ilyesmit nem vállal föl egy nagyszülő? Na ugye! Éjfél felé a kisgyermek már mélyen aludt, amikora félszobából az első halálhör- gés hallatszott. Az öregasz- szony, aki napok óta mint nyúl a bokorban, átment, s kettőig nem számolt, tudta, özvegy már. Az öregasszony nem mert — nem akart, mindegy! — sehová becsengetni. Bezárta a lakásba a holtat az élővel, s elgyalogolt a legközelebbi telefonig. (Van a házban nem is egy telefon, dehát éjfélkor?) Jó félórába telt, de illemtudóan a ház előtt várta a mentőket. Azok kijöttek, megállapították, amit mérő is tudott, s mondták, telefonáljon tovább, hívja a hullaszállítókat. Telefonált. Hajnali háromig csak elrendeződött minden. Az öregasszony a hirtelen rászakadt gyász, meg az unokája miatti rettegésben akkorra szépjen meg- őszüllt. — Tudja, mi a szörnyű? — Kérdezte a ház másik idős lakója, aki mindezt elmesélte. — Hát az, hogy én se mernék senkinek se szólni, mégha mind a három kis- unokám épp nálam lenne. Mondja, nem borzasztó? Sóskúti Júlia talember, vonakodva bár, de eleget tett az igazoltatásnak, és mi mást tehettek volna — miután kilétüket már úgyis felfedték — minthogy Kékesi Lászlóval a rendőrségre vonultak. Az ügyeletén túl sokat nem tagadtak, mindössze a szándékukat illetően bonyolódtak némi ellentmondásba. Az egyikük azt állította, hogy csak magnókazettákat akartak szerezni, a másik viszont úgy vallott, hogy a lámpákra vetettek szemet. Mindennek azonban ellent mond az a tény, hogy a motort beindították és az ablakot már megtisztitották, és ha a tulajdonos nem érkezik, alighanem el is indultak volna. Kékesi Lászlót a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezíetője jutalomban részesítette. Ezzel minden bizonnyal egyétértenek azok a gépkocsi-tulajdonosok, akiknek autóiban a téli kemény fagyokon kívül a gátlástalan tolvajok és rongálók is kárt tettek! — Pb — íz egész ország terüle- ére szállítják az epe, náj, gyomor és cukor- letegségekre jó hatással evő gyógyvizet a tisza- lenői Mira üzemből, dinden igényt ki tudlak elégíteni, sőt ettől íz évtől már szovjet negrendelésre is dolgoznak. így sikerül az ;lmúlt évi 2 millió 380 ezer palackos teljesítményüket növelni. Felvételünk a palackozó üzemben készült. (Fotó: Mészáros) „Szolgálatba helyeztem magam!” Autótolvajokat csípett nyakon egy munkásőr
