Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUAR 21. Két magyar körbevitorlázza a Földet Félúton a Szent Jupát Amikor híre kelt, hogy két magyar fiatalember körbe akarja vitorlázni a Földet, azonnal megszólalt az ellenkórus: egy olyan országból, amelynek még beltengere sincs, felelőtlen játék, kivihetetlen kaland ilyesmire vállalkozni. Sem olyan hajó nem készülhet itt, amely az óceánjárásra alkalmas, sem olyan hajósok nem teremhetnék, akik a hullámokon való lovaglást kibírnák. Gál József és Fa Nándor, a két székesfehérvári fiatalember — az előbbi építészmérnök. az utóbbi hajókészítő mester — azonban nyugodtan készülődött. Előbb több éves munkával tengerjáróvá alakítottak át egy 5 tonna súlyú, B 31-es típusú vitorlást, majd pedig amikor a 120 négyzetméteres nagysá- sú vitorlával fölszerelt és egy kis dízelmotorral is ellátott jármű elkészült, több hetes próbaútra indultak az Adrián. Lévén amúgy válogatott vízjárók, ez az első nekirugaszkodás fényesen sikerült. Aztán 1985. szeptember 26-án egy kis magyar csoport búcsúintegetéseinek közepette ismét kifutottak a rijekai kikötőből. Ezúttal már a Gibraltári- szoros, majd az Atlanti-óceán megközelítése volt a cél... Azóta egy-két sajtóközlemény, rádiós híradás és néhány haza postázott videofelvétel tudatta, merre veri a hullám a Szent Jupátot — a hajdani B 31-esnek ugyanis ezt a nevet adták. Szent Olvasom, a Heti Világgazdaság január 17-i számában, hogy akárki részt vehet a hétpróbás Párizs—Dakar autóversenyen. Mindössze a 37 ezer frankos részvételi dijat kell leszurkolnia. Az ugyan nem derül ki, hogy svájci vagy francia frankról van szó, de kevés logikával kikövetkeztethető az igazság, tekintve a verseny francia érdekeltségét. Az 57-ik oldalról a 63-ikra lapozva hamar kiszámolom — ott olvashatók a Nemzeti Bank devizaárfolyamai, — hogy az nagyjából 264 ezer forint. Nem nagy pénz. Csak három és fél évi fizetésemet kellene az utolsó fillérig élire raknom. Na ja, kocsim persze nincs hozzá. Aztán ahogy a HVG cikkét tovább olvasom, rájövök, nem is baj. A részvétel költségei ugyanis nagyjából félmillió frankra Jupát a hajósok védőszentje. Korábban még maguk a fehérvári legények sem tudták, hogy ilyen nevű szerzetes élt valaha. Egy Pécs környéki pap üzente utánuk, hogy az V. században Konstantinápoly mellett tevékenykedett a görögösen Szent Hypaisztosznak nevezett ba- zilita. Nos, a vidám hangulatú start után egy hasonlóképpen gondtalan — persze azért nem sétahajókázásnak mondható — siklás következett: a Szent Jupát minden különösebb megpróbáltatás nélkül elérte Gibraltárt, és belehasított az Atlanti-óceániba. Ott aztán már jobban kellett szorítani a kormányt, de egészen a Kanári-szi getekig ismét csak baj nélkül eljutottak. Las Palmasba, e szigetcsoport fővárosába 1985. november 9-én futottak be, és szinte a fél kikötő összesereg- lett a megcsodálásukra. Ekkora hajóval ugyanis nemigen szokás kimerészkedni a legnagyobb vizekre. Amikor pedig híre kelt, hogy Afrika déli csücske a következő stációjuk, le akarták beszélni őket a továbbhaladásról. Persze hiába, hiszen Gál József és Fa Nándor akkor már joggal bízhatott a Szent Jupát tartósságában ugyanúgy mint a maga ügyességében, erejében. Következett tehát az első irdatlanul hosszú és alkalmi kikötésekkel megszakíthatat- lan óceánjárás. Eleinte kedrúgnak, vagyis három és fél millió forintra. Az apraját nem számítva. Momentán nincsen ennyim. bármennyire is szeretnék részt venni ezen a furfangos versenyen. A szomszéd talán ideadná a Trabantját . — villan eszembe és tervezgetni kezdek. Ha ideadja, akkor Jóska a lépcsőházból megpiszkálná a motort kicsit. Ért hozzá, traktoros. Legföljebb nem huszonkét nap, hanem huszonkét hét alatt poroszklánám végig a 13 ezer kilométert. Kell az embernek az a kis kikapcsolódás. Szponzor után néztem, mert anélkül nem megy. A vörös Tóth — harmincon innen pedagógus, két gyerekkel — fölajánlotta a KST- jét, havonta háromszáz forintot jegyez. Hm. A második emelet háromból Varga mérnök kétezer forinttal tévéző szél feszítette a 11,2 méter magasba nyúló árbóc óriásvitorláját, de aztán 80— 100 kilométeres sebességű széllökések támadtak rájuk, és a legrövidebb útvonalról így kénytelenek voltak letérni. Ezért nem két, hanem három hosszú hét alatt jutottak el Fokvárosig, ahol — s erre a megpróbáltatásra sem számítottak — több napon át nem tudtak kikötni, mert akkora volt a partközeli hullámverés. Ott, a Jóreménység-foknál sem okoztak kisebb meglepetést, mint jóval északabbra, a Kanári-szigeteken. Ezzel a csöppséggel Ausztráliába?— ilyesmikkel riongaititák őket az egymást váltó látogatók. Ezzel bizony! — hangzott el újból meg újból a válasz, miközben szaporán kopogott a kalapács, és végezte munkáját a sok más szerszám, hiszen a Szent Jupát ekkorra bizony már igencsak megérett az alaposabb feljavításra. Búcsú Cape Town-tól, és irány Sydney! Ezt a szakaszt is sikerrel végigröpülték, annak ellenére, hogy a több méteres hullámok itt aztán szinte megszakítás nélkül támadtak rájuk. Hanem amikor számos hajó és csónak díszkíséretében beúsztak a világváros kikötőjébe, elfeledtek minden megpróbáltatást. Több százan fogadták őket, s énekelte el tiszteletükre a magyar Himnuszt, majd pedig ugyan mi ■mást, mint a lehető legstílusosabb nótát, miszerint „Megjöttek a, megjöttek a, megjöttek a, fehérvári huszárok...” — lévén ez a két vakmerő ifjú tényleg székesfehérvári lakos. Majd fél évet vendégeskedtek Ausztráliában a Szent Jupát utasai, és amikor a hajót ismét kellőképpen megreparálták, elindultak Űj-Zéland felé. A legfrisebb értesülések szerint meg is érkeztek oda, de míg a Tasman-tengeren hányódtak, a hajójuk ismét rakon- cátíankodni kezdett. Egyrészt víz folyt belé, másrészt meg az ivóvízkészletük tartályai kezdtek szivárogni — úgy, hogy most ismét a szerszámok után kell nyúlniuk... Hogy mikor vágnak neki a legkegyetlenebb szakasznak, a Horn-fok megkerülésének, egyelőre nem tudni. Tény viszont, hogy Dél-Ameriká- nak ez a legalsó csücske a hajósok réme: aki ott sikerrel visszatér az Atlanti-óceánra, az joggal gratulálhat önmagának. Egyelőre tehát Üj-Zéland- ból jövögetnek a hírek. Jók is, rosszak is — ahogyan az a tengerészek világában szokás. Egy biztos: az idáig végigkínlódott kilométer-ezreket immár nem lehet kétségbe vonni. De elfeledni sem! A. L. mogatna, de 6 azt kéri, hogy elöl, a spoyleren legyen ott: Varga, családi házak tervezése. Elfogadtam. Trócsai bácsi a másik lépcsőházból tízezer forintig hajlandó beszállni. Nyugdíjas, de a konyhában rendületlenül javítja az elvásott cipőket. Viszont cserébe disznótoros csomagot kéne vinnem a fiának Swazi-földre. Vállaltam, legföljebb visszahozom. Hiába minden, estére alig harmincezer forintnyi támogatást sikerült a házban összeszednem, cserébe a kölcsön Trabantomon egy talpalatnyi hely nem maradt volna szabadon. „Lajos, küldd a gyerektartást” — íratta volna föl Májusné az első emelet ötből; „Nyalókát Stammertől!" — követelte négyszáz forintért a negyedik emelet egyből az egyhetes maszek a jobb ajtómat; a nyolcvan esztendős Ilonka néni pedig házassági hirdetést és fényképet akart háromezer forintért a motorházra. Föladtam. Nem lesz magyar jövőre, a tizedik Párizs—Dakar autóversenyen. A Szent Jupát és két utasa — Itt éppen barátságosabb vizeken Párizs—Dakar, akár Trabanton is Tflbb bébiétel Kecskemétről A Kecskeméti Konzervgyár egyik legsikeresebb termékcsaládja a bébiétel, amelyből már 39 félét készítenek. Az elmúlt évben több mint 20 millió üveggel gyártottak, de ez a mennyiség is kevésnek bizonyult. A teljesen kihasznált gyártósorok teljesítményét a szigorú technológiai utasítás miatt tovább fokozni már nem lehet, ezért 1981-től szombaton és vasárnap is szerveznek 2—2 műszakot. Így hetente 20— 30 ezer darabbal tudják emelni a bébiételkon- zervek gyártását (MTI- fotó: Karáth Imre — KS) Szerdai egyperces lavuljunk meg, emberek! Gólyák a hófúvásban A Hűtőgépgyár kultúr- parkjában nem annyira a rendkívüli hideg, mint az utána beköszöntött ónos eső okozott gondot. Az állatkert lakóinak egy része a szabad ég alatt vészelte át (faj testvéreikhez hasonlóan) a mínusz 20—25 fokot, a trópusi időjáráshoz szokott vadállatok (majmok, kis és nagy ragadozók) pedig a távfűtéses odúikból legfeljebb etetésre, rövid sétára bújtak elő. A barna medve éppen az enyhe időjárás beköszöntével vonult be a barlangjába, mert most hozta világra kicsinyeit. öt gólya is élvezi idén télen az állatkert vendégszeretetét, közöttük van olyan, amelyik már nem első alkalommal. A zord idő láthatóan hidegen hagyta a költöző madarakat. Élelem van bőven, elmélkedtek, egy kis hideg miatt fölösleges lett volna annyit repülni, mint a többiek. Mozgás azért kell, s a szokásos repülésüket a park fölött az elmúlt napokban se mulasztották el. Az arborétum növényei annál többet szenvedtek a hirtelen enyhére fordult időjárástól. Sorban töredeztek le az ágak, némelyik faritkaság földig hajolva, gallyaira támaszkodva nyögte a jég- terhet, féltve őrzött facsemeték pedig már csak megcsonkítva várják a tavaszi ébredést.- lp — Lapozok inkább az 58-ik oldalra. Talán mégis lesz? Egy közlekedési mérnök jövőre indulni szeretne! Uram fia! Még ilyet! Egy kétkezi magyar mérnök? No, nem! Kisiparos. De még ez sem lenne elég, kell hozzá egy kanadai—amerikai—magyar (az vajon milyen?), de — mint kiderül — szerencsére akad ilyen. És erkölcsileg támogatja a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség is, bizony. Csupán annak a reklámnak, amit a derék mérnök cégektől forintban megszerez, öt százalékát követeli magának a jónevű szövetség. Megérdemli, megdolgozik érte . . . Erre mit látok este a televízióban? Ismerős kamion porol az afrikai sivatagban a gépcsodák között, majd egy oldalkocsis\ motorra vált a kamera. Hát ez nagyszerű! A mieink! Már úgy értem ... a kamion Tatra, a motor meg talán Jawa. Mindez a csehszlovák televízió egyes műsorán. Hát így van ez. •— hz — Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyenek vagyunk mi, emberek. Még az újévi pezsgőmámorban is nagyon óvatosan fogalmazva fogadkozunk. Megígérjük, hogy nem dohányzunk az új esztendőben, nem iszunk többet mint eddig), nem költekezünk feleslegesen, és így tovább. Soha, senkitől sem hallottam viszont olyan fogadalmat, hogy emberibb ember leszek, hogy ügyelek mások érdekeire nem zaklatom fel mások érzésvilágát, tisztességgel elvégzem munkámat és így tovább, és így tovább. Mindez arról jut eszembe, hogy olvasgatom az év első napjaiban a szerkesztőséghez érkező leveleket. A panaszokat intéző kolléganőm jobbra-balra telefonál, személyesen közbejár, ezernyi levélben kéri az illetékeseket a sérelmek orvoslására. A jutalma: megannyi köszönőlevél. Szívből örül neki, munkája értelmét látja benne. Nekem mégis hiányérzetem van. Az én örömem akkor volna teljes, ha soványka lenne a panaszügyeket tartalmazó dosszié. Mi kellene ehhez? Azt hiszem, egy kicsivel több emberség elég lenne. Abból van a kelleténél jóval kevesebb. Ebbéli hitemben megerősít egy törökszentmiklósi levél. A Gabona és Malomipari Vállalat egyik dolgozója a Néplapban szeretne köszönetét mondani igazgatójuknak azért, mert az külön- külön minden egyes dolgozónak eredményes, gazdag és sikeres újévet kívánt. Ez még nem rendkívüli, nem is említeném, ha a levélíró nem jegyezte volna meg: Ezt a szívességet azért kérem önöktől, mert az előző A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Kossuth Könyvkiadó közös gondozásában hamarosan újabb kötetek jelennek meg. Magyar nyelven is olvasható majd Eleanor Marxnak és Edward Avelingnek — Kari Marx leányának és vejének — A nőkérdés című könyve. Temesvári Erzsébet és Raf- fai Irén allergológusok két évtizedes orvosi tapasztalataikat osztják meg az olvasókkal az Amit az allergiáról tudni kell című alkotásukban. Megjelent A rák gyógyítható! Mit kell tennünk!? című képes kiadvány is. Közlésével szerkesztői — az Országos Onkológiai Intézet munkahelyemen a vezetők csak a saját körükben találták meg az emberi értéket. Lám, csupán néhány kedves szóval is szerezhetünk kellemes perceket másoknak. Tettekkel pedig méginkább. Simon Jánosné újszászi tanítónő írja, hogy Ivanits László rendőr-főtörzsőrmester megállította Szolnokon, és megkérdezte: nem zavarja, hogy defektes a gumija? Amikor aztán kiderült, hogy a tanítónő csak elméletben tud kereket cserélni, a főtörzsőrmester fehér ingben, díszegyenruhában kicserélte a kocsikereket. A szerkesztőség postájában fehér holló az ilyen levél. Lehet, hogy a velünk szembeni figyelmet természetesnek tartjuk és csak a valódi, vagy a vélt sérelmekre reagálunk? Természetesen, csak a saját sérelmeinkre, a saját kárunkra kapjuk fel a fejünket. Ha másokról van szó, enyhébb a haragunk, mérsékelt a buzgalmunk is. Pedig néha egy pár szóval is segíthetnénk. Főleg azoknak akik járatlanok a paragrafusok útvesztőiben. Egy sokgyermekes család feje például segélyt kért az egyik községi tanácstól. Nem adtak neki, valamilyen ok miatt bizonyára nem is adhattak. A kérelem érdemi vizsgálata esetén viszont fel kellett volna tűnni az ügyintézőnek, hogy a kérelmezőnek hét gyermeke van, és csak hat után kap családi pótlékot. Soroliam tovább? Nem vagyunk makulátlanok, javuljunk meg emberek! Vagy legalább próbáljuk meg most, az új év első heteiben. munkatársai — tájékoztatják az olvasókat a rákbetegségek megelőzésének és gyógykezelésének lehetőségeiről, a kutatásról. Előkészületben van egy, a színész-egyéniségeket bemutató könyv, valamint a családok táplálkozási szokásait, az idős emberek életét, társadalmi problémáit taglaló kötet is. Tavaly tíz könyvet jelentetett meg a MNOT a Kossuth Kiadóval közösen. Ezek között van az Asszony a világ fölött című antológia, amelyet Német Irén szerkesztett neves írók — a MNOT és a Nők Lapja fel- szabadulási pályázatára beküldött — műveiből. Simon Béla Kiadványok nemcsak nőknek
