Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évi. 23. sz., 1987. jan. 28., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mihail Gorbacsov beszéde Hasznosítanunk kell szocialista politikai rendszerünk lehetőségeit Az átalakítás programja és káderpolitikai kérdések az SZKP KB ülésének napirendjén A hajóépítés ősi foglalkozás. Óbudán 151 esztendővel ezelőtt létesült az első hazai gyár — Széchenyi Istvání kezdemé­nyezésére, amely azóta világszínvonalú üzemmé fejlődött. Az Utóbbi időben több 2400 tonnás tolóhajó készült a kor­szerű szerelőcsarnokokban. Egy-egy úszótest elkészítése sok jól képzett szakember összehangolt munkáját igényli. Ké­pünkön Rektori József esztergályos, a nagypontosságú alkatré­szek mestere. (Fotó: Hauer Lajos — KS) Automatizálás a MÁV-néI Nagyobb biztonság, jobb tájékoztatás Az év embere Már az év fordulóján vi­lágossá vált, hogy milyen ne­héz esztendő elé nézünk. A novemberi központi bizott­sági ülés meghatározta ten­nivalók szerint növelni kell a gazdasági tevékenységek jövedelmeit, devizahasznait; élénkíteni az ütemet a haté­kony ágazatokban; a terme­lékenység növelése érdeké­ben munkaerő-átcsoportosí­tásokat is végrehajtani... A feladat nem csak az irányí­tó szervek előtt nehéz. Pél­dául a gazdaság jövedelem- termelő képességét a szerke­zeti változtatásokon kívül a ráfordítások csökkentésével, ezen belül elsősorban az anyagigényesség és a fajla­gos energiafelhasználás mér­séklésével is fokozni kell. Márpedig takarékos, korsze­rű termelés, jó, és külföldön is „kívánatos” termékek gyártása, a megbízható mi­nőség elérése elképzelhetet­len igényes és képzett embe­rek nélkül, sőt, összehangolt csapatjáték nélkül. Lehetetlen cél mindez, ha az emberek nem nyújtják, vagy nem tudják nyújtani legjobb formájukat, azaz tel­jes tudásukat, képességeiket. A kor embere tehát ma az, aki dolgozzék bárhol is, de kezdeményez, öntevékenyen kívánja a változást, a raci­onalitást, az üres járatok nélküli, sőt, a károktól és veszteségektől mentes vál­lalati, gazdasági tevékenysé­get. Aki nem nézi tétlenül, hogy környezetében úgy dolgozzanak, mintha nem is leselkednének veszélyek mindnyájunk életszínvona­lára, a szociális ellátás meg­szokott, mai vívmányaira. Mert ezek a veszélyek reá­lisak, eloszlatásuk csak munkával lehetséges. Gazdasági bajaink gyöke­reiről sok szó esik. Az utób­bi években nemigen kedvez­nek a külpiaci viszonyok, de az időjárás sem hord ben­nünket a tenyerén. Borúra- ború: az aszályos nyarat és őszt kemény tél váltotta fel, a földek jótékony hótakaró­ja kiesést okozott a szál­lításban, termelésben. De bőven akad pótolni való ott is, ahol a lemaradások saját hibáinkból következtek be. Így vagy úgy: nem olyan a helyzet, hogy a munkahelye­ken elég lenne felfelé mu­togatva siránkozni, csodákra várni. Úgy tenni, mintha most másokon lenne a sor, mi pedig tartalékba vonul­hatunk. Senki ne higgye, hogy most egyszerűen mun­kára hívunk fel, azt mond­juk, dolgozz többet. A mun­kaerő helyzete ennél bonyo­lultabb. Inkább szemlélet- változást kívánhatunk, tett- rekészséget, kritikus hozzá­állást a valósághoz, ami mindenütt nagyobb teret nyithat az aktív, cselekvő és becsületes munkára, a tisz­tességes bér megkeresésére. Mit tagadjuk, a kor, az év emberének ismérveit a tettek világából kellene kölcsönöz­nünk, még akkor is, ha ma túl sokszor járnak jobban az ügyeskedők, a nem be­csületes úton magas jöve­delemhez jutók. Nyilvánva­ló, ha azt akarjuk, hogy be­csületességük, fáradozásuk miatt ne szégyenkezzenek az emberek, fel kell számolni gyökerestül a tisztességtelen munkát és magatartást, útját kell állni a fegyelem és a munkaerkölcs általános la­zulásának, a hála- és kenő- pénzes „ügyintézésnek”, a munkahelyeken a kritikát­lanságnak úgy, ahogy erről a Központi Bizottság no­vemberi ülésén is szó esett. Akik a napokat nemcsak megélik, hanem alakítják is. — KF — Tegnap délelőtt Moszkvá­ban összeült az SZKP Köz­ponti Bizottsága. A testület megtárgyalja az átalakítási folyamat és a káderpolitika kérdéseit. Előadói beszédet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára tartott. A tanácskozás résztvevői előzetesen megkapták a fő­titkári beszámoló téziseit, az állami vállalatokról szóló törvény tervezetét, valamint azt az összegzést, amely át­tekintést ad a dolgozóknak az átalakításról és a káder- politikáról írt leveleiből. Talán ezért is fogadta nagy várakozással a vállalat veze­tése a KISZ KB által meg­hirdetett szerződéses közös­ségi munkavállalást, mely­nek egyik fontos szerepe ép- pen az lehet, hogy a cég többletkapacitáshoz jut ál­tala. A vállalati KISZ-bizottság a múlt év őszét és telét a tájékozódásra, az igények fel­mérésére és a forma úgy­mond „beszabályozására” szánta. A részletek kimun­kálásához, a „bejáratáshoz” jó alkalom volt az első na­gyobb értékű munka, amit a vállalat szerelőipari főüze­mének KISZ-alapszervezete végzett el ilyen formában. A beszámolót követő vitá­ban felszólaltak vezető párt-, állami és gazdasági tisztség- viselők, neves tudósok, ösz- szesen tizenkét személy. A KB-ülés ma folytatódik. Előadói beszédében Mihail Gorbacsov bevezetőben a következőket mondta: „Az SZKP XXVII. kong­resszusa hatalmas felelősség­gel ruházott fel 'bennünket, a Központi Bizottság tagjait: biztosítanunk kell az ország társadalmi és gazdasági fej­lesztésének meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal megvalósítását. Ebből kiin­Az ömlesztve érkező radiá­tortagokat készítették elő — tagosították — a felhaszná­láshoz. A szabályok szerint a munka ellenértékének 40 százaléka ment a KISZ- kasszába, a fennmaradó rész szétosztásával pedig á mun­kában résztvevő fiatalok 70 forint körüli órabért tehet­tek zsebre. Ha ezt a háromműszaknyi idő alatt megkeresett 2000 forintot akár a gmk-s pén­zekkel vetjük össze — ahol akár 200—300 forintos óra­bérekről is beszélnek —, akár pedig a hétvégi „ma­szekolás” szintén csillagásza­ti összegeivel, akkor a kép a szerződéses közösségi mun­dulva a Központi Bizottság ülésén olyan kérdést bocsá­tottunk vitára, amely első­rendűen fontos a KB 1985. áprilisában tartott ülése és az SZKP XXVII. kongresz- szusa által kidolgozott poli­tikai stratégia sikeres végre­hajtása szempontjából. Ez az átalakítás és a párt káder- politikájának a kérdése. A kérdést széles körű társadal­mi és politikai összefüggés­be ágyazva kell vizsgálnunk, figyelembe véve a múlt ta­nulságait, a jelenlegi idő­(Folytatás a 2. oldalon) kavállalásra nézve cseppet sem kedvező. Ha viszont úgy gondolkodunk, hogy a gaz­dasági munkaközösségekbe nehéz bekerülni, s azok rendszerességét sem minden­ki vállalja, továbbá figye­lembe vesszük, hogy „ma­szek” sem mindenkinek jut, akkor az említett összeg már nem is olyan rossz. Ezt jelzi az a tény is, hogy akik az első ilyen akcióban részt vettek, azok elégedettek; azt mondják, hogy megérte, megtalálták számításukat, s máskor is szívesen „beszáll­nak” ilyen munkákra. Az ÁÉV-nél azzal is ösz­tönözni próbálják a szerző­déses közösségi munkaválla­lást, hogy az ifjúsági szövet­ség pénztárába befolyó ösz- szeg ahhoz az alapszervezet­hez kerül, amelynek tagjai a munkát elvégezték, s a felhasználásáról ők dönte­nek. Az idén sokféle feladat kí­nálkozik, a legkülönbözőbb munkaterületekről; többek között betonozás, átadás előtti takarítás, az épületek berendezési tárgyainak fel­szerelése, s a különböző szak­szerelőipari munkák. A forgalomirányítás auto­matizálására, a biztosító és távközlő berendezések kor­szerűsítésére évek óta ki­emelt figyelmet fordít a MÁV. A mostani ötéves terv­periódusban — a fejlett európai országok vasútjaihoz hasonlóan — a vasút a tel­jes beruházási költségének 13—14 százalékát erre a cél­ra költi. Ezek a beruházások elősegítik a nagyobb bizton­ságot, a nehéz fizikai mun­kakörök felszámolását, s — az átbocsátó képesség növe­lésével — hozzájárulnak a pályák és a nagy értékű jár­műpark hatékonyabb kihasz­nálásához. Az elmúlt év egyik legje­lentősebb eredménye volt az első központi forgalomellen­Mezőtúron, a város jelle­gének megfelelően egyre in­kább teret hódít a családiház­építkezés. A városi tanács a VI. ötéves tervben az elő­irányzott 8—900 lakásból, 400 megépítését családi ház for­mában tervezte, s ezzel szem­ben magánerőből 569 otthon épült meg. A családiház-épí- tők kedvét növelte a városi tanács körültekintő munká­ja. A város általános rende­zési tervében foglaltaknak megfelelő közművesített, il­letve közművesíthető telke­ket alakított ki. Figyelemmel kísérték az építőanyag-ellá­tást, mert egyes termékekből gyakori volt a hiány. Több tájékoztatót bocsá­tottak ki a hőtechnikai kö­vetelményekről, az út- és közműfejlesztési hozzájáru­lásról, az építési engedélye­zési eljárásáról és a szenny­vízelvezetési lehetőségekről. A szervező és tájékoztató munkában szorosan együtt­működtek az OTP-vel és a Víz- és Csatornamű Vállalat­tal. A családi házak típus­terveiből nem kevesebb, mint 150 változatot bocsá­tottak a lakosság rendelke­zésére. A dokumentációt 1100 forintos egységáron vásárol­hatták meg a tanács mű­szaki csoportjánál. Az okos intézkedéssel és a típuster­vek bő választékával lénye­gesen rövidült az építkezé­őrző rendszer üzembe helye­zése a miskolci vonalon. Ugyancsak tavaly építették ki az országos főmenetirá- nyítói mikroelektronikus te­lefonhálózatot, amely a for­galom optimális szervezésé­hez nyújt segítséget. E két nagyobb munka mellett tíz állomáson telepítettek kor­szerű biztosító berendezése­ket, 43 kilométeren önműkö­dő térközti építettek ki, s 43 fél-, illetve fénysorompót lé­tesítettek az elmúlt évben. Mindezekkel együttvéve si- -került csaknem 30 — három­műszakos — fizikai munka­kört megszüntetni. Az idén 700 millió forintot fordít a MÁV a biztosítóbe­rendezések korszerűsítésére, automatizálásra és az infor­mációtechnika fejlesztésére. sek előkészületi ideje; ma már az építkezők 80 száza­léka típusterv alapján te­remt új otthont magának. Kedvezőtlen tendencia vi­szont, hogy az építőanyag- árak emelkedése miatt ala­kások jelentős része a teljes befejezésig nem készül el, a vakolatlan házak rontják a város esztétikai képét. A legtöbb építtetőnek ugyanis a külső vakolásra, festésre rnár nem jut pénze. A VII. ötéves tervben, az állami lakásépítési lehetősé­gek csökkenése miatt ismét meghatározó szerep jut a magánerős családiház-építés- nek. A város középtávú ter­vében előirányzott 636 új otthonból 536 lesz családi. ház. Az igényeknek megfele­lően jelenleg is nagy gondot fordítanak a kellő számú és választékú telkek biztosításá­ra. A szolnoki út két oldalán például 106 telket osztanak ki, két ütemben. Az Újvárosi részen, a Vörös Hadsereg út melletti kertes területen to­vábbi nyolcvan telket alakí­tanak ki, folytatják a Kert­városban is a beépíthető területek kijelölését. A ta­nács felkészült a rugalmas ügyintézésre, az ügyfelek és saját idejükkel való takaré­kos gazdálkodás érdekében általában tíz nap alatt elin­tézik az építési engedélyek kiadását. Tiszaugon, a Tiszaalpári Háziipari Szövet kezet munkalehetőséget biztosított a kör­nyék lakóinak. Két évvel ezelőtt kezdte még a termelést a cipőfelsőrész készítő üzem, melynek gyártószalagján negyven ketten dolgoznak. Most főként az Alföldi Cipőipari Vállalat kiskunfélegyházi gyárának készítenek férfi és női cipőfelsőrésze­ket, bérmunkában. (Fotó: T. Z.) '86 a kísérlet Időszaka volt Közös érdek a tisztes egyéni jövedelem Fiatalok szerződéses munkavállalása az ÁÉV-nél A Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat — miként egész építőiparunk — sajátos munkaerőgondokkal kénytelen megoldani a rá háruló, egyre növekvő feladatokat. Nem egyszerűen az a gond, hogy folyamatosan csökken a dol­gozók létszáma, hanem az, hogy éppen a kulcsfontosságú építőmesteri és szakszerelőipari munkákra van egyre keve­sebb emberük. Az ágazat sajátosságaiból adódóan, az átadá­sok előtti csúcsidőszakok különösen munkaerőigényesek. A vállalat ezért sokszor alvállalkozókat kénytelen bevonni, sőt olykor a környékbeli településekről — főként foglalkoztatá­si gondokkal küszködő termelőszövetkezetekből — „bérel­nek” munkaerőt. Gazdasági munkakpzösségek működnek ugyan az ÁÉV-nél, azonban a gondokát e szervezetek is csak enyhíteni tudják, megoldani nem. Családi házak Mezőtúron Fellendült az építési kedv

Next

/
Oldalképek
Tartalom