Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 8. 2 Kommentár Év végi hajrá Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak ránk jel­lemző az év végi hajrá, a de­cemberben hirtelen összetor­nyosuló munka. A valóság­ban mindenhol szeretik „tisz­ta lappal” nyitni az új esz­tendőt. Lehetőleg lezárni a problémás ügyeket még de­cember 31. előtt. Így van ez a világpolitikában, közelebb­ről az Európai Gazdasági Közösségen belül is. A múlt hét végén Brüsz- szelben a hadügyminiszterek tanácskoztak kontinensünk katonai helyzetéről, a leg­újabb szovjet javaslatokra adandó válaszokról. Pénte­ken és szombaton London­ban közös piaci csúcsértekez­letre került sor, míg a pénz­ügy- és mezőgazdasági mi­niszterek hétfőn kezdenek megbeszéléseket az EGK székhelyén, a belga főváros­ban. Még a hét második fe­lére is marad hasonló jelle­gű fórum, hiszen a NATO tagállamainak külügymi­niszterei szintén Brüsszelbe utaznak. Az év végi nyugat-európai diplomáciai aktivitás tető­pontját kétségkívül az im­már hagyományos közös pia­ci csúcsértekezlet jelentette. A vendéglátó Margaret Thatcher minden tőle telhe­tőt elkövetett a konferencia sikerének előzetes biztosí­tásáért. Lehetőség szerint minden olyan témát szám­űzött a napirendről, amiben túl nagy lenne a nézeteltérés a tizenkettek között, s ráadá­sul' mindössze öt órában szabta meg a tárgyalások idejét, ami eleve kizárta az érdemi vitákat. Ezzel kettős célt követett. Egyrészt saját pozícióit kívánta erősíteni a közelgő általános választások előtt, másrészt demonstrálni szerette volna a nyugat-eu­rópai egységet, ily módon is segítve Ronald Reagant je­lenlegi nehéz helyzetében. A megbeszélések közpon­ti témája a gazdasági kilátá­sok és a munkaalkalmak számának gyarapítása vol­tak, de Thatcher szorgalma­san lobbizott az amerikai po­litika támogatása mellett is. Szó esett olyan társadalmi problémákról is, mint a ká­bítószer-élvezet elleni küz­delem, -a rák gyógyítására irányuló kutatások és az aids terjedésének megfékezé­sére célzó programok. Természetesen még ezek­ben a látszólag világos kér­désekben is voltak véle­ménykülönbségek a jelenlé­vők között, de igazi vita csak a munkanélküliség eny­hítését szolgáló intézkedések kérdésében és a Dél-Afriká- ból származó szén importjá­ra tervezett embargó ügyé­ben volt. Ez utóbbit egyéb­ként az NSZK és Portugália megtorpedózta. A legkényesebb helyzetbe Raymond francia külügymi­niszter került: két szék kö­zött a padlóra esett. A fran­cia küldöttség számára ugyanis — a többihez ha­sonlóan — csak két széket helyeztek el a tárgyalóasz­tal körül. Ezeket a sajátsá­gos helyzetből kifolyólag Mitterrand és Chirac fog­lalta el, s Raymond ülőhely nélkül maradt. A külügymi­niszter csalódottan hazauta­zott, s megindultak a talál­gatások egy esetleges fran­cia belpolitikai válságról, amelyet Mitterrand elnök és Chirac külügyminiszter el­lentétei okoznának. összességében azonban in­kább volt karácsonyi a han­gulat, mintsem, hogy bárki is kiélezte volna a vitát Lon­donban. A neheze a gazda­sági ügyekkel foglalkozó mi­niszterekre maradt. Illetve a következő, jövőre esedékes csúcsértekezletre. Vagyis né­mi piszok a szőnyeg alá is került. Talán 1987-ben köny- nyebb lesz a takarítás. Horváth Gábor A válság mélyül Franciaországban Szovjetunió Utazási könnyítések (Folytatás az 1. oldalról) sági ügyeket a chiracista RPR tartja kezében. Tegnap hajnalban a sztráj­koló diákok országos egyez­tető tanácsa közleményben szögezte le, hogy az éjszaka folyamán a Quartier Latin­ben rendezett garázdálkodás a diákmozgalomhoz nem tartozó elemek műve, amivel semmiféle közösséget nem vállalnak. Másik határoza­tukban az egyeztető tanács társadalmi mozgalommá szé­lesítette a felsőoktatási re­form elleni hadjáratát, ami­hez petíciók formájában máris naponta csatlakoznak értelmiségi csoportok. Mára országos „ifjúsági gyászna­pot” hirdetett meg a rendőri önkény áldozatául esett Ma­lik Oussekine emlékére. Ezen a napon három nagy szak- szervezet, a FEN, a CGT és a OFDT 11—12 óra között tartandó munkabeszüntetés­re hívta fel a dolgozókat. Tegnapra virradó éjszaka az 1968-as májusihoz hason­ló garázdálkodás folyt a bal­part két nagy sugárútján, a St. Germain és a St. Michel sugárúton. Miután a diákok gyászmenete kilenc óra táj­ban szétoszlott, de néhány- száz provokátor a helyszínen maradt és utcakövekkel bombázni kezdte a roham­rendőröket. Azok könnygáz- gránátokkal válaszoltak. Ez­után a provokátorok néhány tucat hozzájuk csatlakozott fiatallal együtt gépkocsikat fordítottak fel és borítottak lángba, barikádokat emeltek, kirakatokat zúztak be és fosztottak ki. A rendőrök Reagan elnök szombati rá­dióbeszédében elismerte, hogy „hibák történtek” az „iráni kapcsolat” végrehaj­tásában s azt ígérte, hogy amennyiben egyesek törvény- sértő akciókat követtek el, a felelősségrevonás nem marad el. Az elnök azonban tovább­ra is védelmébe vette azt, hogy az Egyesült Államok titokban kapcsolatot llétesí­tett Iránnal és fegyvereket adott el neki. Az elnöki rá­dióbeszédre a Demokrata Párt nevében Thomas O’Neill, a képviselőház távozó elnöke válaszolt, kijelentve: az iráni fegyvereladásokra vonatkozó döntés „rettenetes” volt s az elnöknek el kell ismernie saját hibáját. Az első kommentárok úgy ítélték meg, hogy a beszéd az egyre szélesedő politikai vihar lecsillapítására, a köz­láthatóan jól megfontolt uta­sításra órákon át nem avat­koztak közbe, csak fél négy felé szórták szét a garázdál- kodókat. Közleményük sze­rint 28 személyt őrizetbe vet­tek, 58 rendőr sérüléseket szenvedett, közülük öten kórházba kerültek. Ilyen előzmények után nyílt meg tegnap a kormány­zó RPR tízéves fennállása alkalmából rendezett rendkí­vüli kongresszus. A gaulleista párt örököse, az RPR tegnapi rendkívüli kongresszusán az ünneplés helyett a diákmozgalomtól megrettent párt vezérei rendőri erélyt és kitartást ígértek ötezer főnyi hívük­nek. Az egyensúlyt és mérsék­letet csak a pártalapító Ja­cques Chirac miniszterelnök próbálta megőrizni. Azt ígér­te, kormánya mindent meg­fog tenni azért, hogy „ha­zánk társadalmi és gazdasá­gi szervezetében a fiatalok is megtalálják a helyüket”. A diákmozgalom követelésé­ről, a felsőoktatási törvény- tervezet visszavonásáról nem szólt semmit, de célzásai a társadalom változására és a tétlenség helytelenségére ar­ra utaltak, hogy ki akar tar­tani az immár megszelídített reformterv mellett. A legnagyobb francia szak- szervezeti központ, a CGT szerdára általános sztrájkra hívta fel a dolgozókat. A sztrájkoló egyetemek orszá­gos egyeztető tanácsa az egyetemi ifjúságot hívta fel arra, hogy folytassa sztrájk­ját a felsőoktatási reform­terv teljes visszavonásáig. vélemény megnyerésére szol­gált, de — demokrata párti bírálói szerint — adós ma­radt a nyílt és teljes válasz­szák Egy svájci bank zárolta azt a titkos számlát, amelyről az amerikai kormányzat a ni- caraguai ellenforradalmáro­kat fizette az Irántól fegyve­rekért kapott pénzből. A hírt a svájci külügyminisztérium szóvivője közölte vasárnap. A szóvivő szerint Washing­ton kérte a számla zárolását, amíg az ügyészi vizsgálat tart. A bank nevét nem mondta meg, sem azt, mek­kora összeg van jelenleg a számlán. Washington a svájci ható­ságok segítségét is kérte a nyomozásban. A kérést az igazságügy-minisztérium ta­nulmányozza. Támadások városok ellen Az iraki légierő szombaton több ipari célpontot, gyára­kat, erőműveket bombázott Ahváz tartományi székhely térségében — jelentette az INA iraki hírügynökség. Az ÍRNA iráni hírügynökség megerősítette az ahvázi lé­gitámadás hírét, de azt kö­zölte, hogy az akció polgári célpontok ellen irányult több mint száz emberéletet köve­telt. Irán — válaszul az irakiak szombati légitámadásaira — vasárnap reggel ellenakciót indított. Teheráni közlés sze­rint három iráni föld-föld rakéta találta el Bászra ipari és katonai létesítményeit, s ezzel egyidejűleg iráni légi­erő és a messzehordó tüzér­ség más iraki célpontokat is támadott. Libanon Táborok hábortja Bejrútban és Dél-Libanon- ban a legújabb tűzszünet életbe lépésétől még egy nap sem telt el, amikor szomba­ton ismét kiújultak a harcok az Amal síita milicistái és a PFSZ fegyveresei között. A szembenálló felek aknavető­vel és rakétákkal lőttek egy­másra a satilai és a Bordzs el-Baradzsne-i menekülttábo­rok környékén és harcok dúl­tak Makduset térségében, Szi- dontól öt kilométerre dél­keletre is. Nabih Berri, az Amal ve­zetője Damaszkuszból felhí­vást intézett fegyvereseihez, hogy szüntessék be a tüzet. A damaszkuszi palesztin cso­portok csatlakoztak a felhí­váshoz, amelyet azonban a Jasszer Arafat vezette PFSZ elutasított. MOSZKVA A szovjet központi televí­zió második műsorát febru­árban és márciusban kísérle­ti jelleggel sugározni fogják az Egyesült Államokban — erről kötöttek megállapodást Moszkvában. A szerződést Vlagyimir Popov, a szovjet Állami Televízió és Rádió Bizottság elnökhelyettese és az „Orbita Technology Cor­poration of New York” kép­viselője írta alá. VILNIUS A szovjet kormány dönté­se értelmében leállították az A szovjet kormány a ja­nuár 1-én életbelépő utazási könnyítések elrendelésekor a szovjet és a külföldi állam­polgárok érintkezésének elő­mozdítása végett figyelembe vette nemcsak az emberi jo­gokról szóló korábbi, jóvá­hagyott nemzetközi okmá­nyokat, hanem a tavasszal tartott berni értekezlet záró­dokumentum-tervezetét is, noha azt el sem fogadták. Erről és a könnyítések rész­leteiről nyilatkozott tegnap az Izvesztyija hasábjain Ivan Szamoscsenko, a szovjet igaz­ságügyi miniszter első he­lyettese. A miniszterhelyettes is­mertette az új rendelkezés néhány fontosabb elemét. Egyik kiegészítő szabály ki­mondja, hogy a ki- és be­utazási kérelmek eldöntésé­ben teljes jogegyenlőséget kell érvényesíteni, nem sza­bad figyelembe venni az utaz­ni kívánók származását, szo­ciális és vagyoni helyzetét, nemét, faji, nemzetiségi vagy vallási hovatartozását. A rendelkezés pontosan tisztáz­za a magáncélú ki- és be­Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter szomba­ton Moszkvában fogadta Ar­mand Hammert, az Egyesült Államok üzleti köreinek ne­ves képviselőjét, és megbe­szélést tartott vele a szovjet —amerikai kapcsolatok né­hány kérdéséről. A külügyminiszter rámuta­tott1 e kapcsolatok most olyan szakaszban vannak, amikor felelős döntések szük­ségesek a nukleáris fegyve­rek csökkentése és felszá­molása végett, annak érde­kében, hogy a fegyverkezési hajszát távoltartsák a világ­űrtől, s a különféle terüle­teken megvalósuljon a konst­ruktív együttműködés. A olaj kitermeléshez szükséges platformok kiépítését a Bal­tikum keleti részében, a rit­ka természeti szépségeiről ismert Kur-öbölbeli föld­nyelv közelében. A szovjet gázipari minisztériumnak szándékában állt az említett körzetben lévő olajkincs ki­aknázása. Ez azonban aggo- __________* u tazások elfogadható indo­kait. Ezek (közé sorolja a családegyesítést, a közeli ro­konokkal való találkozást, a házasságkötést, a súlyosan beteg rokon meglátogatását, a közeli hozzátartozók sírhe­lyének felkeresését, az örök- ségi ügyek intézését, de el­fogadhatónak minősít más alapos utazási célokat is. A családegyesítés esetén az új rendelkezés megengedhető­nek tartja — noha ez a nem­zetközi gyakorlatban koránt­sem általános — a testvérek­hez való költözést, sőt azt is, hogy valaki távolabbi roko­nához vándoroljon ki, ha a Szovjetunióban nem élnek családtagjai. Természetesen továbbra is vannak bizonyos korlátozá­sok a ki- és beutazásokban — folytatta a tájékoztatást Ivan Szamoscsenko —, hiszen ilyeneken az említett nem­zetközi egyezmény is megen­ged az állambiztonság, a közrend, a közegészség és közerkölcs, valamint más embereket megillető jogok védelme céljából. Szovjetunió szilárdan tartja magát a reykjavíki csúcsta­lálkozón elért megegyezés­hez, s úgy véli, ez a talál­kozó történelmi lehetőséget nyitott a háború és béke kér­déseinek megoldására. Armand Hammer a meg­beszélésen kifejezte remé­nyét, hogy folytatódnak a bé­két és a kölcsönös megértést szolgáló szívós erőfeszítések, s Reykjavik eredményei nem mennek veszendőbe. Megerő­sítette: az amerikai üzleti körök érdekeltek abban, hogy fokozottabban kihasználják a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés lehetőségeit, és fejlesszék ennek új, sokat ígérő formáit. daimat ‘keltett a közvéle­ményben. ROMA Bettino Craxi olasz minisz­terelnök az Európai Tanács szombaton véget ért ülését értékelve az olasz sajtónak adott nyilatkozatában állást foglalt az EGK és a KGST közötti közvetlen kapcsolatok mellett. A vasárnapi olasz napilapok — amelyeknek Craxi még Londonban nyi­latkozott — a kormányfő megállapításait szembeállít­ják a londoni találkozó ered­ményeivel. Iráái kapcsolat Zárolták a titkos bankszámlát Sevardnadze és Hammer megbeszélése New Yorktól lokfóig Lakáshelyzet—másutt New Yorkban a lakáskeresök leg­főbb foglalatossága az újságok halá­lozási rovatainak tanulmányozása: hol van „üresedés”? Párizsban az in­gatlanügynökségek leggyakoribb vá­lasza az érdeklődőnek; „nincs üres lakás, nézzen be egy-két év múlva”. Londonban a lakásárak 1979 óta megháromszorozódtak. Egy észak­angliai szakmunkás, ha elveszti ál­lását, inkább beáll a munkanélküli­ek hosszú sorába, semhogy London­ba, vagy környékére költözzön. Ott ugyan inkább van munka, de nincs hol lakni. A mai zsúfolt világban lakást találni világszerte mind nehe­zebb és mind költségesebb még a vi­szonylag gazdag országokban is, és még a viszonylag jó keresetűeknek is. A Reuter hírügynökség tudósítói New Yorkban, Hong-Kongban, Pá­rizsban, Londonban, Frankfurtban, Tokióban készítettek interjúkat ál­taluk „átlagosnak’’ tartott lakáske­resőkkel. Joseph Wong, hong-kongi keres­kedelmi osztályvezető meséli: „Ahogy közeledett az esküvő, úgy lett sürgetőbb az önálló lakás. Fél­éves keresés után találtam egy 65 négyzetméteres lakást. Az ára 55 ezer dollár volt. Ennyi pénzem ter­mészetesen nincs, úgyhogy jelzálog­kölcsönt vettem fel. 20 százalékot előre le kellett tenni, a többit havi 500 dolláros részletekben kell tör- lesztenem. Közben a havi fizetésem 1200 dollár. Gyerekre egyelőre nem gondolhatunk.” New Yorkban, ahol a lakásárak az utóbbi nyolc évben 200 százalékkal nőttek, Bruce Nader kéthálószobás manhattani (belvárosi) szövetkezeti lakása havonta 2750 dollárját viszi el. „Foglyok vagyunk a saját laká­sunkban” — mondja. „A törlesztés után nem marad egy centem sem, a feleségem jövedelméből élünk”. Na­der körülnézett a külvárosokban is, ahol alacsonyabbak az árak és a részletek. Gyors számvetés után azonban kiderült, hogy nem annyi­val olcsóbb a külváros, mint ameny- nyivel többe kerülne — elvesztett időben — a napi két-három órai munkába járás. A kétórányi közlekedés átlagosnak számít Tokióban is, ahol már a kö­zéposztálybeli szakemberek, értelmi­ségi foglalkozást űzők sem enged­hetnek meg maguknak egy legkeve­sebb 620 ezer dollárba kerülő lakást valamelyik városközponthoz köze­lebb eső jobb környéken. A főváros központjától egyórányi járásra leg­följebb bérbe adott lakásokban ta­lálkozni fiatal házasokkal, abban a körzetben havi 900 dollár körül mo­zognak a bérleti díjak. A másik le­hetőség a külvárosi lakásvásárlás, ahol az átlagos ár a belvárosinak kö­rülbelül a fele. Ám aki ezzel próbál­kozik, az is számíthat rá, hogy mun­kás élete a részletek fizetésével és vonatozással, földalattizással fog el­telni. A középosztálybeli fiatal házasok Párizsban is inkább bérelnek lakást, mint vesznek. Magyar fülnek talán magasnak hangzik a havi 2000 dol­lár: körülbelül ennyinek felel meg egy jobb alkalmazotti fizetés; ám a francia főváros belterületén már egy egyszobás, főzőfülkés „stúdió” — magyarán garzonlakás — havi bére sem kisebb 450 dollárnál. És örülhet, aki hozzájuthat akár egy „stúdió­hoz” is. Leticia Petrie, egy nagy ál­lami cég 25 éves alkalmazottja azt mondja, neki csak véletlenül — hal­lomásból — sikerült hozzájutnia egy címhez. „Aki dolgozik, az nem ér rá napi három órát sorban állni az in­gatlanügynökségeknél, ahol a címe­ket adják. Nem tudom, mások, hogy jutnak lakhelyhez” — tette hozzá. Nagy-Britanniában régi hagyo­mány a saját ház. Felmérések sze­rint a lakosság 80 százaléka ma is saját lakásban akar élni. A Financial Times című gazdasági napilap szá­mítása szerint azonban ma már egy férfi átlagfizetés felét emészti fel a jelzálogkölcsön törlesztése egy 65 ezer dolláros kis ház után, még ak­kor is, ha ez az ár a londoni körzet­ben már átlag alattinak számít, és még akkor is, ha a törlesztés össze­gét a tulajdonos leszámíthatja adó­alapjából. Közben a brit nyugdíja­sok közül már félmillióan élnek em­beri tartózkodásra hivatalosan alkal­matlannak minősített „lakásokban”. 1979 és 1985 között a brit kormány 60 százalékkal csökkentette a lakás- helyzet javítására szánt kiadásait. ' Az NSZK-beli Frankfurtban nem hagyomány a saját lakás, a legtöb­ben bérlakásban élnek. Frank Schmidt 29 éves pénzügyi elemző és tolmács felesége hirdetés alapján ta­lált külvárosi lakást, havi 525 dol­lárnak megfelelő bérleti díjért. Ez a férfi fizetésének közel 20 százaléka. Még elégedettek lehetnek, hiszen ha a belvárosban laknának, havi 1000 dollárt is fizethetnének. Lakni kell, de hogy hol és meny­nyiért, ez mind bonyolultabb kérdés szerte a világon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom