Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-24 / 46. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUAR 24. A kudarc tanulsága A téli sportok idei tévéközvetítései során láttam egy nemzetközi versenyt, melyben a résztvevő hazánkfia az utolsó helyen végzett. Annyira az utolsón, hogy a televízió sportriportere végül szemérmesen hallgatott a balul sikerült szereplésről. Eltűnődtem a dolgon. Ahítjuk a mieink sikerét. Olimpiák idején legszívesebben reggeltől estig hallgatnék a magyar himnuszt, mert nincs annyi győzelem, amit megsokallnánk. A győzteseket himnusz köszönti, újságok címlapon közük diadaltól sugárzó arcukat, tömeg fogadja őket a hazatéréskor. .. .De vajon mi van azzal, akinek nem sikerül? És ebbe a kategóriába nem a helyezetteket sorolom. Nem azokat, akik a dobogó leg- fölső lépcsője helyett megtorpannak a harmadik, ötödik, sokadik helyen. Gondolataimba vissza-visszajár az a fiatal, a maga személyes szerencsétlenségével, aki utolsó lett. Mert így van ez: az elsőség mindig nemzeti diadal. Az én győzelmem is, jóllehet se vívni, se vízilabdázni, se sorozatban tízeseket lőni nem tudok... A vesztés — így ítélkezik a közönség zöme — a versenyző magántragédiája. Magára vessen, aki hiányos adottságai, a kedvezőtlen körülmények, vagy éppenséggel a többiek nagyobb tudása következtében nem képes megörvendeztetni minket. És ez nemcsak a sportra érvényes. Üjra meg újra megtanuljuk a mondás igazát, mely szerint a sikernek száz apja van, a kudarc viszont árva. Napionta keresztülutazomi a pesti Marx téren. Láttam és látom az ottani munka minden kívülről is szemlélhető mozzanatát. Gyakran gondolok ijedt tisztelettel azokra, akik e rendkívül bonyolult magas- és mélyépítő-, városképet alakító munkát végiggondolták és felelősséggel vezetik. Számomra — és talán nem vagyok ezzel egyedül — szinte föl- foghatatlan: hányféle vezetéknek, csőnek, szintnek, fényforrásnak és burkolóanyagnak keli itt pontosan a helyére kerülnie. És hány előre nem látott esemény hozhatja naponta zavarna azokat, akiknek — hogy úgymondjam — hivatalból előre kellett volna látniok az előreláthatatlant. Bizonyos, hogy egy vadonatúj város vadonatúj közlekedési- és kereskedelmi gócpontjának a megépítése összehasonlíthatatlanul kevesebb gonddal-küszködéssel jár, mint a Marx tér rendezése, ahol annak idején a Ferenc József-i korszak, építészei is dolgoztak, ahol a második világháború is fájdalmas nyomokat hagyott, ahol ma a tegnap és a jövendő illeszkedik egymáshoz/. És hányán mondták szinte csámcsogó örömmel: no, a fölüljáró illesztését bizony elszúrták... Tagadhatatlan, nem csekély műszaki ballépés volt, ami ott történt, az ügy komolyságának megfelelő mértékben foglalkoztak is vele a hírközlő szervek meg a fegyelmi hatóságok. A mulasztásban vétkesek nem kerülték el a felelősség- revonást. De engem mégis szíven ütött az a mód, ahogy/ nem kevesen beszéltek a fiaskóról. Azt mondhatnám: a részvét vagy a szomorúság minden eleme hiányzott a visszhangokból. Sehol egy szót sem hallottam, melynek ilyen hangszerelése lett volna: „Szegények, micsoda gond-baj zúdult a fejükre!” Ahhoz, hogy egy közösség létezni tudjon, szükséges számára önnön életrevalóságának, a sors megpróbáltatásai fölé kerekedő erejének tudata. E nélkül ugyanúgy nem tudja megtenni a mától a jövendőig terjedő utat, mint ahogy napfény nélkül nincs virág és gyümölcs a kertekben. Nem véletlenül foglalkoztat mostanában ez a gondolat. A helyzet társadalmi méretekben is olyan, hogy sokaknak kell eddig nem próbált dolgokkal kísérletezniük. A meg- szokottság állóvizéből kilépve a kockázat bizonyos elemeit is magukban rejtő új módszerekkel, megoldásokkal kell előállniuk. És nem ritkán találkozom azzal is, hogy arra, ami köznapi szó- használattal élve „nem jön be” vagy csak részben felel meg a várakozásoknak, mindjárt ráütik a gúny és a káröröm kettős pecsétjét. Néhány évvel ezelőtt egy válogatott labdarúgómérkőzés után beszélgettem csapatunk újoncával. Csapzott és szomorú volt a fiatalember, ugyanis nemzeti tizenegyünket aznap csúnyán elpáholták. Vigasztalni akartam, de ő ípr felelt: „Európa egyik legjobb támadójátékosát kellett volna őriznem. Még a térdem is remegett, s a közönség egy része, amikor először elment mellettem az a sztár, kifütyült. Mintha ellenségeim ültek volna a tribünön.” És hogy a sportból vett példánál maradjunk: olvastam Székely Éva megrendítő könyvét, amely — némi túlzással élve — arról szólt, hogyan nem lett olimpiai bajnok leánya, Gyarmati Andrea. Elszorult szívvel tettem le a kötetet, és arra gondoltam: miféle nemzeti rögeszme ez nálunk, hogy csak arra van jó szavunk, ami sikeredik, ami bevág, aminél pompásan kijött a lépés. Pedig igazából nem akkor bontakoznak ki jeles tulajdonságaink, amikor minden megy, mint a karikacsapás, hanem akkor, midőn türelemből és az újrakezdés képességéből vizsgáztat bennünket az élet. B. N. E. gr db * ¥ S db * ¥ ¥ * db * ¥ b? ¥ * db db. A FOTK Kisállatfeldolgozó üzeme, Jászberény, Szelei út 1. telefon; 12-377, az 1887 88-as tanévre baromfifeldolgozó szakmunkástanulók jelentkezósót várja A tanulóképzés a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában történik. A tanulókkal üzemünk tanulmányi szerződést köt. és társadalmi ösztöndíjat fizet. Vidéki tanulóknak az iskola kollégiumi elhelyezést biztosít Jelentkezéssel kapcsolatban üzemünk bővebb tájékoztatást ad. Jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük beküldeni; Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola. Nagykőrös, Cegléd út 24. 2750. (1161) 'bP $ a ¥ ¥ bP ¥ * db ¥ ¥ bP ¥ S * ¥ bp _bp Lakás, garázs, melléképület Az építési engedélyek Malomból szálloda Szállodává alakítják a Schulczer malmot Mosonmagyaróváron. A barokk malomépületet a XVIII. század közepén emelték. Tetőszerkezete néhány évvel ezelőtt tűz martalékává lett, falai azonban szerencsére nem estek áldozatul a lángoknak, a díszes homlokzatú kétszintes épületet rendbehozzák, egy harmonikusan illeszkedő keresztszárnnyal bővítik, és 60 személy befogadására alkalmas szállodát nyitnak benne. Az új szálloda a tervek szerint a jövő év nyarán fogadja első vendégeit. Aranyérem izekért Ki az úr a konyhában? Szerény fiatalember Pál- szabó Mihály, a szolnoki Helyőrségi Művelődési Ház éttermének, vezetője. Pedig a hét végén rendezett országos gasztronómiai kiállításon ugyancsak fölfigyeltek rá a szakmabeliek. akik között több Oscar-díjas ínymester található, de a kevésbé hozzáértők is. Szombaton és vasárnap a Budapesti Kongresszusi Központban került az érdeklődők szeme elé a sok remek étel, amit szakácsok és cukrászok készítettek, s amit értő zsűri bírált. (Versenyeztek a felszolgálók is.) Nos, Pálszabó Mihály nem vallott szégyent, nemhiába mesterszakács. A szakácsok számára három kategóriában meghirdetett versenyen kettőből ő került ki győztesen, míg egyben az ezüstérmet ítélték neki. Mi több, a három különdíjból is elhozta az egyiket! S ami talán a legnagyobb öröm számára: meghívták a világhírű magyar szakácsok válogatott keretébe. A Balaton somogyi partján Új üzletek Három autós bevásárló- központ, három ABC-áruház és több kisebb üzlet épül az idén a Balaton déli partján. A 8300 négyzetméternyi új üzlettér — amely a déli tópart kereskedelmi hálózatának mintegy nyolc százalékos bővülését jelenti — a Belkereskedelmi Minisztériumnak és Somogy megye kereskedelmi szervezeteinek eddigi legnagyobb vállalkozása az üdülőövezet ellátásának javítására. Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új, rendelete az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról. Ezzel a tárca több korábbi rendeletét korszerűsítette és foglalta össze jól áttekinthető, egységes szerkezetű jogszabályba. Ebben az előírások túlnyomó része megegyezik az eddigiekkel. Vannak azonban változások is, amelyek növelik az engedélyezésre benyújtott tervek hatósági elbíráslása és az építés szakszerűsége és minősége iránti követelményeket. Egyebek között előírja a rendelet, hogy ezután az első fokú építési hatóság helyszíni szemlén is ellenőrizze az építési engedély megadásához szükséges feltételeket. Az építtetőt pedig kötelezheti arra, hogy a kivitelezés szakszerűségének hatósági ellenőrzése céljából a legfontosabb építési munAz ember asztalára szinte minden nap odakerül a kenyér egyik legfontosabb táplálékunk ősidők óta. Nélküle elképzelhetetlen életünk. S, hogy mennyi bonyodalmat okoz ha nincs, vagy túl sok van, netán száraz, ehetetlen. Az utóbbi időben bővült a választék, de ezzel együtt nőtt a panaszok száma is, mert a mennyiségi növekedéssel sokszor nem párosul a minőség. A napokban Mesterszálláson jártam és fölkerestem a környék, s talán a megye egyik leghíresebb pékmesterét, a Honvéd utcában. Kalita János 1958 óta süti Mesterszálláson a finom kenyeret. Pályafutása azonban 1940-re, mezőtúri inaséveire nyúlik vissza. Mestervizsgája után szülővárosában, Mezőtúron sütögette a szép, gömbölyű, foszlós bélű kenyereket, péksüteményeket. — Hogy mi a jó kenyér titka? — Hatvankét éves vagyok. Nyugdíj mellett dolgozok. Hajnali egy órakor kelek, ahogyan már jó pár évtizede. Hat óráig elvégzem a munkát, aztán pihenek. Ez idő alatt viszont lelkiismeretesen kell dolgozni. Nem elég jól bedagasztani, kisütni a kenyeret, azt el is kell tudni adni. A vevőiket ügy kell kiszolgálni, hogy máskor is visszajöjjenek, akár messze földről is. Amikor hozzákezdek gyúrni, dagasztani az anyag elárulja például, hogy nemsokák megkezdésének időpontját előzetesen jelentse be. Egyúttal előírja a rendelet, hogy az ilyen kényes munkaszakaszok kivitelezőjének, házilagos építés esetén pedig felelős műszaki vezetőjének adatait is fel kell tüntetni, illetve be keli jelenteni. Korábban sok félreértést okoztak azok az építési munkák, amelyekhez nincs szükség engedélyre, de elvégzésükről kötelező — előre — tájékoztatni az építési hatóságot. Az új rendelet megszünteti ezt a kategóriát. Tételesen felsorolja az építési engedélyhez kötött munkákat, majd pedig kimondja, hogy ami ebben a kategóriában nem szerepel, engedély nélkül megvalósítható. Ilyen egyebek között az a lakás-, vagy épületfelújítás, amely nem jár együtt az épület- szerkezetek megváltoztatásával, a ház bővítésével, vagy kára időváltozás lesz. Ilyenkor másképpen viselkedik a tészta, amit észre kell venni! Mi öreg pékek már tudjuk ezt, így csak annyit dolgozunk rajta, amennyit elbír. Sajnos a búza sikértartalma nem a legjobb, így nagyon ügyesen beli bánni vele. Elég egy dagasztással több vagy kevesebb és máris csomósodik, nem sül át. Ezt a biológiai folyamatot csak ilyen kisüzemben lehet-nyomon követni. Egy-, személyben kell lenni pékmesternek, laboránsnak, könyvelőnek, eladónak, igazgatónak s persze segédmunkásnak. Ha ezt nem vállalja, föl az ember, jobb ha abba hagyja a szakmát, vagy el sem kezdi. Nézze csak! Előkap apóiéról egy 3 kilogrammos kisült veknit és elkezdi gyúrni. új rendje egy részének lebontásával. Bekerültek azonban az építési engedélyhez kötött munkák körébe a jelentő ;ebb melléképületek — garázsok, kisipari műhelyek, kiskereskedelmi üzlethelyiségek, állattartási épületek. Ezek elhelyezése megváltoztatja a környezet arculatát, így indokolt, hogy az építési hatóság előzetesen véleményt nyilvánítson és ne engedélyezze a környezetet elcsúfító melléklétesítmények építését. Az új rendelet egyúttal előírja azt is, hogy az építési hatóság az engedélyezési határozatáról köteles tájékoztatni a szomszédos ingatlanak tulajdonosait, kezelőit is. Űj előírás továbbá, hogy a hatóság két évnél hosszabb időtartamra érvényes építési engedélyt is kiadhat. Az új rendelet április 1-jén lép hatályba. nyomkodni. Uramisten — csukom be a szemem, mi lesz ebből? Aztán ahogy abbahagyja, nagy meglepetésre a kenyér kezdi szépen visszanyerni eredeti alakját és kisimul. — A jó 'kenyér a sütés után ,;beszélget” a polcon, mert fényes, ropogós, cserepes a héja, belseje kissé lyukacsos, rugalmas és foszlós. A kis kenyérüzemet maga építette, saját tervei alapján. Jelenleg naponta 3 mázsát ad el kettő és három kilogrammos kenyérből. Többet is tudna, ha erővel bírná. Mert ez a szakma azért megviseli az embert. Naponta 10—12, sőt 16 órát dolgozni nem kevés. Kép és szöveg: Tarpal Zoltán II kenyér lelke a pék lelkiismerete Válóok És még csodálkozunk, hogy sok a válás nálunk; — is, ezt azért tegyük hozzá. Na ja, ha olyan balgatag férjek vannak, mint ama honfitársunk, aki egyetlen ok megjelölésével indított válópert. Úgy érzi'— tört ki belőle a panasz —, hogy .képtelenség elviselni feleségének tisztasági mániáját”. S felsorolja, hogy nejének tiszta- ság-háidija eme stációkon jutott már túl: 1. dohányozni tilos! — 2. belépés előtt cipő le, papucs fel! — 3. még ezt megelőzően, már a küszöbön kívül lekefélni a ruhát. Nem, ezt már nem lehet bírni, ezek után már csak a válás jöhet — sikolt fel valósággal a túlérzékeny férj, és be is adta a válókeresetét. Amire én a válóperes bíró helyében így osztanám ki mind a fel-, mind az alperest: — Na most már távozzanak, míg szépen vannak! Ezért elválni ?! Megfutamodni a házasélet eme meleg konfliktusai elöl? Fogadom, másként ítélné meg helyzetét a mi türelmetlen férjtársunk, ha volna némi nemzetközi kitekintése az igazi válóokokat illetően. Mindjárt belátná például, hogy az ő szenvedése eltörpül a stuttgarti mechanikusé mellett, aki azért adott be válókeresetet felesége ellen, mert megunta az örök metéltleveseket és metélt tésztából készült egyéb ételeket. Na és nézett már az érem másik oldalára a mi; szemellenzős polgártársunk?! Hogy asszonyainkra is joggal rájöhetne esetenként a happá- ré? Ha már válóok után ku- tatkodnának. Mint az a svéd feleség, aki bűnjelként női hajszálakból álló kollekciót nyújtott be válókeresete mellé a bírósághoz. Az esti kiruccanásokból hazatért szalonspicces férj kabátjáról, illetve zakójáról gyűjtötte össze. Mégmeg oly precíz aktaszerelésben, hogy szín szerint csoportosította, s dátummal látta el a női hajszálakat. Nemde behúzná fülét-far- kát mimózalelkű magyar férjtársunk, ha végiggondolná, hogy az őáltala bírói pulpitusra tolt válóok súlyára nézve olyan messze van a manchesteri feleségétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az angol úrhölgy — stílusosan szólva — attól pörgött be, hogy férjeura begolyósodott. s ebbeli minőségében totálisan automatizálta a családi otthont. Melyik feleség bírna ki ily mérvű technicizá- lást? A lakás minden ajtaját fénysugár nyitja: ha bemegy a vécére valaki, megszólal a zene; a székeket meg villany melegíti. Rohan az ember lakása intim intézményébe, pánikszerűen gombolná ki, tolná le — satöbbi —, midőn szinte incsélkedve búg fel — angolul — a bársonyos dallamú szöveg: „Váratlanul rohant reánk...” Vagy a fürdőszobából jövet azon nyirkosán lehuppan egy székre, s máris felpattan, mert — jobb esetben — megrázza a villany fűtötte ülőke —, mielőtt kicsapódnék az összes biztosíték... Méltán került helyére az igazság e házasság felbontásával. A nyugatnémet Bundes- wehr-főtörzsőrmester férji allűrjeiért sem adott vaskeresztet a bíróság. Ez a NATO-nevelte cézár otthonában is laktanyarendet vezetett be. Étkezések előtt a gyerekeknek vigyázállás- ban kellett engedélyt kérniük, hogy asztalhoz ülhessenek. A feleség ugyancsak engedélykéréssel tálalhatta fel az ételt. S ez a megszállott katonacsaládfő hetenként egyszer házi kihallgatásra sorakoztatta fel szeretteit. .. Még a katonás-jellemekhez szokott hannoveri bíróság is lelki kegyetlenségnek tartott ennyi drillt, s felbontotta a házasságot. Látja, látja, kedves magyar férjtestvérünk, ezek a virtigli válóokok, nem pedig a maga corpus delictiként felhánytorgatott ruhakeféje. Ha a bíróság nem ad is igazat önnek — ami nekünk, betört derekú férjeknek, s a maga feleségének is igazságtétel —, ne keseredjen el. Ne menjen vissza a mamájához. Micsoda dolog lenne: egy meglett férj otthon lógna a mamája nyakán! Mikor egyszer maga is megható pálfordulásnak lehet — habár passzív — részese. Hány megboldogult férj gyászszalagos fényképe előtt sóhajt fel az özvegy, miközben könnyei szaporán fröccskölődnek szét a frissen vikszelt parkettán: „ö. bárcsak morzsálna még a drágám!” Lehet-e ennél nemesebb elégtétel a tisztaságmánia hősies elviseléséért? Tóth István
