Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. DEGEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Évadnyitó filharmóniai hangverseny Zenei élmények felsőfokon Vendégművészek a Szolnoki szimfonikusokkal Minden koncertnek meg­vannak a maga gyengéi és erősségei, amivel a zeneked­velő törzsbérlő nemcsak elő­re számol, mert ez természe­tes, hanem vérkeringést pezsdítő bizsergéssel keresi, várja, kutatja azokat az egyedi színeket, pillanatokat, amelyeknek egyszerisége és megismételhetetlensége, de emlékeiben, hatásában fel­idézhető élménye, adja az élő koncertek vonzerejét. Ezért is vallják sokan hogy nem pótolható gépzenével az első koncert. A rendszeres hangversenylátogató éhsége pedig még fokozódik is: vár­ja a Filharmónia országos repertoárjától mindezt, kü­lönösen, ha a megszokotthoz képest még később is kezdő­dik a sorozat. Az évad sokszínű bérleti programja ismert és kevésbé ismert művek és együttesek, illetve szólisták sorát vonul­tatja fel hét koncertén. Haydn, Beethoven, Brahms, Mendelssohn, Grieg, Mu­szorgszkij és Bartók mellett — kiknek művei gyakrabban lelnek otthonra a honi kon­certdobogókon — Bach rit­kán megszólaltatott, nagy lé­legzetű és nagy apparátust igénylő János passióját is kínálja a sorozat. A Szolno­kon ismertebb művészek és együttesek mellett ritkán hallható világjáró szólisták és együttesek felléptét is ígé­ri a program, mint például Fischer Annie vagy a Bartók vonósnégyes koncertjét. Persze jól ismert, népsze­rű mű egyéni közelítésmódú előadása is hozhat az átla­gon túlnéző zenei élvezetet, mint Csajkovszkij b—moll zongoraversenye a hétfői bérletindító hangversenyen, melyet a szerkesztő egy álta­lában bevált recept szerint állított össze: végy egy fej­lődőképes, ambiciózus helyi zenekart, egy zenei igényes­ségéről és biztonságáról is­mert — és ezért a zenekar által is kedvelt — vendég- karmestert, egy jó zongoris­tát és egy jó művet. A b—moll versenyműben bemutatkozó Prungi Ilona il­letékesként kalauzolta a je­lenlévőket Csajkovszkij vi­lágában, magától értetődő természetességgel zongoráz­va a híresen nehéz szólamo­kat. A teret zengőn betöltő játékában a szólamok plasz­tikus rajza a zenei karakte­rekhez idomuló megannyi színárnyalattal felöltöztetve adta az élmény magvát. A kíséretet ellátó, Báli József által felkészített Szolnoki Szimfonikus zenekar korrekt együttesjátékkal járult hoz­zá a mű felidézéséhez, Wil­fried Koch karmester (NSZK) irányításával, aki sok apró, finom, de határo­zott kézmozdulattal vezette a figyelmes zenekart, mindvé­gig ügyelve az ideális hang­zásarányokra. A hangzás, a zenei megfogalmazás fegyel­mezettségét, olykor szikársá- gát a zenei romantika e gyöngyszemének ízeire váró hallgató örömére áttörte a szélesívű áradás és a felsza­badult öröm hangja is. E pil­lanatok füzéréből végül is megnyerő összkép bontako­zott ki. A koncertet indító Beet­hoven hármasversenyben a belső hangzási egyensúlyá­nak hiányát a karmester ki­tartóan igyekezett feledtetni a formálás, az építkezés, a tempóválasztás jól átgondolt és megnyerő zeneiségű kon­cepciójával. A trió vonós tagjai a szólisztikus előadás­módot képviselték játékuk­kal. Kiss Vilmos Péter végig vitalitással énekeltette hege­dűjét, Ádám Károly szeré­nyebb hangi adottságú gor­donkájával szemben. A trió zongorista tagja, Szelepcsé- nyi Norbert szimpatikus ka- marazenészi kultúrával mu­tatta szólamában az egyen­súlyt, hangerőben és hang­színben egyaránt, mintegy hidat képezve a trió és a ze­nekar között. A párbeszédes szerkezetű versenyműben Koch karmes­teri és zenészi erényei így élesebb megvilágításba ke­rültek, az előadás erejévé, mintegy főszereplőjévé vált. Segítségével a zenekar a mű mondanivalójának több réte­gét tárta fel, mint a trió megszólaltatok A zongora- versenyben pedig a pianista zenei gondolkodásmódjához remekül alkalmazkodva, a zenekart jó teljesítményre késztetve, rokonszenves sze­rénységgel vállalta ismét a kísérő szerepét betöltő zene­kar vezetésének látványos karmesteri sikert hozónak nem mondható, de egy önál­ló zenekari mű megszólalta­tásának igényes feladatát. Labáth Valéria Ajándékba video avagy a vállalat segít Erősödő kapcsolatok üzemek és Iskolák között A bútorgyáriak és a Verseghy Gimnázium közös ünnepségén a tanú lók birtokba vették az új video- berendezést Nem csupán a manapság oly so­kat emlegetett ok­tatási törvényhez kapcsolódnak az alábbi esetek, bár kétségtelenül an­nak szellemét is tükrözik. Elsősor­ban azzal, hogy a megye általános- és középiskolái­nak nyitottságát példázzák, azt a törekvést, hogy a tanárok és tanu­lók együttesei ne szakadjanak el tápláló közegük­től, a társadalom egészétől, és attól a kisebb közös­ségtől, amelyben élnek és dolgoz­nak. Ez az igény persze kölcsönös kell, hogy legyen. Hisz a társada­lom segítsége, a kisebb közösség — a falu, a város, a megye — támogatá­sa nélkül egy iskola sem tud vállalt feladatainak eleget tenni. A közoktatás tartal­mi korszerűsítésének is az az egyik alapfeltétele, hogy a vállalatok, üzemek, társadal­mi- és tömegszervezetek a maguk sajátos eszközeivel, erejükhöz mérten járulja­nak hozzá az oktató-nevelő munka színvonalának eme­léséhez. A Tisza Bútoripari Válla­lat szolnoki gyáregysége — mint sok más üzem — eddig is sokféle formában igyeke­zett támogatást nyújtani egy-egy iskolának, hogy elképzeléseikről, — a megfe­lelő anyagi háttér hiánya miatt esetleg meg nem való­sítható — terveikről ne kell­jen lemondaniuk. A bútor­gyáriaknak eddig a Tallinn Körzeti Általános Iskolával volt közvetlen kapcsolatuk: a két intézmény közös tevé­kenységét évente megújított szerződésben körvonalazták. A többi iskolával — a diá­kokkal, a tanárokkal — ese­tenként találkoztak a gyár szocialista brigádjai, első­sorban a gyakori üzemláto­gatások alkalmával. Az ok­tatási intézményeknek nyúj­tott anyagi segítség is csak közvetett formában valósult meg, ezért határoztak úgy a gyár dolgozói, hogy új uta­kat keresnek a meglévő kap­csolatok megerősítésére. Az ebben az évben szerve­zett kommunista műszakok jövedelmének egy részéből két videoberendezést vásá­roltak. A Panasonic típusú, modern készülékeket nem­régiben adták át ajándék­ként a Tallinn Körzeti Álta­lános Iskola és a Verseghy Ferenc Gimnázium tanárai­nak, tanulóinak. A több mint százezer forintot érő ajándék — amelynek használatához más intézményektől is segít­séget kapnak az iskolák — a korszerű nyelvoktatást szol­gálja elsősorban, de felhasz­nálható lesz szinte minden más tantárgy tanításában is. Ez néhány kisebb közös­ség magánügye — mondhat­nánk, ha a szolnoki üzem példáját nem folytathatnánk, hisz termelő üzemeink csak­nem mindegyike támogat egy-egy iskolát. A Nagyal­földi Kőolaj és Földgázter­melő Vállalat — többek kö­zött — a Verseghy Gimnázi­um hangosítási rendszerének megújításához nyújtott tá­mogatást, a martfűi Növény­olajgyár négy általános is­kola fejlesztéséhez járult hozzá. Így tud majd több korszerű audiovizuális esz­közt vásárolni a rákócziújfa- lui, a szolnoki Költői és két martfűi iskola. Nem az a célunk, hogy a felsorolás teljes legyen. In­kább csak rögzítjük a tényt: az alapjában véve nem is új kapcsolat az iskolák és üze­mek között erősödni látszik. S ennek nemcsak a reform útját járó iskolák, de a jö­vőben is felkészült szakem­bereket fogadó üzemek, gyá­rak is hasznát látják. — Bálint — II kultúráról a gazdaság tükrében Beszélgetés Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettessel Az elmúlt héten a közmű­velődési napokon — a megye népművelőinek, könyvtáro­sainak, muzeológusainak és levéltárosainak szakmai ta­nácskozásán — részt vett Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Itt el­hangzott előadásában a vi­szonylag kis létszámúnak te­kinthető értelmiségi réteg helyzetéről, feladatairól, gondjairól szólt, és elemezte a kulturális élet, a közmű­velődés egészének közérdek­lődésre számot tartó, idősze­rű kérdéseit. Hivatalba lépé­se óta többször járt Szolno­kon. Ezért amikor arra kér­tem, szakítson időt egy rövid beszélgetésre, először arról kérdeztem: hogyan ítéli meg a kultúra, a közművelődés helyzetét Szolnok megyében? — Nehezet kérdezett. Nem azért, mert kényelmesebb megoldás kitérni a határo­zott válasz elől vagy mert ilyenkor udvariasságokat szokás mondani. Egyszerűen arról van szó, hogy rövid háromnegyed éves működé­sem alatt nem szerezhettem sokoldalú tapasztalatokat Szolnok megyéről. Benyomá­saim természetesen vannak, ezek alapján az a vélemé­nyem, hogy az igazán szo­rító gondok ellenére lendü­letben, kezdeményezőkész­ségben itt sincs hiány. Kü­lönösen a művelődési ottho­nok programjaiban, törekvé­seiben látom azt a jellegze­tes vonást, amely értékként, eredményként ragadható meg. A megyei irányító szer­vek munkáját — feladataim­ból adódóan — már köze­lebbről ismerem. Ügy vélem, a pártbizottság, a tanácsok, a közművelődési intézmé­nyek vezetői átfogóan és tárgyszerűen ismerik s gon­dozzák e terület egészét, en­nek értelmében tájékoztat­ják a minisztérium illeté­keseit is. Élő és működőké­pes, jó munkakapcsolat kia­lakítására törekszünk mind­két részről, ezt tükrözte a mostani tanácskozás is. — Véleménye szerint a he­lyi szervezetek, intézmények és a minisztérium — a köz­tük kialakult 'kapcsolatok — mennyiben járulhatnak hoz­zá a kultúra és a művelődés gondjainak megoldásához? — Most tulajdonképpen két kérdést fogalmazott meg egyszerre. Az egyik az, hogy mit tehetnek a művelődés­irányítás különböző szintű szervezetei és intézményei a nehézségek enyhítéséért. A másik a gondok természeté­vel kapcsolatos. Először er­ről beszélnék. A kultúra és a gazdaság mai konfliktusait működési zavarnak tekinthetjük, amely részben történelmi örökség, részben az ország mai gazdasági helyzetéből adódó tény, hisz a kultúra mindenkor a társadalom éle­tének szerves része, melyben a személyeken, a teljesítmé­nyeken, az intézményrend­szereken keresztül tükröző­Űsgyerek lábnyoma, bolygók titkai Évmilliókról árulkodó kövek Bolygók, csillagok világa címmel időszaki kiállítás nyí­lik hétfőn délután fél ötkor Jászapátin, a Vágó Pál mú­zeumban. A meteorológia, az űrkutatás, a természetvéde­lem egyes területeivel is szemléletes módon megis­mertető képanyag; model­lek. távcsövek, térképek mel­lett ásványokat és évezredes kőzeteket is láthatnak a múzeumba betérők, ugyanis Borsos János geológiai gyűj­teményéből. Kőbe zárt év­milliók címmel nyílik ugyan­ekkor egy érdekesnek ígér­kező kiállítás ugyanitt. A kövek között a látogatók egy ősgyermek lábnyomát is felfedezhetik. A természet különös csodáinak január 8- ig lesz őrzője Jászapáti. dik a társadalom állapota is. Ebben a gazdasági helyzet­ben elégtelen a kétségbeesett pesszimizmussal vagy heroiz- mussal várt sültgalamb — megoldás: minden oldalról szembe kell nézni a realitá­sokkal! Látni kell, hogy a kulturális kormányzat ren­delkezésre álló pénzeszközök kevesebbek, így a tárcának elsősorban a mindenképpen ellátandó feladatokhoz hoz­zárendelhető anyagi eszkö­zöket kell számba venni. Tu­datosítani kell, hogy éppen most nem lehetséges a komp­lex fejlesztéshez szükséges összes feltétel megteremtése. Példaként említem a Szol­nok megyei könyvtár dolgát. Nem először tették fel ne­kem a kérdést: mi lesz a sorsa, mit tesz a minisztéri­um ez ügyben. Nos, az or­szágban ezen kívül még há­rom megyei könyvtár meg­újításának gondja neheze­dik ránk. Miként lehetne az anyagiakat hozzárendelni bármelyikhez is anélkül, hogy a többi valamiképpen ne szenvedjen csorbát? A megoldáshoz összefogásra lesz szükség, és ez nem egy­szerűen pénzkérdés! — E nehézségekkel terhes időkben van-e létjogosultsá­ga a kultúra, a közművelő­dés megújulásáról beszélni? — Véleményem szerint a a szűkösebb lehetőségekre is programértékű válasz az, hogy a művelődéspolitikában is következetesen megújulás­ról — és természetesen az értékhordozó hagyományok megőrzéséről — beszélünk. Ennek a folyamatnak kulcs­kérdése az összefogás. Nem véletlen, hogy a kultúra hely­zetét érintő viták kereszttü­zében ma éppen az áll, hogy „alulról”, vagy „felülről” bontakozzék-e ki ez' a meg­újulási folyamat — kérdés persze, hogy jogos-e szétvá­lasztani a kettőt. Kétségte­len, hogy az irányításnak minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy felismerje és kamatoztassa az egyre gya­koribb spontán, alulról jövő kezdeményezéseket, és a ben­ne rejlő tartalékokat. Hisz gyorsan szaporodnak pél­dául azok a vállalkozási for­öt év munkáját értékelte a napokban megtartott kül­döttgyűlésén a TIT mezőtúri városi szervezete. A 21 szak­osztályban eredményes mun­kát végzett a 111 tag. Mint Salánki Istvánná, a szervezet alelnöke elmondta, jól sike­rült a TIT-előadók és párt­propagandisták klubjának előadássorozata, valamint a marxista diákakadémia is. Immár 15 éve sikeres az Ország-világjárók baráti körének földrajzi sorozata a városi könyvtárban. Az Ibusszal és a Volánnal kö­zösen gyakran szerveznek hosszabb túrákat a környező szocialista országokba is. A művelődési központban a legkülönfélébb foglalkozás­sorozatok kapnak otthont. Anyanyelvi és tűzvédelmi mák, amelyek nemcsak igénylik a kultúrát, de haj­landók annak támogatására is. Egy gazdasági egységnek, teszem azt vállalatnak, nem pusztán a jó társadalmi kon- fortérzés miatt kell segítenie a művelődés ügyét. Fel kell ismernie, hogy ez saját ter­melésének hatékonyságát is növeli — ugyanakkor erő­teljesen hat a munkaerőmeg- tartó-képességre is. A rejtet, ma még kihasz­nálatlan lehetőségek felszín­re hozása érdekében a köz- művelődési intézményeknek is hatékonyabban kell mű­ködniük. Ennek új, az állami dotációs rendszer átalakulá­sából következő feltételei vannak. A „gazdálkodjunk!” általánosabb követelményét felváltotta a „gazdálkodjuk ki!" piaci szemlélet, amely a közművelődésben az anya­gi érdekeltséget, a gazdasá­gosság elvét, a pazarlás meg­szüntetését szolgálja, közvet­ve lehetővé teszi a gondok enyhítését is. Ez is része a megújulási folyamatnak. — Ügy tűnik, hogy az áru- és piaci viszonyok hatása a kulturális termékek és szol­gáltatások jelentős mértékű elértéktelenedéséhez is veze­tett. .. — A kulturális élet egyik legátfogóbb problémája ma a szórakoztatás. Ez a sajátos terület szorosan összefügg azzal a jelenséggel, amire utalt. A szórakoztatás ter­mészetesen nem egyenlő az igénytelenséggel, mégis eh­hez a szektorhoz kapcsolha­tó leginkább egyfajta elér­téktelenedés. E folyamat el­lensúlyozására többféle esz­köz is a rendelkezésünkre áll. Mindenek előtt az érté­kes, jól hozzáférhető szolgál­tatások, termékek mennyisé­gét kell növelni. Ez önmagá­ban persze még nem elegen­dő, hiszen a gazdasági ösz­tönzőrendszer egyes nem eléggé átgondolt elemeinek hatásaként szemléletben, színvonalban, ízlésben egy­aránt káros jelenségek, ter­mékek kerülhetnek az olvasó vagy nézőközönség elé... — ... „olcsó" képregények, krimik, videofilmek... — Igen. Ha a szabályozó- rendszer valamelyik elemé­nek szerepe van ebben a folyamatban, akkor azt fe­lül kell vizsgálnunk. A mi­nisztérium egyik legfonto­sabb soron lévő feladata, hogy tervet készítsen a szó­rakoztatással kapcsolatos in­tézkedéseiről. Az ilyen tevé­kenységgel foglalkozó intéz­mények között mintegy koor­dináló szerepre is vállalkozik a tárca, például a közvetlen irányítás eszköze lesz a kö­zeljövőben megalakuló szó­rakoztatózenei felügyelet. A művelődési kormányzatnak vállalnia kell a kultúra fej­lődési folyamataiba való kri­tikai beleszólást is, eseten­ként a tiltó erejű döntéssel együtt. Bálint Judit Fotó: T. K. L. programok, szakkörök épp­úgy fellelhetők, mint a csil­lagászatiak, a természetvé­delmiek vagy a nyelvi tan­folyamok. De titkárnő, sőt gmk-vezető képzéssel is fog­lalkozik a helyi TIT. Tíz éve már, hogy a főiskola gépé­szeti karán mintegy 30—35 hallgató kap évente TIT-elő- adói oklevelet. S ezen túl még arra is jut idejük a tú­riaknak, hogy Kétpó, Mes­terszállás és Mezőhék műve­lődési-kulturális intézmé­nyeivel is jó kapcsolatot tart­sanak fenn. A rendezvény a húsztagú elnökség és a megyei tanács­kozás küldötteinek megvá­lasztásával ért véget. A TIT városi elnöke Berki Imre, titkára pedig Varga Lajosné lett. öt év a mérlegen Eredményes a mezőtúri TI!

Next

/
Oldalképek
Tartalom