Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 6. SztnMk Panasz a panaszról A telefon berreg, ketyeg, csattog, de vonalat nem ad. Mi több, a kettest is elnyeli. Ritkán követem el kétszer ugyanazt a hibát, mégis próbálkozom. Hátha bennem volt a hiba. Az önellenőrzés ismét két forintba kerül. Nem ez, valamiféle kiszolgáltatottság-érzet dühít. Bosszant, mint annyi minden oly sokunkat. Hiszen any- nyian panaszkodunk mostanában. Mind többen és egyre gyakrabban. Nem újkeletű dolog ez, de a jelenségnek vannak újszerű elemei is. Mintha divat lenné a panaszkodás. Illik sopánkodni. Mert aki ezt nem teszi, az olyan mintha elégedett lenne. De ki az, aki mostanság elégedett? Szóval panaszkodunk. Pontosabban mutogatunk egymásra. Mindig és mindenütt. A kereskedelem az iparra, az ipar a szabályozókra, a nem dohányzók a dohányosokra, a szülők a tanárra, jobb esetben a szüntelen változó oktatási rendre, a nevelők a szülőkre, a maszekok az adóztatásra, a lakosság a szolgáltatás színvonalára. Hadd ne folytassam a példák sorolását. Igaz, sokszor nem alaptalanul tesszük mindezt. És talán az ideális állapothoz való viszonyítást a legtöbb esetben valóban a jobbítás szándéka vezérli. ^Hozzáteszem, talán az eddigiekből is kitűnt, nem rajongok túlzottan a sopánkodó emberekért, vagy hogy finomítsam a dolgot, a kákán is csomót kereső sértődöttekért. Nem tagadom, velük szemben a cselekvő, problémamegoldó mentalitás vonzóbb a számomra. Most viszont itt állok egy telefonfülkében. A tudati és az empirikus megismerés ellentmondásos helyzetében. Mert miért nem működik ez a készülék, hiszen azért lenne. Észreveszem a panaszládát is, s ez új lökést ad elmélkedésemnek. Ha papír és toll van is nálam, van-e értelme egy pár soros megjegyzésnek? Változik-e, megjavul-e a telefon egy — a jogos felháborodás pillanatában — megfogalmazott véleménytől. Egyáltalán, ebből a bádogdobozból hová is jutnak a levelek, olvassa-e valaki, veszi-e a fáradtságot, hogy intézkedjen, vagy fásultan a szemétkosárba dobja? Kérdések, amelyeket a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság is vizsgált, ha nem is az általam említett egyedi jelenség szintjén. A testület azt tekintette át, hogy a közérdekű bejelentések, panaszok, javaslaA ház „fülönfüggője” avagy a jó bornak is kell cégér tok milyen elbírálás alá is esnek, az ügyintézés megfelel-e a törvényes előírásoknak. Mert — és itt már nem a panaszkodó sajátos szemszögű megítéléséről van szó, — állampolgári jogunk a panasztevés. A NEB sem tett mást, mint én, — csak éppen utánajárt — mi lesz a sorsa a nem a bizottsághoz eljuttatott beadványoknak. Nem véletlenül és nem ok nélkül. Épp az ilyen ügyek növekvő száma teszi indokolttá a vizsgálatot egyfelől, másrészt viszont az elemzéskor napvilágra kerülő tények is bizonyítják létjogosultságát. Ennek jelentőségét látva immár harmadszor végeztek ilyen fölmérést, amely ezúttal — a számos kedvező változás ellenére — még mindig tartalmazott jónéhány negatív tapasztalatot. Pedig a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról hozott 1977-es törvény szelleme épp a demokrácia szélesítését célozza. Megyénk lakói aktívan éltek, élnek is ezzel a lehetőséggel, s a panaszokat kivizsgáló szervek — a vizsgálat szerint — törvényesen járnak el ezekben az ügyekben. Akad azonban még mindig olyan intézmény, ahol a jogosnak tűnő panaszokat is fölösleges aggályoskodásnak tekintik. A vizsgálat tapasztalt olyan sajátos ügyintézés, hogy egy-egy intézményben a működésével kapcsolatos közérdekű bejelentőket, panaszosokat behívatják és ott újból jegyzőkönyvi nyilatkozatot kérnek tőlük. Ez azt eredményezi, hogy egy részük — hátrányos következményektől tartva — vagy nem megy el a meghallgatásra, vagy panaszát, bejelentését a korábbihoz viszonyítva kedvezőbben és nem a valóságnak megfelelően adja elő. A tény megdöbbentő. Pedig amikor mind többen és egyre gyakrabban panaszkodunk, megnő a megnyugtató, érdemi ügyintézés társadalmi fontossága. Nemcsak azért mert a törvényesség is ezt diktálja, hanem azért is, hogy elejét ve- ' gyük a további panaszok elszaporodásának, hogy az emberek sopánkodás helyett cselekvőkké, problémamegoldókká váljanak. Mert ekkor talán a használhatatlan telefonkészülékek száma is csökkenni fog. Egri utcák ékszerei Az ország városaiban mind több helyen alakul szépítő egyesület. Köztük a történelmi múltú Egerben, a Hazafias Népfront keretében működik az egyik legtevékenyebb. Városszépítők: mú- zeológusok, építészek, különféle szakmák mesterei, szakemberei — sokat tettek a barokk stílusban épült belváros építészeti értékeinek megóvásáért, stílusjegyeinek megőrzéséért. (MTI fotó: Szabó Sándor — KS) Gyöngyház-fényű kandeláberek a Bazilika előtt „Diadem” a homlokzaton — kapuvédő kősas az OTP fiók bejárata felett Jegyzőkönyv a halálról Ügy vágott végig a hír Szelevényen, mint az ostor: — Hallottad? Ordasi Sanyit fölcsavarta a gép? Ordasi Sanyi meghalt! A Pálóczi-major szélén álló szép házon már többet nem dolgozik. A szürke malterra a színes vakolatot talán majd a két felnőtt fiú rakatja föl. » * * Nyálkás, kedvetlen az idő. A Dáciában meleg van. Szabó Béla vezet, Németh Jánossal hátul ülünk, kényelmesen. A két munkavédelmi felügyelő a halálos üzemi baleset kivizsgálására indul a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezetbe. Próbálom magam elé képzelni a helyzetet, ott, a Pálóczi-majorban. Péntek volt, keserves idő. A még ötvenen inneni Ordasi Sándor végzi, amit rábíztak. A sertéstelep emésztőjéből kell a DETK—15-ös segítségével kiszippantani az összegyűlt trágyát, azt vagy száz méterrel arrébb a nádasba kiüríteni. Ha kinéz az MTZ ablakán látja a házát, a kertjét. Nyolcvan lóerő dohog alatta, a kardántengely keményen megdolgoztatja a kompresszort. Azután átvág a géppel a majoron, le a nádashoz. Hogy miért fordítja a traktor kerekét a hepehupás, csúszós alsó terület felé, amikor pedig mindig a hídnál engedték le a trágyagyűjtő helyre a tartályok tartalmát...? Már sosem tudjuk meg talán. Annyi bizonyos csak, hogy délután két óra előtt tíz perccel Gugcsó Mihály talált rá Ordasi Sándorra. A traktor nem pöfögött. Ordasi félig térdelő helyzetben — mintha átölelné —, rádőlve a mozdulatlan kardántegely- re. Meztelen hátának már nem árthatott a hideg. » * « Hét halálos végű baleset történt az idén a megye termelőszövetkezeteiben. Nyilván ez járhat Szabó Béla fejében is, amikor megszólal: — Sokat változott a helyzet a kardán-tengelyek ügyében, nem is volt mostanában ilyen balesetünk. A Körösmenti Termelőszövetkezetben az idén már két gépet állítottak le a munka- védelmi felügyelők azért, mert a kardán-tengelyeken nem volt megfelelő védőburkolat. * * * A megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának őrnagya szakértővel együtt érkezett. A tanácsteremben gyülekeznek az ügyben érintettek, a szomszédos kis szobába szólítják be sorban az embereket. Idekint mindenki arca komor. — Nem értem — mondja egy idősebb traktoros —, hát már nem volt kezdő. Tizenhét éve szolgált traktoron! És nem volt gyenge ember, nem! Innen átlátni a fiatal elnök szobájába, ha nyílik az ajtó. Gyulai Lajos magába roskadtan ül. Évekkel öregebb a koránál. Ott járt az özvegynél... Részletek a baleset napján készült jegyzőkönyvből. SrUgcsó Mihály növénytermesztési dolgozó: „Tizenhárom ötvenkor láttam jelen helyzetben Ordasi Sándort. A traktor nem működött. Próbáltam kiszabadítani a kardánból, de nem tudtam. Ügy éreztem, akkor már nem élt”. Holló István állattenyésztési brigádvezető: „...A traktorvezető körülbelül kilenc órakor jött a telepre. A traktorból kiszállva megkérdezte tőlem, hogy hol kezdje a szippantást. A szerelvényt én nem néztem meg, így nem tudtam a kardánburkolat hiányáról.”. Tornyi Zsigmond kerületi gépesítési ágazatvezető: „A traktor az utóbbi időben RZ típusú szárzúzót üzemeltetett, ami miatt az erőleadó magas fordulatra van állítva. A kardán állapotáról semmilyen információnk nem volt, mivel a traktorvezető nem tett annak esetleges hibájáról említést. A szippantó meghajtás felőli szelepét ürítésnél váltani kell. Ehhez viszont nem szükséges a kardán üzeme. A tény az, hogy a jelen esetnél a kardán bekapcsolt állapotban volt”. Tóth József kerületi traktoros brigádvezető: „Ordasi Sándor ma reggel hét órakor a gépparknál jelentkezett munkára. A vezetői eligazításon elhangzottaknak megfelelően szippantó kocsira osztottam be. A gépparkból a műhelybe küldtem azért, hogy az erőleadó fordulatát állítsák be. Ordasi Sándor ekkor két csavart kért tőlem. Azt, hogy a csavarokat hova használja föl, nem kérdeztem. A gépen a meghajtó kardán nem volt fölszerelve. Én ekkor nem is érdeklődtem a kardán holléte után. A géppel körülbelül három héttel ezelőtt dolgoztunk, azóta sem ellenőriztem”. A gépíráshoz golyósiron- nal hozzátoldva: „A nyilatkozatomat még ki fogom egészíteni!” December 3-án teszi meg a kiegészítést: „A gépparknál a traktor- vezetőnek szóltam, hogy a szívócsövet nézze meg, mert be van horpadva. Ugyanekkor kérdeztem a kardán felől is. ö azt a választ adta, hogy az van, majd rendezi”. * * * t A meghallgatás lassan halad, a cigarettacsikkek szaporodnak a hamutálakban. Ablakot kell nyitni. Egy szemüveges, kék dzsekis férfi, csak úgy magának teszi föl a kérdést: — Honnan az istenből vette azt a kardánt? Ilyen nekünk nincs is! A raktárban meg ott volt három, vadonatúj. Csak ezerötszáz méter! Az összekulcsolt kezek szorosabbra fogják az ujja- kat. Szilágyi Lászlóné magtáros: „Körülbelül tizenegy órakor jöttem vissza Kunszent- mártonból. A traktorvezető ekkor jött mázsálásra. Nézeteltérésem volt vele. Megállapításom az, hogy mivel a szokásosnál többet beszélt, ittas lehetett”. Búzás Zoltán és Kanyó Ferenc gépszerelők: „Az erőgép ma reggel azzal a céllal volt a szélévényi javítóműhelyben, hogy az erőleadó tengely fordulatát a szippantó üzemeltetéséhez igazítsuk. Ekkor a kardán nem volt felszerelve, azt a traktorvezető szerelhette föl valahol a gépre”. Molnár István telepi karbantartó: „Nyolc óra, negyed kilenc körül jött ki Ordasi Sándor a telepre. A kardán akkor már fel volt szerelve. Tőlem azt kérte, hogy mutassam már meg a szelepek állását ’. özvegy Bújdosó Sándomé portás: „Ordasi Sándor nyolc óra körül jött be a műhelybe. A traktorvezetővel én nem beszéltem”. Kurtán Gábor üzemanyagraktáros: „A műhelytől kilenc óra körül indult ki. A kardán ekkor már fel volt szerelve. A gépet meg is hajtotta. Búzás Zoltán szerelő még a gép kiindulása előtt visszajött a műhelyhez. A két szerelő is ott volt a gép próbájánál”. Kanyó Ferenc gépszerelő: „Arra, hogy a kardán fel volt-e szerelve, nem emlékszem. Ügy gondolom, hogy a tengelycsonk fordulatát néztük. Egyértelműen ettől függetlenül nem állítom, hogy a kardán nem volt felszerelve”. * * * „Az ellenőrzés elmulasztásából bekövetkező balesetekért a vezető fegyelmileg, anyagilag és büntetőjogilag is felelős”. (A termelőszövetkezet munkavédelmi szabályzatából). „A gép kezeléséhez szívásnál és telepítésnél 2 fő, kiszórásnál 1 fő szükséges. A kezelő személyeknek munka közben gumicsizmát, gumikesztyűt és gumikötényt kell hordania”. (Idézet a DETK—15-ös típusú szippantó kezelési és karbantartási utasításából). Ordasi Sándor pufajkát hordott. Nemrég vételezte. • * • A gyilkos gép ott áll, ahol november 28-án, Ordasi Sándor halálának napján. Gyilkos gép...? A kardántengelyről hiányzik a védőburkolat. Hiányzik a DETK—15-ös kompresszorának gyárilag készített vaslemeze is, amelyik a kardán védőburkolatával együtt tökéletesen eltakarta volna a forgórészt. A gépeknek nincsenek érzelmeik. * * * A szövetkezet elnöke a szobájában ül. — Tragédia. Mindannyiunknak az. Nem, nem, nincsenek erre szavak. Néhány pillanatra két tenyerébe temeti az arcát, azután a nyakkendőjéhez nyúl, valamit lesöpör a nadrágjáról, majd az asztal térítőjét igazítja. Csupa céltalan, reménytelen mozdulat. — Már csak két napot kellett volna dolgoznia az Jdén, azután otthon töltötte volna a decembert. Az egyik fia nős, a másiknak karácsonykor lett volna az eljegyzése. Borzasztó ez. Tragédia. • * * Ordasi Sándort csütörtökön temették. Halála ügyében a vizsgálat még tart. Hortobágyi Zoltáa Sterveil a TIT Ezüstkalászos gazdatanfolyam kistermelőknek Kazárról az Adidasnak A Váci Kötöttárugyár vidéki üzemei közül a kisebbek, de a legmoderrebbek közé tartozik a kazári gyáregység, amelyből az idén várhatóan hárommillió dollár értékű áru jut a nyugati piacokra. A Nógrád északkeleti zugában megbúvó faluból évente 250 millió forint értékű szabadidő-ruhát szállítanak el, csaknem felét az Adidas cégnek. A kis üzem ma az NSZK- beli vállalat legnagyobb magyar szállítója. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat sertéstenyésztői, nyúltenyésztői, zöldségtermelési és növény- védelmi gazdatanfolyamokat indít mindazok részére, akik e munkák hasznos gyakorlati tudnivalóival, korszerű elméleti alapjaival szeretnének megismerkedni. A tíz előadásból álló sorozaton mód nyílik a tapasztalatok kicserélésére, megvitatására, a mindennapi munka során fölmerülő kérdések megválaszolására. Az ezüst- kalászos gazdatanfolyam hallgatói munkajegyzetet és a részvételt igazoló oklevelet kapnak. A jelentkezés módjáról, a részvételi díjról és a további tudnivalókról a megyei, illetve a városi TIT-szervezetek nyújtanak fölvilágosítást.
