Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 28. Hajnali vadászat Lövések a határban Miért csak a külföldiek kezében van puska7 A lapátolni való sűrű ködben télre készülődik a vaksi hajnal. Még szinte bontatlan a sötétség, amikor elindulok, az égen egymásba érő súlyos. szürke felhők nem sok jót sejtetnek. A fák ágait, a villanypóznák drótjait, meg a hosszan elnyúló szántóföldek gazzal felvert széleit is hófehér csipkefátyolba ölÁm a Kunszentmártoni Zalka Máté vadásztársaság kivilágított klubhelyiségében már e szokatlan órán is javában körbejár a szó. Vadászatra, nem is akármilyenre, fácánvadászatra készül a zöldruhás, gumicsizmás kompánia. Tálas Sándor vadász- mester eligazítást tart, megbeszélik ki mit csinál majd. Feltűnik, hogy egyik embernél sem látok puskát, márpedig enélkül a vadász olyan, mint mondjuk a sofőr autó nélkül. Ezt szóvá is teszem. — Nincs ebben semmi különös — igazít el Nádi János, a hetvenhat tagot számláló társaság elnöke. — Tudja, most van ideje a kassza gyarapításának, és nálunk már hagyomány, hogy egy idényben egyszer-egyszer külföldieket is fogadunk, őket várjuk ma is, és mi ilyenkor nem lövünk, hanem igyekszünk mindenben kiszolgálni a vendégeket, hajtunk, puskát töltögetünk és összeszedjük az általuk elejtett vadakat. — Hogy megéri-e? Ezt kérdezte ugye? — Nos azt hiszi, hogy másként csinálnánk? — mosolyog az elnök, és tovább magyaráz. — Nekünk most az az érdekünk. hogy minél több fácán kerüljön puskavégre, mert ha egy-egy külföldi vadász száz fácánt lőne, akkor háti gy ötven körüli férfi toporog az ajtóban. Keze mi- kádójába süllyesztve, tarisznyája a vállára vetve. Szóba elegyedünk. — Még csak egy éve vagyok vadász — magyarázza Jakab István —, pedig előtte tíz évig próbálkoztam. Hallgatom újdonsült ismerősömet, s erdőt, mezőt járó, vadászgató barátaim jutnak eszembe. Egytől- egyig megszállottak voltak, eltökélték, hogy vadászok lesznek, s bejutnak valamelyik társaságba. Így is történt. Ök nem státusszimbólumot láttak a vadászatban, mint ahogy mostani beszélgetőtársam sem, hiszen előttöztette éjszaka a dér. A felfeltámadó szél kergetőzve űzi, hajtja az áthatolhatatlan, tejszerű ködöt. Mintha a higany is fázna, összébhú- zódik a hőmérőben. Mínusz 8 fokot mutat. Meglehet, hogy erre az időre mondják, hogy ilyenkor még a kutyát sem veri ki szívesen az ember. romszáz forint, ezalatt meg csak 240 forint üti a markunkat darabonként. Persze ez utóbbi is szép summa, nem mondom, de hát a több, az mindenkinek több. Erre az évre a külföldiek vadásztatásából hatszázezer forint bevételt terveztünk, s ha minden jól megy, ez az ösz- szeg ma meg holnap meg is lesz. A ház előtti udvaron már többen téblábolnak. — Én életemben először vagyok vadászaton — lép közelebb Ónodi János, amikor megszólítom. Egyébként kubikosként dolgozom, most az egyik ismerősöm mondta, hogy jöjjek el hajtónak. Gyorsan kötélnek álltam, inkább szórakozásból, nem azért a kétszáz forintért vállaltam, amit a mai napra fizetnek. Mert hál, istennek, nem vagyok arra a pénzre rászorulva. — Itt állunk már egy órája, de még a kutya se szólt hozzánk — zúgolódik mellettünk egy barnaképű, ba- júszos férfi. — Dehogynem — vágja rá a társa, s a kissé odébb veszteglő ponyvás teherautó felé bólint. A kocsi alól nyüszítve egy magyar vizsla dugja ki a képét. Nevetés hallatszik, s az előbb zsörtölődő atyafinak is elszáll a mérge. te évekig hajlandónak mutatkoztak még arra is, hogy dolgozzanak a kiszemelt vadásztársaságnál; takarmányt hordtak vagy beálltak a hajtők közé. Pedig nem olcsó mulatság a vadászat, hiszen a felszerelés, a fegyver, a golyó, a patron havonta ezres nagyságrendű kiadást jelent... Eddig jutok gondolataimban, amikor hosszú fékcsikorgás hallatszik, s két csillogó zománcú, osztrák rendszámú mikrobusz érkezik a ház elé, bennük zöld zubbonyos hölgyek, urak. A gépkocsivezetők próbálnak maguknak helyet találni az utca szélén parkoló kocsik sorában. Nagy nehezen ez is sikerül. De a motornak nincs ideje lehűlni, hiszen alig telik el öt-tíz perc, útrakelünk, és vagy tizenöt kilométernyi autózás után egy erdőszélén áll meg a kocsisor. A december már lerázta a fákról a maradék levelet, így azok csak csupasz ágaikkal merednek az ég felé. Kicsit odébb a hosszú sötétbarna szántóföldek között nem látni egyetlen sárga vagy zöldes foltot sem. — Nem kelt ki a búza, pedig ide azt vetettek — jegyzi meg valaki a hátam mögött. — Hát igen, az aszály... — válaszol a másik hang. Közben egy kopogósra száradt dűlőúton elindulnak a hajtők, hogy majd visszafelé felverjék a sűrűben bújká- ló fácánokat. A nyolc külföldi vadász nyugodtan vár. Talán egy negyedóra telhet el, amikor a hajtők sora előtt felröppennek az első bronztollú fácánkakasok. A (mellettünk szimatoló vizsla szemsugara az égre villan, máris szólnak a puskák, s potyognak a szárnyasok. Különösen a nemrégiben ki- tollasodott újoncok jutnak serpenyősorsra, az öregebbek mintha kitanulták volna, miként lehet késleltetni az elmúlást. Villogva, billegve próbálják elkerülni a feléjük tartó sörétfelhőt. Vagy nem így van? Akkor kezdenek kétségeim támadni efelől, amikor a tőlem nem messzire álldogálók beszél- , getését hallom. — Borzasztóan rosszul lőnek, és sok madarat csak megsebeznek — így az egyik. — Nem baj — szól oda a másik — így legalább a rókák sem halinak éhen. Kászálódik a tél Közben véget ér az első haj tás. — összesen százötven fácán került puskavégre — összegzi az eredményt a vadászmester. — Ebből hetvenet én lőttem egyedül — örvendezik az Ausztriából érkezett idősebb úr. Szedelőzködünk, s pár perc múlva a halastónál állunk meg. Egy csatornát szegélyező nádas mellett ballagunk. A hajtők derékig gázolnak a bozótban, s az előttünk felröppenő fácánok láttán, mintha egy karmester vezényelne egyszerre szólalnak meg puskák... A fejünk felett hangos károgással varjak köröznek. Nyomukban jeges szelek hátán kászálódik már a tél is valahol. összébb húzom a kabátom... Nagy Tibor Most van az ideje a kassza gyarapításának Potyognak a szárnyasok Alig fejeződött be a bővítése a törökszentmiklósi 604. Ipari Szakmunkásképző Intézetnek, máris új építkezésbe kezdtek. A Művelődési Minisztérium és a megyei tanács támogatása mellett a város Üzemei anyagilag is hozzájárulnak az új tanműhely építéséhez. A városi tanács költségvetési üzemének kivitelezésében készülő épülethez az iskola tanulói is nagy segítséget nyújtanak az általuk tanult szakmákban. (Fotó: Mészáros) Új autóbuszpályaudvar Pécsett Száznyolcvan nap alatt épült fel Pécs autóbuszpályaudvara. A csaknem 27 millió forintos költséggel ellátott pályaudvarról naponta hatszáz járatot indítanak Baranyába, és az ország más tájára. (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc) Betörők menet közben Növekedett Jászberényben a bűnesetek szánta A pénz az ékszer mellett volt. A pénz és az ékszer a táskában. A táska az autó hátsó ülésén. Amikor a tulajdonos kiszállt, feledékenységből vagy könnyelműségből nem zárta be az ajtót. Mire visszatért, a táska már nem volt az autóban. Csak az emlékét tudta felidézni a táskában lévő 47 ezer forint értékű ékszernek és a 140 ezer forint készpénznek. Egyike volt ez az eset Jászberényben a személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűn- cselekményeknek. Igaz, talán a legnagyobb értékű lopásról volt szó, mégsem ez tartotta lázban idén a jászsági embereket, hanem a gyújtogatással végződő betörés- sorozat ___________ ____________________ D r. Mosonyi Sándor rendőr őrnagy, a jászberényi rendőrkapitányság vezetője meséli a történetet az idei bűnügyi események között tallózva. Mint megtudom, sajnos, van miből válogatni. Jászberény és a vonzáskörzete bűnügyileg „szennyezettebb” lett. — Tavaly igen jó helyen szerepeltünk a statisztikában — mondja a mondat hangsúlyából már következtetni is lehet a fordulatra: — Noha a közrend és közbiztonság alapvetően kiegyensúlyozott most is, az már bizonyos, hogy az említett statisztikában közelebb kerültünk a bűnügyileg fertőzöt- tebb városokhoz. Háromnegyed év alatt mintegy százzal több ügyben nyomoztunk, mint az elmúlt évben ösz- szesen. — Milyen bűnesetek elszaporodásának tudható be az a jelentékeny növekedés? — Szembeötlően megemelkedett a személyi javak elleni esetek száma. A betöréses lopások ugrásszerűen megsokasodtak. Ugyancsak gyakori a gépjárművek elvétele, illetve, mint a példa is mutatja — az autók „kléámolása”. A sorban1 a testi sértések következnek,. Aztán a válások szaporodásával összefüggésben mind több gondot okoznak az úgynevezett tartáselmulasztás miatt indított eljárások. A társadalmi tulajdont azonban jobban tisztelik. Legalábbis stagnálnak az ilyen bűnesetek. És az is örvendetes, hogy a várakozással ellentétben — eltérően az országos tendenciától — a gazdasági munkaközösségekkel sincs szerencsére sok bajunk. Immár több éve egyetlen ilyen esetünk volt mindössze. — Miként alakulnak át a bűnügyi „szokások?” — Nemcsak a bűnesetek száma nőtt meg, hanem ezen belül az ismeretlen elkövetőké is. Ma már „kifinomultabbak” a bűnözők módszerei, ügyesebben, konspirál- tabban hajtják végre akcióikat. A tettenérés egyre ritkább, csak összetett munkával lehet felderíteni az eseményeket. Kialakult a bűnözés sajátos változata is. Nevezetesen az utazó bűnözésről van szó. Heves megyei fiatalemberek például motorral ruccantak át, hogy a jászsági áfész-boltoka t lopják ki. Nem nagyon válogattak, vittek, ami a kezük ügyébe került. Az ilyen akcióknak persze mindig egy a vége, előbb-utóbb rajtavesztenek. így történt ezúttal is, 47 rendbeli betörést derített föl végül a nyomozás. Hasonlóan sokat küszködtünk egy másik elvetemült betörőcsoporttal. ök a víkendhá- zakra specializálták magukat. Egy budapesti munkás- szállásról indultak ki. Általában lopott autóval indultak portyázni. Többnyire a műszaki boltokat és a Jász- szentandrás környéki nyaralókat látogatták előszeretettel. Persze, nem érték be az ott „talált” tárgyakkal, felgyújtották a házakat. A leleplezésükben a helybeliek is közreműködtek. A bíróság pedig hat- illetve hétéves szabadságvesztéssel sújtotta a tetteseket. — A fiatalok milyen részaránnyal szerepelnek a bűnözésben? — Pillanatnyilag a bűnözők tíz százaléka kerül ki a fiatalok közül. Ez azt jelenti, hogy minimális mértékben csökken a részarányuk. Korábban többnyire a csonka családokban élő fiatalok léptek erre az útra. Most itt is megfigyelhető egy átréteg- ződés. Látszatra együtt a család, a gyerek meg elindul a lejtőn. Talán azért', mert a szülők zöme egyre többet megad a csemetéjének, aki viszont később igényességét bűncselekmény árán is ki akarja elégíteni. No azért sajnos, ma is akad olyan, aki otthon tanulja, a bűnözés szinte apáról fiúra száll,. Ilyen szempontból különösen a cigánylakosság érdemel figyelmet, hiszen az országos tapasztalatoknak megfelelően nálunk is a bűnelkövetők 47 százalékát adják. — A közvélemény szerint a jászberényi közlekedés gondjai is szaporodtak. — A városiasodás elkerülhetetlen jelensége itt is érezteti hatását. Kialakultak ugyanis olyan gócpontok, ahol szinte mindennapos a baleset. Elsősorban a Lenin téri csomópontot említeném, Rövid idő alatt 47 balesethez kellett kivonulnunk. De ugyanígy szólhatnék a 31-es és a 32-es úti csomópontokról is. Ezeken a helyeken már nem elégséges a rendőri forgalomirányítási. Megnyugtia-I tó megoldás? Jelzőlámpákkal lehetne a forgalmat biztonságosan irányítani. Ezzel együtt a balesetek okai közt még mindig a gyorshajtás, az előzés, a kanyarodás szabályainak durva megsértése szerepel a legtöbbet. Talán ami kedvező, az alkoholos balesetek száma csökkent, hasonlóan a halálos baleseteké is. — A közrend, közbiztonság fenntartása milyen erőfeszítéseket követel a rendőrkapitányság állományától? Hogyan birkóznak meg a növekvő feladatokkal? — A bűnüggyel foglalkozók a szombati, vasárnapi ügyeleteket nem számítva is — napi 10—12 órát dolgoznak. A közterületen dolgozók is kevesen vannak, pedig a rendőri jelenlét önmagában is visszatartó erőt jelent. Ugyanakkor egy nemzedék- váltás is most megy végbe. Jónéhány iskolázott fiatal jön hozzánk, de nekik még szakmai iskolákat kell elvégezniük, és nem utolsó sorban rutint a gyakorlatban. Ennek persze előnye is van. Szaniszló József rendőr főhadnagy például a Hűtőgépgyár mérnökeivel együttdolgozott ki egy olyan jelzőriasztó berendezést, amely országos érdeklődést váltott ki. A növekvő bűnözés ellenére igyekszünk feladatainknak minél maradéktalanab- bul eleget tenni. Jelzi ezt az, hogy nyomozáseredményességi mutatónk 75 százalékos. Ezen belül egyetlen erőszakos, garázda bűncselekmény sem maradt felderítetlenül. Munkánk sikeréhez egyre több segítséget kapunk a helyi lakosoktól, társadalmi szervektől egyaránt, a bűnözés növekedésével párhuzamosan a felismerés is mind többekben fogalmazódik meg: a közrend és közbiztonság mindannyiunk közös ügye. Sz. Gy.
