Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
1986. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kollégáknál jártunk Szombat reggeli adás a stúdióból Pénteken még országszerte ünnepeltek a sajtó dolgozói, szombaton viszont ugyanúgy megjelentek a lapok, mintha ünnepről szó sem lett volna előző nap. És felhangzott reggel az éterben az ismert beköszönés: „itt a Magyar Rádió Szolnoki Körzeti Stúdiója, az 1359 kilö- hertzes középhullámon...” Mi is bekukkantottunk ezen a reggelen rádiós kollégáinkhoz a stúdióba, hogy a Vágási Kálmán szerkesztő által irányított hétvégi stáb munkáját közelről is lássuk. A szerkesztő és ügyeletes csapata — Tamási László munkatárs, Bozó Beatrix bemondó, Tóth Árpád technikus és Pálszabó Lajos gépkocsivezető — hat órakor kezdett. Mire fél nyolckor indult a Kellemes- hétvége című kétórás műsor, már együtt voltak a nap hírei, s elkészült a lapszemle és a programajánlat is. Az ügyeletes szerkesztővel — aki egyben a stúdió vezetője is — egy hangfelvételről forgatott hosszabb „blokk” alatt munkájukról, s a jövőről váltottunk szót. Január ötödikétől ugyanis városi stúdióként működnek majd tovább, s e jelentős változás sok alapvetően más helyzetet teremt. Vágási Kálmán elmondta, hogy elsősorban Szolnokot és környékét igyekeznek majd ellátni aktuális információs anyaggal, ám adásaik továbbra is foghatók a teljes korábbi körzetben, így a megye egész területén is. Műsorszerkezetük változik. Hétfőtől péntekig naponta kétszer jelentkeznek majd: fél héttől hétig információs anyaggal, nyolc órától tízig pedig zenés magazinműsorral. Vasárnap délelőtt százhúsz perces könnyed, szórakoztató programra invitálják majd a hallgatót, este hatkor pedig hangos útságot visz házhoz a szolnoki rádió gárdája. Szombaton reggel „élőben” megy a Kellemes hétvégét. A mikrofonnál Vágási Kálmán szerkesztő és Bozó Beatrix bemondó. Az üvegfalon innen Tóth Árpád technikus. Keretes képünkön: Tamási László piaci információkat gyűjt a műsorhoz (Fotó: Hargitai) Mentőautó Nicaraguának Budapesten az Országos Béketanács átadta Lizandro Chávez Alfaronak, Nicaragua budapesti nagykövetének azt a mentőautót, amelyet az augusztusi békehétvége alkalmával meghirdetett szolidaritási akció keretében összegyűjtött pénzből vásárolt a magyar békemozgalom. Az átadásnál Barabás Miklós főtitkár méltatta azoknak a kollektíváknak, személyeknek az áldozatkészségét, akik jóvoltából az orvosi műszerekkel felszerelt terepjáró mentőautó életeket menthet a jövőben a középamerikai országban. A nica- raguai nagykövet köszönetét fejezte ki a magyar nép és békemozgalom barátságának szolidaritásának a megnyilvánulásáért. Szén, terven felil Sikerrel zárult a Borsodi Szénbányák dolgozói által kezdeményezett novemberi munkaverseny. A vállalat szocialista brigádjai 110 ezer tonnával teljesítették túl novemberben esedékes termelési előirányzatukat. Befejeződött a kisiparosok küldöttgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) szállal kötődik az építésügyi tárcához is: egyre nagyobb szerepet töltenek be az építésben, a felújításban. Évente több tízezer családi házat, nyaralót építenek fel kisiparosok. E tevékenységre a jövőben is nagy szükség lesz, de ahhoz, hogy a kisiparosok eleget tudjanak tenni az igényeknek, szükséges, hogy az építőiparban a verseny- feltételek azonosak legyenek. A miniszter szólt arról is, hogy a jövőben az igényekkel összhangban bővül a már eddig is sikeres gépkölcsönző hálózat: rövidesen több olyan szolgáltatóház nyílik, ahol a kisiparosok korszerű kisgépekhez juthatnak. Felszólalt a vitában Ka- polyi László ipari miniszter. Mint mondotta: a kisipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében csupán 2 százalék, azonban a lakosság részére végzett szolgáltató- sokban részarányuk 61 százalék. A kisiparosok tevékenysége a különböző szolgáltatásokban a jövőben is meghatározó lesz, de szerepe a teljes ipari tevékenységben jelentősen kell, hogy fejlődjék. Ez egyaránt jelenti az exportorientált fejlesztést és a belső igények magasabb színvonalú kielégítését. Emellett természetesen megmaradnak a hagyományos funkciók. Ami a szolgáltatási tevékenységet illeti, mindenekelőtt az ország kisebb településein, a városok perem- kerületeiben és az új lakótelepeken számít a lakosság továbbra is a kisiparosokra. A kisipar feladatainak csak úgy tud eleget tenni — mondotta a miniszter, — ha a hagyományos működési formák mellett új típusú szervezeti formákat alakít ki, bővíti a szolgáltatóházak, műhelysorok, munkafelvevőhelyek. munkaszervező irodák számát. Fórum, koncert, vetélkedő Két nap játék, komolyság Fiatal kereskedők ós vendéglátósok találkozója A sport, a szórakozás és a játék jól megfért hétvégén a komoly, felelős tanácskozással, s a szakmai programokkal, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezett ifjúsági rétegtalálkozón. A szervezők — a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága, a KPVDSZ megyei bizottsága, és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa — a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozó fiatalokat hívták két napra a megyeszékhelyre, s számukra zömmel könnyed programot állítottak össze, amivel biztosították a rendezvény oldott hangulatát. Miért fordult a figyelem éppen e szakma fiataljai felé? Az ifjúsági szövetség rétegpolitikai törekvéseit ismerjük. A kereskedelmi és a vendéglátós szakma eddig kívül esett a KISZ látókörén, sajátosságai miatt „nehezen szervezhető” területnek számított. Most bebizonyosodott, hogy ez a jelző nem igaz. A találkozó központi része természetesen a szombat délelőtti fórum volt. valamint a vasárnapi szakmai program- kínálat. Hogy mennyire komolyan vették ezt a szervezők, azt jelzi a fórum vendégeinek köre is: a Belkereskedelmi Minisztérium, a szakszervezetek, a KISZ KB és a Mészöv képviselői vállalkoztak arra, hogy tájékoztatják a fiatalokat szakmájuk aktualitásairól, s válaszolnak kérdéseikre. A kérdések részben az általános gondokra — lakás, egzisztencia — másrészt sajátos ágazati összefüggésekre vonatkoztak. A lakáshelyzettel kapcsolatban a KISZ KB képviselője egy új megállapodásról is szólt; ami az ifjúsági szövetség és az OTP között született. Ennek értelmében az ifjúsági takarékbetét kamatai követni fogják a lakásárak változásait, s e kamatkorrekciókat a jövő esztendőtől minden évben automatikusan elvégzik majd. A találkozó szakmai programjait pályázati felhívás előzte meg: a vendéglátósok tájjellegű, ritka ételek receptjeivel nevezhettek, amit vasárnap délelőtt meg is főztek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola konyháján. A kereskedő fiatalok — szakmájukhoz hűen — sajátos, a vállalatukat reprezentáló áruösszeállítást hoztak a találkozóra. Az előbbieken túl is, volt ennek az eseménynek néhány fontos pozitívuma. Mint Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára, tegnap az eseménysorozat utolsó rendezvényén, a pályázatok díjainak átadása utáni zárszavában megállapította, a szakszervezeti ifjúsági tagozatok létrehozása óta ez volt a KISZ és a szakszervezetek első igazán nagy közös rendezvénye a megyében. S, hogy sikeres volt, az bizonyítja: lehet úgy együtt dolgozni, hogy abból profitáljon az ifjúság. Figyelemre méltó az is, hogy milyen korú volt — zömmel a 17 és 25 év közötti korosztályból került ki — a találkozó közönsége, nem pedig a KISZ-rendez vényeken korábban megszokott 30 körüliekből. Végezetül — igazán nem ünneprontásként — még egy gondolatot: a rendezvény költségvetése megközelítette a 250 ezer forintot. És ez nagyon sok pénz. Ha már csak ennyiért lehet igazán színvonalas „nagyrendezvényt” szervezni, akkor talán érdemes megfontolni a hatékonyabb felhasználás lehetőségeit. Sok kis közösséget lehetne így „elérni” ösztönözni több fiatalt, mint e találkozó 150—180 résztvevője volt. Hirdetni pedig kelll Segít a reklámszervező A Hungexpo nevének hallatán, tíz emberből kilencnek egészen biztos, hogy a BNV „ugrik be”, és más semmi. Azt is csak kevesen tudják, hogy a plakátokról és reklámfilmekből ismert elnevezés mögött egy sokkal hosszabb és bonyolultabb név húzódik meg: Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda. A vállalat, hogy szolgáltatásaival közelebb kerüljön ügyfeleihez, vidéken vállalati képviselői rendszert hozott létre. Szolnok megye — Hajdú-Biharral és Szabolcs-Szatmárral együtt — a Debrecenben élő Kertész Tamásné „felségterülete”. Munkájáról, ezen túlmenően pedig a reklám és a propaganda világáról, a Szolnok megyei és a magyarországi állapotokról beszélgettünk vele. Csomagból csak dupla II postai csúcs már nem a régi — Elmondaná, hogy mi mindenre terjed ki az ön tevékenysége? Mik a legfőbb feladatai? — Először is, megismertetni a vállalatokat saját exportlehetőségeikkel, s ennek érdekében segíteni, hogy termékeik ismertek legyenek, azokat megvegyék a külpiacokon. Vásárokon, bemutatókon menedzseljük az árut, szervezzük és bonyolítjuk külpiaci reklámját. Az én munkám ott kezdődik, hogy tájékozódom a szóba jöhető vállalatok exportszándékai felől. Ezen információk birtokában aztán felajánlom cégünk szolgáltatásait, s konkrét javaslatokat is teszek a termékeik menedzselésére. — Szolnok megye milyen területnek számít Hungexpós szemmel? — Jelenleg körülbelül 10 —15 megyebéli céggel állok kapcsolatban. Közöttük természetesen nincsenek ott azok a nagy vállalatok, amelyek a központunkon keresztül, közvetlenül veszik igénybe munkánkat, összehasonlítva a három megyét, itt legkedvezőbbek a tapasztalataim. A vállalati vezetők export-orientáltan gondolkoznak, s konkrét lépésekre is hajlandók a siker érdekében. Az persze más kérdés, hogy mindez a külpiacokon mire elegendő... — Valóban: mire elég mindez? Eleget költünk reklámra? Hiszen, a vállalatoknál egyre kevesebb és kevesebb e célra fordítható pénz marad. — A pénz jórészt gazdasági okok miatt kevés, de van egy más ok is. A reklám- költségek csak ritkán térülnek vissza gyorsan és látványosan, ezért a vállalatok egy része sajnálja a pénzt e célra kiadni. Pedig, ma már másként nem megy! Volt olyan cég, Szolnok megyéből is, amelyik hazajött a BNV-ről, s a vezetői csalódottan mondták: kár volt az egészért, hisz egyetlen üzletet sem kötöttek a vásáron. Visszakérdeztem: és látogatójuk sem volt? Nem ismerkedtek, nem kerültek kapcsolatba senkivel? De igen! No, hát a vásárok és bemutatók egyik haszna éppen ez: a személyes kapcsolatok megteremtése! — Játsszunk egy játékot! Én... mondjuk... egy húsipari vállalat vezetője vagyok, s egy termékcsoportunkat megakarjuk ismertetni tőkés piacokon, ön ehhez milyen módszereket javasul, s kérem, készítsünk egy hozzávetőleges költségvetést is! — Először is... ki kell vinni a termékeket valamelyik nagy élelmiszeripari vásárra, ahol összegyűlik a szakma elitje. Münchent vagy Kölnt tudnám javasolni, esetleg mindkettőt. Egy 30 négyzetméteres önálló stand ott, hozzávetőleg egymillió forintba kerül. Hirdetést kellene aztán megjelentetni valamelyik nagy nyugat-európai gazdasági lapban. Egy féloldalas hirdetés náluk belekerül vagy százezerbe, de egyszeri megjelenés nem elég. A vásári termékbemutatókon az a szokás, hogy a vendégeknek videofilmen bemutatják a vállalatot, s a termék gyártását. Egy ilyen film ma nálunk nem olcsóbb félmilliónál. Nem beszéltünk aztán még az egyéb kiadásokról, mint például a reklámajándékok... Ez ma általános és elfogadott szokás az üzleti életben. — Szerény számításaim szerint, egyszeri vásárral is kétmillió forint körül járnak a kampány költségei. Ha azokra a pénzmorzsákra gondolok, amiket manapság egy átlagos magyar gazdálkodó szervezet kuporgat érdekeltségi alap néven a pénztárban, bizony kezdem érteni a vállalatvezetőket — Valóban drága a reklám, és egyre csak drágul, de aki talpon akar maradni, annak ezt vállalnia kell. — A pénz tehát kevés. De azt a keveset hogyan használjuk fel, milyen hatékonysággal? Milyen színvonalú a reklám- és propaganda-tevékenység nálunk? — Ha azt mondom, hogy közepes, akkor bókoltam magunknak. Néhány nagy cég már jól csinálja. Sajnos, többnyire nagy a lemaradásunk... — Mik a legközelebbi „megyei” tervei? — A szokásos napi munka mellett, most azon dolgozom, hogy a jövő évi olasz- országi magyar napokra Szolnok megyét „kivigyük”, és gazdaságát komplett módon reprezentáljuk. Az eseményt egyébként cégünk, a Hungexpo szervezi, s a helyszín Milánó lesz. L, Murányi László Ha december, akkor karácsony, és ha karácsony, akkor csúcsforgalom a postán. Hosszú évek során annyira belénk rögződött ez a három fogalom, hogy most meglepve hallottam: a képeslapokat kivéve, már nem igazi forgalmi „csúcs” az esztendő vége a postánál. Amíg évekkel ezelőtt karácsony táján sokszorosára duzzadt a feladott küldemények száma, addig most csak megduplázódik. Ügy tűnik, hogy már nem írunk annyi levelet, nem küldünk csomagot, karácsonyi és újévi mondandónkat letudjuk egy e célra rendszeresített, szabvány képeslappal. A szolnoki 1-es postahivatalban kapott felvilágosítás szerint így változatlan munkarendben, némi munkaerőátcsoportosítással meg tudják oldani a feladatokat. Tehát szombaton 8 órától délután 2-ig, vasárnap pedig 8- tól 12-ig lehet feladni postai küldeményeinket. Érdekes, hogy ilyenkor az esztendő végén az átlagosnál jobban növekszik a külföldre feladott csomagok, levelek száma, ami azt jelzi, többek között, hogy megszaporodtak személyes és hivatalos külföldi kapcsolataink. A posta tehát, készül a karácsony előtti „csúcsra”, nyugodtan lehet csomagolni szeretteinknek a karácsonyi ajándékokat. Szombat délelőtt: szokatlan ünnep előtti nyugalom a szolnoki 1-es postán
