Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
Nemzetközi körteép 1987. JANUÁR 17. Bécsröl a munka szünetében Kockázatos dolog jóslatokra vállalkozni egy mérkőzés félidejében, különösen, ha nem lehet kizárni a hosszabbítás lehetőségét sem. Ha ez igaz két fél vetélkedése esetén, különösen érvényes akkor, ha a részvevők száma 35, és akár egyetlen különvélemény is megakadályozhatja az eredményes befejezést. Mégis a bécsi utótalálkozó — január végéig tart a hosszúra nyúlt téli szünet — olyan teljesítményt mutatott fel munkája első hat hetében, amely nemcsak értékelhető, hanem várhatóan az eszmecserék további menetét is meghatározhatja. A külügyminiszteri szinten november 4-én megkezdődött úgynevezett nyitószakasz, majd a madridi utótalálkozó óta végzett munka értékelése a bécsi Hofburgban viszonylag higgadt légkörben folyt. A bécsi találkozó első szakasza ezzel jól szolgálta az európai együttműködés folyamatát, segítette az álláspontok tisztázását, előkészítette a terepet ahhoz, hogy a következő szakaszban a részvevők már a gyakorlati javaslatok kidolgozására koncentráljanak. Noha az úgynevezett beszámolási — vagy ahogyan egyes nyugati országok delegátusai értelmezték: számonkérési — időszak nem volt mentes az egyes szocialista országok elleni politikai támadásoktól, és általában a diplomáciai pengevillogta- tásoktól, összességében a munka légköre Bécsben eddig jobb volt, mint legutóbb Madridban. Alighanem ez az első olyan következtetés, amiben jelenleg mind a 35 résztvevő egyetért. A világpolitikában az 1985 novemberi szovjet- amerikai csúcstalálkozó nyomán tapasztalt pozitív változások jó hatással voltak a bécsi utótalálkozóéa is. Kedvező légkört teremtett számára az álláspontok bizonyos mértékű közeledése a bécsi nyitás előtti hetekben tartott reykjavíWi Gorbacsov—Reagan találkozón, és az össz-európai egyetértés lehetőségét példázta a stockholmi konferencia, amely 1986 szeptemberében érdemi megállapodásokkal, a kölcsönös bizalmat erősítő konkrét intézkedések elfogadásával fejeződött be. A „pszichológiai áttörést” segítették azok a javaslatok, kezdeményezések is, amelyeket a Szov- jetuinó és a Varsói Szerződés szervezetének tagállamai tettek a genfi csúcstalálkozó óta eltelt időszakban. (Például a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének az a programja, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1986 júniusi budapesti ülése hagyott jóvá.) A nemzetközi helyzet javulása, a madridi utótalálkozó óta tartott szakértői értekezletek munkájának alapvetően pozitív tartalma sugallta azt az optimizmust, amelyet hazánk külügyminisztere, Várkonyi Péter így fogalmazott meg bécsi beszédében : „Bebizonyosodott, hogy valamennyi kérdésben, még az emberi jogok és a humanitárius együttműködés oly érzékenynek tekintett területén is lehetséges az építő eszmecsere, sőt a megegyezés Is, ha valamennyi fél erre törekszik”. A bécsi utótalálkozó első hat hete indokolta ezt a derűlátást, és bizonyította, hogy a szocialista országok kezdettől fogva kezdeményező- leg léptek fel. Nyilvánvalóan meglepte a NATO- országok küldöttségeit az az Az utótalálkozó megnyitója tavaly novemberben újszerű magatartás, amelyet az emberi jogok és a humanitárius együttműködés kérdéseiben a Szovjetunió tanúsított. Javasolta a szovjet delegáció, hogy Moszkvában tartsanak átfogó jellegű konferenciát a humanitárius kapcsolatok egész kérdésköréről, Sevarnadze szovjet kül- ügymintiszter pedig beszédében aláhúzta, hogy a Szovjetunióban nagy horderejű törvényhozási és adminisztratív intézkedéseket tesznek a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, a humánus családegyesítések, illetve a vegyesházasságok megkönnyítése érdekében. Mindezekben a Szovjetunió — tette hozzá a -külügyminiszter— a berni szakértői értekezlet ajánlásait tekinti útmutatásnak. A szocialista országok kezdeményező szerepét demonstrálta az a Csehszlovákia által kezdeményezett javaslat is, hogy Prágában tartsanak össz-európai fórumot a gazdasági és kereskedelmi együttműködés kérdéseiről. E javaslatot támogatva a magyar delegáció vezetője kiemelte: a politikai akadályoktól és diszkriminációtól mentes kereskedelem a nemzetközi biztonság fontos tényezője. Bécs első hat hetét értékelve, és a folytatás esélyeit latolgatva a magyar diplomácia képviselői hangsúlyozzák : érdekeltek vagyunk a találkozó sikerében, olyan megállapodások kidolgozásában, amelyek a helsinki záróokmány elveinek és ajánlásainak kiegyensúlyozott végrehajtását szolgálják. Országunk szorgalmazza, hogy szülessék megállapodás a stockholmi konferencia folytatásáról, amelynek napirendjén a budapesti Felhívásban foglaltak is szerepelnének. Fontosnak tartjuk a humanitárius kérdéseket, az emberi kapcsolatokat tartalmazó „harmadik kosarat” (országunk gyakorlata e vonatkozásban, csakúgy, mint az 1985 őszi Kulturális Fórumon játszott házigazdái szerepünk, elismerésre talált Bécsben is). Ugyanakkor hasznosnak tartanánk, ha a másik két kosár is kellő figyelmet kapna a Hofburgban folyó vitákban. Münthogy jelentős magyar kisebbség él határainkon túl, Bécsben is határozottan síkra szál lünk a nemzetiségek kollektív politikai és kulturális jogainak biztosításáért, az anyaországgal való kapcsolataik zavartalanságáért. Mi várható a bécsi folytatástól ? Remélhetőleg higgadt, tárgyilagos, a jövőbe tekintő munka, az, hogy tovább javul a légkör. Ez természetesen függvénye a nemzetközi helyzetnek, más — főként leszerelési — fórumok munkája eredményességének. Legfőképpen azt reméljük, hogy a három fő együttműködési területen — amelyet három kosárként emlegetünk — az utótalálkozó nem válik terméketlen konfrontáció színterévé. Ezt azonban — mint külügyminiszterünk is aláhúzta — csak a 35 résztvevő ország együttes politikai jóindulata szavatolhatja. Szászt József Összeállította: Majnár József Görögország — Törökország Tűzpárbaj a határnál A magyarázatok természetesen homlokegyenesen eltérnek, ám a tény tény marad: a görög—török határvonalon történt legutóbbi — kivételesnek korántsem nevezhető — konfliktus ezúttal halálos áldozatokat is követelt. Két török és egy görög vesztette életét a katonai járőrök kétórás gépfegyveres összecsapásában. Az athéni tiltakozás szerint egy háromtagú görög határőregységre lőttek rá ok nélkül a török oldalról. Az ankarai változat alapján viszont a görög katonák előbb török felségterületre hatoltak be, majd felszólításra sem voltak hajlandók megállni vagy távozni. Az újabb incidens hevességét, tartós hatását jelezte az is, hogy napokkal később sem sikerült tető alá hozni a két ország illetékes tisztségviselői között tervezett határtalálkozót, ahol pedig éppen ■olyan szabályok kidolgozása lett volna a feladat, amelyek betartásával a jövőben elkerülhetőek (elkerülhetőb- bek?) lennének a decemberihez hasonló incidensek. Brüsszeli aggodalmak A friss összecsapás nemcsak a két érintett fővárosban keltett vihart, hanem — érthető módon — a brüsz- szeli NATO-központ vezetői körében is. Elvégre mind Görögország, mind Törökország NATO-tag. A történelmi múltban gyökerező, évszázados ellenséges viszony, párosulva napjaink jóné- hány akut ellentétével nemegyszer azonban szinte valószínűtlenné teszi e szövetségi kapcsolatokat. Egy jellemző megfogalmazás szerint a két állam nem csupán a NATO-ért, hanem a szomszédos NATO-partner ellen is fegyverkezik. Nem csoda tehát, hogy Brüsz- szelben évek óta komoly gondot okoz a „délkeleti szárny” ingatag volta, az a paradox helyzet, hogy immár harmadik esztendeje olyan hadműveleti terveket sem képesek kidolgozni, amelybe egyszerre bevonhatnák a görög és a török hadsereg alakulatait. S itt persze már egyáltalán nem elvont ellenszenvről, vagy történelmi homályba tűnő sérelmekről van szó, hanem az égei-ten- geri ellenőrzés joga körüli konkrét érdekellentétekről. Dióhéjban összefoglalva: a viták a földrajzilag Törökországhoz igen közeli, ám jogilag Görögországhoz tartozó szigetvilághoz kötődnek. Ennek (bár a felszínen ez jelentkezik) nemcsak katonai jelentősége van, hanem a területi vizek meghatározása, a kontinentális talapzat hovatartozása nyomán húsbavágó gazdasági-stratégiai fontossága is. (Gondoljunk például a halászat mellett az esetleges kőolaj-lelőhelyekre. ..) A légtérsértések és az átrepülési jogok ellenőrzése szintén számtalan tiltakozást vált ki— mindkét oldalon. A legsűrűbben emlegetett példa Lemnosz szigete, Görögország ragaszkodik hozzá, hogy itt állomásoz- tatott csapatai is részt vehessenek egy közös NATO-had- gyakorlaton, Törökország viszont azok bevonása ellen emel vétót. Innen származik hogy sorra kudarccal jártak a brüsszeli egyeztetések, amit a két ország közti közvetlen párbeszéd előrehaladásának hiánya csak tovább súlyosbít. Már pedig ez utóbbira, tehát az Athén—Ankara viszony érezhetőbb felmelegedésére nemigen lehet számírus. A kis földközi-tengeri állam válsága 1974 óta gyakorlatilag semmivel nem került közelebb a megoldáshoz. Ekkor, a „fekete ezredesek” idején egy Athénból ösztönzött, de csakhamar elvetélt puccskísérlet nyomán szálltak partra török csapatok a szigeten, Nem vezetett eredményre sem a két népközösség vezetőinek több szakaszos tárgyalási próbálkozása, sem az ENSZ égisze alatt megkísérelt közvetítés. Sőt, a jelek szerint érezhetően előrehaladt az elkülönülési folyamat: az úgynevezett északciprusi Török Köztársaság önálló pénzt és útlevelet bo- csájtott ki, alkotmányt fogadtak el, és külön parlamenti, valamint elnökválasztást rendeztek. Segélyfelesztis Ehhez képest minden egyéb téma háttérbe szorul. A török—görög ellentéteket igazán fajsúlyossá a katonapolitikai vetület teszi. A Szovjetunióhoz fűződő viszony, a balkáni erőviszonyok, a robbanásveszélyes Közel-Kelethez való közelség, a mindkét országban megtalálható amerikai támaszpontok ügye — mind olyan tényező, amelyet a NATO tervezőinek számításba kell venni, amikor a két állam „súlyát” mérlegelik, ismétlődésére. Szegd Gábor Edirne városban eltemetik a határincidens török áldozatait tani. A fő ok természetesen (meglehet, ezt kellett volna az érdekösszeütközések felsorolásakor vitathatatlan elsőként említeni) — CipKözös Piao Belgium az elnöki székben A Közös Piac legnagyobb hatású vezető testületé: a miniszterek tanácsa. Eltekintve az átlag félévenként összeülő csúcsértekezlettől, amely a legfontosabb elvi kérdésekben foglal állást, minden gyakorlati kérdésben a tagországok szakminisztereiből álló — külügyi, mezőgazdasági, pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi, stb — tanács dönt. A miniszterek tanácsának elnöki tisztét félévenkénti váltással más-más tagország tölti be, újév óta Belgium. Brüsszelben nem tekintik kedvező előjelnek, hogy az újesztendőt az Egyesült Államok a Közös Piac ellen újra meghirdetett „kereskedelmi háborúval” kezdte. Mégis reménykednek abban — s ezt a belga kormány erősen ambicionálja — hogy a belga elnökség időszaka megoldást hoz több égető kérdésben. Bíznak abban, hogy az Egyesült Államokkal folyó kereskedelmi vitát tárgyalásokkal sikerül rendezni, s így a Közös Piac több tér-, mékére Washington által kivetett 200 százalékos vámok, valamint'a választék kilátásba helyezett közös piaci importkorlátozások nem lépnek hatályba. Annál is inkább reménykednek a kereskedelmi háború kiújulásának elkerülésében, mert ez lehetővé tenné, hogy a Közös Piac saját belső ügyeinek nagyobb figyelmet szenteljen. Legfontosabbnak tartják Brüsszelben, hogy az óesztendő belső felében elfogadott egység-okmányban — a Közös Piac módosított alapokmányában — foglaltaknak megfelelően jelentős lépést tegyenek a közösség egységes belső piacának — a személyek, a munkaerő, az áruk, a szolgáltatások, a tőke korlátozások nélküli forgalmának — kialakítása felé, amelynek megteremtését az egység-okmány 1992-re irányozza elő. A belga kormány annál inkább bízik ebben, mivel a módosított ügyvitel értelmében az ehhez szükséges döntések hagyrésze kétharmados többséggel meghozható, nem szükséges már az oly ritkán elérhető konszenzus. Igaz, az egység-okmányt egyelőre még nem ratifikálta minden tagország parlamentje. Adós ezzel a dán parlament is, amelynek többsége ellenzi, hogy a módosított alapokmány kibővíti a Közös Piac intézményeinek jogkörét, mert attól tart: ez csorbítja a nemzeti törvény- hozás jogait és szuverenitását. A belga kormány azonban bízik abban, hogy a dán parlament végül is igen-t mond az egység-okmányra, márcsak azért is, mert az év második felében éppen a dán kormányra kerül a sor, hogy betöltse a közös piaci miniszteri tanács elnöki tisztét. Háládatlan feladat, a belga kormány mégis megkísérli elfogadtatni a tagországokkal: emeljék fel a közös kasszába való befizetések összegét. Az eddigi befizetések — a vámbevételek, valamint a többletérték adó 1,4 százaléka — már nem fedezik a Közös Piac költség- vetési kiadásait, amelynek jó kétharmadát a mezőgazdaság finanszírozása emészti fel. Az állandóan és folyamatosan napirenden lévő kérdéseken kívül — környezetvédelem, a kábítószer elleni küzdelem, együttes harc a terrorizmus ellen, információcsere, a tudományos kutatások egybehangolása, stb. — a megoldandó feladatok kívánságlistáján több olyan programpont is szerepel, amelynek megvalósítását a következő félévben senki sem reméli. Az egység-okmány a gazdasági és pénzügyi egység megteremtésére helyezi ugyan a fő súlyt, de igen fontosnak minősíti a politikai egység és annak intézményei, vezető szervei kialakítását. Mindenki tisztában van azonban azzal, hogy a Közös Piac még messze van az integrációnak ettől a fokától. A közös piaci elnöki tisztség betöltése a belga belpolitikában alighanem újabb vita forrásává válik. A legfontosabb miniszteri tanácsok — külügy, mezőgazdaság, pénzügy, szociális ügyek, környezetvédelem — elnöki székébe ugyanis a flamand keresztényszocialista párthoz tartozó miniszterek kerültek. A kormányfők tanácsának elnöke, Wilfried ■Martens, miniszterelnök szintén flamand keresztényszocialista, s a (francianyelvű) vallon keresztényszocialista testvérpárt és a koalícióban résztvevő liberálisok soraiban visszatetszést szül az, hogy kimaradtak a közös piaci pozíciókból. Fábián Ferenc Úgy tűnik, legalábbis az Egyesült Államok katonai segélyei erre utalnak, hogy ezen összevetésben általában Törökországot tartják „megbízhatóbb partnernek”. Az (úgynevezett Rogers-formula alapján ugyanis a két szövetséges részére folyósított összegeket elvileg 7:10 arányban osztják meg évről- évre — Ankara javára. Másrészről azonban (gazdasági fejlettség, külföldi megítélés) sokszor Athén könyvelhet el sikereket. Igaz, mostanság sokan beszélnek egy török gazdasági „csodáról” is. A Közös Piac teljes jogú tagjaként Görögország „kapukon belülről” fékezheti az EGK és Törökország közeledését, nem is nagyon titkolva, hogy saját szempontjainak érvényesítése nélkül aligha fogad el bármilyen határozatot. Legutóbb például úgy nyilatkoztak: Athén nem ellenzi kategorikusan a tárgyalásokat, de jelenleg még „korainak” tartja a nyugat-európai gazdasági közösség és Törökország közti társult viszony kialakításáról kezdendő megbeszéléseket. Ciprus és kőolaj-, légtérviták és gazdasági ellentétek, katonai megfontolások és történelmi gyökerek — hosszan lehetne tehát elemezni a „délkeleti szárny” helyzetét. Egy dolog azonban biztos: amíg a görög- török közeledés terén nem kerül sor áttörésre — s ez aligha várható a közeljövőben — addig mindig számítani kell a mostanihoz hasonló határincidensek meg-
