Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

6 Nemzetközi körkép 1986. DECEMBER 6. Mit hoznak a genfi tárgyalások? Reykjavik és Texas Mit hoznak a jövőben a leszerelésről folytatandó genfi tárgyalások? Mivel kristálygömbünk nincsen, csak a közelmúlt mérlegé­ből indulhatunk ki. Az iz­landi fővárosban megtartott csúcstalálkozón karnyújtás­nyira került egy olyan meg­állapodás lehetősége, amely jelentőségét tekintve messze túlmutatott volna a SALT- szerződéseken. Nemcsak kor­látozta volna a kor legve­szedelmesebb fegyvereit, ha­nem lehetővé vált volna, hogy egy évtized alatt meg­semmisítsék a nukleáris, ha­dászati támadófegyvereket, teljesen felszámolják az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótá­volságú rakétákat, radikáli­san csökkentsék az Ázsiában telepítetteket. Mesterséges ködfüggöny Az izlandi találkozón a csillagháborús tervekhez va­ló makacs amerikai ragasz­kodás hiúsította meg a meg­egyezést, amelynek elérésé­ért a Szovjetunió félútnál messzebb ment el. A megbe­szélésekről vezetett jegyző­könyvek azt tanúsítják, hogy minden egyéb kérdésben megállapodás körvonalazó­dott. Mégis mennél mesz- szebb kerülnek Reykjavíktól, annál érzékelhetőbb az a mesterséges ködfüggöny, amellyel az ott történteket akarják körülvenni. Ami például a hadászati rakétá­kat illeti: azt terjesztik fele­lős washingtoni kormányfér­fiak, hogy Reagan elnök ott csupán a ballisztikus raké­ták leszerelésébe ment bele. Ez pedig a nukleáris fegyve­rekkel felszerelt hadászati bombázókat, manőverező ro­botrepülőgépeket nem érin­tené. Háborítatlan ma­radna hát azoknak az üzleti haszna, akik ezek fejleszté­sében érdekeltek. (Többszáz alvállalkozó mellett legin­kább a Boeing, a General Dynamics és a McDonnel- Dougles cégek érdekeltek ez ügyben.) Sajnos a Reykjavik felül­vizsgálatára irányuló próbál­kozások irányába mutat az az amerikai döntés, amely az 1919-ben kötött SALT—2 megállapodás felrúgását je­lenti. Igaz, ezt a szerződést az amerikai törvényhozás so­sem ratifikálta, ám az Egye­sült Államok, a Szovjetunió­hoz hasonlóan, mindmosta­náig megtartotta. Május 27-i nyilatkozatában helyezte Reagan elnök először kilá­tásba azt, ami most megtör­tént : a Texas állambeli Carswell légitámaszpontra megérkezett a 131., nukleáris töltetű, manőverező robotre­pülőgépekkel felszerelt B— 52-es nehézbombázó. Az 1979-es SALT—2 szerződés ötödik cikkelye szerint pedig 130 lett volna a megengedett felső határ. Ez tehát a SALT—2-nek, a fegyverzet­korlátozás ügyében kötött eddigi legfontosabb szerző­dés tudatos áthágása. Hamis vádak Aligha véletlen, hogy az amerikai döntés ez esetben is — akárcsak Reykjavik mérlegének felülvizsgálata­kor — a légi indítású robot­repülőgépekkel függ össze. Természetesen nemcsak pro­fitérdekekről van szó, ha­nem bizonyos katonai jel­lemzőkről, amelyek ezt a fegyverfajtát a Pentagon stratégiái számára roppant vonzóvá teszik. A légi indí­tású hadászati robotrepülő­gépek hatótávolsága jelen­leg mintegy 2600 kilométer, rendeltetésük: nagy pontos­ságú atomcsapások végre­hajtása a Szovjetunió terü­letének gyakorlatilag szinte teljes mélységében. Felderí­tésük és leküzdésük nehéz­sége és nagy pontosságuk miatt „népszerű,, e fegyver­fajta a katonai tervezők kö­rében. Szovjet részről tételesen visszautasították azokat a vádaskodásokat, amelyek ál­lítólagos szovjet szerződés­szegésekkel kívánták volna igazolni a SALT—2 hatály­talanítását. Kifejtették pél­dául, hogy a bécsi SALT- szerződés által tiltott adato­kat, (rakétasúly, célba jutta­tott súly, rakétaátmérő, ha­tóanyagtípus) sosem titkosí- tották. Ami pedig azt az ame­rikai vádat illeti, hogy „szer­ződésen felüli”, második bal­lisztikus interkontinentális rakétát hoztak volna létre, az SS—25-öst — ilyen raké­ta egész egyszerűen nincs. A NATO terminológiában így nevezett rakéta a szovjet fegyveres erőknél RSZ—12 néven nyilvántartott hadá­szati eszköz korszerűsített változata; a modernizálás a szerződés szerint megenge­dett. Cowboy­mentalitás Reykjavik felülvizsgálata, az SDI-hoz való makacs ra­gaszkodás és a texasi hír, amelyet a BBC kommentá­tora „a cowboy-mentalitás megnyilvánulásának” mi­nősített, nem ad kitörő op­timizmusnak alapot a foly­tatódó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban. Ám az elsie­tett következtetésektől mé­gis óvakodni kell. Az Egye­sült Államok aligha teheti meg, hogy semmibe vegye saját szövetségesei álláspont­ját. A jelek azt mutatják, hogy a jövő év elején össze­ülő kongresszus, amelynek immár mindkét házában a kisebbségi helyzet jut osz­tályrészül az elnök pártjá­nak, némileg szkeptikusab- ban tekinthet a Pentagon ed­digi kiemelt státuszára. Nem lehet tehát kizárni, hogy a nagyformátumú szovjet bé­kekezdeményezések végül mégis elvezetnek egy meg­állapodáshoz. Ámde akkor is kár az elveszett időért, kár a veszélyes és kockázatos ki­térőkért. Vajda Péter Lengyel szakszervezetek Új partneri viszony Egy igen nehéz, küzdelmes korszakot zárt le a lengyel szakszervezeti mozgalom va­sárnap végétért kongresszu­sa. A szervezet újjáépítésé­nek időszaka befejeződött, az aktivisták energiájuk nagy részét ezután kizárólag az ér­demi munkának szentelhe­tik. Az ország jelenlegi gaz­dasági helyzetét, az elkövet­kező évek gigantikus és igen bonyolult feladatait számba- véve aligha lesz idő a pihe­nésre. Már csak azért sem, — s ez volt a kongresszus egyik legfontosabb politikai mondanivalója — mert a mozgalom nem egyszerűen a munkásérdekek következetes védelmezője, az igények és a követelések megfogalmazója, minden lényeges dön­tés részese, és ami megintcsak nagyon fon­tos a megvalósításban, az ország vezetésének aktív partnere akar lenni. Az 1981-ben bevehetett szükségállapot egyik intéz­kedéseként valamennyi len­gyel szakszervezet működé­sét megszüntették. A nullá­ról kellett tehát elkezdeni a mozgalom újjáépítését. A szakszervezeti törvény értel­mében először az) iüzemi szakszervezetek alakulhattak újjá, majd 1983-tól lehetővé vált egyes szakmákat orszá ■ gosan képviselő tömörülések létrehozása is. Egy évvel ké­sőbb, 1984-ben Bytomban megalakult az üzemi szak­szervezeteket és az országos szakszervezeti tömörüléseket igen lazán összefogó OPZZ. Ebben minden tagszervezet megtartotta teljes önállósá­gát és az országos tanács csak olyan ügyekben kapott jogot képviseletükre, ame­lyekben megszerezte előze­tes hozzájárulásukat. Ez a szervezeti felépítés lényegében most, a kongresz- szus után is változatlan ma­radt. A központi .irányítás hiánya egyesek szerint gyön­gíti a mozgalmat. A többség azonban úgy vélekedik, • hogy a tagszervezetek teljes ön­állósága a legjobb biztosíték arra, hogy a központi veze­tés a tagszervezetek szoros ellenőrzése alatt marad. A megoldás életképessége fölött majd a gyakorlat próbája dönt. Nehézségek a kormány és a szakszervezetek partneri viszonyában biztosan lesznek, hiszen már eddig is voltak. A nézeteltérések azonban szinte kizárólag a kitűzött) JcVtlok megvalósításához szükséges eszközök megítélésében vol­tak. Abban teljes az egyetér­tés, hogy a legfontosabb fel­adat az ország gazdaságának talpraállítása, a megkezdett reformfolyamat következetes folytatása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek érezhető javítása, a gazdaság gyorsabb növekedési pályára állítása. A szakszervezetek azonban egyes konkrét in­tézkedéseket úgy értékelnek, hogy azok nem ebbe az irányba hatnak. A szakszervezeti kongresz- szus kétségtelenül az év vé­gének legkiemelkedőbb bel­politikai eseménye volt. Je­lentősége azonban jóval az ország határain túlra mutat. Az esemény nemzetközi je­lentőségét aláhúzta, hogy 50 külföldi szakszervezeti kül­döttség és a Szakszervezeti Világszövetség delegációja is ott volt az ülésteremben. Ez újabb látványos bizonyítéka volt az OPZZ nemzetközi el­ismerésének, ami nyilvánva­lóan nem csak lengyel érdek, de az egész haladó nemzet­közi szakszervezeti mozga­lomnak is hasznára van. Zsebesi Zsolt Sarney sikere Ha Brazília, akkor Isaura — tartja az új honi szólás, s minden ^kétséget kizáróan nézettségi csúcsot döntöge­tett a most befejeződött té­vésorozat. Gyanítjuk, hogy Isaura megtalált boldogsága a legkisebb mértékben sem befolyásolja majd a dél-ame­rikai ország boldogságát, pe­dig a szabadok és rabszol­gák mai leszármazottai is szdmjúh ózzák a sikert, az örömöt, a nyugalmat. A felhőkarcolókkal teli vá­rosoktól az Amazonas őser­dejéig Brazília 70 millió — mind etnikai, mind társadal­mi, gazdasági és politikai szempontból — sokszínű népe huszonegy esztendő katonai kormányzata után az őszutón járult az urnákhoz, hogy a két évtizedes kényszerű csend után végre szavát hallassa ol'szágjos fontosságú kérdé­sekben is. Latin-Amerika legnagyobb országában új kormányzókat, szenátorokat és szövetségi képviselőket választottak, s az eképpen összeállt parlament feladata lesz az ország új, demokrati­kus alkotmányának kidolgo­zása. A választás mérföldkő a demokratikus fordulatot vett ország életében, hiszen most első ízben kapott „visz- szajelzést” Jósé Sarney el­nök arról, hogyan véleked­nek a polgárok kormányzá­sának másfél esztendejéről. A közvéleménykutatók persze nemcsak a Rabszolga­sorsról, hanem a brazil el­nökről is népszerűséget je­leztek. Sőt azt is megírták, hogy utoljára Juscelino Ku- bitschek elnök tudta magát oly mélyen belopni az em­berek szívébe, mint most Sarney. Pedig az előjelek ugyancsak gyászosak voltak. Az ország a hatvanas-hetve­nes évek sikerei után a gaz­dasági káosz határára jutott, miközben a környező álla­mokban — elsősorban Argen­tínában — megindult demok­ratizálódás erjesztőleg ha­tott a társadalmi helyzetre. Értelmetlen pazarlás és be­fejezetlen presztízsberuházá­sok fullasztották a gazdasá­golt, százmilliárdos külföldi adósság nyomasztotta az ál­lamkasszát, az embereket pe­dig a csillagászati méreteket öltő infláció a munkanélkü­liség és az ezzel együttjáró nyomor keserítette. Aztán jött 1985 tavasza, amikor a katonák átadták az elnöki bársonyszéket a „civilek­nek”. Ám a megválasztott el­nök, Tancredo Neves, a nagytekintélyű, tapasztalt politikus, a Brazil Demokra­tikus Mozgalom elnevezésű liberális párt elnöke váratla­nul megbetegedett, s beikta­tása előtt meghalt. Mongol műemlékek Megújuló kolostor Már a nomád mongol törzsek is figyelemre mél­tó s egyedi voná­sokat viselő épü­leteket emeltek, de a szentélyek, kolostorok száma főleg a buddhiz­mus elterjedése (XV—XVI. sz.) után emelkedett. Századunk elejére már 700-nál is több ilyen jellegű épület volt Mon­góliában. Az idő azonban kikezdte ezeket, így elkerülhetetlenné vált resta­urálásuk. 1979-ben kezdték el például az Amarbajaszgalant kolostor felújítását, s a mun­kálatokban három esztende­je az UNESCO szakemberei is részt vettek. A mennyei nyugalom és boldoság nevét viselő kolos­tort az ország egyik legszebb buddhista építészeti emlé­keként tartják számon. Mon­gólia északi részén, az Iven­A gondos munka gyümölcse tott épületrészek felújí­Gol folyó festői völ­gyében, a XVIII. szá­zad első felében húz­ták fel a kolostor-együttes falait. Az akkori kor köve­telményeinek az épületek nemcsak a díszítés, belső ki­vitelezés, hanem az építé­szeti megoldások szempont-« jából is megfeleltek. Érde­kesség például, hogy a fő­templom esővíz-elvezetése mai szemmel is korszerűnek mondható. Elnöksors Brazíliában Társadalmi ellenőrök vizsgálják: betartják-e az árkorláto­zásokat (Fotó: U. S. News and World Report — KS) Sarney elnök belopta magát az emberek szívébe — egyik vidéki útján autogramot osztogat Sokan azt hitték, hogy a megválasztott elnökkel az újjászületőben levő demokrá­cia is sírba szállt. Maga az alelnöki posztról előlépő Jó­sé Sarney is úgy vélekedett ekkor, hogy „Brazília kor- mányozhatatlanná vált”. Ám nem siratóasszonyokért ki­áltott, hanem csendes szívós­sággal munkához látott. Hírmagyarázók találó kife­jezésével élve sokkterápiát alkalmazott az ország ügyei­nek rendbeszedésére. Első re­formlépésként bevezette a cruzado-prtogramot (amejfy a cruzeirót felváltó új pénzről, a cruzádóról kapta nevét), s elrendelte az általános ár- és bérbefagyasztást. Ennek eredményeit elsősorban a fo­gyasztók érezték kedvezően: a tavaly még csaknem 500 százalékos infláció látványo­san zuhant, s ma már évi tíz százalék alatt van. Bár új brazil gazdasági csodát emlegetni még korai lenne, bizonyos jelek a hőn állított stabilitásra utalnak. A gaz­dasági növekedés nyolcszá­zalékos, az ipar újra teljes kapacitással dolgozik, a kivi­tel egyre nő, aminek követ­keztében valamelyest mér­séklődött a külföldi adósság. Akadnak persze negatív ten­denciák is. Az ár- és bérbe­fagyasztás révén ugyancsak megnőtt a belső vásárlóerő, s az igényeket mármár lehe­tetlenné vált kielégíteni. A legkülönfélébb termékek, élelmiszerek kerültek a hiánylistára. A legnagyobb konfliktust a húshiány okoz­ta. Nos, a mostani nemzetgyű­lési választások tétje éppen emiatt volt nagy: megszilár­dult-e a brazil demokráciái, avagy változatlanul törékeny maradt? Az emberek hangu­latán mélyebb nyomot ha­gyó húshiány vagy a gazda­ság egészének pozitív muta­tója alapján ítélik-e meg a választók Jósé Sarney re­formpolitikáját? Az elnök koalíciós pártjának elsöprő győzelme egyértelmű választ adott. A brazilok nagyon is jól tudják, ma már van mit veszíteniük: talpraálló gaz­daságot, a szegényeket támo­gató szociális programot, a közmunkák szervezését, a lassan bár, de fokozatosan megvalósuló agrárreformot. Hogy az elnök napjai giég- sem felhőtlenek? Hogy „li­berális” politikája miatt Jó­sé Sarney magyarázkodni kényszerült saját pártjának konzervatív szárnya előtt? Mindenkinek egyformán ked­vébe járni, úgy tűnik, le­hetetlen. Ilyen az elnöksors Brazíliában Seres Attila Érdemes pár szót szólni Amarbajaszgalant eredeté­ről is. Az építésre Kanszi mandzsuriai császár adta ki az utasítást: a kiváltó okról megoszlanak a vélemények. A legenda szerint azért cse­lekedett így, hogy elterelje a figyelmet arról a kétségtelen tényről: gyanús körülmé­nyek között éppen az ő ud­varában halt meg 1723-ban Zanabazar, a mongol lamais- ta egyház első vezetője. Az akkori hivatalos változat szerint viszont a császár a főpap emlékére, tiszteletére emeltette az épületeket, nem sajnálva sem pénzt, sem em­bert. Ezzel magyarázható, hogy viszonylag hamar, ki­lenc év múltán az építők már a befejezésről adhattak számot. Napjainkban is folytatód­nak még a felújítási munká­latok, bár egy-egy épületet már átadtak. Ezeket meg­tekintve nem kételkedhe­tünk: a szakemberek min­dent megtesznek azért, hogy a látogatókat hamarosan új­ból eredeti pompájában fo­gadja a nyugalom és boldog­ság szentélye. D. L. Ilyen volt egykor a kolostor

Next

/
Oldalképek
Tartalom