Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-30 / 306. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 1986. DECEMBER 30. a Marion-sztget titka Hét éve már, hogy az ame­rikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA titkos dossziéjába került egy mű- htold segítségével rögzített észlelés: a mesterséges boly­gó automatikus kamerái „fantasztikus fényt” örökí­tettek meg az Indiai—óceán egyik „isten háta mögötti földdarabján”, a Marion-szi- gleten. A legutóbbi órákban a világsajtó első oldalára ke­rült az a feltételezés, hogy az a hét évvel ezelőtti villa­nás a távoli kis szigeten — egy dél-afrikai atomkísérlet következménye lehetett. A Marion-sziget geográfi- áilag az Antarktiszhoz tarto­zik, politikailag azonban a fajüldöző Dél-Afrikai Köz­társaság fennhatósága alatt áll. Koordinátáit illetően ez a kis földdarab éppen „a hatodik kontinens” (vagyis az Antarktisz) és Fokváros között, valahol a félúton he­lyezkedik el. Az utóbbi idő­ben sokasodtak azok a meg­figyelések, amelyek szerint a szigetén „komoly tevékeny­ség” folyik. Egy tekintélyes londoni lap, az Observer rántotta most félre a Mari- on-rejtélyt eddig borító füg­gönyt, és ezt a hírt vette át a világsajtó. Az angol lap úgy értesült, hogy a Marionon, egyelőre mintegy hatmillió dolláros költséggel, leszállópálya lé­tesül, amely a jelek szerint felhasználható akár atomtöl­tetű rakéták kísérleteire is. A lap az izraeli titkosszolgá­lat által Olaszországból elra­bolt Mordehai Vanunu izra­eli atomszakemberre hivat­kozva most már biztosra ve­szi, hogy régóta nukleáris együttműködés folyik a pre­toriai rezsim és Izrael kö­zött. Ennél a pontnál érdemes emlékeztetni arra, hogy az immár csaknem húszéves atomsorompó-egyezmény azért született, nehogy a szörnyű fegyver megbízha­tatlan kezekbe kerülhessen. A tömegpusztító fegyverek léte így is iszonyú fenyege­tés. De a veszélyt megsok­szorozná e fegyverek elterje­dése. és erre éppen a mosta­ni leleplezés a legjobb pél­da. Hogy miért? Adott egy Aliig felfegy­verzett kisebbség, amely a nagy többség ellen a fekete kontinensen most már egye­dül vívja elkeseredett utó­védharcát, a saját bevallása szerint „bármilyen eszköz­zel”. Vezetői nem is titkol­ják, hogy egyszerűen nem hajlandók feladni Afrika utolsó fehér paradicsomát, ahol a kisebbség szuper-élet­színvonalát a többség mun­kája, verejtéke, és az utóbbi időben egyre gyakraban vére táplálja. Mi a biztosíték arra, hogy egy ilyen rezsim „adott eset­ben” nem veti-e be esetleges nukleáris arzenálját, ezt a kérdést teszi figyelmeztető kiáltássá a Marion-sziget titka. Harmat Endre Japán hadikiadások Túl az egy százalékon? A japán kormány tegnap hozzájárult ahhoz, hogy az április elsején kezdődő költ­ségvetési évben a katonai kiadások meghaladják a nemzeti jövedelem egy szá­zalékát. A döntés értelmében az ideihez képest 5,2 száza­lékkal nagyobb összeget bo- csátanának a nemzetvédelmi hivatal (hadügyminisztéri­um) rendelkezésére. Egy 1976-ban hozott par­lamenti határozat kimondja, hogy az ország védelmi ki­adásai nem haladhatják meg a nemzeti jövedelem egy szá­zalékát, s ezt a döntést ed­dig minden kormány tiszte letben tartotta. Az év szovjet békejavaslatai (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió hű szövetsége­seivel, a szocialista orszá­gokkal karöltve egész évben céltudatos erőfeszítéseket tett mind a négy irányban, s a józanul gondolkodó em­berek százmillióinak széles­körű támogatására lelt. Ezeket a kezdeményezé­seket a reykjavíki szov­jet—amerikai csúcstalálko­zón előterjesztett javaslat- csomag koszorúzta meg. Mindenki számára világos lett, hogy az atomfegyver­mentes világ létrehozása tel­jesen lehetséges és megva­lósítható, csak mindkét fél politikai akaratára van szük­ség hozzá. Ez az akarat azonban, mint mór annyi­szor, hiányzott az Egyesült Államok vezetéséből — ál­lapította meg Zsukov és bí­rálta az • amerikai kor­mányt, mert eltávolodott at­tól is, amibe Reykjavíkban beleegyezett. Zsukov James Reston ka­rácsonyi cikkét idézte, amelyben a neves amerikai publicista megállapítja, hogy „az amerikai népnek és ve­zetőinek van miről elgon­dolkodniuk 1986. végén. Ez az év az elejétől a végéig szerencsétlen volt (az Egye­sült Államok számára). Túl sok volt az ámítás, a szélhá­mosság és a hazugság... El­jön az ideje a számla meg­fizetésének. .. Valóban, az amerikai nép­nek és vezetőnek lesz mi­ről elgondolkodniuk az 1986- os év búcsúztatásakor, az 1987-es év köszöntésekor — állapította meg a szemleíró. Az amerikai diplomácia és propaganda minden erőfe­szítése ellenére nem sike­rült elhárítani az egyre tem- pósabbá váló szovjet béke- oífenzívát. A Szovjetunió szilárdan tartja a kezdemé­nyezést, s egyre több ember győződik meg arról, hogy az egyetemes biztonságot meg lehet és meg kell te­remteni a január 15-én elő­terjesztett, majd az SZKP XXVII. kongresszusán ki­dolgozott javaslatok alapján. Előbb vagy utóbb ezt Washingtonban is meg kell érteniük — mutatott rá vé­gezetül Jurij Zsukov a Pravdában. Fülöp-szigetek Tárgyalások a gerillákkal A Fülöp-szigetek hadsere­ge kész minden erejét latba vetni a baloldali gerillák el­len, ha a béketárgyalások eredménytelenek maradná­nak — jelentette ki hétvégi beszédében Fidel Ramos tá­bornok, vezérkari főnök. A katonai vezető hétfőn nyilvánosságra hozott nyilat­kozata hangnemében elüt Aquino elnökasszony vasár­napi beszédétől. Az államfő ugyanis úgy fogalmazott, hogy kormánya csak a leg­végső esetben folyamodik az erőszak eszközéhez a geril­lamozgalom ellen. Ez utóbbi irányvonal ellentétben áll a hadsereg tisztikarának néze­tével, amely szerint a 18 éve folyó polgárháborúnak fegy­veres erővel kell véget vetni. Tűzszünet Libanonban * Újévi tűzszünetet hirdetett a libanoni síita fegyveres szervezet vezetője. Nabih Berri, az Amal főtitkára da­maszkuszi sajtónyilatkozatá­ban közölte: „Az újév alkal­mából, jóakarat jeleként, s tekintettel a testvéri szír ál­láspontra és Ali Hamenei irá­ni elnök kívánságára, felszó­lítottuk harcosainkat, hogy mától tartsanak teljes tűz­szünetet”. Hozzáfűzte, hogy beengedik majd a dél-libano­ni Rasidijeh palesztin tábor­ba az élelmiszer-szállítmá­nyokat és a mentőszolgá­latot. Az Amal három hónapja tartja blokád alatt Rasidijeh tábort, ahol 22 ezren tartóz­kodnak. Az ostrom megszün­tetéséért cserébe azt követe­lik, hogy vonják ki a palesz­tin fegyvereseket a Saida környéki Makduset faluból. Vonatszerencsétlenség Japánban Mint már jelentettük a ha­talmas szél egy hídról egy 41 méter mély szakadékba sodorta a képen látható vonatot, amelyen csak a személyzet tar­tózkodott. (Telefotó — KS) WASHINGTON A The New York Times szerint az év legjobb alakí­tását Joan Sutherland nyúj­totta Bellini Puritánok cí­mű operájában, de az év vé­gi összefoglaló kimagasló tel­jesítményként értékeli azt is, hogy Marton Éva a Metro­politan egyik előadásán sé­rült állkapoccsal énekelte Tosca nehéz szerepét. PHENJAN Tegnap megnyílt a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság Legfelsőbb Népi Gyű­lésének (parlament) — új összetételű — első üléssza­ka, amelyen ismét Kim ír Szent, a Koreai Munkapárt KB főtitkárát választották a köztársaság elnökévé. PÁRIZS Egy párizsi kórházban hét­főn rákban elhunyt Andrej Tarkovszkij szovjet filmren­dező, korunk jelentős film­művésze, a szovjet „új hul­lám” neves képviselője, aki­nek alkotásai hosszú ideig viták középpontjában álltak. 54 éves volt. Két éve Nyuga­ton dolgozott. HANOI A szocialista megújulást szolgáló konkrét döntések meghozatala után tegnap Hanoiban befejeződött a vi­etnami nemzetgyűlés ülés­szaka. Zárszavában Nguyen Huu Tho, a testület elnöke felszólította az ország dolgo­zóit: indítsanak széles körű mozgalmat a Vietnami Kom­munista Párt legutóbbi kongresszusán hozott hatá­rozatok megvalósításáért. Az együttműködés fejlesztéséről Gorbacsov és Cunhal megbeszélései A nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalmon be­lüli együttműködés fejleszté­sének lehetőségeit vitatta meg egyebek között a tegnap Moszkvában folytatott kétol­dalú megbeszélésen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára és Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. Rámutattak, hogy a jelenlegi, történelmi for­dulópontot jelentő időszak­ban a kommunisták együtt­működésében új, a kor szel­lemének megfelelő formákra van szükség. A két főtitkár részletekbe menően megvitatta a jelenle­gi nemzetközi helyzet leg­fontosabb problémáit. A megtárgyalt kérdések mind­egyikében megmutatkozott az SZKP és a PKP nézetei­nek azonossága és a teljes kölcsönös megértés. Fegvverszállitási botrány Újabb fejlemények Leállította az amerikai igazságügyminisztérium egy floridai vádesküdtszék eljá­rását. A vádesküatszéknek azt kellett volna eldöntenie, bűnös-e Robert Owen, aki korábban a szenátus repub­likánus pártcsoportjának munkatársa volt, titkos fegy­vercsempészésben. A fegy­verüzlet kivizsgálása már korábban megindult s kide­rült, hogy egy titkos szerve­zet mintegy hat tonnányi fegyvert, köztük ágyjúkat, kézifegyvereket, lőszert akart kicsempészni az or­szágból a nicaraguai ellen­forradalmárok egy Costa Ri­ca területén állomásozó cso­portjának. Az ügyben, kihallgatott ta­núk egyöntetűen bevallot­ták, hogy a fegyvereket még tavaly márciusban csempész­ték ki az Egyesült Államok­ból, s az ezt megelőző tanács­kozásokon Owen is részt vett. Owen közeli kapcsolatban állott Oliver North alezre­dessel, a Fehér Ház volt nemzetbiztonsági munkatár­sával, aki állítólag a kont­rák titkos felfegyverzését irányította az Iránnak ugyancsak titokban teljesí­tett amerikai fegyvereladá­sok visszatartott hasznából. A minisztérium azzal az indokkal állította le a továb­bi vizsgálatot, hogy előbb el kell dönteni, nem kell-e az ügyet a közelmúltban kine­vezett független vizsgáló ügyész, Lawrence Walsh ha­táskörébe utalni. Walsh irá­nyítja a vizsgálatot North és a titkos fegyverüzletek ügyé­ben. A floridai vizsgálat során egyébként felmerült Tom Posey neve is. Posey egy olyan „magánjellegű” szer­vezet irányítója, amely a kontrák támogatására ala­kult s korábban állítólag fegyvereket is juttatott az ellenforradalmároknak. Egyiptomi—Jordánia! csúcstalálkozót tartottak a Jordániái Akabában. A képen: Mubarak egyiptomi elnök (fent balra) és Husszein Jordán uralkodó (Telefotó — KS) Tőkés világ -1986 Remények és A „remények és csalódások esz­tendejeként” írhatják be 1986-ot a világgazdaság évkönyveibe. Az óév elején szokás szerint megfogalma­zódtak a vágyak arról, hogy a tő­kés világban felpezsdül majd a gaz­dasági vérkeringés, kiszélesednek az értékesítési lehetőségek és új pia­cok nyílnák az adósságválságból ki­lábaló országokban. E várakozások azonban jórészt nem teljesültek, így az idén már csínján bánnak a kor­mányzatok a tervekkel az 1986. évi tapasztalatokból okulva. Nem a túlzott optimizmus miatt fogalmaztak meg nagyratörő célo­kat a fejlett tőkés országokban egy évvel ezelőtt. Minden reményre fel­jogosította a dollár folyamatos érték- vesztése, az olcsóbb olaj, kedvező kilátásokat sejtetett a hitelkamatok némi süllyedése. A vezető tőkés or­szágok gazdaságának szekere még­sem kapcsolt gyorsabb tempóra, mert a fizetési, a kereskedelmi, meg a költségvetési mérlegek egyensúly- hiánya gátolta az országok „növeke­désre orientált, szorosabb, együtt­működését”. Az idén 2,75 százalékos volt a fejlődés a tőkés világ vezető országaiban és ennyit jósolnak a nemzetközi szervezetek a jövőre is. Túlságosan lassú ez a teprpó ahhoz, hogy érezhetően mérséklődjék a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban szakad­csalódások tak el a leginkább egymástól a vá­gyak és a valóság: a Fehér Ház nö­vekedési jóslatában 4 százalék sze­repelt, az idén viszont a nemzeti termék várhatóan 2 százalékkal bő­vül. Kifulladt a fellendülés a máso­dik és a harmadik legerősebb or­szágban is: Japánban az 1974—75 évi recessziót emlegetik a mostani 2,5 százalékos növekedés és a har­minc éve nem tapasztalt munkanél­küliségi rekord kapcsán; az NSZK- ban idén mindössze 2,5 százalékos volt a növekedés és ennyi várható jövőre is. Nem adott lökést, sőt inkább fé­kezte a konjunktúrát a világkeres­kedelem, amely az 1985 évi 5 szá­zalék után csak 4 százalékkal bő­vül ez évben. Fokozódó /rivalizálás, megtorlásokkal való fenyegetés — ez jellemezte a számítógépalkatré­szek eladása ügyében Japán és az Egyesült Államok vitáját, vagy az USA és a Közös Piac összecsapását a gabonapiacok, a mezőgazdasági piacok megszerzéséért. Legalább „ kétszer annyi árunak kellene cseré­lődnie a nemzetközi áruforgalom­ban ahhoz, hogy bekövetkezzék az érezhető fellendülés — erre az éle­ződő kereskedelmi viták láttán egyetlen szakértő sem számít. Jö­vőre kezdetét veheti ugyan az újabb világkereskedelmi tárgyalási for­duló. A szolgáltatások, az agrárter­mények- forgalmát gátló akadályok leépítéséről tárgyalnak majd. Ered­mény ezektől azonban a legvérme- sebb remények szerint is majd csak évek múltán várható. — A gazdasági tervezők fantáziá­ját már évek óta gúzsba köti az, hogy nem tudnak mit kezdeni a 170 milliárd dolláros amerikai kereske­delmi deficittel. A kongresszusban Reagan elnök demokrata párti ellen­lábasai nyertek tért az idén, így az elnök egyre kevésbé képes ellenáll­ni a kereskedelmi védelmet és retor­ziókat követelő erőkkel szemben. A harc legnagyobb vesztesei a fejlődő világ országai, számukra ugyanis létkérdés, hogy fejlődésük meghaladja a legkevesebb 3 száza­lékot. A piacok nem nyíltak meg előt­tük az idén sem, termékeik nem váltak keresettebbekké, így az idén — és várhatóan jövőre is — a fejlő­dés a „harmadik világban” elmarad a minimálisnak tartott ütem mögött. Három százalék alatt egészében romlik a fejlődő világban az élet- színvonal és automatikusan is nö­vekednek az 1000 milliárd dolláros határt súroló összadósság terhei. A, világ országai eddig nem talál­ták meg a bölcsek kövét, csak a megszokott gyógymóddal kezelték a tartozásokat. Ezekkel ugyan a válságokon átmenetileg átjuttatták a „betegeket”, de tartós jobbulást nem garantáltak számukra. A kor­mányok és a pénzügyi intézmények összefogásával mintegy 20 milliár­dos pótlólagos tőkéhez juthatnak a leginkább rászorulók, de a romló tendenciát ezzel sem lehet megállí­tani. A fejlődő országok látva a módszerek kilátástalanságát, egyre inkább megbarátkoznak a radikális megoldások gondolatával. Az egyik listavezető, a 107 milliárd dolláros adóssággal tartozó Brazília felvetet­te, hogy moratóriumot rendel el, a Fülöp-szigetek, Nigéria és Zaire pe­dig azt tudatta hitelezőivel, hogy csak később és új feltételekkel haj­landó eleget tenni a törlesztéseknek. Nem sok sikerrel kecsegtetnek ezek az egyoldalú kezdeményezések, minthogy nem hoz közelebb’ a vi­lággazdaság „globális" problémáinak megoldásához az sem, ha magára hagyják a konjunktúrát, az áru és a pénzpiacok automatikus válto­zásától remélik a dolgok jobbra fordulását. A vezető tőkés országok ugyan még tavaly elhatározták, hogy egyeztetik pénzpolitikájukat, — a kamatok, az árfolyamok mozgását azonban 1986-ban sem a világgaz­daság résztvevőinek közös érdeke, tudatos döntése határozta meg. Pénzügyi szakértők szerint a növe­kedésre irányuló pénzpolitika napja­inkban a kamatok egyeztetett mér­séklését feltételezné, de erre senki sem lát reményt. Hónapok óta tart a vita az Egyesült Államok Japán és az NSZK között, ki tegye meg a kezdő lépést az „összehangolt ak­ció” során, de valamennyien tarta­nak az infláció nekilendülésétől és a másik féltől várják a kezdeménye­zést. Márton János

Next

/
Oldalképek
Tartalom