Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-24 / 46. szám

1987. FEBRUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szovjet hadsereg napja Koszorúzás a fővárosban és Szolnokon Űj év kedvezőbb kilátásokkal Beszélgetés Búzás Sándorral, a Jászberényi Városi Tanács elnökével A szovjet had­sereg és haditen­gerészeti flotta megalakulásá­nak 69. évforduló­ja alkalmából ko­szorúzás ünnep­séget . tartottak hétfőn a gellért­hegyi Felszabadu­lási Emlékműnél. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a fegyveres erők ne­vében Kárpáti Fe­renc vezérezre­des, honvédelmi miniszter, Kama­ra János belügy­miniszter és Bor­bély Sándor, a Munkásőrség or­szágos parancsno­ka, a Szovjetunió budapesti nagy- követsége képviseletében Bo­risz Sztukalin nagykövet, Igor Mihejev követtanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé he­lyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. Meg­koszorúzták az emlékművet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetsége, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága és a bu­dapesti katonai attasé testü­let képviselői. Az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport koszorúját Alekszej Gyerni- dov vezérezredes, a déli had- seregcsoport parancsnoka, Anatoli] Makunyin altábor­nagy és Jurij Vodolazov vezérőrnagy, a katonai ta­nács tagja helyezte el az emlékművön Koszorúzási ünnepséget tartottak tegnap Szolnokon is. A város felszabadításáért elesett szovjet hősök sírjánál a városi tömegszervezetek, az üzemek, valamint a fegy­veres testületek és a lakos­ság képviselői helyezték el a kegyelet virágait. A Hősök terén lévő szovjet hősi em­lékművet Sándor László, a HNF megyei titkára, Galam­bos József, az SZMT titkára és Szymczak Judit, a KISZ megyei bizottságának titká­ra, valamint a fegyveres erők, az üzemek képviselői koszorúzták meg. A lakos­ság köréből is sokan helyez­tek virágot az emlékmű ta­lapzatára. Felvételeink a Hősök terén készültek. (Fotó: T. Z.) Versenyző fuvarozók E versenynek főszereplői nem csodálatos sportkocsik, különlegesen felkészített rallysok. E verseny hazánk útjain folyik nap mint nap, utasokért, árukért és kilo­méterekért. A magyar közle­kedési ágazat 1985-ben 714 és félmillió tonna árut szál­lított el, s az áruszállítás­ban a legnagyobb tömeget a közúti közlekedés mozgatja meg. A közúti fuvarozás több mint ötszörösével múl­Magyarországon lényegé­ben három nagy szektorra osztható a közúti áruszállí­tásban résztvevők népes tá­bora. A népes tábor igenis indokolt kifejezés, hiszen a tehergépkocsi-kapacitás az elmúlt öt esztendő alatt több mint 35 százalékkal nőtt. Mlintegy 30 ezer tehergép­kocsi van magánkézben, s 13 ezren foglalkoznak hiva­tásszerűen árufuvarozás­sal. Az úgynevezett közhasz­nálatú vállalatoknál —. a Volán vállalatai, a Belkeres­kedelmi Szállító Vállalat stb. — a kocsiszám 7 szá­zalékkal csökkent, a közüle- teknél pedig a teljesítmény visszaesés ellenére 12 száza-* lékkai nőtt. A közúti szállítások zömét az 1960-as évekig a felsza­badulás után megalakult TEFU vállalatok látták el. Ekkor jelentős változást ho­zott, hogy megfelelő jogi keretek között a gazdálkodá­si egységek, üzemek, válla­latok, szövetkezetek részére is szabaddá vált a közúti árufuvarozás. A magánfuva­rozást az 1982 évi engedélye­ző rendelkezések után viha­ros gyorsasággal fejlődött, de ebben amint azt a közleke­dés-áruszállítás szerkezetét vizsgáló szakemberek meg­állapítják, közrejátszott az is, hogy a fuvarpiac tényle­ges keresleti növekedése Tovább szélesíti a közuta­kon kialakult kínálati túl­súly, hogy a közületek — melyek a teherszállító jár­műpark 68 százalékával ren­delkeznek — 1985-ben már csaknem 44 millió tonna árut fuvaroztak el a lakos­ság, illetve más közületi szervek részére. Ez ugyan összes teljesítményüknek csupán töredéke, alig vala­mivel több mint 13 százalé­ka, ám maga a tény, hogy ja felül ma is a vasút tonna- teljesítményét és a vasút- közút közötti arányok ten­denciája azt mutatja, hogy egyre inkább a közút felé billen a mérleg nyelve. En­nek többféle oka, magyará­zata van, tény azonban, hogy a gazdaságossági szá­mítások szempontjából nem éppen kedvező, hogy az áru egyre inkább és szíveseb­ben vándorol a közúti szál­lítók felé. mellett az 1986. január else­jéig fenntartott kedvező adózási rendszer volt ér­vényben. A szakma úgy fogalma­zott,' hogy nem egyenlőek a fuvarpiaci versenyfeltéte­lek. Az elmúlt öt év szá­mait vizsgálva kiderül, hogy az összes árufuvarozásban a közhasználatú vállalatok ré­szesedése alig — 0,7 száza­lékpontos növekedés — vál­tozott, a közületi teljesítmé­nyek 5 és fél százalékkal csökkentek, míg a magánfu­varozói részesedés az összes árufuvarozásnak majdnem öt, pontosan 4,8 százalékát, adta. így alakult ki 1985-re az áruszállításban a köz- használatú, közületi és a magánfuvarozás 53:42:5 szá­zalékos aránya. A közhasz­nálatú vállalatok közül a Volán vállalatok fuvarozzák a teljes árutonna 30,1 száza­lékát tehergépkocsi park­jukkal — amely az összes teherautónak tíz százaléka. Néhány év óta rendszere­sen végeznek nemzetközi fuvarozást is, s ezzel ver­senyt jelentenek a Hunga- rocamionnak. A belföldi: fuvarozásban a magánfuva­rosok megjelenése viszont számukra teremtett ver­senyhelyzetet. Emiatt né­miképp csökkent is á Volán vállalatok teljesítménye. jelen van ez a szektor is a nyitott fuvarpiacon erősíti a fuvaroztatók pozícióit. A magánfuvarozás megje­lenésével átvette a lakos­sági — ezen belül is főleg az apróbb tételű — áruszál­lítások java részét. Tényle­gesen javította a szolgálta­tás színvonalát. A fuvaro­zók jelentős hányada kisebb településeken dolgozik. Em­lítésre méltó az is, hogy olyan tevékenységet folytat­nak — javarészt —, ame­lyet a közhasználatú válla­latok profiljukból és spe­ciális eszközállományukból adódóan nem szívesen vé­geztek. Költöztetés, gázpa­lackok szállítása, kisebb té­telek elfuvarozása. Az is kétségtelen, hogy a magán- fuvarozók a kistételű áru- szállítások kapcsán — gyak­ran a jogszabályi lehetősé­geken kívül is — tényleges szállítóként jelentek meg egyes vállalatok, üzemek, szövetkezeteknél. Gyakran fordul elő, hogy a hivatalos tarifa alá tudnak ajánlani, s ekkor merül fel az a kérdés amit a szakma­beliek feszegetnek főként, hogy nem egyenlőek a ver­senyfeltételek, a magánfu­varozást nem terhelik olyan költségek, elvonások mint közületi, vagy éppen köz­hasznú vállalati konkuren­seit. Bár kétségtelen, hogy e megállapításnak megfel­lebbezhetetlen adatok, té­nyek, statisztikai kimutatá­sok adják az alapját, azt sem szabad elfelejteni, hogy a magánfuvarozót nem ter­helik az adminisztrációs ap­parátus fenntartási költségei, nem kötik felesleges bürok­ratikus előírások s ezért is versenyképesebb. Időben ott legyen Ha a közúti árufuvarozás napjainkban az áruszállítás kulcskérdésévé vált, egyik oka ennek éppen az, hogy valódi piaci verseny alakult ki e téren, s ahonnan nem lenne szerencsés adminiszt­ratív úton visszafelé lépni. Hogy a verseny legyen igazi verseny, s legyenek a részt­vevők számára egyenlőek a feltételek, ezzel csak egyet­érteni lehet. A versenynek viszont egyetlen célja lehet, hogy segítse a fuvaroztató- kat, s ne a kereslet legyen túlsúlyban, hanem a kínálat. A baj akkor van, ha a la­kosság nem tudja kivel ha­zavitetni a megrendelt sze­net, fát, vagy éppen a meg­vásárolt bútort. De folytat­hatnánk azzal is; mindegy a vásárlónak, hogy a terme­lő által megtermelt zöldség milyen rendszámú autón jut el a piacra. Ott legyen és időben ott legyen. Ha a versenyfeltételek tisztességes játékszabályai ezt segítik elő, akkor mind­annyian csak nyerünk ezen a versenyen. Sz. A. Teherautók tízezrei Kínálati piac — Hét eve vá­lasztották a váro­si tanács élére. Azóta elmúlt egy eredményes 5 éves tervidőszak, amelyber\ Jász­berény az eddigi legdinamikusabb fejlődését érte el. Milyen évet zárt a tanács 1986- ban? — A népgazda­ság a vártnál ne­hezebb évet ha­gyott maga után és ez éreztette ha­tását a tanácsok gazdálkodásában is. Már év közben láttuk, hogy az eredetileg terve­zett feladatokat nem tudjuk ma­radéktalanul meg­oldani, ezért az éves tervünket többször is módosítottuk. Összesen mintegy 15 millió forint központilag sza­bályozott bevétel hiányzott a kasszából, ami nem a ta­nácsi dolgozók, vagy a testü­let hibájából származott. A jászberényi üzemeket, válla­latokat se lehet elmarasztal­ni, meirt^ teljesítették tervüket, sőt összességében a tervezettnél magasabb nyereséget értek el. Tehát nem városi, vagy jászsági gondok, hanem a népgazda­ság nehézségei miatt nem kaptuk meg teljes egészében az úgynevezett fejkvótát. A saját bevételeink pedig nem pótolták a kiesést, így bizo­nyos feladatokat át kellett ütemeznünk. A mlült évet egyébként a VII. ötéves ter­vi elképzelésekkel összhang­ban az alapellátás javára szántuk. Ügy érzem ezen a téren előreléptünk, sőt a közműépítésben látványos eredményt értünk el. Mindegyik fontos — Tanácstagi beszámoló­kon, munkahelyi, vagy nép­front fórumokon sokszor fel­vetődik az elmaradott köz- művesitettség. A lakosság a tanácstól várja a megoldást. — Sajnos nem egy község megelőz bennünket a vízel­látás biztonságában, a bur­kolt utak kiépítettségében, ennek következményeit nem­csak a választók, hanem ml is jól érzékeljük. Szerencsé­re azért a lakosság nagyobb része tisztában van azzal, hogy a tanács egyedül nem vállalhatja magára ezt a fel­adatot, sőt a fejlesztésekben, hálózatbővítésekben döntő részt ők vállalnak. A lakos­sági összefogással történő közműépítésnek szép hagyo­mányai vannak Jászberény­ben. így épülnek a vízveze­tékek, az utak, a járdák, né­hány éve a szennyvízelveze­tésre is alakulnak kis kö­zösségek, a múlt évben pe­dig már a gázvezetékek egy része is így készült. — Mindezen túl a rcjú'lt évben befejeződtek a gáz­programnak a pályázatban szereplő beruházásai, a víz- elvezetés biztonságosabbá vált, mert a hálózatra kö­töttünk egy új kutat és elké­szült egy 800 köbméteres felszíni tározó. A tervezett­nél pedig korábban sikerült megépíteni a kórházban az ideggondozó és alkohológia épületét. Mintegy 330 millió forinttal gazdálkodtunk, melynek 80 százalékát az in­tézmények működése emész­tette fel, a fejlesztési forrá­sainkat pedig hiteltörleszté­sek zsugorították. A január­ban bevezetett egységes pénzügyi rendszerben külö­nösebb nehézség nélkül, a rendelkezésre álló pénzzel felelősen, az előírásoknak megfelelően gazdálkodtunk. — A tanácsi munkában a különböző érdekek összehan­golása, a feladatok megoldá­sa során bizonyosan sok vá­ratlan akadály jelentkezik. — Egy esztergályos a muri­ját folytathatja ott, ahol előző nap abbahagyta, ná- nk azonban minden nap elölről kell kezdeni. Valóban rengeteg váratlan nehézség­gel találjuk szemben magun­kat, de ehhez hozzá kell szokni. Sok a munka és még több idegesség van még az apró eredmények mögött is. Például a bevétel kiesése miatt valamit el kellett hagyni, de melyiket, hiszen mindegyik fontos. Végül a zeneiskola kialakítását Vá­lasztottuk egy későbbi idő­pontra, de ez egy sor újabb problémát vetett fel. Nem a beruházások kivitelezése okozott gondot, hanem leg­többször az elkezdésük ne­héz. Talán ezt. volt legnehe­zebb megszoknom a 7 év alatt. — Milyen segítséget kap és igényei munkájához? — A politika egyértelmű­en meghatározza a fejlődés főbb irányait. A legfonto­sabb feladatom, hogy az ap­parátussal és a testülettel közösen megtaláljuk annak megvalósítási eszközeit, ki­dolgozzuk módszereit, vagyis a településfejlesztési elvek általunk válnak konkrét va­lósággá. Fontos szerepet ját­szik ebben a testület. Az el­múlt időszakban a tanácsülé­seken sokat javult a tanács­tagok aktivitása, de az álla­mi élet demokratizmusa még további fejlődést kíván. A választókkal tartott rendsze­res kapcsolat és a testületi ülésekre való jó felkészülés mellett természetesen az ap­parátusnak is több segítsé­get kell adnia a tanácstagok­nak. Enélkül formálissá vál­hat a tanács munkája. A ta­nácstag társaimtól azt vá­rom, hogy ismerjék és kép­viseljék a körzetüket és ve­gyék ki részüket a közös döntésekből, mert akinek a véleménye tükröződik egy határozatban, rendeletben, az jobban ki is áll mellette. A jó közéleti embert nem­csak a saját, vagy a kis kö­zösségének érdeke vezérli, hanem tekintettel van má­sokra is, tudja átfogóan is mérlegelni az igényeket és a lehetőségeket. A népfront fórumokon, a területi párt- alapszervezetekben, a ta­nácstagi beszámolókon el­hangzott információk, a Szakmaközi Bizottság által összegyűjtött vélemények mind-mind hasznos, nélkü­lözhetetlen adalékok a mun­kánkhoz. Ezeket felhasznál­juk a középtávú és az éves tervek készítésénél. A realitásokkal számolni kell — Idén milyen feladatok várnak a tanácsra? — Igaz, hogy bizonyos el­maradással, áthúzódó felada­tokkal kezdődik az év. de nem mondtunk le a középtá­vú tervünk megvalósításáról. Reménykeltő, hagy az új év a tavalyinál kedvezőbb kilá- tásokkkal kezdődik. Egyrészt több pénzzel gazdálkodha­tunk, de az talán még fonto­sabb, hogy 16 százalékkal növekszik az állami támo­gatás aránya, ami bizonyá­ra csökkenti a működési be­382 millió forinttal gazdál­kodunk, ezt az összeget kell úgy beosztanunk, hogy a leg­szükségesebb mindennapi ki­adások mellett a város fej­lesztésére is jusson. A taná­csi intézmények működtetése első helyen szerepel a kia­dások között nemcsak nagy­ságával, hanem fontosságá­val is. A 295 millió forint önmagában tekintélyes ösz- szegnek tűnik, azonban csak a legfontosabbakra futja, összességében csak az elért színvonal megtartására ele­gendő, pedig az igények en­né] többet kívánnának. — A kommunális felada­tokat csak nagy erőfeszíté­sek árán, a Lakosság és az üzemek támogatásával lehet a múlt évi szinten tartani. A szilárd burkolatú utak fenn­tartására szánt összeg csak ép perül ogy elegendő egy át­lagos tél okozta károk javí­tására, hogy idén ez mennyé­re futja, csak tavasszal fog kiderülni. A jórészt társa­dalmi összefogással bővülő úthálózat karbantartása is egyre több pénzt kíván és ezeken tjúl még új feladatok is jelentkeztek. Egyedül az egészségügyi és szociális el­látásban számolhatunk némi javulással, mert a tavalyinál 9 és fél millióval többet for­dítottunk erre az ágazatra. Terven felül összefogással — A fejlesztésre, beruhá­zásra maradt 83 millió jóval több a múlt évinél, de gon­dolom, a felhasználásban itt is rangsort kellett állítani. — Ebből rögtön lejön a hi­telek törlesztésére fordítan­dó 20 millió és csak azután következnek a feladatok. Kö­zöttük első helyen áll a 18 tanácsi bérlakás felépítése, majd a Jákóhalmi út mellett a város közelében megkezd­jük az új szeméttelep kiala­kítását. A településfejleszté­si pénzek felhasználásával befejeződik a Rákóczi úti is­kola tornatermének építése, a Hűtőgépgyár, az Aprító­gépgyár, valamint a Mű­szeripari Szövetkezet segít­ségével pedig a technikus- képzés érdekében az Erős­áramú Szakközépiskola bő­vítéséhez kezdtünk. Lakossá­gi és vállalati erők felhaszná­lásával, némi tanácsi segít­séggel folytatódik a gázhá­lózat fejlesztése, a burkolt utak építése. A következő tervidőszakra átnyúló fel­adatokkal megalakítjuk a Csatornamű Társulatot az ellátatlan területek szenny­vízhálózatának kiépítésére. — Nem szerepelt a kö­zéptávú tervünkben, de bi­zonyosan sokak örömére egy új benzinkút is létesül Jász­berényben, amely a Nagyká- tai út mellett, a volt hűtő- gépgyári bekötőútnál jövő­re nyílik. Ugyancsak terven felül van lehetőség arra, hogy a ’80-as évek végén be­kapcsolódjunk az országos távhívó hálózatba. Erre idén 6 milliót fordítunk. Később sokkal nagyobb áldozatok, erőfeszítések árán tudjuk megvalósítani, ha most le­mondunk róluk. — Mi a garancia a felada­tok teljesítésére? — Nehézségekkel mindig számolunk, sőt azokra, ha le­het fel is készülünk, de ezek nem akadályozhatják meg a munkát. Az idei fel­adatokat kellőkéspen előké­szítettük tervekkel, terület­tel, kivitelezőkkel. Olyan cé­lokat határoztunk meg, am- lyekben közvetlenül is érde­keltek az üzemek és a lak— kosság, ami közreműködésük egyik biztosítéka. A közmű- fejlesztésben a lakosság épí­tési kedvét külön a tanács­tagi körzetek számára fenn­tartott összeggel segítjük. Gond tehát csak a pénzügyi feltételek, vagyis a bevéte­lek körül lehet, de a kedve­ző kilátások miatt egyelőre optimista vagyok. Lukácsi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom