Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
T986. DEOEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé ” képernyője előtt Bókességes karácsony Sokféle karácsonyt éltünk már meg a képernyő előtt; volt, amikor gyereknek néztek bennünket, és elöntött mindent a játék és a mese; s volt, amikor komor, súlyos drámákkal „bombázták” a nagyérdemű nézőt. Most alighanem sikerült valami nemes középutat találnia a televíziónak. Azaz olyan műsort komponálnia az ünnepnapokra, amelyben ki-ki találhatott magánakvalót, gyerek is, felnőtt is egyaránt. Méghozzá a békesség, a szeretet jegyében. És az emberség jegyében. Általában is érvényesnek mondható, amit az Éjféli színjáték elé írott bevezetőjében a bemutató dramaturgja mondott, szeretettel ajánlván a karácsony esti játékot mindazoknak, „akik szeretnek mély karosszékben ülve, kezükben teáscsészével vagy borospohárral szép megindító történeteket nézni. És azoknak, akik mernek a tisztaságon és a tisztességen meghatódni, akik számára az emberi méltóság érték”. Nos, meghatóan megindító történetekből nem volt hiány, de olyan történettel sem találkozhattunk, amely felkavarta volna „karosszékes” nyugalmunkat. A bé- kességes tartalom persze korántsem jelentett valamiféle műfaji egyhangúságot, sem pedig a minőség szürkeségét. Az egyes programokból érezni lehetett a fokozott minőség megteremtésének eltökélt szándékát, azt a törekvést, hogy lehetőség szerint minden műfajból a legjobbat adni. Talán a legfényesebb példa rá a péntek esti Charley nénje, amelyet ritkán tapasztalható parádés szereposztással vitt képernyőre a televízió — a fokozott igényesség jele! — s a kitűnő színészek (Sinkovits Imre, Gálvölgyi János, Hau- mann Péter, Almási Éva, stb.) végtelenül kellemes szórakozássá emelték még a meglehetősen banális szerelmi históriát is. ' Valóságos „tűzijátékot” rendeztek a képernyőn: a humor, a derű pompás petárdái repkedtek tüneményesen. A már említett Éjféli színjáték is nemcsak alkalomra illő témájával hívta fel magára a figyelmet — egy műkedvelő kézműves társaság egy az isteni kisded születéséről szóló mirákulumot kíván előadni, e köré szövődik a bonyodalom —, sokkal inkább néhány színész kivételesen elmélyült játéka emelte ki az esetleges érdektelenségből. Elsősorban Szabó Gyula erőteljes és bölcs kovácsa, vagy Vajda László kissé bumfordi, de melegszívű pásztora. Ugyanígy persze említhetnénk Szirtes Ádámot is, aki egy ólálkodó, besúgó éjjeliőrt formált meg színesen. És itt is találkozhatunk a régi ismerős arcok mellett újakkal is, akárcsak más játékokban is a három műsornap folyamán. Ami ugyancsak jóleső hatást válthatott ki belőlünk. Itt például Mária szerepében Ko- váts Adél mutatkozott be a tisztaságnak valóságos eszményi képében, varázsos megjelenése különleges bájt kölcsönzött a kissé vaskos játéknak. Az egyetlen hazai témájú tévéjátékban, amelyik Kat- kó István írásából készült, a csütörtök délután látott Csak a testvérem-ben is öröm volt felfedezni egyrészt a képernyőn ritkábban feltűnő kitűnő színészeket, itt láthattuk viszont például Horváth Terit, s az új arcok között a Farkas Zsuzsáét kellett megjegyeznünk. Egyébként ez a történet — mint kiderült — egyáltalán nem csupán gyermekeknek szóló mese, bár két gyermek viszi benne a prímet. Két gyermek, aki nem tud belenyugodni, hogy egy régi konfliktus miatt örök harag tartsa távol apjukat édes testvérétől, azaz nagynénjüktől. Addig mesterkednek hát, amíg a „testvérháború” megbékéléssel ér véget. Tanulságos mai történet. Sajnos, Mihályfi Sándor rendező mintha nem hitte volna el igazán, hogy ez a történet szólhat a felnőtteknek is, hogy a testvérek közötti viszálykodás témája a felnőttek hullámhosszán is közvetíthető lenne, így felfogásában kissé leegyszerűsítve jelenik meg a képernyőn az egyébként valóságízű bonyodalom. Mi felnőttek bizony nyugodtan kortyolgathattuk közben ízes teánkat, valahogy lelkiismeretünket nem érintette meg borzolóan. A karácsonyi műsorokban a gyermekek szerepeltetése, megjelenése megszokott és természetes. Szolgált azonban a mostani ünnepi program olyan filmmel is, amelyben a gyermekszereplők közreműködése egészen kivételes élményt nyújthatott’ a nézőnek. A péntek délután sugárzott japán filmre, az UNICEF-díjas alkotásra, A medvevadászra gondolok, amelyben az egy öreg vadász és derék unokája közötti emberi viszony, a legbensőbb kapcsolatok ábrázolása példás módon jelenik meg — nagy fokú vonzással. Ha valamit külön is kiemelnék a színes és többnyire színvonalas ünnepi programokból, akkor az éppen ez a különös hangvételű, mélyen filozofikus, de ugyanakkor szívbemarkolóan érzéki film. Valójában egyszerű történet — az öreg vadász hosszas készülődés után leteríti a környéket rettegésben tartó félelmetes vadat — mindez azonban mítoszi magaslatokba emelkedik, ugyanakkor még sem veszti el valóságos dimenzióit sem. Ami a színeket illeti: volt ezen a három napon csaknem minden: megörökített népszokás kétféle formában is, betlehemes, és mindkettő a székelyektől, az egykori hadikfalviak és andrás- falviak adták elő; volt zenés összeállítás nem egy, sőt zenés jubileum is, felvételről. Igen hangulatos, Bende Zsolt köszöntése. Pályatársai, kiváló énekesek léptek színre igazán zenei csemegével szolgálva. Ez a műsor úgy pezsgett, akár a legfinomabb francia pezsgő. (Pezsgőária). A Liszt-muzsikára készült animációs játékok — Liszteletlenség — is új színt jelentett; a televízió zenés színháza benne olyan műsorral kísérletezett, amilyenre még nem volt példa. Talán nem minden játék bizonyult kellően szellemesnek, de az ötlet eredetisége egyáltalán nem vitatható. Hagyományos program karácsonykor a Diótörő is, most azonban jégrevű-fantázia formájában láthattuk viszont, újfajta szépségekben ragyogott fel. A karácsonyi palettáról nem hiányzott a sport sem, ezúttal is élvezhettük a hagyományos évi összefoglaló képeit; jóllehet a mexikói világbajnokság bennünket érintő eseményeinek vissza- idézése nem az örömet, inkább a keserűséget növelte utólag is. A Sport ’86, első része már több derűre adott okot magyar szemmel és magyar szívvel nézve is. Érdekesnek ígérkezett a Mátyás királyról szóló szlovén legendák megszólaltatása és egybevetése a magyar valósággal, a pécsiek és a ljubjanai televíziósok közös produkciója. A végeredmény azonban nehezen követhető, túlkomplikált szerkezetű képi egyveleg. Talán ez volt az egyetlen olyan program, amely kuszaságával kihozhatta a nézőt béketűrő karácsonyi sodrából. Tartalmas, színes, kellemes televíziós karácsonyt könyvelhetünk el magunknak — soha rosszabbat, legfeljebb jobbat. V. M. Amerikai maffia Januári filmbemutatók Az új esztendő első film- bemutatói között számos, várhatóan nagy közönségsikert arató alkotás kerül a nézők elé. Francis Coppola — korábbi filmjéhez, a Keresztapához hasonlóan — ismét a húszas évek Amerikájának maffia-alvilágából vette témáját, és mint e műfaj immár klasszikus alkotója, ezúttal is pergő cselekményű, izgalmas filmet készített. A „Genszterek klubja” helyszíne Harlem egyik mulatója, ahol a dzsessz-muzsikusok nemcsak hangszerük avatott megszólaltatóiként tevékenykednek, hanem a vetélkedő genszterbandák küzdelmének szemtanúi és akaratlanul résztvevői is egyúttal. A januári kínálatban szerepel a francia filmsztár, Jean-Paul Belmondo főszereplésével készült „Montreali bankrablás” című krimi. A fordulatokban bővelkedő, kalandos történet egy különös gonddal kitervelt bűntény megvalósítását követi végig. A szórakoztató filmek mellett egy komolyabb hangvételű mű: Szeretet-áradat címmel John Cassavates alkotása. A film egy kisiklott életű testvérpár kapcsolatteremtési kísérleteit, a magány elleni küzdelmüket kíséri nyomon drámai erővel. A januári magyar bemutató Szántó Erika Elysium című filmje, amelynek középpontjában egy tízéves kisfiú áll, akit szüleitől elszakítva deportálnak 1944- ben. A varázsos szépségű, idilli tájban létesített gyermektábor rejtette titkokkal, szörnyűségekkel és emberi tragédiákkal szembesül a film gyermekhőse, miközben szülei odahaza reménytelen erőfeszítéseket tesznek, hogy nyomára bukkanjanak és megmentsék. Jovore a rádióban A tájékoztató, orientáló és értékközvetítő munka javítása, az informáló, szolgáltató műsorok korszerűsítése, valamint új ismeretterjesztő, irodalmi és zenei sorozatok indítása szerepel a rádió jövő évi terveiben. Miként Zeley László, a Magyar Rádió műsorigazgatója elmondta, a jövő évben az egyik jelentős rádiós változás az lesz, hogy bővül és megújul a reggeli program. Január 5-től három órával korábban, reggel 6 órától kezdődik a 3. műsor komolyzenei kínálattal. A munkába indulók számára természetesen itt is közlik majd a legfontosabb információkat, óránként híreket mondanak, s közben időjárás-előrejelzés és a legfontosabb közlekedési információk is elhangzanak majd. Szolnok megyében flz alkoholfogyasztás alakulása és következményei A hetvenes évek második felétől kezdve különösein szembeötlővé vált társadalmunkban a deviációs jelenségek (öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, mentális zavarok) növekedési tendenciája. Ezek közül az egyik legkevésbé pontosan „mérhető” jelenség az alkoholizmus, melynek egyre nagyobb a társadalmi veszélyessége. Következményei kimutathatók többek között a halandóság alakulásában, a családok felbomlásának tüneteiben, a gyermek- és fiatalkori veszélyeztetettségben, a mindennapi életvitel konfliktusaiban, az önpusztító magatartásban, a közlekedési és üzepai baleseteik növekedésében. Az alkoholfogyasztás hazánkban az elmúlt tíz esztendőben tartósan és egészségtelenül magas volt. Jelenleg az elfogyasztott szeszes italok mennyisége egy lakosra számítva évi 11,5 liter 100 százalékos alkoholnak felel meg. Európai összehasonlításban Magyarország az ötödik helyen áll. 1975-ben még nyolcadik volt. A többirányú közelítéssel meghatározott megyei fogyasztási szint az utóbbi években egyre közelebb került az országoshoz, és 1985-ben lényegében megegyezett azzal. Fogyasztási szerkezet Az alkoholfogyasztás alakulását alapvetően a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vásárlások határozták meg, de emellett a saját termelésű bor és gyümölcspálinka fogyasztás is számottevően befolyásolta. Az egyes szeszesitalfélék kiskereskedelmi forgalma az elmúlt években a megyében az országos tendenciának megfelelően alakult. A borból csökkent, az égetett szeszféleségekből kisebb mértékben, a sörből dinamikusan nőtt az eladás. A forgalomba hozott sör és égetett szeszesitalok mennyisége annak ellenére nőtt, hogy időközben háromszor központilag emelték az árakat, esetenként 15—25 százalékkal. A megyei boltokban és vendéglátóhelyeken együttesen 1985 évben 1,64 milliárd forint értékben adtak el szeszesitalt és ez 82,0 százalékkal volt több az 1978 .évinél. A vásárlásokat az általában széles választék ösztönözte, a mennyiségi hiány időszakos volt, sörnél és olcsóbb boroknál fordult elő. A sörkínálatot élénkítette a martfűi sörgyár üzembe helyezése 1985-ben. A kereskedelmi szeszesitalforgalom szerkezete az értékesítés helye szerint módosult, a vendéglátóipar rovására növekedett a bolti vásárlások aránya (53 százalékról 59 százalékra). A vendéglátás üzlethálózatában a büfék, italboltok, borozók voltak túlsúlyban, amelyek szűk ételválaszték mellett főként szeszesitalokat forgalmaztak. Számuk 1985-ben 290 volt, a vendéglátóhelyek több mint fele. Az egy főre jutó alkohol- fogyasztást a vásárlások mellett évenként változó —, általában 2 abszolút liter körüli mennyiséggel növeli a lakosság bérfőzésből, saját termelésű borból és a különböző házilagos készítményekből (gyümölcsbor, stb.). A borfogyasztásnak — országosan több mint harmada, a gyümölcspálinkáénak több mint fele származik saját termelésből. A megyében a bor tette ki — a vizsgált időszakban erőteljes ingadozással — a fogyasztás 27—11 százalékát, az égetett szeszféleségeknek — a bérfőzésből származó gyümölcspálinka — mintegy ötödét adta. Ivási szokások A szőlő termőterülete a megyében az utóbbi tíz év alatt hozzávetőleg felére fogyott, a szőlőtermésből előállított bormennyiség csaknem negyedére csökkent. A termelési hagyományoknak megfelelően a szőlőterületnek csaknem háromnegyede a Tiszazugban, egynegyede a Jászságban található. A megyében 41 szeszfőzde üzemel, a feldolgozott pálinkafőzési nyersanyag nagyobb része vegyes gyümölcs. A szeszadó bevétele 1985-ben csaknem 70 millió forintot tett ki. A megyei alkoholfogyasztás szerkezete a tartósan magasabb égetett szeszarány miatt az országosnál valamivel kedvezőtlenebb. A sörfogyasztás dinamikus növekedése ellenére az elfogyasztott összes alkohol mennyiségének közel felét az égetett szeszes italok adják. A lakosság alkoholfogyasztási szokásait az 1985. évi mikrocenzus (kis népszámlálás) alkalmával megfigyeltük. Eszerint a megyében a 14 éves és idősebb férfiak több mint kétharmada fogyaszt alkoholt. Hasonló az arány országosan is. Rendszeresen, nap mint nap 13 százalékuk — az országosnál (18 százalék) kevesebb — vallotta, hogy iszik. A neAz öcsödi Községi Könyvtárnak és három fiókkönyvtárának mintegy 1200 olvasója közei 30 ezer könyvből válogathat. A forgalom különösen a téli hónapokban élénk. (Fotó: N. Zs.) menkénti különbség — a megkérdezettek bevallása szerint — igen erőteljes. A nőknek csupán egyötöde (országosan 28 százaléka fogyaszt szeszes italt, s közülük csupán egy százalék (országosan 2 százalék) ismerte be, hogy rendszeresen. Számuk 22700 fő, közülük 21850 a férfi és 850 a nő. Az észak-alföldi körzetre (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már. Szolnok megye) végzett reprezentatív felmérések alapján a lakosság 1985-ben jövedelmének — társadalmi rétegenként differenciáltan — 6—10 százalékát költötte élvezeti cikkekre, és ennek mintegy felét — az összjövedelem 3—6 százalékát — alkoholtartalmú italokra, mely összegszerűen rétegenként 1500—2000 forint között szóródott. Ez azonban csak a háztartások bevallása szerint ennyi, a teljeskörű statisztikai számbavétel szerint 4—5 ezer forint között mozog. Az alkoholfogyasztás emelkedésével az alkoholizmus káros hatása és társadalmi veszélyessége Szolnok megyében is fokozódott. Következmények Az utóbbi két évtized halandósági viszonyainak — különösen pedig a középkorúak halálozási arányszámainak — igen kedvezőtlen alakulásában az egészségtelen életmód, a túlzott dohányzás mellett jelentős szerepet játszott a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Az erre visszavezethető halálokokban — alkoholos elmezavarban, idült alkoholizmusban és az alkoholos máj betegségben — 1985-ben közel négyszer többen haltak meg a megyében, mint 1975-ben. Az alkoholos eredetű betegségek által okozott halandóság azonban országosan több mint kétszer gyakoribb. A májbetegségekben és májzsugorodásban meghaltak száma alapján megbecsülhető az alkoholisták tényleges száma. Eszerint 1985-ben a megyében mintegy 11 ezer alkoholista volt. Számuk dinamikusan — tíz év alatt több mint kétszeresére — nőtt, különösen a férfiaké. A növekedés korcsoportonként is differenciált és elsősorban a 45—49 éveseknél jellemző. Az ilyen korúak közül kerül ki az alkoholisták fele, további egyharmada pedig 60 éves vagy idősebb. Az alkoholisták nem egészen ötödrészének gyógyítása alkoholelvonó szak- rendeléseken, illetve idegbeteggondozó intézetekben történik. A nyilvántartott alkoholisták száma 1985-ben megközelítette az 1900 főt. A megyében Szolnokon de- toxikáló kezelés is, Karcagon és Üjszászon pedig alkoholelvonó kezelés folyik. Az alkoholelvonók betegforgalma a múlt évben mintegy 8,6 ezer fő volt. A betegjelentkezések száma 1975 és 1985 között megháromszorozódott, ezzel arányuk az alkoholistákon belül nőtt. A Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet serdülő- és menthalhygiénés osztályán 1983-tól fiatalkorúak alkoholelvonó kezelését is végzik. A kezelt betegek száma évente 20 fő körül ingadozik. A kórházak elmeosztályain rendelkezésre álló 446 ágyon belül 51 szolgálta az idült alkoholisták kezelését. A súlyos alkoholbetegek gyógyítására számítások szerint tízezer lakosonként minimálisan három — így a megyében összesen 131 — speciális kórházi ágyra lenne szükség. Sándorné Dr. Ffilöp Magdolna KSH Szolnok Megyei Igazgatósága osztályvezető-helyettes (folytatjuk)
