Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

6 _________________________Nemzetközi körkép 1987. FEBRUÁR 21. A z Atlanti-óceántól az Uraiig Hagyományos fegyverek, új megközelítés Elődeinél csaknem kétszer többet „tud” az M—1 típusú harc­kocsi — ilyennel látják el az Európában állomásozó ameri­kai csapatokat. (Fotó: Honnan fenyegeti veszély a békét? című kiadvány — KS) Vita vakvágányon Az elfelejtett műhold esete A 7. Európa pusztulásáról szóló tudományos-fantasz­tikus regényekben éppúgy, mint a NATO „tudományos” háborús forgatókönyveiben kedvelt nyitólépés a szovjet páncélos hadosztályok meg­lepetésszerű támadása a Nyugat gyenge pontjai, fő­ként az NSZK északi része ellen. Mivel a NATO hagyo­mányos erői — e forgató- könyv állítása szerint —nem tudnak ellenállni ennek a rohamnak, a NATO harcá­szati, majd hadászati nuk­leáris fegyverek bevetésére kényszerül. Ezzel Európa nemcsak csatatérré, hanem órák alatt hatalmas temető­vé és romhalmazzá válik. A hátborzongató esemény­sor tendenciózusan és a ka­tonapolitikai célok szem­pontjából erősen manipulál­tén tálalja az erőviszonyo­kat. Abból indul ki, hogy a Szovjetunió, a Varsói Szer­ződés nyomasztó fölényben van a hadseregek létszáma és a hagyományos fegyver­zet terén, ami csak atorn- csapással ellensúlyozható. Ez a feltétfelezés eddig két alap­vető következtetést — és dntézkedésrendszert — vont maga után. Az egyik az, hogy a NA­TO erőltetett ütemben fej­leszti hagyományos fegyver­zetét. Erre vonatkozóan az észak-atlanti tömb stratégái 1978-ban hosszútávú prog­ramot hagytak jóvá, és az időarányosan meg is valósul: folyamatosan korszerűsítik a tankokat, helikoptereket, vadászbombázókat. Mind­ezek eredményeként a NA­TO olyan nagyszabású fej­lesztést hajtott végre, hogy ma már a hagyományos fegyverzet pusztító ereje szinte felér az atomfegyve­rekével. Olyan nagy távol­ságban lévő objektumok megsemmisítését is lehetővé teszi hagyományos fegyver­zettel, amelyeket korábban atomcsapással véltek harc- illetve működésképtelenné tenni. A másik következtetés a NATO részéről az elmon­dottakkal összefüggésben az volt, hogy az immár 14 éve lényegében egy helyben to­pogó bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgya­lásokon minden lehetséges módon hátráltatták a mun­kát. Utalhatunk a termé­ketlen létszámvitára, az „aránytalanságok” hangoz­tatására, ami lényegében a Varsói Szerződés fölényének bizonygatása volt. Ebből következőleg a szocialista or­szágoknak nagyobb létszám- és fegyverzetcsökkentést kell (ene) végrehajtaniuk, mint a NATO-nak. Mii hai l Gorbacsov tavaly berlini javaslatai, valamint a VSZ-tagországok vezetői­nek 19Ső. júniusi budapesti felhívja nagyszabású csök­kentést szorgalmazott a szem­ben álló felek részéről. Em­lékezetes, hogy a Budapesti Felhívás javasolta: a szem­ben álló katonai-p: , ; tokai szövetségek már az első egy­két évben 100—150 ezer fő­vel kölcsönösen csökkentsék fegyveres erőiket, a hadi­technika mgfelelő csökken­tésével egyetemben. A to­vábbiakban — a 90-es évek elejére — a csökkentés mind­két fél részéről elérné a fél-fél milliót. Egyidejűleg a harcászati csapásmérő lé­gierő, illetve a harci raké­ták számának jelentős csök­kentését is javasolta a do­kumentum. Mindezeket az intézkedéseket a szocialista országok elképzelése szerint megbízható és hatékony el­lenőrzés mellett kellene meg­valósítania mind nemzeti eszközök, mind pedig nem­zetközi ellenőrzési eljárások alkalmazásával, beleértve a helyszíni felügyeletet is. Ez­által lényegesen csökkenne a váratlan támadás veszélye, mérséklődne a katonai szem­benállás Európában, növe­kednék kontinensünkön a biztonság, és a bizalom. Időhúzó taktikát alkalmaz azonban a NATO a maratoni bécsi fegyverzetcsökkentési fórumon és a Budapesti Fel­hívás kezelésében is. Ta­valy decemberi brüsszeli deklarációjában ugyan kife­jezésre juttatta a javaslatok megvitatására vonatkozó készségét, ám jelezte: a meg­lévő „aránytalanságok” meg­szüntetéséről akar tárgyal­ni. Ezen a Varsói Szerződés állítólagos fölényének mér­séklését értik. A válasz po­zitív eleme, • hogy mines szó egyértelmű elutasításról. A most is tanácskozó bécsi utótalálkozón az egyik fő té­ma az a Lengyelország által előterjesztett és sok más — köztük semleges és el nem 'kötelezett — ország által is támogatót javaslat, miszerint az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő csökkentésekről a tárgyalásokat az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében egy újabb stockholmi konferen­cián kellene megvitatni. E javaslatra a legújabb hírek szerint a NATO csak jú­niusban, egy hónappal a bé­csi utókonferencia tervezett zárása előtt ad majd választ. Időhúzás ez? Nyilvánvalóan. Ám kifejezésre juttatja egye­bek között az ellentétet ab­ban, hogy kik tárgyaljanak? Az USA szerint csak a NATO és a Varsói Szerződés delegációi. A szocialista or­szágok azonban a másik tá­bor egyes országaiban is megértésre találnak azzal az indítványukkal, hogy a had­erőcsökkentési tárgyalásokba a semleges és el nem köte­lezett országokat is be kell vonni. E pillanatban egy dolog világos: a NATO-nak jelen­leg még nincs kikristályoso­dott, egységes álláspontja a Budapesti Felhívásban java­solt tárgyalásokkal kapcso­latban. Csak bízhatunk ben­ne, hogy kialakuló pozíciója előremutató lesz. Szászi József Tavaly nyáron még na­gyon kevesen tudták, hogy Nagy-Britania saját kém­műholdat épít. A közvetlen résztvevőkön kívül csak a kormány néhány kiválasztott tagja ismerte a Zircon terv­nek keresztelt vállalkozást. No meg Duncan Campbell újságíró, aki a BBC számá­ra készült hatrészes filmso­rozatot forgatni Titkos tár­sadalom címmeL A doku- mentumfiim a brit titkos- szolgálatról szólt volna, s bí­rálná szándékozott az 1911- ből származó „Official* Sec­recy Act”-ot, vagyis a hiva­tali titkok körüli kérdéseket szabályozó törvényt. A soro­zat elképzeléseit egyeztették a kormánnyal is, s a konzer­vatív kabinet nem kifogásol­ta a tervet. A botrányig még nyolc hónap volt hátra. Az idén janu­áriban a BBC „sa­ját elhatározásá­ból” ötrészesre redukálta a Tit­kos társadalmat, miután a Zircon tervről már el­készített filmet „államtitkok szel­lőztetése” miatt levette a műsor­ról. A csalódott Compbell a New Statesman című, baloldali liberális folyóiratban pub­likálta a Zircon tervvel kapcso­latos értesüléseit. A New Statesman esedékes száma még meg sem je­lent, a sajtó má­ris megérezte a szenzációt: baj­ban van Margaret Thatcher kabinet­je — éppen a so­ron következő vá­lasztások küszö­bén. A Zircon terv ugyanis fö­löttébb kétes vállalkozás lett volna — még akor is, ha Campbell nem gondos­kodik most már szinte biz­tosra vehető meghiúsulásáról. Az 500 millió font költség­gel elkészítendő műhold a Szovjetunió fölött keringett volna geostacdonárdus (a Föld forgásával megegyező keringési segességű, ezért látszólag egyhelyben álló műholdak számára kijelölt) pályán, és a Szovjetunió, Kelet-Európa és a Közel- Kelet távközlésének jórészét képes lett volna lehallgat­ni. Katonai szakértők szerint London eddig is hozzáju­tott a Zircon által továbbí­tandó információkhoz — amerikai műholdak segítsé­gével. Ezek adását két földi állomás is veszi Nagy-Bri- tannia területén. A tory kor­mánynak tehát inkább presztizs-okokból volt szük­sége a drága készülékre, semmint valódi hírszerzési célból. Ráadásul a pályára- állítás kényes műveletét csak a most éppen stagnáló ame­rikai űrrepülőgépes program újraindulása után lehetett volna megoldani — 1988- ban. A Zircon terv igazi „baja” azonban az, hogy a kormány egyszerűen elhallgatta a par­lament elől. Pedig jó öt év­vel ezelőtt Thatcher asz- szony ígéretet tett, hogy minden jelentősebb katonai tervről tájékoztatja a kép­viselőket. A Zircon műhold­lők azonnali vitát provo­káltak a parlamentben. A vita azonban szinte rög­tön vakvágányra futott — nem kis résziben a tory ka­binet ügyes manőverezése miatt. A műholdról csaknem mindenki megfeledkezett — a politikai vita a házkutatá­sok körül bontakozott ki. Közben távozni kényszerült a BBC igazgatója, s „egész­ségügyi okokból” szabadság­ra ment a főállamügyész, aki közvetlenül felelős a rendőrségi akció engedélye­zéséért. A dolog pikantériá­ja, hogy még mielőtt átme­netileg eltűnt volna a szín­ről, Sir Michael Havers fő- éillamügyész Írásban beis­merte: tavaly nyáron kétszer is együtt ebédelt Campbellel. Az újságíró állítja, hogy ak­kor részletesen megbeszélték a Titkos társadalom tema­tikáját, s Havere nem emelt kifogást Az akkor készült feljegyzések most a rendőr­ség birtokába kerültek... A hatóságok most azt ku­tatják, kitől származtak Campbell információi, s tör­tént-e törvényszegés az ügy­ben. A filmsorozat kérdéses részét már több száz ember látta zártkörű videó-vetíté­seken — csak éppen a kép­viselők nem férthetnek hoz­zá, mert a konzervatív tiszt­viselők megakadályozták a parlamentben szervezett be­mutatót. A választásokat legkésőbb 1988 közepéig keli megtar­tani. Thatcher asszony tak­tikázás! lehetőséged tovább szűkültek, s az időpont meg­határozásának fegyvere már nem lehet olyan hatásos, mint azt a konzervatívok eddig remélték. Ráadásul megfordulni látszik az utób­bi hónapok tendenciája, s a (legfrissebb vközvéÖeményku-) tatások során ismét a Mun­káspárt van előnyben. Már a botrány kirobbanása előtt is 39 százaléknyi szavazatot jósoltak a Labour-nak a to- ryk 37 százalékával szem­ben. Az arány várhatóan tovább romlik majd a kormány szempontjából, mi­közben tovább erősödhet a liberális-szociáldemokrata pártszövetség is. A lehető legrosszabbkor jött tehát a kabinetnek a Zir­con-ügy kirobbanása. ' A veszett fejszének legalább a nyélét szerették volna meg­menteni a házkutatásokkal, ám ez csak újabb bírálatokat váltott ki. A konzervatívok most neheztelnek Thatcher­re, mert az erőpróba előtt ilyen lehetetlen helyzetbe hozta őket. Horváth Gábor A közelmúltban még csak papírra vetett tervek voltak így néz majd ki a nemzetközi szálloda KNDK Phenjan készül a VIT-re A közelmúltban vált tel­jesen bizonyossá, hogy a so­ron következő, XIII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozó­nak Phenjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa ad otthont 1989- ben. Bár a fiatalok nagy se­regszemléjéig még több mint két esztendő van hátra, a leendő házigazdák — nem bízva semmit a véletlenre — máris elmondhatják: igen komoly munkát végeztek a felkészülés érdekében. (Ez érthető, is —, csaknem egy éve ismeretes volt már a koreai ifjúsági szövetség ajánlata a VIT megrende­zésére.) Nagy léptekben halad pél­dául annak a teljesen új ne­gyednek az építése a fővá­ros délnyugati peremén, amely majd a széles körű rendezvények központja lesz, s a résztvevők szálláshelyé­ül is szolgál. Később termé­szetesen Phenjan lakossága veszi majd birtokába az új létesítményeket, lakóháza­kat. Az új városrész a Kvan- bok nevet viseli, és mintegy 500 hektárnyi területet fog­lal el. Imponáló adatokkal szolgálnak az építkezésről a különböző tájékoztató anya­gok. A Korea című folyó­iratból például megtudhat­juk, hogy a negyed főútvo­nalának hossza 5,4 kilomé­ter, szélessége pedig száz méter lesz. A hatalmas su­gárút mentén törnek majd az ég felé a változatos ter­vek szerint készülő lakóhá­zaik és intézmények épüle­tei. Nem túlzás felhőkarco­lókról beszélni, hiszen több­ségük húszemeletesnél ma­gasabb lesz, de némelyik még a 40. emeletet is meg­haladja. A tervezők igyekez­tek a modem tömegépítke­zésekre sajnálatosan jellem­ző monotóniát kiküszöbölni, ezért a házakat spirál, kör, három- vagy sokszög formá­ban helyezik el. A VIT-falühoz természe­tesen számos kiegészítő lé­tesítmény is csatlakozik: több nemzetközi szálloda, if­júsági ház, iskolások palotá­ja, újságírók háza, bevásár­lóközpontok, nemzetközi posta és telefon hivatalok. Végül, de korántsem utolsó sorban, nem feledkezhetünk meg a számtalan sport palo­táról, stadionról, uszodáról sem, amelyek már a jövő évi szöuli olimpia idejére elké­szülnek. .. — dl — Többfelé már magasodnak a falak A New Statesman folyóirat ominózus számának fedőlapja ról azonban egy szó sem esett a honatyák előtt. A teljes lelepleződést elke­rülendő a kormány példát­lan lépésre szánta el ma­gát: előbb a New Statesman szerkesztőségét, majd Camp­bell otthonát, végül a filmet készítő BBC glasgowi stú­dióit szállta meg a rendőr­ség különleges osztaga, hogy alapos házikutatás után min­den, az esettel akár csak érintőleges kapcsolatban lé­vő anyagot elszállítson. Ez volt az utolsó csepp a po­hárban. A sajtószabadságra oly kényes brit közvélemény felzúdult, a sajtó a prece­denstől félve nem habozott hangot adni véleményé­nek, s az ellenzéki képvise-

Next

/
Oldalképek
Tartalom