Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

2 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1987. JANUÁR 28. Szakítópróba a Fiilöp-szigeteken Hasznosítanunk kell szocialista politikai rendszerünk lehetőségeit A Fülöp-szigeteken nem enyhül a hetek óta tartó po­litikai vihar, sőt keddre Co- razon Aquino elnökasszony rendszere elleni államcsíny­kísérletet hiúsítottak meg Manilában. Az események mögött — mint már annyi­szor az elmúlt esztendő so­rán — ezúttal is az egy év­vel ezelőtt bukott elnök, Marcos híveit kell keresni. A zendülők megszálltak né­hány kulcsfontosságú kato­nai és polgári létesítményt, és megtámadtak két katonai támaszpontot. A rendkívül bizonytalan­ná vált helyzeten — ismét nem először — a vezérkari főnök, Fidel Ramos lett úr­rá. Gyors intézkedésének eredményeként a hadsereg leverte a lázadást, bár né­hány stratégiai fontosságú polgári intézmény, így a központi rádió- és televízió állomás ezidáig még a zen­dülők kezében van. Mindazonáltal biztosra vehető, hogy mivel sem a hadsereg, sem a polgári la­kosság nem támogatta a puccsistákat, azok előbb- utóbb megadásra kényszerül­nek. Helyszíni beszámolók sze­rint a nyugtalanság szításá­ban mindenekelőtt a jobb­oldal „jeleskedett”. Ügy in­tézte, hogy a helyzet patta­násig feszüljön az alkot­mánytervezetről tartandó népszavazás küszöbén. Az akció koreográfiája min­denesetre hatásos volt: nyil­vánosan elégették az elnök­asszony portréit, tűzbe vetet­ték az alkotmánytervezetet, sőt az amerikai Time Maga­zin év végi számát is, ame­lyik Corazon Aquinót az év emberévé (asszonyává ?) vá­lasztotta. Egy ideig félő volt, hogy a hadsereg is a jobbol­dal mellé sodródik, legalább is ezen mesterkedett a me­nesztett hadügyminiszter, a Marcos-hívő Juan Ponce Enrile is. Ám a katonák vé­gül is jobbnak látták jelen­legi parancsnokaiknak enge­delmeskedni, akik nem el­lenzik, hogy az új alkotmány szentesítse az elnökasszony 1992-ig terjedő hatalmát. Az egyébként is válságos helyzetet csak tetőzte, hogy a közelmúltban gerillahábo­rú robbant ki az ország má­sodik legnagyobb szigetén, Mindanaón. A fegyveres ösz- szecsapásokat a MILF, a Moro Iszlám Felszabadítási Front provokálta amiatti felháborodásában, hogy ki­maradt a kormány és a mu­zulmánok legnagyobb szer­vezete, az MNLF között lét­rejött megállapodásból. Az említett megegyezés értel­mében az MNLF lemondott szakadár törekvéseiről, cse­rébe a Filippino Allah-hí- vők területi önkormányozá­sáért. A fenti esemény kapcsán „Cory” igazolta, hogy ugyan­csak helyén van az esze, s nincs híján sem a politikai, sem a személyes bátorság­nak. Nyomban a helyszínre sietett, s szemtől-szembe a szakadás MILF vezérkari főnökével kísérelte meg el­simítani a nézeteltéréseket. Megoldás egyelőre nincs, mindenesetre a gerillákat is meglephette az elnökasszony talpraesettsége. Már-már úgy tűnt, hogy az ördögi ügyességgel egyen­súlyozó Corazon Aquino vé- getvethet a 18 éve tartó pol­gárháborúnak, amikor egy véres incidens vetett gáncsot a megbékélési törekvések­nek: Manilában a múlt hét közepén agyonlőttek tizen­két parasztot. A minden va­lószínűség szerint provoká­torok okozta vérontás akkor történt, amikor a főváros­ban tízezres tömeg vonult az utcára, hogy részleges föld­reformot követeljen a kor­mánytól. Ez az incidens — csakúgy, mint a most meg­hiúsított államcsíny — egy­értelműen bizonyítja, hogy az ország szembenálló poli­tikai erői szeretnének minél nagyobb befolyásra szert tenni a február 2-án esedé­kes népszavazás előtt. S egyesek cseppet sem kímé­letes eszközöket választanak. Seres Attila (Folytatás az 1. oldalról) szak jellegét és a jövőre vo­natkozó feladatokat. Az áprilisi ülés és a párt XXVII. kongresszusa meg­nyitotta a társadalomban ki­alakult helyzet objektív, kritikai elemzéséhez vezető utat, és az ország sorsa szempontjából történelmi je­lentőségű döntéseket hozott. Visszafordíthatatlanul meg­kezdtük az átalakítást, meg­tettük az első lépéseket ezen az úton. Határozottan le­szögezhetjük: a szovjet tár­sadalom életében hatalmas változások mennek végbe, erősebbé válnak a pozitív irányzatok”. Gorbacsov hangoztatta, hogy a XXVII. kongresszus politikai irányvonala, maga az átalakítás a dolgozók, az egész szovjet nép széles kö­rű támogatására talált. Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbító válto­zások lassan mennek végbe, a társadalomban felgyülem­lett problémák okai mélyeb­beknek bizonyultak annál, mint ahogy azt korábban elképzelték. Ezért van szük­ség arra, hogy alaposan meg­vizsgáljuk a kialakult hely­zet gyökereit, tisztázzuk a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján az országban tör­téntek okait. Az elemzésre elengedhetetlenül szükség van azért, hogy ne ismét­lődhessenek meg a hibák. Ez annál is szükségesebb, mivel a társadalomban, sőt magá­ban a pártban is változatla­nul tapasztalható: bizonyos értetlenséggel figyelik az or­szág bonyolult helyzetét. Gyakran teszik fel a kérdést: nem veszünk-e túlzottan éles fordulatot? — mutatott rá Mihail Gorbacsov. Történelmi tények Gorbacsov a továbbiakban méltatta azokat a történelmi eredményeket, amelyeket a Szovjetunió csaknem hét év­tized alatt ért el.' „Eredmé­nyeink hatalmasak és vitat­hatatlanok, a szovjet embe­rek joggal büszkék sikereik­re. A pártnak azonban az életet teljességében és bo­nyolultságában kell látnia. Még a leghatalmasabb ered­mények sem takarhatják el a társadalom fejlődésének ellentmondásait, hibáinkat és mulasztásainkat.” Rámutatott: fejlődésének bizonyos szakaszában az or­szág veszíteni kezdett hala­dásának üteméből, kezdtek felhalmozódni a megoldatlan problémák, a stagnálás jelei, s más, a szocializmustól ide­gen jelenségek is mutatkoz­tak. A gazdaságban és más területeken is megmutatko­zott a változások objektív szükségessége. Ezek végre­hajtására azonban nem ke­rült sor a párt és az állam politikai és gyakorlati tevé­kenységében. Külön kell szólni a szocia­lista tulajdonról — mondot­ta. Csökkent ugyanis annak ellenőrzése, hogy ki és ho­gyan rendelkezik vele. A szocialista tulajdont gyak­ran szétforgácsolta az ágaza­ti és helyi szemlélet, sok esetben munka nélkül szer­zett jövedelmek forrásaként használták fel. Súlyos következményekkel járt az, hogy csökkentették a vállalatok és egyesülések gazdasági elszámolási jo­gait. Ez aláásta az anyagi ösztönzés alapjait, a munká­ban és a társadalmi életben tanúsított emberi aktivitás csökkenéséhez vezetett. Minded kedvezőtlenül ha­tott a társadalmi élet sok területének fejlődésére. Az anyagi termelésben az utób­bi három ötéves tervidőszak­ban a hetvenes évek eleje óta a legtöbb mutatót tekintve nem teljesítették a terveket. Miközben sikeresen megol­dottuk a lakosság foglalkoz­tatottságával kapcsolatos kérdéseket, garantáltuk a szociális biztonságot, nem tudtuk kihasználni a szo­cializmus lehetőségeit a la­káskörülmények javításában, az élelmezésben, a közleke­dés megszervezésében, az egészségügyi ellátásban, az oktatás színvonalának eme­lésében. Megsértették a szocializ­mus legfontosabb elvét, az elvégzett munka alapjám történő elosztás elvét. Az emberek tudatában egyre in­kább meggyökeresedett az „egyenlősdi” pszichológiája. A társadalmi korrózió ele­mei negatívan hatottak a társadalom szellemiségére, szinte észrevétlenül elkoptat­ták azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyek mindig is népünk sajátjai voltak: az eszmei meggyőződés, az ön­feláldozó munka, a szovjet hazafiság. Ennek következ­ménye volt az, hogy csök­kent a társadalom ügyei iránti érdeklődés, tapasztal­ható volt a lélektelenség és a szkepticizmus. A társadalomban kialakult erkölcsi légkörre nézve vég­zetes következményekkel jártak a törvények figyelmen kívül hagyásának tényei, az eredmények meghamisítása, a megvesztegetések, a meg- hunyászkodás, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szem­lélet. A megtorpanás ideológiája és pszichológiája megmutat­kozott a kultúrában, az iro­dalomban, a művészetben. A művészi alkotó tevékenység értékelésének kritériumai csökkentek. Emiatt az életet a maga valóságában bemu­tató, súlyos társadalmi és erkölcsi problémákat felve­tő alkotások mellett sok kö­zepes színvonalú alkotás is született. Mihail Gorbacsov a továb­biakban rámutatott: ebben a helyzetben vetődött fel az ország társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításá­nak, az átalakításnak a kér­dése. Lényegét tekintve for­radalmi jelentőségű fordu­latról és intézkedésről van szó. Ez a gyökeres fordulat elengedhetetlen, mivel más utunk egyszerűen nincs. Kö­vetkezetesen és hajthatatla- nul meg kell valósítanunk az SZKP KB áprilisi plénumá­nak és a párt XXVII. kong­resszusának irányvonalát, előre kell haladnunk és tár­sadalmunkat a fejlődés mi­nőségileg új szintjére kell juttatnunk. Az átalakítás végső célja — az ország életének mély­reható megújítása, a társa­dalmi szervezettség legmo­dernebb formáinak alkalma­zása a szocializmusban, tár­sadalmi rendünk humanista jellegének lehető legtelje­sebb feltárása valamennyi meghatározó vonatkozásban — gazdasági, társadalmi-po­litikai és erkölcsi téren egy­aránt. E folyamat új minő­ségbe csap át. Az országban újfajta erkölcsi légkör van kialakulóban, folyik az ér­tékrend alkotó átgondolása, átértékelése. Mindinkább ak­tívan működő elvvé válik a nyíltság, az értékelésében megnyilvánuló igazságosság, a hibák iránti kérlelhetet- lenség. Gazdasági fejlődés Gorbacsov ezután elemezte a gazdasági és szociális fej­lődés tervének teljesítését az ötéves terv első évében. Hangsúlyozta: az átalakítás kezdeti szakaszában nagyon fontos a realizmus, az, hogy az elvégzett munka objektív értékelésének talaján áll­junk. Ez az egyedüli helyes pártszerű megközelítés. A szovjet emberek nagyra értékelik a pártnak az át­alakításra irányuló vonalát, ugyanakkor nyugtalanságuk­nak adnak hangot gyakorla­ti megvalósításának menete miatt. Arra szólítják fel a pártot, hogy töretlenül ül­tesse át az életbe a kijelölt irányvonalat. Ebből, elvtár­sak, le kell vonnuk a politi­kai következtetéseket. A helyzet elemzése, az át­alakítás tapasztalatai élesen vetik fel a legfőbb kérdést. Megvan-e a biztosíték arra, hogy sikerül végigvinnünk az átalakítás megkezdett fo­lyamatát, megvan-e a biz­tosíték arra, hogy a koráb­bi hibák nem ismétlődnek meg, s hogy sikerül garan­tálnunk társadalmunk nagy­szabású fejlődését? Igen, megvannak a bizto­sítékok. Ez — az egységes akarat, a történelem során egybe­forrott párt és nép közös cselekvése, az hogy együttes felelősséggel viseltetnek a szocialista haza jelene és jövője iránt. Ez — a szocialista demok­rácia sokoldalú fejlődése, a nép tényleges részvétele az ország életét érintő összes kérdés eldöntésében, a nyílt­ság, a társadalmi ellenőrzés, a kritka és az önkritika leni­ni elveinek teljes helyreál­lítása, a politikában tanúsí­tott őszinteség: a szavak és a tettek egysége. Változtatások kellenek Itt az idő változtatásokra. A választási elv általános al­kalmazásának alapján de­mokratizálni kell a vállala­ti vezető réteg kialakításá­nak folyamatát. Ez minősé­gileg más helyzetet teremt, növekszik a kollektíva sze­repe, saját tevékenységéért viselt felelőssége. A vezető posztok választása útján tör­ténő betöltése nemcsak hogy nem ássa alá, hanem éppen növeli a vezető tekintélyét. Űj megközelítésben kell vizsgálni a párt- és társadal­mi szervezetek, *a gazdaság- irányítási szervek szerepét. A munkahelyi demokrácia kiszélesítése feltételezi az egyszemélyi vezetés és a kollegalitás szerves egységét, a demokratikus centralizmus elmélyítését, az önirányítás fejlesztését. Mihail Gorbacsov végül a káderpolitika kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott: ma olyan káderpolitikára van szükség, amely megfelel az átalakítás feladatainak. A szocialista építés éveiben ha­zánkban erős, jól képzett káderállomány jött létre. Ez­zel együtt a mostani plénu- mon szólni kell káderpoliti­kánknak az utóbbi időben je­lentkező hibáiról és torzulá­sairól. Világos, hogy ma már nem elegendő az elkövetett hibák elismerése, le is kell vonnunk a tanulságot. Az áprilisi plénum után, lényegében rövid idő alatt megújult az SZKP KB Tit­kárságának nagy része és a Központi Bizottság osztály- vezetőinek személyi összeté- te, gyakorlatilag lecserélő­dött a Szovjetunió Minisz­tertanácsa Elnökségének egész személyi állománya. Erre a váltásra azért volt szükség, mert hosszú időn ke­resztül nem biztosították sem a KB, sem pedig a kormány új káderekkel való állandó gazdagítását. Mindez vég­eredményben rányomta bé­lyegét a politika kidolgozá­sára és pártunknak a társa­dalom vezetésében játszott gyakorlati tevékenységére is. Ez többé nem ismétlődhet meg és nem is szabad meg­ismétlődnie. Az SZKP KB főtitkára be­fejezésül rámutatott: „Te­kintettel arra, hogy a gaz­daságirányítás kibontako­zóban lévő radikális reform­ja érinti a szocialista gazda­sági rendszer működésének alapvető kérdéseit, a politi­kai és társadalmi élet szá­mos oldalát, a munka stílu­sát és módszereit, célszerű lenne, ha a Központi Bizott­ság soros ülésén megvizsgál­nánk ezeknek a problémák­nak a teljes körét... Talán célszerű lenne, ha jövőre, még mielőtt megkezdődné­nek a párt beszámoló-vezető- ségválasztó taggyűlései, ösz- szehívnánk egy országos pártértekezletet, amelyen át­fogóan megvizsgálnánk az ötéves tervidőszak első felé­nek eredményeit. Helyes len­ne, ha ezen a konferencián megvitatnánk a pártélet és a társadalom egészének to­vábbi demokratizálását”. A bécsi utótalálkozón Ismét napirenden az emberi jogi kérdések A nyugati országok válto­zatlanul csak az emberi jogi kérdésekről kívánnak tár­gyalni .a bécsi utótalálko­zón. Ezt tükrözte a hathetes szünet után folytatódó ta­nácskozás keddi nyilvános nyitó ülése, amelyen több nyugati küldöttség ezúttal is élesen bírálta a Szovjetuniót, más szocialista országokat. Warren Zimmermann ame­rikai küldöttség vezetője ar­ról beszélt, hogy Washington véleménye szerint fontos vál­tozások tapasztalhatók ugyan a Szovjetunióban, de sok em­beri jogi kérdés változatla­nul megoldásra vár, köztük utazási, kivándorlási, csa­ládegyesítési problémák. A nyugati szónokok általában nem foglalkoztak a helsinki folyamat másik két kérdés­körével, a katonai biztonság, illetve a gazdasági együtt­működés problematikájával. Az amerikai küldöttség szóvivője szerint kormányuk továbbra is változatlanul az emberi jogi kérdésekre kíván összpontosítani, s csak későb­bi időpontban terjesztik elő hivatalosan a NATO javas­latait a hagyományos had­erők csökkentésére vonatko­zó tárgyalásokra. A szocialista országok az utótalálkozón korábban azt javasolták: terjesszék ki a sikeres stockholmi konferen­cia mandátumát és a 35 or­szág tárgyaljon a csapatok és a fegyverzetek csökkentésé­ről az említett, az Atlanti­óceántól az Uraiig terjedő térségben. A NATO elgondo­lása tehát — az eddigi isme­retek szerint — kihagyná a tárgyalásokból a semleges és el nem kötelezett országo­kat. Várható, hogy a követ­kező hónapokban beható vi­ták tárgya lesz Bécsben, mi­kor és milyen keretek között kerüljön sor az össz-európai haderőcsökkentési tárgya­lásokra. Iszlám csúcsértekezlet Kísérlet az Arab Liga összehívására A Kuvaitban ülésező ötö­dik iszlám csúcsértekezlet szervezői kedden bejelentet­ték, hogy kísérletet tesznek az Arab Liga csúcskonfe­renciájának összehívására, közvetlenül az iszlám ta­nácskozás után. Az Arab Liga csúcsérte­kezletének megtartását — mint Kuvaitban közölték — Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszaibadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke szorgalmazta. Arafat célja az, hogy az Arab Liga szűkebb fóruma .elé kerüljön a PFSZ és a li­banoni síiták testvérháború­jának az ügye és „az arab világ többi szakadásáé” — értelemszerűen a palesztin sorok egyesítése, ami össze­függ a PFSZ, illetvfe Szíria közismert ellentéteivel. Kedden az iszlám csúcs zárt ajtók mögött folytatta tanácskozásait. Hétfőn és kedden több kétoldali talál­kozót bonyolítottak le. Közzétették a nap folya­mán Javier Pérez de Cuel- larnak, az ENSZ megfigye­lői minőségben Kuvaitban tartózkodó főtitkárának elő­ző este elhangzott beszédét. A főtitkár az arab—izraeli konfliktus megoldását szol­gáló kezdeményezések fel- támasztásáért emelt szót és olyan tárgyalási mechaniz­mus kimunkálását sürgette, amely az összes érdekelt fél számára elfogadható. Újabb emberrablások Bejrútban Hétfőn este egy szaúd- arábiai állampolgárt is elra­boltak Nyugat-Bejrútban — közölték kedden a siita Amal szervezethez közel álló for­rások. Haled Dib szaúd-arábiai férfit három fegyveres hur­colta el. Néhány órával ko­rábban két másik férfi, fel­tehetően külföldi került Nyugat-Bejrútban emberrab­lók fogságába. Az újabb emberrablásokat eddig még egyetlen szervezet sem vál­lalta magára. A libanoni fővárosban ez­zel 26-ra emelkedett a tú­szul ejtett külföldiek szá­ma. A polgárháború sújtot­PRAGA A népgazdaság ágazatai­nak múlt évi eredményei el­lenére lassan halad az inten­zív gazdálkodásra való átté­rés Csehszlovákiában — je­lentette ki a CSKP KB, a szövetségi kormány és a szakszervezetek központi or­szágos aktívaértekezletén kedden elmondott beszédé­ben Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, miniszterelnök. A csehszlovák kormányfő egyebek között elmondta: nem a mind nagyobb ráfor­dításokkal arányban nő a hatékonyság, s nem a kívánt időben és minőségben végzik el a kulcságazatok korszerű­sítő és rekonstrukciós prog­ramjait. ta országban még ilyen vi­szonyok között is mintegy nyolcezer más országbeli dolgozik. Időközben olyan híreszte­lések keltek lábra, hogy el­rabolták Terry Waite-t is, az anglikán egyház megbí­zottját. Waite az amerikai túszokat fogva tartó ember- rablókkal kezdett tárgyalá­sokat a múlt héten. Bizton­ságára a drúz Haladó Szo­cialista Párt (HSZP) fegyve­resei vigyáztak. Waite azon­ban a titkos megbeszélések­re a mellé kirendelt testőrök nélkül ment. A HSZP veze­tői elzárkóztak attól, hogy közöljék Waite tartózkodási helyét. HANOI Vo Tran Chi, a dél-vietna­mi Ho Si Minh-város pártbi­zottságának első titkára ked­den a külföldön élő vietna­miak képviselőit fogadta. A holdújév alkalmából tartott találkozónak az ad jelentősé­get, hogy mutatja: az elmúlt időszak kölcsönös elzárkózá­sa utam fokozatosan kiala­kulnak a korrekt kapcsola­tok az „óhaza” és a külföl­dön élő vietnamiak szerveze­tei között. LONDON „Fenyegetésmentes kelet— nyugati kapcsolatok kialakí­tását” jelölte meg Geoffrey Howe brit külügyminiszter kedden kormánya legfonto­sabb nemzetközi céljának. „Margaret Thatcher minisz- terelpök soronkövetkező moszkvai látogatása újabb nagyfontosságú lépés lesz ebben a folyamatban” — hangsúlyozta katonapolitikai szakértők előtt elhangzott beszédében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom