Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
1987. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb napirendién 1 gyermekes közétkeztetés helyzete, a vendéglátó munkája A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat öt év alatt elért fejlődéséről,, a gyermek- és közétkeztetés helyzetéről, a vendéglátás következő öt évre szóló feladatairól készült jelentést tárgyalta, s hozott határozatot tegnap a. Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a vállalat vezetői mellett ott volt a szakszervezet képviselője, s a Belkereskedelmi Minisztérium küldötte is. Az országban elsőként Szolnok megyében vette át szakvállalat az óvodai, iskolai étkeztetést. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat ezzel egyidőben a fejlesztésre, a megújulásra törekedett mind a vendéglátásban, mind az idegenforgalomban, — s az öt esztendőre szervezeti változások is jellemzőek — a vállalat fejlődését érdemes alaposan elemezni. Nos, a végrehajtó bizottság pontosan ezt tette. Elismerte azt a vállalati törekvést, amely a vendéglátás fejlesztésében bekövetkezett, hangsúlyozva, hogy a fejlesztés, a szervezeti változások, a leányvállalatok megalakulása után, a következő évek - legfontosabb feladata a minőségi javítás, tevékenysége, színvonalának emelése lesz. Az ételforgalom részarányának jelentős növekedése, az alkoholtartalmú italok forgalmának mintegy tíz százalékos csökkenése mellett az idegenforgalom jelentős növekedése is az eredményes vállalati gazdálkodást és üzletpolitikát dicséri. Ezt tükrözi különben az is, hogy a vállalat tavalyi eredményeivel — az áruforgalom, a gazdálkodás legfontosabb mutatóival — az ország 20 tanácsi vállalata közül a korábbi 13. helyről a 3—4-re került nagyságrendjét illetően. Mindebben a vállalati eredményben benne van az a sok erőfeszítés is, amelyet a vendéglátó a gyermek- és közétkeztetésben elért. Már naponta negyvenezer gyermek, 15—20 ezer felnőtt fő étkeztetését, több tízezer diák és felnőtt napközbeni ellátását biztosítja 26 óvodai, általános iskolai, középiskolai, 1 főiskolai, 7 munkahelyi konyhájáról, illetve 10 iskolai és 42 munkahelyi büfét üzemeltet, nyáron pedig megyén kívüli iskolai táborokat lát el. A korábbi, kezdeti gyermekétkeztetési csoport munkájából, eredményeiből és nehézségeiből okulva az idén leányvállalatot alapított ezekre a feladatokra, amelynek működésétől színvonalban, korszerűségben és gazdálkodásban is újabb jó változásokat várnak el. A vb-ülésen pontosan a színvonalról, a minőségről esett a legtöbb szó. A testület határozatában is a folyamatos javítást, a korszerűsítést, a céltudatos gazdálkodást ösztönözte, s ezekhez megvalósítható javaslatokat is adott. Kérte a vállalat vezetőit, hogy mind a határozatot, mind a tanácskozáson elhangzottakat ismertessék a vállalati tanáccsal. Felkérte a tömegszervezeteket, a Fogyasztók Megyei Tanácsát és a sajtót is a téma napirenden tartására, a vállalati munka segítésére. A vita összefoglalója hangsúlyozta, hogy az eredményesen és jól működő, az élvonalba érdemesen jutott vállalat a következő öt esztendőben is megfelelő alapokkal rendelkezik a további fejlődéshez. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Kolozsvári Grandpierre Emil Kos- suth-díjas írónak irodalmi munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Traut- rnann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke tegnap adta át. Az eseményen jelen volt Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár és Knopp András, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. Tartás fogyasztási cikkek kínálata A belkereskedelem az idén folyó áron 6,7 százalékos, összehasonlítható árakon pedig a tavalyival azonos forgalommal számol. Ezen belül — akárcsak az elmúlt esztendőben — várhatóan az iparcikkek forgalma növekszik nagyobb mértékben az átlagosnál. A forgalomba kerülő gyártmányok mintegy 85 százalékát állítják elő a belföldi termelők, s 15 százalékuk származik majd importból. Fekete-fehér asztali televíziókészülékekből a belkereskedelem igénye az idén a számítások szerint 150 ezer, ám az Orion mindössze 50 ezer készülék szállítására vállalkozik, s a Videotonnal csak most folynak a belkereskedelmi tárgyalások. A hiányzó mennyiséget a kereskedelem megpróbálja importtal pótolni. Színes televízióból 300—320 ezret szándékoznak eladni Hűtőszekrényből az év folyamán 270 ezret hoz forgalomba a kereskedelem. Hazai és import automata mosógépekből 130 ezer kerül majd az üzletekbe, mintegy 30 ezerrel kevesebb, mint amennyire szükség lenne. Ellenőrzésen a Járműjavitóban Fogyasztott-e alkoholt? A gép nemmel válaszolt A fölszerelés a következő névre hallgat: alcohol tester. A neve gyönyörű, feladata nem a leghálásabb. Leginkább talán magnetofonhoz hasonlítható a csuda kis szerkezet, amelyhez speciális mikrofon csatlakozik: aki abba beszél, lélegzetéből a gép kimutatja, fogyasztott-e alanya mostanában alkoholt, s ha igen, mennyit. A MÁV Szolnoki Járműjavítóban Oros János főmérnök ajtaján kopogtunk reggel Szabó Bélával, a munkavédelmi felügyelőség munkatársával. Az említett masinát Balázs Károly, az üzem munkavédelmi ügyintézője veszi elő. Előbb azonban gyors, tájékozódás az alkohol fogyasztás ellenőrzésének itteni módjáról. — Szúrópróba szerűen ellenőrzünk — tájékoztat Balázs Károly. — Többnyire . a tesztért használjuk — magyarázza az előadó —, mert ez gyors, nem rabol el sok időt. Ha netán kigyullad valamelyik lámpa, akkor a szondát is elővesszük. Ha az is alkoholt jelez, akkor baj van. — Elfogadják az ellenőrzést az emberek? — Nincs vita még akkor sem, ha kimutatjuk az alkohol fogyasztást. Nem kellett vérvétellel soha alátámasztani az eredményt. Mostanában már csak azoknak a nevét jegyezzük föl, az ellenőrzési naplóba, akinél a „tesz- ter „beszélni” kezd. — Kik ellenőrizhetnek? — szól közbe a munkavédelmi felügyelő. — Erre főmunkaidőben ketten vagyunk jogosultak a kollégámmal, főmunkaidőn túl a rendészek is megtehetik. A számok ugyan személytelenek, de az ellenőrzési napló adatai sok mindenről árulkodnak. Például arról, hogy ebben az üzemben valóban komolyan veszik a munkahelyi italfogyasztást szigorúan tiltó rendeletet. Kiderül: két éve 1327 esetben „fújtak” az itt dolgozók és 38 esetben pirítottak rá az italozókra. A majd kétezer ember munkáját biztosító nagyüzemben tavaly már 1849 esetben „munkálkodott” az alcohol tester vagy a szonda, és 19 esetben mutatkozott pozitív eredmény. Hét fegyelmi, nyolc írásbeli figyelmeztetés, két elbocsátás követte az itt korántsem bocsánatos bűnt. Egy csoport- vezető mindössze egyetlen üveg sört akart becsempészni a kapun. Rajtavesztett. Csökkentették az órabérét, jutalmat, prémiumot nem kaphat. Szerényen számolva is legalább nyolcezer forintjába került az az egy üveg sör... — Nem a büntetés, a megtorlás a célunk, — szól közbe megfontoltan a főmérnök. — Inkább azt szeretnénk, ha megelőzhetnénk a bajt, ha visszatarthatnánk az embereket a felelőtlen iszogatástól. Kütpnösen a fiatalabbakra figyelünk, az ö szokásaikat még alakíthatjuk. Irány tehát az üzem. A tester lámpája jelzi: szolgálatban van. Amíg egy ég, nincs is baj, de ha a működést jelző zöld fényen kívül csak egy is kigyullad . .. A dízel csarnok forgácsolóival- kezdik a munkavédelem szakemberei az ellenőraést. Előkerülnek az éppen dolgozók névsorai. — Legyen minden ötödik — javasolja Szabó Béla. Sorban jönnek a munkaruhás férfiak, nők. Némi megilletődöttséggel beszélnek a mikrofonba néhány mondatot, de idegesség senkin sem látszik. A masina lámpái tizenegy próba után sem gyulladnak föl. A mozdony- javítóknál tizenhármán kapaszkodnak fel az iroda lépcsőin, csak ott tudják meg, hogy ital után egy gép érdeklődik tőlük. Néhány másodperc az egész, már mindenki megy is vissza a helyére. A gép most sem „beszél”. — Az az igazság, hogy kapunál, munkahelyen gyakran ellenőrzünk. Megszokták és megértették az emberek, hogy itt ez a rend. Az ezer- nyolcszáz-egynehány ember között persze bizonyosan akad, aki ma is ivott. De tudja, előbb vagy utóbb rá is sor kerül, akár munkás, akár vezető — mondja Balázs Károly. — Senki sem ellensége a saját pénzének. Két óra elteltével negyvenöt „lehelet-mintát” vett az okos masina, egyetlen alkalommal sem gyulladt ki még a legcsekélyebb alkoholfokot jelző lámpa sem. Amikor a főmérnöktől, Oros Jánostól búcsúzunk, nem is titkolja elégedettségét. — Örülök, hogy így van, ahogyan van. Jöjjön bármikor — fordul Szabó Bélához — hisz tudja, hogy szívesen fogadjuk. Érdekünk nekünk, és érdeke a dolgozóinknak is, hogy rendben menjenek a dolgaink. Hortobágyi Zoltán Görcsök nélkül a fafeldolgozásról Egy nap a Nefag nagykőrösi üzemében A faipar az egyik legbiztosabb munkát adó terület, hiszen még ma a tudományos technikai forradalom idején is életünk egyik legfontosabb és legmeghatározóbb anyaga a fa. — Ez így igaz — helyesel Török László, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója — hiszen a Nagykőrösön lévő fa- feldolgozó üzemünk tevékenysége is ezt bizonyítja. Gondolja csak el a gazdaság évi egymilliárd forintos termelési értékének 40 százaléka onnan származik. Persze nem mindig volt ez így, hiszen 1970-ben a Ládaipari Vállalattól eléggé lerongyolódott állapotban vettük át. Aztán amikor volt egy kis pénzünk mindig csináltunk ott valamit, így üzemcsarnokokat építettünk, létrehoztunk egy műszaki részleget, s gépeket vásároltunk. 1975 és 1980 között körülbelül 200 millió forintot költöttünk a telepre, s ennek köszönhetően ez ma már modemnak mondható. Nem tettek rossz iára — Ez az üzem régen baromfifeldolgozó volt — tájékoztat Ladár Lajos főmérnök — de az idők folyamán átalakult ládagyártó. Itt jelenleg évente 45—48 ezer köbméter nyárfát és 5— 6 ezer köbméter fenyőrönköt — amely a Szovjetunióból érkezik — dolgozunk fel. Eleinte úgy gondoltuk, hogy a gazdaságban megtermelt nyárfákból elegendő alapanyagunk lesz. Ám, ahogy korszerűsödött az üzem, s nőtt a kapacitás ma már ott tartunk, hogy az itt feldolgozott nyárfák mennyiségének csak a 40 százalékát tudjuk saját termelésből biztosítani. A fennmaradó 60 százalékot pedig elsősorban a környékbeli termelőszövetkezetektől, állami és erdőgazdaságoktól szerezzük be. — Túlnyomó részben miért csak nyárfát dolgozunk fel? — ezt kérdezte ugye. — Nos, ennek is megvan a magyarázata. Tudja a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén elsősorban akácos és nyáras erdők találhatók. Az akác eleve kiesett, mivel annak feldolgozására Pusztavacson már régebben felépítettünk egy üzemet, így ez a tény meghatározta az itteni fejlesztéseinket. Tehát, az üzemben elvégzett összes rekonstrukció, beruházás a nyárfák feldolgozása érdekében történt. Így a gépeink nem is alkalmasak például az akácból készült termékek gyártására, mivel az keményfa, ellentétben a nyárral, amely jóval lágyabb és puhább szerkezetű. — Ez magával hozza azt, hogy ha tetszik, ha nem, a jövőben is ezzel kell foglalkozniuk — gombolyítom tovább a beszélgetés fonalát. — Az igazat megvallva, nem is nagyon akarunk mást csinálni. — veszi át a szót Bátori Zsolt, a Nefag faipari ágazatvezetője, — hiszen a piaci helyzet azt bizonyítja, hogy az itt készült termékekre még hosszú távon szükség lesz. Például, iszonyatos mennyiségű rakodólapot gyártunk. Amikor elhatároztuk, hogy ezzel is foglalkozunk, abból a szigorú tényből indultunk ki, hogy ahol termelnek, raktároznak, árut mozgatnak ott raklapokra mindig szükség lesz. S mivel ezek fából vannak — gyorsan elhasználódnak — ezért az utánpótlásuk és az újabb igények mindig biztos munkát adnak számunkra. S hogy jól gondolkodtunk, ezt a számok is bizonyítják. Hiszen a még 1980-ban csupán 40 ezret, addig tavaly már 300 ezret gyártottunk belőlük, s ennek a mennyiségnek a felét az NSZK-ba és Ausztriába exportáltuk. A raklapok készítéséből származó bevételünk a 400 milliós termelési értékünk egyharmadát adja. Gondolom már ebből is látszik, hogy nem tettünk rossz lóra. Meglehet, hogy a jövőben már nem lesz olyan dinamikus a felfutás, de csökkenéssel semmiképpen sem számolunk. — Ezek mellett természetesen gyártunk mást is — folytatja a főmérnök. — Így például az előzőekben említett tevékenységünkhöz szorosan kapcsolódik az egyszeri felhasználású raklapok készítése, amelyeket a tégla, a papír és a konzervipar használ. Ezekre pakolják az árut, s mint göngyöleg beleszámít a termék árába. Ezekből évente 160 ezret, almás ládákból egymilliót, valamint ipari ládákból — amelyekbe a gépeket csomagolják — szintén tekintélyes mennyiséget készítünk. — Említette, hogy fenyőt i‘s feldolgoznak — vetem közbe. — Igen — így a főmérnök, — Évente 5—6 ezer köbméter fenyőt használunk, amelyekből bútoralkaitrészeket, pontosabban kárpitozott bútorok keret és vázszerkezeteit készítjük. Több bútorgyárral — így a Bubiv-val, a Szék- és Kárpitosipari Vállalattal, a Szatmár és a Győri Cardo Bútorgyárral — állunk kapcsolatba. Rakosgatni a raklapokat Az udvaron járunk. Bátori Zsolt, a telep egyik széle felé invitál és egy több száz méter hosszú raklaphegy mellett áll meg. — íme az egyik nagy gondunk, — int a raklapok felé. Ezek a Dunaújvárosi Papírgyár és a Tiszai Vegyikombínát megrendelésére készültek, s már jó ideje itt vannak, mivel a MÁV nem küldi idejében a kocsikat. Ugyanez a helyzet a külföldi szállításainknál is. a Hungarocamion tavaly egyszer sem küldte a megbeszélt időben a járműveket. Ha viszont késve mégis megérkezett az autó, s nem raktuk meg azonnal, akkor könyörtelenül fölszámolták a kötbért. Megyünk tovább. Az üzemcsarnok falának támaszkodva munkásember morgolódik, miközben mélyet szippant Kossuthjából és kopott bakancsa orrára pöcköli a hamut. — Idehoznak olyan rönköket, amik tele vannak csomókkal, meg szögekkel. Alig győzöm cserélgetni a fűrészlapokat, mert néhány vágás után csak egy két foguk marad. A nedves, csúszós udvaron a tócsákat kerülgetjük, majd vasajtón lépünk be. Sivíta- nak a fűrészek. — Egy ilyen gatter egy óra alatt 8 köbméter fát dolgoz fel — mutat a jókora keresztfűrész felé Mondi István művezető. Kicsit odébb az egyik körfűrész mellett fiatalember szorgoskodik. — Engem már nem bánt a zaj — válaszolja Pólyák István, amikor megszólítom. — Tudja 16 éve itt dolgozom, mondhatnám azt is, hogy már az óvodába is innen jártam, úgyhogy volt időm megszokni a zajt. — Persze igazából nem lehet ehhez hozzászokni — szólal meg Kiss János fűrészgépkezelő. — Nézze itt vannak a fülvédők — mutatja — ha’fölrakjuk őket, akkor nem halljuk meg, ha megreped és csapkodni kezd a fűrészlap. Azt pedig fontos idejében észrevenni, mert baleseteket előzhetünk meg ily módon. 4 műit egy darabja A másik üzemcsarnok valamivel csendesebb. Itt készülnek a bútoralkatrészek, egy svéd gyártmányú automata gépsoron pedig a raklapok. Az ügyes masina ösz- szeszegezi a deszkalapokat, felerősíti a ládákat és a különböző tartozékokat, levágja a sarkokat, s a munka végeztével kinn az udvaron egy targonca máris szállításra készíti elő azokat. Kilépve a modern csarnokból egy összetákolt toldozott. toldozott kóceráj mellett haladunk el. így különösen szembetűnik a különbség. — Amikor 1970-ben átvettük az üzemet, akkor ez volt a legkorszerűbb épület a telepen — utal vissza beszélgetésünk elejére Bátori Zsolt. Nagy Tibor Rázópadon a Rába Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Vállalat megalakulása óta részt vesz a közúti járműgyártás fejlesztésében. A változó igényekhez alkalmazkodva főként a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár a Csepel Autógyár az Ikarus Karosszéria és Járműgyár kutatási és fejlesztési igényeit elégíti ki. A vállalat alapvető témái a gépkocsik kipufogó gázai által okozott légszennyezés, valamint zajának és rezgésének csökkentése (MTI-fotó: Balaton József — KS)
