Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
1987. FEBRUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 összhangban a megyei irányelvekkel Kényszerű megtorpanás után ütemesebb fejlődés A jászalsószentgyörgyi téesz terveiből Megyénk azon közös gazdaságai közé tartozik a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet is. amelyeknek a tavalyi gazdálkodását ugyanaz jellemezte, ami általánosan igaz a magyar mezőgazdaság egészére: a gazdasági szabályozórendszer ágazatot érintő hatásai és a kedvezőtlen természeti tényezők miatt lelassult a fejlődése. Nem kevesebb, mint két évtizedes töretlen fejlődési ütem megtorpanásáról Van szó. A csaknem ezertagú doügqjzókollekitíva ugyanis „mesternégyest” tudhat magáénak: egymás után négy Az említett két évtizedes íejlődésre és az 1985-ös kiemelkedő gazdálkodási eredményekre alapozva a VII. ötéves tervben — az országos 14—16 százalékos előirányzattal szemben — 40 százalékom fejlődést tűztek ki célul a Petőfi Tsz-ben. A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásnak a mérteket leginkább kifejező gazdálkodási mutatóknak, az üzemi hozzáadott értéknek — közérthetőbben fogalmazva: az ágazatok által előállított új értéknek — a 44 százalékos növelését tervezték 1990-ig A szövetkezet bruttó jövedelmének hasonló mértékű növelését pedig a bárhatékonyság javításával, azaz az üzemi nyereség 49 százalékos gyarapításával, szemben csak 39 százalékos bérnövekedéssel tervezik megvalósítani a tervidőszakban. Azt. hogy az elképzelések időarányos teljesítése 1986- ban nem sikerült maradéktalanul nem kizárólag az időjárás számlájára írják a szövetkezetiek. Igaz, az aszály húszmilliós kiesést okozott a növénytermesztési főágazatban, de a fénymag, az iregi napraforgó és a vemhesüsző-értékesítés kedvezőtlen alakulása, valamint a téesz cipőüzemének háromheti termeléskiesése is jelentett együttesen ugyanAz 1987. évi intézkedések között kiemelt fontosságot tulajdonítanak a gazdálkodásukban még kihasználatlan tartalékok feltárásának és hasznosításának. Termelési szerkezetükben nem csupán a növénytermesztés vezető szerepének megtartására törekednek, amit a főágazat termelésének az állattenyésztési produktumok 10 százalékos növelésével szembeni 17 százalékos emelésével biz- tosít. Céljuk a gabonatermesztés fejlesztése is. A megyei és a népgazdasági elvárásokkal szinkronban, a kalászosok, a szemes- cs silókukorica termőterületének 100—100 hektár nagyságrendű növelésével az eddigi 61 helyett 72 százalékos részarányt biztosítanak a 3600 hektárnyi közös szántóterü- lettből a gabonaféléknek’ összességében a tavalyinál 14 százalékkal nagyobb mennyiségű gabona megtermelésének teremtették meg 1987-be az időjárástól független feltételeit. Az állattenyésztési ágazatokban a jószágtartás feltételeinek és az állategészségügyi helyzetnek a javításával kívánják növelni a fajlagos hozamokat. A sertéstelep tavalyi épületrekonstrukcióját az idén a takarmányozási technológia korszerűsítése követi. Tovább gyarapítják a húsmárha-állo- mányt, és a szövetkezetben már jól bevált dajkásítással ötéves tervben már az ötödik esztendő első negyedében teljesítette a középtávon vállalt feladatait. Az előző tervidőszakban például azonos területen és változatlan létszámmal 85 százalékos fejlődési ütemet biztosítottak. S hogy valóban csak megtorpanásról van szó, arra biztosítéknak tűnnek azok a tervezett intézkedések, amelyeknek a foganatosításáról — a tagság körében végzett alapos tájékozódás után — a napokban dönt a szövetkezet párt- és gazdaságvezetősége. ennyi veszteséget. Az ipari részleg kényszerpihenőjét az okozta, hogy a martfűi gyár 300 ezer páros sportcipő- meignendelést visszamondott a szövetkezetnél, mivel a kereskedelem kínai terméket importált. Az említett gondok miatt az ötéves terv első esztendejében a téeszben előállított 116 milliónyi új érték a tervezett 44 százalék helyett csak 13 százalékkal haladta meg az öt évvel ezelőttit. A termelőszövetkezet pártós gazdaságvezetősége azonban nem szándékozik eltérni az eredeti középtávú elképzelésektől. Nem kisebb célt tűztek zászlajukra, mint a nyereség és a hozzáadott érték egyaránt 30 százalékos növelésével — szemben az országos 5,5 százalékos tervvel — 1987-ben behozni az ötéves terv időarányos lemaradását. Ahhoz, hogy ez teljesüljön, 45 millió forint jövedelmet és 150 millió forintnak megfelelő üj értéket kell produkálniuk az ágazatoknak. A tavalyinál gyorsabb ütemű fejlődést szolgáló koncepciót a megyei párt- bizottság 1986. szeptember 12-i ülésén meghatározott, a megye mezőgazdaságának hosszabbtávú fejlődésével kapcsolatos irányelvekkel összhangban dolgozták ki a szövetkezetben. — a tejelő marhák borjainak a húshasznú tehenekkel történő felneveltetésével — növelik az ágazat bevételeit. Minderre alapozva 1987-ben a tavalyinál 13 százalékkal több tej és 17 százalékkal több vágómarha értékesítését tervezik. A megyei irányelvek is nagy fontosságot tulajdonítanak a termelési vertikum fejlesztésének, amire a jász- alsószentgyörgyi téeszben az ipari ágazatban mutatkozik lehetőség. Az 1973-ban még csak 45 dolgozót és csak cipőfelsőrész-tűzéssel foglalkozó üzmeben jelenleg több mint félezer kész sport- és kismamacipőt gyártanak. Ezen túl a nemrégen elkészült dobozüzemben maguk fogják gyártani a martfűi gyárnak bérmunkában készülő lábbelikhez saját termékként a dobozokat is. Nem hagyták figyelmen kívül a lemaradás pótlását segítő intézkedéstervezet kidolgozásakor a magasabb termelési-gazdálkodási követelményeknek megfelelőbb személyi feltételek kialakítását, valamint az üzemen belüli érdekeltség korszerűsítését szorgalmazó megyei irányelveket sem. Szabályozottan, de nagyobb önállóságot kívánnak biztosítani a szakvezetőknek. A termelésben részt vevők szakmai fel- készültségét pedig sertésgondozói és cipőipari szakmunkás-tanfolyamok, valamint egy kihelyezett szakközépiskola megszervezésével javítják. Az üzemi érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére törekedve többek között a téesz költség- és bérgazdálkodását vették nagyító alá. Egy tervezett, új ösztönzési rendszerük lényege, hogy ha az önálló elszámoló egységként dolgozó ágazatok — amelyeket az addigi kezdeményezési „jogosítvány” mellett most már saját tervezési, gazdálkodási, jövedelemfelosztási és zárszámadási jogkörrel is felruháznak — túlteljesítik nyereség- tervüket, akkor a többlet- nyereséget duplán számítják. Az így megnövelt nyereség után kap a tervet túlteljesítő kollektíva részesedést. A gazdaságosabb eszközkihasználást segítő idei intézkedések között szerepel többek között az improduktív eszközök — elfekvő göngyöleg-, alkatrész-, növényvédőszer vagy vetőmagkészletek — fölszámolása, és a nem termelő gépkocsik létszámának csökkentése. Közös beruházás a tagok pénzén Hasonló radikális terveik vannak a létszámgazdálkodásban is: mintegy tizenkét improduktív létszám megszüntetését kívánják végrehajtani. Emellett a munka- időalap jobb kihasználására is törekednek, amikor megszüntetnek olyan beosztásokat, amelyeknek a szükségességét éppen az önelszámoló egységek megnövekedett jogköre kérdőjelez meg. Nem tartják törvényszerűnek például főállattenyésztő alkalmazását, az önállóan dolgozó gazdálkodó ágazatok közvetlenül az elnökhelyetteshez fognak tartozni. Művezetők, brigádvezetők helyett — természetesen megfelelő bérpótlékkal — termelőmunkát is végző csoportvezet ők lesznek egy-egy munkahelyen az irányítók. A nem kis feladat, az új érték termelésében és a nyereség növelésében bekövetkezett lemaradás pótlása érdekében tervezett intézkedések nemcsak a megyei irányelvekkel vannak összhangban, hanem a tagság érdekeivel, mi több: szándékaival is. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vezetőség szerint kívánatos 45 milliós nyereségből 41 milliót „visszahoztak” saját terveikben maguk az önelszámoló egységek. Legalább ennyire bizonyíték a kényszerű megtorpanás utáni ütemesebb fejlődést elősegítő kollektív cselekvési készségre az is, hogy a nemrégen megtartott zárszámadás óta eltelt két hét alatt több mint kétmillió forint értékű célrészjegyet vásároltak a té- esztagok a világbanki gép- beruházásokhoz. Olyan kamatfeltételekkel, amelyek — szintén fontos megyei gazdaságfejlesztési törekvésekkel összhangban — megújítják a Petőfi Tsz háztáji integrációs tevékenységét is' Természetbeni kamatot kapnak ugyanis a közös beruházást segítő pénzük után a téeszta- gok: minden négyezer forint után évi 100 kilogramm kukoricát. Amivel azután a bolti takarmánybeszerzésnél gazdaságosabban hizlalhatnak jószágot, és ami helyett a téesznek is, maguknak is nagyobb hasznot hozó árunövényeket termelhetnek a háztáji földeken. Temesközy Ferenc Nem „konzerválják” a lemaradást Móg többet gabonafélékből Esély a talponmaradásra Beszélgetés Lovász Lászlóval, a Tisza Bútoripari' Vállalat vezérigazgatóiéval Manapság az a jellemző, hogy ha valaki bútort akar vásárolni szinte lehetetlen, hogy megtalálja a keresett garnitúrát. Mintha mifelénk a piac még ma sem lenne igazán fontos ahhoz, hogy a gyártót és a kereskedőt értünk — vásárlókért — egye a penész. Többek között erről a csöppet sem ideális állapotról, a bútorgyártás és a piac helyzetéről, a talpon- maradás esélyeiről beszélgettünk Lovász Lászlóval, a Tisza Bútoripari Vállalat vezérigazgatójával a cég csongrádi központjában. — A bevezetőjében említett helyzet sajnos valóságos állapotokat tükröz — kezdte válaszát a szakember. — Szinte ugyanezt állapítottuk meg tavaly novemberben a Budapesten megtartott ipari formatervezési ankéten is. Hiszen azon a tanácskozáson a szakemberek úgy fogalmaztak, hogy napjainkban érezhetően nő a feszültség a kínálat, a kereskedelmi elképzelések és a vásárlói igények között. Divatos és nem is alaptalan manap>ság a hibát a tervezésben, a gyártmányfejlesztésben keresni, hiszen abban nem tükröződnek vissza hagyományaink. — Ezek mellett gondolom más okok is közrejátszhattak a jelenlegi helyzet kialakulásában. — Nézze, az V. és VI. ötéves terv idején a bútoripar azt a célt tűzte maga elé, hogy szűnjön meg Magyar- országon a bútorhiány. Ezt sikerült is elérnünk, és az utóbbi néhány évben a mennyiségi növekedés alábbhagyott s a vásárlók igénye átcsapott egy minőségi keresletbe. Ez viszont radikálisabb reagálást igényelne, mint amire jelenleg képes az ipar, hiszen hiányoznak azok a technológiák, amelyekkel mívesebb termékeket állíthatnánk elő. Már pedig a minőségre szükség volna, mivel a vevő most már jobban megnézi, hogy mire adja ki a pénzét. Mindezek ellenére nálunk a vállalatnál eddig nem volt különösebb gond, hiszen az elmúlt tervidőszakban 120 millió forintos beruházást hajtottunk végre, s évenként 8—10 százalékos termelésnövekedést értünk el. Ezzel együtt a nyereségünk is szépen emelkedett, 1980-ban 28 millió volt, tavaly pedig már megközelítette a 105 milliót. Végre eljutottunk oda, hogy most már a bútoriparban is a fejlődés új szakasza kezdődik, amelyet a minőség, a nagyobb választék és a több érték jellemezhet. — Ha már az értéket említette, megállapíthatjuk azt is, hogy az utóbbi években mindig emelkedtek a bútorok árai. S ha ezzel szembeállítjuk azt a tényt, hogy ma a bútorokba egyre kevesebb fát — vagyis értékesebb anyagot — és egyre több faforgácsot építenek be, akkor eléggé zavaros a dolog. Nem merném egyértelműen állítani azt sem, hogy a minőség javulása egyenes arányban lenne az árak „javulásával”. — Az igazság az, hogy én sem vagyok forgácslap-párti, de tetszik vagy nem, ezek az anyagok ma már nélkülözhetetlenek. Hiszen az emberek bútorigénye jócskán megnőtt, s nincs annyi természetes anyagunk, mint amennyire szükségünk lenne, így a faforgácslapokkal mindenképpen meg kell barátkoznunk. Persze keresnünk kell a helyes arányt a természetes és a fapótló anyagok között. így legyen abban a forgácslapban mondjuk kevesebb ragasztó és több értékes fahulladék. Persze nem reménytelen az 4 törekvés, amely a bútorok minőségének javítását tűzte ki célul. Hiszen az idén október elsejétől életbe lép egy új szabvány, amely a bútorok minőségét és minősítését módosítja. Ennek megjelenése a fejlődés egyik igen fontos lépcsőfoka, mivel elsőbbséget kap a- választék, a minőség, a takarékosság és az árak összhangja. Mi szakmabéliek örülünk is ennek, csakhogy mégis van egy bökkenő. Ugyanis nemcsak a bútoriparon múlik a dolog. Természetesen korszerűsítenünk kell a technológiánkat, nagyobb súlyt kell fektetnünk a minőségre, a munkafegyelemre, a gyártmányfejlesztésre, de ez még mindig kevés. Ezek mellett két dolgot tartok szükségesnek. Az egyik: a vevő igényeinek jobb megismerése, és azok közvetítése az ipar felé. Ez legalább olyan fontos feladata a kereskedelemnek, mint az iparnak a gyártmányfejlesztés. A másik pedig az, hogy a nemzetközi versenyben bekövetkezett lemaradásunkat fölszámoljuk, és fölkészüljünk a belföldi igények jövőbeni kielégítésére és az ’ export növelésére. Ehhez pedig fejleszteni kell az alapanyag- ipart és a háttéripart is, mert azok mai színvonaláról jobb nem is szólni. — Beszélgetésünk során már eddig is sokmindenről szó esett, a fogyasztót azonban mégiscsak az érdekli, hogy a mai árak mellett mennyiből lehet fölszerelni egy konyhát? — Attól függ, hogy milyen is az a konyha. Hiszen a választék elég sokszínű, így a legolcsóbb 6—8 ezer forintos garnitúránktól a 40—50 ezer forintosig többfajta méretben és kivitelben gyártunk konyhabútorokat. — Szóval elég drágák... S ugyanakkor hallani olyan hangokat, hogy a világpiacon a bútorárak egyre olcsóbbak lesznek. Pedig a hajai bútor megmérettetésének egyik színtere éppen a világpiac. — A mi helyzetünk a világpiacon elég rossz. Tudnia kell, hogy Nyugat-Európá- han a legsúlyosabb válságban éppen a konyhabútorokat gyártó cégek vannak, mivel hallatlanul erős a konkur- rencia. Megpróbáltunk olyan gyártmányokkal megjelenni a tőkés piacon, amelyeket valamilyen késztermék alkatrészeiként használnak, így többek között egy osztrák cégnek szállítunk játék- automatákhoz szekrényeket, Jugoszláviába bútoralkatrészeket, Hollandiába hűtőtartó szekrényeket. Ezek évente 25—27 millió tőkésexportot jelentenek. — ön szerint milyen a vállalat jelenlegi helyzete, s ezen belül hogyan ítéli meg szónoki gyáregységük tevékenységét? — Tavaly az említett gondok ellenére is 2,6 százalékkal tudtuk növelni termelésünket, s az összes árbevételünk elérte, illetve meghaladta az egymilliárd forintot. Ennek az összegnek a 70 százaléka a konyhabútorok gyártásából jött össze. Emellett készítünk laboratóriumi bútorokat,. fürdőszoba- berendezéseket, gardrób- szekrényeket, s legújabban irodabútorokat is. A nyereségünk 1986-ban elérte a 105 millió forintot, ami árbevé- telarányosan 10 százalék körül mozog. Nos, ebbe a képbe viszonylag elfogadhatóan beleillik a szolnoki gyáregység árbevétele is, mert csak alig több mint öt százalékkal marad el a vállalati eredménytől. Ez azonban még elviselhető változás, hisz így még nem lehet őrizni a gazdálkodás egyensúlyát. A gond inkább az, hogy a szolnoki gyár nyeresége tavaly az előző évinek a 63 százalékára esett vissza, vagyis 40 millióról 25 millióra csökkent, miközben a vállalat öt százalékkal növelte nyereségét. A 15 millió forintos nyereségcsökkenés Szolnokon nincs arányban a termelés csökkenésével, így az belső gazdálkodási problémákra — többek között az aránytalanul magas anyagköltségekre — vezethető vissza. Mindezek ellenére mint már említettem a vállalat növelni tudta nyereségét, így helyzete stabil, s igyekszik olyan gazdálkodási politikát folytatni, hogy a szolnoki gyár kollektívája mihamarabb vissza tudjon állni a korábbi gazdálkodási színvonalra. Az igyekezet már tavaly a második félévben is észrevehető volt, szükséges azonban, hogy a tanúlságokat a gyárvezetés levonja, és felszámolva a belső szervezési és irányítási hiányosságokat, szerezzenek jobban érvényt a bizonylati fegyelemnek, és folytassanak ésszerű, takarékos gazdálkodást. A minőség stabilizálásával pedig véglegesen szerezzék vissza a vevők megingott bizalmát. Én bízom abban, hogy így lesz. Egyébként ezt az elvárást az idei vállalati terv egyértelműen meg is fogalmazza. Nagy Tibor Hagyományos termékei értékesítése mellett új piacok után is érdeklődik a Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet mezőtúri gyára. Ebben az évben kezdték el a kávéfőzővázak gyártását, kooperációban a Szarvasi Vas- éa Fémipari Szövetkezettel. Képünkön a vázak szerelése látható (Fotó: Mészáros)
