Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
1986. DEOEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Túlórák, hiányzó munkaerő, felalOssóg A vasútnak menni kell... Érdek vódelemről vasutasokkal A vasútnak menni kell — Ismétlik jó néhányszor a Moldova-könyv óta közismert mondatot beszélgető- partnereim a szolnoki vasútállomás főépületének második emeletén. Vakarom a fejem, mert túlórákról esik szó leginkább, meg veszélyes üzemről, hiányzó munkaerőről, folyamatos munkarendről, utazó személyzetről, miközben kissé tanácstalanul ismételgetem, hogy most elsősorban a dolgozók, a fiatalok érdekvédelméről kívánok érvekkel, adatokkal fölvérte- ződni, hogy azokat mérlegelésre a közvélemény elé tárjam. A munkakörülményekből ajánlatos kiindulni De hiszen éppen arról beszélünk! állítja egyre határozottabban Vida Lajos, a MÁV Szolnoki Vasútüzemének KISZ-titkára és Csapó János, a Körzeti Üzemfőnökség szakszervezeti bizottságának titkára. — Mert az érdekképviselet, az érdekvédelem, az érdekek fölismerésével kezdődik, ahhoz meg elsősorban a munkakörülményekből ajánlatos kiindulni — fejtegeti a KISZ-bizottság titkára. — Induljunk hát ki a munkakörülményekből! — Többféle szempontból sajátos a vasutasok, a vasutas fiatalok munkája, hiszen a vasút veszélyes üzem. Aztán a vasutasnak nemcsak magára kell vigyáznia! Óriási a felelőssége; milliós értéket, emberéleteket bíznak ránk a nap 24 órájában, s nincs lazítás, se vasárnap, se karácsonykor, se szilveszter éjszakáján — vezet be munkakörülményeikbe Vida Lajos. Mem véletlenül használja a többes szám első személyt, hiszen ő maga öt éven át villamosmozdonyvezetőként vizsgázott felelősségből. Mindössze február óta szervezi a 11 KlSZ-alap- szervezet — a háromszázhúsz KISZ-tag — mozgalmi munkáját. Amikor a taglétszámot említi, rögtön hozzáteszi, hogy valójában másfélezer fiatal nevében és érdekében beszél. hiszen KISZ-esek és KISZ-en kívüliek! gondja-baja el nem választható, az érdekvédelemben meg különösképpen egy- felé kell hogy Húzzanak. Innentől aztán alighanem a lényeghez közelítünk, amikor a vasútnál immár krónikus létszámgondok következményéit részletezzük: — Az óriási felelősség meglehetősen nagy teher, s ezt a terhet a túlórákon is magukon viselik az idősebbek, a fiatalok. A folyamatos munkarend, a rendszeres továbbképzés próbára teszi a családok türelmét is. Igaz, jól keresnek a fiatalok, havi 8—10 ezer forintot. Csakhogy ezt a pénzt jó volna 180 órával megkeresni, nem 240-nel, háromszázzal. Mert ha 300-zal osztjuk a havi fizetést, .bizony nem olyan magas órabér jön ám ki! Úgyhogy ami igaz a vasútra általában, az ránk is érvényes; jelentős az elvándorlás. A dolgozók megtartásáért — Éppen ezért minden eszközt meg kell ragadnunk dolgozóink megtartására, illetve a munkaerő megszerzésére — folytatja Csapó János. — Melyek a lehetséges eszközök? — Kezdjük az egyik legfontosabbal, a lakással. A családosokat igyekszünk vállalati segélyhez, lakástámogatáshoz juttatni. 1984-ben és ’85-ben minden ilyen igényt ki tudtunk elégíteni; 80—140 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak dolgozóink — a szakszervezet véleménye alapján. Sajnos, ebben az évben már szerényebbek voltak a lehetőségeink, rangsorolnunk kellett az igényeket. — A KISZ-bizottságunk is tud segíteni lakásügyben — veszi vissza a szót Vida Lajos. — Kezdeményezésünkre a KISZ városi bizottságának javaslata alapján a közeljövőben kap lakást egy fiatal dieselmozdony-szerelőnk. — Más? — Az érdekvédelemhez azt hiszem szorosan hozzátartozik a szakszervezeti jogsegélyszolgálat — vált témát a szakszervezeti bizottság titkára. — Szolnokon hétfőn és csütörtökön egész nap dolgozóink rendelkezésére áll dr. Szabó Zoltán jogász a MÁV Csomóponti Művelődési Házában. A szakszervezeti jogsegélyszolgálat természetesen teljesen ingyenes. De térjünk vissza a munkaerő megszervezésének feltételeihez; Űjszászon, a közle- kezdésgépészeti szakközépiskolában vasútforgalmi osztályt indítottunk ebben a tanévben. A körzeti üzemfőnökségen pedig 24 olyan szakképzettség nélküli fiatalt tanítunk — havi 1000— 1500 forintos fizetés mellett, akik 18 éves korukra leteszik a forgalmi, a kereskedelmi és az egyéb szakvizsgákat. Hogy megmaradnak-e vasutasnak? Biztosíték nincs rá, de reméljük. Hadd említsem meg még, mit teszünk a kultúráért meg a sportért, mert azt hiszem, álljuk a versenyt a vállalatokkal. Csak egy példa: a dolgozók társadalmi munkájának is köszönhetően tavaly adtunk át egy sportpályát itt, mindjárt az állomás mellett. Mára olyannyira kedveltté vált, hogy a Jubileum téri lakótelepi tömegsportmozgalomba is besegítünk vele. Megalakult az ifjúsági tagozat — Sok munkahelyen meglehetős tanácstalanság fogadja a szakszervezetek ifjúsági tagozatainak létrehozását. Hogyan vélekednek a MAV-nál? — A vasutas szakszervezeti központ mellett működik a vállalati szakszervezeti ifjúsági tanács, aztán minden szakszervezeti bizottság mellett létre kellett hozni az ifjúsági tagozatot. Nos, a tagjait megválasztottuk, és a tagok hamarosan megválasztják a tagozat vezetőjét. Szerencsére, nálunk sohase szakadt ketté a KISZ-tag és a nem KISZ-tag fiatalok érdekvédelme, egyikünk se küldözgette a másikhoz az embereket. —E— VB-ülés videón Budapesten a IV. kerületben lakók még jobb tájékoztatására a tanácsülések után már a végrehajtó bizottság egyes üléseit is videóra veszik, és levetítik az érdeklődőknek. A végrehajtó bizottságok ülései — ellentétben a tanács ülésével nem nyilvánosak, azonban e testület is foglalkozik időnként olyan témával, határoz olyan kérdésekről, amelyek a városrészben lakók egészét, vagy többségét érintik. Ezért döntöttek — alapos mérlegelés után — a közelmúltban úgy, hogy azokat rögzítik az ilyen tárgyalásokat, hogy azokat egy későbbi időpontban megtekinthessék az újpestiek az Ady Endre Művelődési és Munkástovábbképző Központban. A vetítéseken részt vesznek a témákban illetékes osztályvezetők, s a felmerült kérdésekre a helyszínen választ adnak. Levetítették már például azt az ülést, amikor a VB a kisiparosokkal kapcsolatos adózást tárgyalta, legutóbb pedig annak az ülésnek a munkájába pillanthattak be a „nézők” amikor a Testület az óvodai és általános iskolai élelmezés helyzetével foglalkozó NEB-vizsgálat eredményét tárgyalta. Csak egy alótót Fékblztonság-növeli alkatrész A személygépkocsik fékbiztonságát növelő, és pótlólag beépíthető alkatrésszel jelentkezett a piacon a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet. A személygépkocsik néhány éves használata után előfordul, hogy az első kerekek fékrendszerében a lerakódott korrózió miatt a fékdugattyú megszorul, ami a fékerő csökkenéséhez vezet. A szervizek többsége a hibát a munkahenger cseréjével hárítja el, ami az anyagköltséggel és munkabérrel együtt kerekenként legalább ezer forintba kerül. A salgótarjáni eljárás ezt a cserét teszi feleslegessé, egy a fékbetétek és a munkahengerek közé szerelt alátétlemezzel — ami a szerelési díjjal együtt is csak 150 forintjába kerül a tulajdonosnak. A fékbiztonságot növelő alátétlemez a fékpedál minden egyes lenyomásakor a dugattyút egy tengely körüli billenő mozgásra kényszeríti, s ez megakadályozza a korrózió lerakódását. A fékbiztonságot növelő alátétlemez a Lada, a Skoda és a Wartburg személygépkocsikba szerelhető be. Gázlók a Dunán Budapestnél az átmeneti vízszintemelkedés ismét visszaesett a Duna vízállása az egy méter körüli szintre, s a vízjelző szolgálat előrejelzése szerint folytatódik a lassú apadás. Az alacsony vízállás elsősorban a folyami hajózásnak okoz gondot, mert 28 gázló keletkezett a Duna magyar szakaszán. Ezeken a helyeken a sóder-, vagy sziklazátonyok fölött általában csak 16—20 deciméter mélyre merülhetnek a hajók. Szűcs Gábor háza ott áll a tiszaföldvári gimnázium mellett. Pincéjében jó borok forrnak. A hordók körül olyan a rend, a tisztaság, hogy jó néháhy kiskocsma tanulhatna belőle. — Látom, szereti a mesterségét, — mondom neki. — Szeretem én a községet is. Mások is szívesen megtelepednek itt. Tíz új ember költözik ide, mire egy elmegy. — Új bort tölt a pohárba. — Kóstolja meg, milyen ez máris. Micsoda bor lesz ebből! Később, ahogy rovom az utcákat, beszélgetek az emberekkel, Szűcs Gábor tisztuló borát valahogy a falu jelképének érzem. Micsoda falu lehet, és talán lesz is ebből. Majd, valamikor, mert most még nem mintatelepülés. Tízmillió százezerre Az utas felsóhajt, ha Tisza- földvár kilométerekre nyúló főutcáján végigér. És nemcsak azért, mert ezernyi kerékpárost kell kerülgetnie, hanem azért is, mert nem sok szépet lát. Épülnek itt mesepaloták, de helyenként olyan előttük az útpadka, mint a szemétdomb. Néhány közintézmény házatája is Pató Pál portája, pedig utcát díszítő virág, vagy bokor nem lehet pénzkérdés. A nagyközség egyéb módon való „gatyábarázása” már sokba kerül. Nem véletlenül gondterhelt Csatos Im- réné tanácselnök: — A tanács egyre szegényebb. Volt úgy a nyáron, hogy csak tízezer forint volt a számlánkon. Pedig relatíve több pénzzel rendelkezik a tanács, mint tavaly. Az idén 58 millió forinttal gazdálkodhat. Látszatra temérdek ez, de csak látszatra. — Gondolja meg, — mondja a tanácselnök, — ebből lejön az intézmények fenntartására és áz alkalmazottak munkabérére fordított ösz- szeg. Jószerével tízmillió marad százezer dologra. Így állunk a nagy önállóságban. Hamarosan leáll a munkával az Aszfaltútépítő Vállalat Szolnoki keverő üzeme. A tervek szerint december 12- ig befejezik az elvállalt aszfaltozási munkákat, ezt követően csak a téli nagyjavítás után áprilisban indul újra a termelés. (Fotó: T. K. L.) A lakosság igénye ugyanakkor tömérdek. Folytatásra vár a csatornahálózat építése, új művelődési ház kellene, a régi lakásba szorult könyvtár is méltó helyet érdemelne, gazdaságosnak tűnik a nagyközség bekapcsolása az országos gázvezetékhálózatba, és így tovább, évi tízmillióból. — Voltaképpen annyiból sem, mondja az elnökasz- szony, hiszen ötmilliót a homoki tanteremépítésre fordítottunk. — Melyik ujjamat harapjam? — summázza a helyzetet Tálas Attila, a végrehajtó bizottság titkára. — Igen ám, de miért mindig csak a tanácsi vezetők harapják az ujjúkat? A lakosságnak és a gazdasági szerveknek is érdekük a település fejlesztése. Ügy tűnik, a vb-titkár nem lát különösebb mulasztást részükről: — A Lenin Tsz is, a Tisza Cipőgyár is sokat segít, de ők sem építtethetnek meg mindent. Mind a gazdálkodó szervekre, mind a lakosságra érvényes a megállapítás: nem jelent gondot a társadalmi munka szervezése ha, látják értelmét és közvetlen érdeküket. Így van ez még akkor is, ha a lakosságnak a villany-, az út- és a vízvezetékhálózat fejlesztéséért fizetnie kell. Társadalmi munkában épült például az idén 3700 négyzetméter betonjárda. Földalatti beruházás Tiszaföldváron a csatorna- építés rengeteg pénzt, ösz- szesen hetvenmillió forintot emészt fel. — Legalább látványos volna, — sóhajt Tálas Attila, — de földalatti beruházás ez, inkább a jövőnek épül. Tény, hogy sokba kerül a jövő alapozása. A gázvezeték tanulmányterve például elkészült. A gázfogadót Kun- szeiltmártonnal együtt építik, majd, hogy kevesebbe kerüljön. Ez a munka a gerinchálózattal együtt így is elvisz több mint negyven milliót. Nem csoda tehát, hogy a közügyek iránt érdeklődő helybeliek árgus szemekkel figyelik, hogy mire mennyit költ a tanács és szóváteszik azt, amivel nem értenek egyet. A falugyűlés egyik központi témájává ezért vált g vasútállomás mellett épülő áfész vendéglőhöz nyújtandó kétmilliós tanácsi támogatás. Erélyes hangon ellene szólalt fel Katona Jenő. Inkább a régi temetőt parkosítsák abból a kétmillióból, — javasolta Biró Ernő. Előhozakodott az aduval Kengyel Sándor is. — A tejivóból is kocsmát csináltak. — Nem kocsmát építünk, — replikázott az áfész nevében Sinkóné Komondi Mária, — hanem tizenhét millióért egy kulturált vendéglőt. Gondolatban hozzátettem: rá is férne a községre, mert a vendéglátása enyhén szólva nem elsőosztályú. És mennyi minden kellene még! Jószerével akármelyik helyi lakost hallgatja az ember, mindegyiknek van érdemi javaslata. Paulovics Tamás strandvezető például a strand környéki út pormentesítését szeretné, Felföldi Antalné a váltott tanítás megszüntetését. Ez utóbbira 1990-ig valószínűleg nem kerül sor, mert addig — előreláthatóan — nem épül tanterem. Ilyen körülmények között a községfejlesztésben megnő a gazdálkodó szervek szerepe. Ügy tűnik, a Lenin Tsz- nek nem kell szégyenkeznie: — Évente kétmillió forintot — összesen tizenkét milliót — adunk a csatornahálózat fejlesztéséhez, — mondja Szabó Béla tsz-elnök, — A sportpálya építéséhez három millióval járultunk. Lő- térrel együtt felépítettünk egy MHSZ-bázist. A község futballcsapatát is a tsz adja. Negyvenezret adunk a művelődési háznak, videót, tévét, az iskoláknak. Ügy vagyunk vele: a mienk is az. Gépekkel segítjük az utcák rendbentartását. Mindenképpen azt akarjuk, hogy a lakosság itt érezze jól magát. — Mit ért azalatt, hogy mindenképpen? — Az elmondottakon túl új pihenési, szórakozási és munkahelyek létesítését. — Mégpedig? — Például a halastavunk mellett száznegyven horgásztelket alakítunk ki. Helyettük más területeket rekulti- válunk. A szarvasmarha telepünk rekonstrukciója révén felszabadul egy csarnok. Az abban létesítendő új munkahelyek érdekében a Skálával akarjuk felvenni a kapcsolatot. Az üzemi konyhai ellátás biztosított ott. A község központjában lévő tsz székház előtt jókora üres portán a gazdaság parkolója „díszíti” a környéket. A tsz- elnök mintha megsejtené, hogy szóbahozom, arra mutat: A parkoló helyére „kultúrvárat” terveztetünk. Lenne abban hely a könyvtárnak, az öregeknek és a fiataloknak is. A nagyközségé lesz. Tudom, a magyar piacon napjainkban nem jegyzik az ilyen építkezést, de ha egyszer tanácsi-lakossági-szövet- kezeti összefogással lesz erre pénz, akkor már a tervre és a telekre nem kell költeni. Részvénye» tsz-tagok? Lassan-lassan Tiszaföldváron is kihal az a nemzedék, amely bevitt földje révén érzelmileg is jobban kötődött a közöshöz. — A fiataloknak inkább csak munkavállalói kötődésük van, — magyarázza a tsz-elnök. — Azon gondolkozom, miként lehetne erősíteni tulajdonosi szemléletüket, jobban a gazdasághoz, következésképpen a községhez kötni őket. Valamiféle részvényesi megoldáson töprengek. Mondjuk befizetnének a közösbe húszezer forintot, vagy még többet, ez megegyezés kérdése, és ezután az összeg után nem kapnának kamatot, hanem ha jól prosperál a tsz, akkor jutalékot adnánk nekik. Ezáltal jobban érdekük volna a gazdaság fejlesztése. Erre természetesen törvényes alapot kellene teremteni. Mindenesetre érdemes rajta elgondolkodni. Simon Bél»