Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
■ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DEOEMBER 4. IA tudomány világa I Kedvező Gyógykúra a tapasztalatai* dohányzás leküzdésére Kedvezőek a dohányzás leküzdését segítő gyógykúra első tapasztalatai. Az Országos I Korányi TBC és Pulmo- nológiai Intézet módszertani osztályán most összegezték a másfél évvel ezelőtt kezdett vizsgálat eredményét. A szakorvosok 28 kerületi, városi, megyei tüdő- gozdozóban segítettek abban, hogy a dohányzók leszokjanak a dohányzásról. Többek között a fővárosi I., III., XII., XIII. kerületi, a debreceni, a pécsi, a győri, a komlói, a zalaegerszegi, a dombóvári, a várpalotai tüdőgondozóban szervezték meg a speciális kúrát. A tüdőgyógyászok a gondozókban közzétett plakátokon felajánlották segítségüket azoknak, akik elhatározták, hogy leszoknak a dohányzásról. A jelentkezőknek hangsúlyozták: tőlük függ, hogy eredményes lesz-e a kúra, vagy sem. Kezdetben, s főleg a fiatal dohányzóknak Nicorette nevű, svéd gyártmányú rágógumit adtak. Használati utasításként azt tanácsolták: amikor cigarettára gyújtanának, vegyenek a szájukba egy-egy ilyen rágógumit. E készítmény rágásakor ugyanis a benne levő nikotin feloldódik, és a száj nyálkahártyáján át felszívódik a szervezetbe. Így leküzdhető a nikotinéhség, az elvonásos tünet, amelyet a dohányzók a dohányzás abbahagyása után éreznek, mivel szervezetük az évek, évtizedek során megszokta a cigarettafüstben levő mérgező anyagokat. A rágógumiban sokkal kevesebb a nikotin, mint amennyi a cigarettafüstben van, és nincs benne kátrány, szénmo- noxid., valamint sokféle más mérgező anyag. Erről a rágógumiról könnyebben le lehet mondani, mint a cigarettáról. Néhány héten, legkésőbb két-három hónapon belül — általában végleg elhagyják a dohányzást, akik teljesítik az orvos utasítását. A tapasztalat szerint a Nicorette-kúrán résztvett mintegy 800 dohányzó 43 százaléka utasítja el tartósan a cigarettát, ők azok, akik nagy akaraterővel leküzdötték szenvedélyüket, következetesen megvalósították elhatározásukat. Ez dönti el a kúra eredményességét — hangsúlyozták a szakorvosok. A leszokni kívánók csaknem 17 százaléka nem tudott ellentállni a kísértésnek: rágyújtott. Ezek még így is csak feleannyi cigarettát szívnak, mint amennyit a kúra előtt füstöltek el. A többi dohányos meghallgatta ugyan az orvos tanácsát, de tovább dohányzott. Egy idő óta szovjet gyártmányú Anabasine tablettát is ajánlatnak az orvosok azoknak, akik igénylik a segítséget. Főleg azoknak a dohányzóknak tanácsolják ezt, akik protézisük miatt nem használhatják, vagy nem szeretik a rágógumit. Ez a készítmény, növényi eredetű vegyületet tartalmaz, s ugyanúgy csökkenti a nikotinmegvonás okozta hiányérzetet, pszichés feszültséget, mint a nikotinos rágógumi. Ezt kezdetben 2 óránként, majd 2 és félóránként, azután mind ritkábban kell szedni. E kúra időtartama egyének szerint egy-két hónap. Ez ideig viszonylag kevesen, mintegy százan szedték ezt a tablettát. Közülük húszán hagyták abba a dohányzást. Az intézet folytatja e kúrák eredményeinek elemzését. Másfél éves tapasztalatairól tájékoztatja az Egészségügyi Minisztériumot és az Országos Gyógyszerészeti Intézetet. Ha elegendő mennyiségű készítmény áll majd rendelkezésükre, a többi tüdőgondozóban is segítenek ilyen kúrával leszokni a dohányzásról. Az Egészségügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint, amennyiben e készítmények hazai vizsgálatának, alkalmazásának tapasztalatai kedvezőek, s megállapításukat ismertetik az Országos Gyógyszerészeti Intézettel, akkor törzskönyvezik mind a két készítményt, a Gyógyáruértékesítő Vállalat pedig megrendeli a szükséges mennyiségű Anabasin tablettát. A nicorette rágógumi hazai forgalmazása devizalehetőségeinktől függ. Sorozatunkban már említettük, hogy általánosan a gőzhajó feltalálójának ismert Robert Fulton 1801-ben elkészítette egy tengeralattjáró tervét, de azt sem hazájában, Amerikában, majd átjőve Európába sem az egymással hadakozó Franciaországban, sem pedig a másik ellenfélnél Angliában elfogadásra nem talált. Ezért a németek a tengeralattjáró feltalálójának a 135 évvel ezelőtt 1851. június 18-án a kiéli öbölben kipróbált szerkezetével Wilhelm Bauert tartják. Ennek építését a feltaláló már 1848-ban megkezdte azzal a céllal, hogy vele a hazájával harcban álló dán flottát megsemmisítse. Az acéllemezekből és fából ösz- szeállított vízalatti járművet három darabból álló propeller-szerű szerkezet mozgatta, melynek meghajtása áttétel révén a csónakban elhelyezett ember izomerejével törTechnikatörténeti érdekességek A világ első tengeralattjárója Bauer tengeralattjárójának eredeti példánya. A felújított példány ma a drezdai Hadsereg Múzeumban látható tént. Kipróbálása alkalmá- így hadicélra nem vetették val azonban az egyik merü- be. Hullámsírjából 1887-ben lési kísérletnél elsüllyedt és emelték ki. K. A. A Jászsági Állami Gazdaság gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírókat keres, azonnali (elvételre. Bérezés gyakorlattól függően. 3.000 - 5.000 Ft /hő Jelentkezni lehet a gazdaság központjában, ' Jászberény, Al■ómuszaj 26. (12989) Ellenőrzött fékek Az NSZK-beli Daimler- Benz gyár legújabban már olyan berendezéssel szereli fel valamenyi sorozatgyártású gépkocsiját, amely figyelmeztet a tárcsafékek fékbetétjének kopására, elhasználódására. Az első kerekek fékbetétjébe oly módon ágyaznak be négy érzékelőt, hogy érintkezésbe kerüljön a féktárcsával, ha a fékbetét a még biztonságosnak tartott határértékig megkopik, lámpácska kezd világítani a műszerfalon. Az érzékelők védelmére teflonköpenyt alkalmaznak, ebben a szigetelőanyagban nem tesz kárt a jelentős hőfejlődés, továbbá a nagy mechanikai igénybevétel sem. Lassabban, messzebbre, olcsóbban Autózás biztonságos vezetéssel Nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezette gépkocsiját. De sokszor olvashatjuk e már-már sztereotip mondatot közlekedési balesetek szubjektív okaként. Ha tetszik, ha nem kénytelenek vagyunk ugyanis elfogadni, hogy a közúti közlekedés feltételei nem állandósíthatok, s a változásokat — más lehetőség nem lévén — csak a vezetéstechnika módosításával lehet ellensúlyozni. Ugyanaz az útszakasz, akármennyire is ismerjük, számos meglepetéssel szolgálhat. Másként kell vezetni rajta éjszaka, máshogy verőfényes nappal, megint máshogy nyáron, mint esős, ködös őszben. A vezetés tudománya nem merülhet ki a szabályok merev ismeretében, ennél többet foglal magában: az állandó és rugalmas alkalmazkodást a körülményekhez. Jó volna tudni, hogy most, az ősz küszöbén efféle intelmekre egyetlen autósnak sincs szüksége. De közlekedéspszichológusok a megmondhatói, hogy az ember — s ez alól vezetési gyakorlata sem kivétel — túlontúl hamar lesz szokások rabja. Ezért talán nem haszontalan csokorba gyűjteni néhány praktikus tanácsot, és közreadni most, az ősz legelején, amikor napról-napra hamarabb sötétedik. Ezen kívül számítani kell arra is, hogy előbb-utóbb vége szakad a tartós szárazságnak, megjön az eső, a köd, s ezek következtében jócskán meghosszabbodik majd a gépkocsivezetők reakcióideje. A reakcióidő köztudomásúan az inger erősségétől, intenzitásától függ. Nappali viszonyok mellett egy-egy tárgyról érkező fényingert viszonylag rövid, 160—320 ez- redmásod perces reakcióidő követ. Ha azonban ez a fényinger veszít az erejéből, elhalványul, tehát beleolvad a környezetébe, a reakcióidő két-háromszorosára megnő, az időseknél akár négyszeresére is. Persze, a reakcióidő nem azonos az észleléshez szükséges idővel, hiszen az magában foglalja a döntésre, valamint a cselekvésre fordítandó időt is. Optimális vezetési körülményeknél az észlelési idő hozzávetőlegesen mindössze a negyedét emészti fel a reakcióidőnek. A látási viszonyok romlásával viszont a reakcióidőnek pontosan az első része, tehát az észlelési idő lesz kritikusan hosszú. Látni kell tehát, hogy rosszabbul látunk. Márpedig ezt csak egyképp lehet ellensúlyozni, a sebesség csökkentésével. Erre annál is inkább szükség van, mivel a köd, a pára erősen becsapja távolságbecslésünket. ősszel nehezebben kivehetők a kontúrok, s ehhez egy verőfényes, száraz, meleg nyár után újfent hozzá kell szoknunk. Érdemes felidézni kétszer is ezt az intelmet, valahányszor bizonytalan helyzetben előzésbe kezdene bárki is. Gyakran csalóka a kép egy- egy szembejövő jármű sebességének, távolságának megítélésekor. Ebbéli tévedésünkhöz sokszor az is hozzájárul, hogy a gépkocsivezetők közül jónéhányan késve kapcsolják be járművük közlekedésből száműzendő lámpáit. Oka lehet ennek a figyelmetlenség, közömbösség és nem utolsó sorban a tudatlanság. Gyakran hallani ugyanis e kevés értelemre valló kifogást: Minek kapcsoljam be a lámpát, látok! Így van, tagadhatatlan. Csakhogy a többiek se szemorvoshoz készülnek lámpájukat bekapcsolván, bárha ezt gondolja is emberünk. A többiek tudják, amit ő nem akar tudni: lámpánk bekapcsolása nem minket szolgál közvetlenül, hanem másokat. Mert ha mi látunk is, az se mellékes, hogy lássanak is minket! Csakhogy tapasztalni éppen elégszer: a szándék ugyan megvolna, de a mögöttünk haladó, szemből jövő autó hunyorog, csak az egyik lámpája világít, a másik sötét. Nem mintha ezzel a helytelen gyakorlattal megbékélhetnénk, de most, az ősz küszöbén végképp nem. Nemcsak a vezetőnek, a gépkocsinak is át kell állnia az őszre, de hát ez magától nem fog menni, szükség van hozzá szervizre, házilagos szakértelemre. Ha az átállítást elmulasztjuk, köny- nyen megtörténhet, hogy drága árat kel! fizetnünk érte. Ha eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy az évszakváltozás szükségképpen közlekedési magatartásunk megváltoztatását megköveteli, önmagunk és mások biztonsága érdekében ne álljunk meg félúton. A kocsira szánt órák és forintok megtérülnek. Lényeges szerepe van ilyentájt a fényszórókon kívül az ablaktörlőknek is; veszélyes lehet, ha a gumilapátok nem törölnek egyenletesen, ha az ablaktörlő fúvó- kája rossz irányba permetezi a tisztításra szánt vizet, ha a tartályból kifogyott a víz. Ezek ugyan apróságok, mégsem jelentéktelen teendők. Az abroncsok vizsgálatát, szükség szerinti cseréjét viszont érdemesebb szervizre bízni. Ne feledjük: az új köpenyek igazán néhány száz kilométer megtétele után érik csak el a maximális tapadóképességüket. Az őszi előkészületek folyamán ne feledjük: gépkocsink áramforrása, az akkumulátor érzékeny az időjárásváltozásra. A hideg beálltával természetszerűen csökken a teljesítménye, pedig tulajdonképpen akkor igényel majd e berendezéstől a korábbinál nagyobb teljesítményt a motor beindítása. A gyújtógyertyák, a megszakítók állapotának vizsgálatára fordított összeg sem kidobott pénz, mert csak a pontosan beszabályozott motor működik biztonságosan és benzinpazarlás nélkül. Van tehát teendő ilyenkor ősszel. Nem a riogatás szándéka mondatja velem, hogy a közlekedés veszélyes üzem, mert ez akkor is az, ha a kutatók számítása szerint a közlekedőknek csak minden tizenkétmilliomodik döntése hibás annyira, hogy következményei végzetesek legyenek. Az őszre való felkészüléskor semmiképp se előlegezzük meg azt a bizonyos tizenkétmilliomodikat. F. Gy. Tüske, vegyianyag, mirigyszőrök A növények önvédelme Az életközösségekben együtt élő növény- és állatfajok egyedi bonyolult hatásrendszerrel kapcsolódnak egymáshoz. A legdöntőbb kapcsolatforma táplálkozás jellegű: a növény táplálékul szolgál a növényevő állatnak, az utóbbi pedig a ragadozónak esik áldozatul. így a kapcsolat igen gyakran rontja a túlélés esélyeit. Az élőlény a legkülönfélébb módon próbál védekezni, megkísérli a veszély elkerülését vagy legalább is annak csökkentését. Az evolúció során megnyílt a lehetőség arra, hogy kémiai anyagok termelődése útján növekedhessenek a más fegyverrel nem rendelkező növények túlélési esélyei. A szabad természetben járva sokszor megfigyelhetjük, milyen mohó étvággyal rágják a hernyók a növények leveleit, milyen buzgón szí- vogatják a növényi poloskák vagy a levéltetvek a tápdús növényi nedveket. A növény csaknem minden esetben védtelennek tűnik: a fákat lerágják a lombkártevők, a szőlőtermést veszélyeztetik a szőlőgyökértetvek, a burgonyát rendszeresen szinte letarolja a borgonyabogár s annak lárvája. A helyhez kötött növény nem tud elmenekülni ellenségei elől, sőt szinte felkínálja magát: leveleit, hajtásait a fény felé kinyújtva terített asztalt biztosít a kártevőknek. Egy anyag hiánya vagy a növényi szövetek béltartalmában bekövetkező csekély összetételbeli változás is elegendő ahhoz, hogy a növényevő állat táplálkozását megnehezítse. A dohányt például a növényevő rovarok többsége elkerüli, mert a nikotin számukra veszélyt jelentő alkaloida. Ez a hatóanyag a növény felületi mi- rigyszőröcskéinek fejecskéjében is kimutatható: az itt táplálkozni akaró növényevő rovaroknak tehát nem kell a levélbe harapnia, a felület érintésekor elpukkanó fejecskéből nikotintartalmú nedv szabadul fel, s a növény ily módon védekezik a kártevővel szemben. A mirigyszőrök kártevőit távoltartó szerepét könnyű bizonyítani, ha a növény felületéről a mirigyszőrőket keféléssel eltávolítjuk, akkor a kártevők zavartalanul ellepik a növényt. Az élőlények közötti komplikáltabb táplálkozási kapcsolatrendszerben gyakran előfordult, hogy a megtámadott faj egyedeinél védekező mechanizmus alakul ki az idők során. Először olyan speciális anyag termelődik, amely az ellenséget károsítja, ez tehát igazi „védekező fegyver”-ként szolgál. Az ilyen védőanyag termelődés a növényt rágó, a növényi nedvet szívogató állatokra egyaránt hatással van. Jó példa erre a szúbogarak esete. A fenyőfélék sokféle rovarkártevője számára a fenyőgyantában lévő terpenoi- dok rendkívül mérgező hatásúak, ugyanakkor a szúboga- rakat éppen ezek az anyagok csalogatják. Képünkön a növények védőfegyvereinek tipikus példái a csalán szőrei — erős nagyítással. (KS).
