Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. JANUAR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az Örökösök bemutatójáról Egy „elfelejtett” dráma A társadalom szükséglete/ a/ap/án Előtérben a műszaki szakemberek képzése Tájékoztató felvételi vizsgákról A korábbi években megszokottnál lényegesen hamarabb került most a könyvesboltokba és a legilletékeseb- bek, a középiskolások és a pedagógusok kezébe a Művelődési Minisztérium kiadványa o Felsőoktatási felvételi tájékoztató. A dicséretes gyorsasággal megjelentetett összeállítás lényegében kétkötetes. A nappali, esti és levelező tagozatokról széles körű információkat adó, elsősorban a felvételi keretszámokat ismertető könyvecske mellett adták ki a Felvételi feladatok és lehetőségek a felsőoktatási intézményekben 1986 címet viselő kiadványt, amely közli az elmúlt évi vizsgatételeket, és a megoldásukhoz segítséget nyújtó javítási útmutatót. Ponthatárok Ez utóbbi újdonságként adja meg az egyes szakterületeken az 1986. évi felvételiknél kialakult ponthatárértékeket is. Ennek segítségével minden továbbtanulni szándékozó lemérheti fel- készültségének mértékét, és megítélheti a felvételi vizsgán elérhető teljesítményét. A ponthatárok közlése azonban nemcsak ezért fontos. A felvételi vizsgák körül az utóbbi években kialakult ellentmondásos légkört csökkenti ugyanis minden olyan széles körűen ismertté tett információ, tudnivaló — ami anélkül, hogy sértené a szükséges titkokat — nyilvánosabbá, ezzel együtt köny- nyebben elfogadhatóvá teszi a sok-sok fiatal sorsát befolyásoló döntéseket. Az általános és speciális tudnivalókat tartalmazó tájékoztató valamivel vaskosabb, mint a tavalyi. Nem azért, mintha növekedett volna a felsőoktatási intézmények száma. Tartalmi szempontból két lényeges témával bővült a kiadvány: egyrészt részletesen ismerteti a katonai szolgálat letöltésének már korábban közölt, új rendjét. Ennek értelmében hét felsőoktatási intézmény sorkatonai szolgálatra kötelezett majdani hallgatói választhatnak aszerint, hogy folyamatosan: Az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központjának munkatársai régen dédelgetett ötletüket valósítják meg az idén: szándékaik szerint Szolnok és a megye olyan érdekes embereit mutatják be havonta ismétlődő sorozatban, akik valamiképpen az alkotó ember fogalmához tartoznak. Céljaikhoz megnyerték a különböző szakmai szakszervezetek megyei bizottságainak vezetőit, akik készséggel segítenek a sorozat minél érdekesebbé tételében. A sorozat előadásaira, beszélgetéseire elsősorban a munkahelyek művelődési aktivistáit várják, de természetesen minden érdeklődőt szívesen látnak. Az első bemutatkozás már megtörtént, amikor Csete Miklós amatőr-filmessel, a Héki Állami Gazdaság dolgozójával találkozhattak a résztvevők. A program összeállítói azonban korántsem csak amatőr művészekkel kívánMikszáth Kálmán születésének 140. évfordulója alkalmából a Mező Imre úti temetőiben tegnap megkoszorúzták síremlékét szűkebb hazája, Nógrád megye kultanulmányaik befejezése után vagy megosztva: egyetemi-főiskolai éveik előtt és után kívánják-e letölteni a katonai szolgálatot. A kötetet bővítő másik, újdonság, hogy a tantárgyak szerinti vizsgakövetelmények közzététele szélesebb körű; az 1986-os kiadványban 17, itt 29 — nemcsak középiskolai — tárgy részletes ismertetése szerepel. Vizsgaidőpontok A tájékoztató általános és speciális tudnivalói között — az Oktatási törvény és a felsőoktatás megkezdett reformja értelmében — más változások is vannak. Csak néhány ezek közül: ha a vizsgaidőpontot vétlenül mulasztja el a felvételiző, s hivatalos igazolással fordul az intézmény vezetőjéhez, akkor ez utóbbi — a vizsgák lezárása előtt — újabb vizsgaidőpontot engedélyezhet számára. Ez a humánus intézkedés elsősorban azoknak a helyzetét könnyíti meg, akik például a közös írásbeli időpontjában kórházi kezelésben részesülnek. Módosult a másik szakra vagy felsőoktatási intézménybe kért átirányítás rendje* is: annyiban, hogy a pedagógusképző egyetemekre és főiskolákra egyidejűleg jelentkezők — illetve az átirányítást kérők — részben azonos felvételi vizsgatárgyak esetén is kérhetik ezt. A keretszámok a társadalom szakember-szükségletét tükrözik. Lényegében változatlanok a jogász-, az orvosképzés, a műszaki főiskolák, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola — annak szolnoki tagozata — a tanítóképzők — köztük a jászberényi intézet — illetve a tudományegyetemek természettudományi karainak keretszámai. A bölcsészettudományi karokon a nappali illetve az esti, levelező vagy kiegészítő képzés közötti arányokban van jelentősebb változás; az ELTE bölcsészkarán például csaknem negyvennel kevesebben kezdhetik meg tanulmányaikat ebben az évben nappalin, de az esti-levelező hallgatók létszáma nyolcják közelebbről megismertetni a közönséget. Ezt az elképzelésüket bizonyítja, hogy a következő vendég február 2-án Madarász Tibor lesz, aki a Titász üzemigazgatója és a MTESZ megyei titkára. Hogy mindezek mellett időnként humoros írásaival 'is jelentkezik az egyik garancia arra, hogy nem afféle „beszűkült műszaki.” öt a magyar műszaki értelmiség helyéről, szerepéről, a MTESZ tevékenységéről faggathatják majd a nézők-hallgatók. Egy hónappal később Schwajda György, a Szigligeti Színház igazgatója válaszol a kérdésekre — úgy is mint drámaíró. A Ságvári Művelődési Központ várja a szakszervezeti aktivisták ötleteit; kik legyenek még a vendégei az Alkotó emberek sorozatnak, akik figyelemre méltó tevékenységet folytatnak, és akiknek a munkája sokaik érdeklődésére tarthat számot. turális életének vezetői, elhelyezték az emlékezés virágait a Művelődési Minisztérium és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői is. vannal nő. A József Attila Tudományegyetemen levelező képzés indul angol és orosz nyelvből, a debreceni egyetem karán könyvtár és pedagógia szakkal párosítva is lesz középiskolai tanárképzés. Ugyanez az elv érvényesül a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem három karán; a tavalyinál ötvennel több esti tagozatos hallgató tanul majd szeptembertől. Ügy tűnik, hogy a felvételi keretszámok, ilyen jellegű módosulásai elsősorban a már dolgozók szakmai továbbképzését, illetve a posztgraduális képzést segítik elő. Létszámkeretek A műszaki-tudományos fejlesztés időszerű feladatainak megoldásához járul hozzá néhány műszaki felsőoktatási intézmény azzal, hogy több szakember képzését vállalja magára. A Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának tagozatain 55-tel, a Veszprémi Vegyipari Egyetem nappali tagozatán 50-nel bővül az első éves hallgatók létszáma. Az agrártudományi egyetemek és főiskolai karok közül a GATE mezőtúri gépészüzemmérnöki karán nem indul levelező képzés. A tanárképző és művészeti főiskolákon lényegében változatlanok, maradtak a keretszámok. A Tájékoztató adatai mögött természetesen jelentős szellemi kapacitás rejtőzik: az egyetemi, főiskolai polgárrá felnövő ifjabb generáció gyarapodó tudása, és az önmagát folyamatosan továbbképezni igyekvő értelmiség alkotó ereje. Nem másodlagos kérdés, hogy hogyan és milyen mértékben készítik fel majdan felsőoktatási intézményeink, a jövő feladatainak megoldására őket: azokat, akik céltudatosan készülnek, és felkészültségükkel bizonyítják is alkalmasságukat egy-egy — megalapozott tudást kívánó — életpályára, illetve azokat, akik már megszerzett ismereteik gyarapítását tűzik ki célul maguk elé — idejüket, energiáikat nem kímélve. Zúgott a taps Koncertkörúton az Állami Hangverseny- zenekar A nyugatnémet főváros zenekedvelő közönsége csütörtök este lelkes ünneplésben részesítette a Magyar Állami Hangversenyzenekart a bonni Beethovenhalléban adott koncertje alkalmával. Liszt Ferenc Les Preludes című szimfonikus költeményének, Haydn Trombita- versenyének és Brahms II. Szimfóniájának előadása után hosszú percekig zúgott a taps, s az ünneplésből alaposan kijutott Lukács Ervin karmesternek, az együttes állandó vendégkarnagyának és az est szólistájának, In- hoff Ede trombitaművésznek is, A zenészek két „magyaros” ráadással, Brahms Magyar táncaival és Berlioz Rákóczi-indulójával fejezték be bonni koncertjüket. Az ÁHZ jelenleg 23 napon át tartó koncertkörúton tartózkodik az NSZK-ban, s ez alatt összesen 19 estén lép fel. Eddig Frankfurtban, Mannheimben, Marburgban, Wiesibadenban, Aachenben vendégszerepeitek Kobajasi Kenicsirónak, a zenekar vezető karmesterének vezényletével. Egy múltban játszódó darab sikere azon áll vagy bukik, hogy mennyire képes vagy egyáltalán képes-e a jelen érzelmeihez szólni. Ha ezt nem tudja, egyszerű múzeumi tárgy a színpadon. Talán lehet érdekes önmagában, de ez esetben csak önmagáért való — s nem miattunk született: tehát érdektelen. Egy századeleji vagyonos polgári, gyáros család „haldoklása’ a nyílt színen, darabjaira hullása miközben tagjai lelkileg pőrére vetkeznek, lehet érdekes a színházban, egy oroszországbeli família erkölcsi szétmálása olykor talán még mulattatja is a nézőt, a „halál lakomájának” groteszk látványa — de ezért még aligha lenne érdemes ma színpadra vonszolni Gorkijt. Ügy életre kelteni viszont, hogy ez a különös tragédia szíven taraiizmusnak, sőt inkább finoman jelképesnek. De ami még fontosabb, valóságosak itt az érzelmek! Hitelesen és megrázó erővel bontakoznak ki az emberi viszonylatok, s az ebből fakadó indulatok. Egy elviselhetetlen világ szorításában vergődő család válsága, amely épp az ábrázolás emberi mélységeiből eredően már nem is annyira egy kapitalista család válságának tűnik, mint inkább egy család krízisének, amely a kapitalizmusban él. Egy olyan család tragédiája borzongatja a lelkünket, amelyben a régi szokásokhoz megszállottan ragaszkodó anya igyekszik mindenáron egybetartani övéit, egy asszony, akiben család és üzlet az idők során oly szorosan ösz- szenőtt, hogy már nem képes különbséget tenni közöttük; aki az adott világ, egy már pusztulásra ítélt világ törvényeinek rabságában nek, szónak és gesztusnak, még a gyakori jövési-menés- nek is szabályos rendje uralkodik. Nagyszerű, ahogy a ház mindennapi szokásainak kimért ritmusa és a konfliktusok szülte indulatok szabálytalan „özönlése” találkozik, ütközik, ahogy párbajt vívnak, amitől csak növekszik az érzelmektől alaposan felfűtött színpadi légkör nyugtalanító hatása. Rend és mérték, a legmozgalmasabb jelenetek sem keltik azt a benyomást, mintha a „bolondok cirkuszában” járnánk, legfeljebb a bolondok háza ez, afféle emberi állatkert. Hangszerelésének pedig a jótékony többszólamúság, az összetettség, az árnyaltság a sajátja, mind a jellemek rajzában, mind a helyzetek kidolgozásában. Elsőrangúnk a színészi teljesítmények, ritkán tapasztalható ilyen egységes, megbízható színvonal, amelyben Jelenet az előadásból; Vassza Meszléry Judit, Mihajlo Dobák Lajos láljon bennünket, feltárva a gorkiji dráma mélységeit és emberi szépségeit, ahogy ez most a Szigligetiben történik, (úgy már igen, érdemes, ez megéri a fáradságot. Az Örökösök címet viselő Gorkij-dráma mostani, első hazai bemutatójának — a cím a Vassza Zseleznova első változatát oroszból magyarra ötletesen és stílusosan átültető Morcsányi Gézától való — legfőbb értékének ezt tartom: izgalmas maiságát; hogy úgy képes megszólaltatni a Zseleznov család tragédiáját — az apa haldoklik, a család tagjai el akarják hagyni a házat, a sógor ki akar szállni az üzletből, szóval családi és üzleti katasztrófa fenyeget — úgy viszi színre egy erős akaratú, szívós-okos asszony hiábavaló küzdelmét, megmenteni, ami már menthetetlen, hogy mozgásba, lendületbe hozza gondolatainkat, végigbizsergeti idegrendszerünket. Itt nem ülhetünk lélekben elterpeszkedve, amit látunk és hallunk olykor a torkunkat szorongatja, mert minden oly közelinek tűnik, jóllehet a játék „felszíne” a ruhák, a díszletek, a különböző tárgyak a századelő orosz világát idézik. A csupa fából épült tornácos. oszlopos udvarház, az ebédlő asztalán az elmaradhatatlan „gőzölgő” szamovár, a jellegzetesen oroszos vállkendős női viselet semmi kétséget nem hagy, hogy időben és térben hol járunk (díszlet- tervező Antal Csaba). Egy valóságos világ képe rajzolódik ki, amelybe még a család tulajdonát képező kerámia- és téglagyár is „belopódzik” — a szín hátterében dolgozó munkások jelennek meg, és időnként felhangzik az üzem sziszegő hangja is. (Bár ez utóbbi meglehetősen gyámoltalanul, mintha csak egy öreg szamovár szuszogna.) Mindez korántsem hat valamiféle natucselekszik, de abban a tudatban és jóhiszemben, hogy jót tesz, miközben börtönné változtatja maga körül a családot, lelkirabságra fűzve tagjait. Az örökösöket, akik azért várnak apjuk halálára mindegyre türelmetlenebbül, hogy a remélt örökséggel megválthassák majd pokolsorsukat. Csakhát hiába, az anya ettől a reménytől is megfosztja őket, a haldokló családfővel íratott végrendelet értelmében a család minden java reá száll. Marad tehát minden a régiben? Lényegében igen és mi látva az okos, erős asszonyt, Vásszát, hogy maga is miként rokkan végül bele az értelmetlen küzdelembe, s hogy magára maradtan és magába roskadtan miként köröz az ebédlő hatalmas dísznövénye körül, eltöprenghetünk rajta: mily tébo- lyító is ez az élet. Megrendítő, nagy pillanat. Mintegy bele sűrűsödik az előadás minden emberi üzenete: az értelmetlenül elpazarolt energiák fájdalma az önzés oltárán haszontalanul elégetett anyai szeretet boldogtalansága. Nézzük ezt az asz- szonyt, ezt az anyát, aki egy- szerinte jó ügy érdekében cselekedett — rosszul. Sajnáljuk vagy megvetjük aszerint, hogy milyen élettapasztalatok birtokában ítélkezünk felette. S közben elgondolkodhatunk szülők és gyermekek, a mai család viszonyainak bonyolultságán, és egy kicsit belepillanthatunk talán lelkiismeretünk tükrébe is, hogy felfedezhessük önző emberi tulajdonságainkat. Mesteri a színpadi tálalás, Fodor Tamás rendezői munkája míves munka, benne a pontos és finom csehovi lé- lekrajz ötvöződik a helyzetek, konfliktusok gorkiji szellemű ábrázolásának keménységével, kiélezettségé- vel. Feszes ritmusa van a játéknak, amelyben csendvalamennyi résztvevő egyaránt felnő a feladathoz. Mégis ki kell emelni Meszléry Judit játékát, aki letisztultán, régebbi manérjaitól megszabadultan, szakítva a szerep hagyományos sémáival is — ez nem egy „orosz Gertrudis”, ez egy századeleji polgárasszony! — igen emlékezetes alakítást nyújt. Taglejtése is beszédes, hallgatása mozgás, csodálatos erő lakik póztalan egyszerűségében, fájdalmasan „fenséges” asszonyában. Végre azt nyújtja Szolnokon isi, amit várunk tőle. És kitűnő Sztarek Andrea Annája: légköre van, nem túl beszédes szerep, de állandóan szól, ez az Anna titokzatosan szép, vonzóan rokonszenves lélek. Tótp József éles, jellemző erővel formálja meg a kicsit groteszk Pávelt, a lázadozó férfiban a már-már nevetségesen duzzogó kamaszt is felmutatva, a figura belső ellentmondásainak kifejezésére. Kissé halványabb, _ de kellően „oroszos” Halmágyi Sándor Szem jón ja, egy-egy határozott színt hoz Császár Györgyi (Natalja) és Vlaho- vics Edit (Ludmilla), Kátay Endre Prohor alakjában főleg a figura bohémságát, könnyelműségét és felelőtlenségét hangsúlyozza, kevesebbet árul el belső drámájából; Dobák Lajos visszafogott játéka jól illeszkedik a koncepcióba, sok finom részlettel szolgál. S ahogy mondani szokás, helyén van Sebestyén Éva öreg Dunyasája és Balogh Judit gazdáinak teljesen kiszolgáltatott, félelmektől gyötört cselédlánya. Végül is: ajánlom ezt a szép előadást mindazoknak, akik szeretnek elmélyedni az emberi dolgokban, akik a színháztól nem csiupán játékot, hanem életet várnak. Az Örökösök: orr ólot rTO'í/lnrt IrlnoCűieViíillVM» Koszorúzás Mikszáth Kálmán síremlékénél Alkotó emberek Űj sorozat a Ságváriban
