Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-17 / 296. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 17. Tlazaalilyl mesterek ős hiányszakmák Cipőjavítás helyben Makrancos telefonok Valami mégsem alszik... Ha Tiszasülyön valaki a szolgáltatásokról érdeklődik, Makai János neve sűrűn szóbakerül. Ugyanis a mesz- sze környéken ismert, "sőt tisztelt kőműves szakmája mellé a mestervizsgát is megszerezte. Szerény, csöndes ember, most azonban mégis dohog. — Ha még legalább öt esztendővel kevesebbet számlálnék, biztosan nem lennék főfoglalkozást kisiparos. Most kaptam meg a jövő évi adóm, társadalom-biztosítási összegem, egyszóval mindent. Ez évi százezer forint. Keresek kétszer ennyit, és odafizetem a felét. Ez nem üzlet. — Pedig hírlik, sorbaáll- nak a munkájáért. — Eddig több mint száz házat építettem, és soknak a tetejét is kiszabtam. Megbecsülnek helyben, megkaptam a Társadalmi Munkáért elismerés arany fokozatát is, de mégis azt tapasztalom, hogy az újabb és újabb szorítások a falvakban megfojtják a kisipart, szóval a szolgáltatásokat. Tudnék többet is vállalni, de nem éri meg, annyi a fizetési kötelezettség. .. Kevós kisiparos Valami lehet a megállapításban, mert például ezen a településen ennyire kevés főhivatású kisiparos régen dolgozott a szolgáltatásban. Mindössze hatan vannak; akad köztük fakitermelő, női szabó, szekérfuvarozó, kőműves és női fodrász. A dolog érdekessége az, hogy az utóbbi szakmát hárman is végzik, de mivel mindegyik a szebbik nemhez tartozik: a férfiaknak még csak csino- sítgatják a tincseiket — de borotválni? Bizony, ez főleg a járó- és mozgásképtelen öregeknél gond, akiknek — ha családjuk valamelyik tagja nem képezi át magát „házi fodrásszá” — nincsen ember, aki megszabadítaná őket a szakálltól. Egyébként a település szolgáltató házzal is rendelkezik. Ebben található a takarékszövetkezet, a fodrász, illetve mindenki örömére egy lábbeli-reparáló, aki szövetkezeti dolgozó. Vígh Ignácnak hívják, nem ide valósi, hanem Jászladányból immár 23 éve naponta ingázik át, és orvosolja az egyre gyengébb minőségű cipőket, csizmákat, de a táskák, motornyergek, és az autós ponyvák sem fognak ki rajta. A faluban további három nyugdíjas kisiparos — géplakatos, szekérfuvarozó — is akad, illetve kívülük még hatan, szaknyelven fogalmazva, munkaviszony mellett, munkaidő után állnak az itteniek rendelkezésére, főként hétvégeken. Nincs viszont egyetlen rádió- és televízió szerelő sem. A szolnoki Gelka helyi A tizen- és huszonévesek a szolgáltatások közül a szórakozás hiányát említették legtöbbször. Kifogásolták: nincs olyan hely a faluban, ahol néhány kellemes órát el lehetne tölteni, noha akad presszó, meg étterem is. Igaz, az utóbbi csak a nevében az, mert benne enni legfeljebb „folyékony kenyeret”, és nem főtt ételt lehet. Azután a valamikori kultúr- ház is hiányzik, amelyet miután életveszélyessé nyilvánítottak, lebontottak. Igaz, épül már az iskola szomszédságában az általános művelődési központ, ahol a kisebb helyiségeken kívül lesz egy nagyobb is, amelyet tornateremnek éppúgy használhatnak mint mozinak, esetleg bálok, tanácskozások céljára. A falak már állnak, és ha minden a terv szerint alakul, jövőre ez a nagyobb helyiség elkészül, a többi pedig majd úgy, ahogyan a tanács pénze futja... Az idősebbek viszont mást, mégpedig két dolgot hiányolnak. Az egyik egy olyan daráló, ahová szombaton vagy vasárnap is elvihetnék a terményt őrölni. Így azután vagy a szomszéd faluba szállítja az illető a gabonát, vagy vesz egy darálót, ami nem olcsó mulatság. A másik a telefonhelyzet. Ez ellen rengeteg a panasz a Elmenőfélben a tiszasülyi szolgáltatóház körül egy rózsás kedvű atyafi kereste a nagykabátja gomját és az egyensúlyt. Amikor megtudta, hogy újságíró vagyok, rám lehelt vagy hét mali- gánfokot, és panaszkodott: — Azt is írja.., írja meg felvevőhelyét Nagy Istvánék mutatós, Ságvári úti lakásán találom. — A mesterek hetente kétszer jönnek az itt élők elromlott televízióiért, mosógépeiért, centrifugáiért, porszívóiért, magnóiért. — Mennyit kell várniuk? — Ha a tévének kevés a hibája, sokszor itt, helyben megcsinálják. Amikor nagyobb a baj, általában egy hét múlva hozzák. — Mindig? — Általában... tanácsi kirendeltségen, meg másutt is. Dr. Molnár And- rásné, a körzeti orvos felesége példákat sorol. — Volt olyan eset, amikor sürgősen kellett mentőt hívnunk délután négy óra után, de egy ízben egy, máskor pedig két órát kellett várnunk arra, hogy beszélhessünk. Elhiheti, mi is mennyire várjuk az új szolnoki központ átadását. — Ez sűrűn előfordul? — Szerencsére nem, csak éppen azt nem lehet soha tudni, mikor adódik rá példa. Vajon mit mond minderről a Kőtelki Nagyközségi Közös Tanács vb-titkára, Bozsóné dr. Pravda Erzsébet? — A telefonmizéria nem lep meg, erről nekem is az a véleményem, hogy valóban tarthatatlan... Olykor alig bírjuk felhívni a társközségeket. — Es a daráló? — Ez újdonság, mert eddig ennyire élesen nem vetődött fel. Igaz, most kezdődnek az újabb tanácstagi beszámolók. Utána nézünk a dolognak, és ha valóban ennyire hiányzik, megpróbálunk valamilyen megoldást találni. a szol... szolgál... szolgáltatásról, hogy a kocsmában nem jó a pálinka. Vizezik — nyögte ki, miközben imbolygóit akár a búgócsiga. Egy bizonyos: ő már tényleg elázott. De hogy a víz lenne az oka.. ? D. Szabó Miklós Az alkoholizmus ellen Társadalmi bázis Országszerte szélesedik az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bázisa. A napokban az alkoholizmus elleni középtávú program megvalósításának elemzésekor az illetékesek megállapították: az utóbbi két évben több mint 60 szeszmentes ifjúsági szabadidő központ és szórakozóhely létesült az országban. Megalakult az ifjúsági alkoholmentes klubmozgalom és az alkoholizmus elleni ifjúsági egyesület. A gyógyuló alkoholbetegek klubjainak száma megkétszereződött, a 140 klubnak ötezer tagja van. Megalakulóban van az alkoholizmus és más káros szenvedélyek elleni józansági egyesület. Az alkoholfogyasztás csökkentésére módosították a kereskedelem és a vendéglátó ipar érdekeltségi rendszerét. ■ A minisztériumok, országos főhatóságok, társadalmi szervezetek középtávú szakmai programokat, intézkedési terveket dolgoztak ki az alkoholizmus elleni országos program megvalósítására. Az országban ezideig mintegy 300 városi, községi és 900 munkahelyi alkoholizmus elleni bizottság támogatja az egészséget károsító szenvedély megelőzését illetve leküzdését. Az új oktatási- és tantervek, tankönyvek, közművelődési programok, csakúgy mint az egészségnevelő rendezvények, kiadványok az egészséges életmód kialakítását segítik elő. Az egészségügyi szolgálatok a Vöröskeresztes aktivisták, társadalmi szervek közreműködésével igyekeznek felderíteni és gyógyítani, gondozni az ital rabjait. Több kórház alkohol osztálya mellett munkaterápiás részlegeket, nappali és éjszakai szanatóriumot, foglalkoztatókat létesítenek. Az állami vállalatok és szövetkezetek több mint három százalékkal csökkentették az égetett szeszesital termelését és forgalmazását, ugyanakkor az eddigieknél 7—9 százalékkal több alacsonyabb alkoholfokú bort és sört forgalmaznak, 40 százalékkal több alkohol- mentes üdítőitalt termelnek és értékesítenek. A Jász Múzeum közelében egy régi kis ház bejáratánál még ma is ott függ a tábla, amely hirdeti, hogy dr. Sipos Gyula fogszakorvos mikor rendel. Az udvar elhanyagolt, a folyosó kövezete repedezett, a doktor ódivatú bútorok között fogad. Nem vár már beteget, a táblát is csak azért nem veszi le, mert annak idején jól odaerősítették. Dolgozott eleget, 60 év alatt rengeteg rossz fogat betömött, megmentett, mostmár dolgozzanak a fiatalok. Ha betér egy régi páciens, mint a minap is, azért nem utasítja vissza a segítséget. A rádiót, tévét ugyan hangosabbra csavarja kissé, de a szeme, a régi, s a keze is biztos. Megbirkózik a foghúzással is, mert ahhoz nem annyira erő mint ügyesség kell. Kilencven éve ugyanabban a házban látta meg a napvilágot, végig küzdötte a 14-es háborút és hatvan éve már annak is, hogy a diplomáját megszerezte. Abony- ban dolgozott hosszú ideig, onnan deportálták a háború végén. Azon kevesek közé tartozik, akik megjárták Auswitzot. A szöges drótok között, a zsúfolt barakban, ahol csak ülve tudtak aludni, a baljóslatúan füstölgő kémény közelében szerzett élmény még ma is elevenen él benne. Erdőirtás, földmunka, majd halálos betegség következett akkor, amikor az emberélet egyébként se sokat ért. Mégis hazakerült, Jászberénybe, de a ház üresen várta és a családja nem is tért vissza többet. Hét éve, hogy egyedül maTól van Alusznak a fák, gyökérkarjaikkal átölelve a földet, alusznak a cserjék, a rügyek, bábbölcsőjükben a lepkék s a bogarak a vén fák kérgei alatt. Ám valami mégsem alszik... Hiszen amint a hósza- kállú december csizmái kop- pannak ablakaink alatt, mintegy varázsütésre felébred bennünk a szeretet. Közeledik az esztendő vége, jön a karácsony. Ünnepi fény ragyog körülöttünk, s földerengenek emlékeink: a hajdani szereteflakomák, a kántálás, nagyanyám szalmahintése és a nagyapám faragta míves, kedves játékok. Fény rebeg, illik hát „tükörbe nézni”, s kimondani mit is érzünk, mit is gondolunk magunkról, dolgainkról valójában. Hiszen ha „komputer varázsú” világunkban nem kerülünk — legalább az ünnepeken — igazán közel egymáshoz, akkor lehet-e még érvénnyel kimondható szavunk? És gyarapodhatunk-e értékben, emberségben egyáltalán? Megannyi megválaszolandó kérdés. Pedig egyetlen életünk van, s ellobbanásá- ig maréknyi az öröm. Boldogságos vágyainkhoz akkor mi is szükségeltetik? Leginkább az, hogy a szere- teten ne szakadjon át a csüggedés, hogy mindegyikünk magáénak érezve hazát, nemzetet, családot — munkálkodjon. Talán ezért is jó az ünnep. Hiszen most, hogy elérkezik a karácsony, bensőséges melegséggel gondolunk mindazokra, akik valamit is jelentenek nekünk. Ilyenkor talán még azoknak is megenyhül a tekintetük, akik az év többi napján csak magukra gondolnak. Mert sajnos akadnak még ilyenek is szép számmal közöttünk. Mintha a jóság lavinája indulna meg karácsony táradt az emlékeivel, mert a társa segítője is meghalt. Azóta a házi szociális gondozó nyitja rá legsűrűbben az ajtót. A közeli étteremben ebédel, a reggelit és a vacsorát maga készíti el. Újságot, szaklapokat olvas, követi a szakma fejlődését, rendszeres résztvevője a fogorvoskongresszusoknak. Az elmúlt hetekben rendezett legutóbbi tanácskozáson, Gödöllőn előadást is tartott, és természetesen készül a jövő évire is. Az új anyagok, korszerű műszerek jelentik a változást a fogászatban, de a fúrás, tömés, húzás ugyanaz, mint 6 évtizede. Mint az egészségügyi dolgozók szak- szervezetének járási vezetője, az ötvenes évek első felében sokat tett a rendelőintézet, az iskolafogászat megszervezéséért. A bekeretezett emléklapok, dicséretek őrzik a gyógyításban, népnevelésben, a békekölcsönszervezésében végzett munkájának elismerését. Iskolákba, gyárakba, tanyákra járt előadásokat tartani, párttagokat szervezni, rendelt az sztk- ban, óvta az iskolások fogait és fogadta otthon a betegeket. Tíz éve, hogy megkapta az aranydiplomát- és már kezében az újabb, a 60 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elismeréséül kiállított gyémántoklevél. Szép ünnepséget rendeztek az egyetemen november végén. A Nagyvárad téri épület zsúfolásig megtelt nagytermében azonban több volt a vendég, mint az öreg diák. — lukácsi — ján, hogy ne legyen senki, aki ne érezné a szeretet melegét; hogy ne legyen arc, amelyikről hiányzik egy röpke mosoly, s ne legyen szempár, amelyikben az örömnek fénye fel ne csillanjon. Ilyenkor megmozdulnak a munkahelyi kollektívák is, hogy letöröljenek egy-egy felhőt a családot nélkülöző csöppségek homlokáról. S hogy ezek nemcsak üres szavak, bizonyítja az is, hogy a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe az ünnep előtti napokban gyakrabban kopogtat a postás a vállalatok, üzemek szocialista brigádjainak ajándékaival, hogy a karácsonyfa alól minden apróságnak jusson egy-egy játék, könyv vagy édesség. . Csodálatos a szeretetnek ez az ezer fonalból szőtt munkája, ami mintegy csillogó háló borul rá szinte az egész országra, eljutva a legtávolabbi otthonokig. Hamarosan kigyulladnak majd a szeretet gyertyái, s mindegyik családba jut egy fa, egy zöld ág, amely alatt ösz- szegyűlik a család. Ám a karácsony gyorsan tovaszáll. S milyen jó lenne, ha az ünnep napjait megszépítő örömünket nem homá- lyosítaná el az idő. Ehhez viszont a jövőt hosszú távon tudatosan vállaló, alakító, jóakaratú és tisztességes emberek közösségére van szükség, hiszen elsősorban rájuk építhetünk. 8 ha az ünnepi este áthajol majd az éjszakába, és a kis gyertyácskák már ellobbantak, a karácsonyi fenyő nehéz illatával átitatott levegőjű szobában, szeretteink mellett, jó lenne ha erre is gondolnánk. Mert a természet téli álomba merült, ám valami mégsem alszik... Nagy Tibor Párizsból Siklósra Hazahozzák Batthyány Kázmér hamvait Hazahozzák Párizsból Batthyány Kázmér hamvait. A reformkor és a szabadság- harc kiemelkedő jelentőségű politikusa, Kossuth külügyminisztere a Montmartre-i temetőben nyugszik. A kultuszát immár negyedszázada ápoló siklósi vár és múzeumbaráti kör arról értesült, hogy városrendezési okokból megszüntetik a temetőt, felszámolják a sírokat. Ezért az egyesület — Siklós város politikai és társadalmi szerveinek egyetértésével — kezdeményezte a nagy hazafi koporsójának kihantolását és hazaszállítását. A Batthyány-hamvak hazahozatalának és elhelyezésének megszervezésére bizottság alakult kedden Pécsett. A testület munkájában részt vesznek a Baranya megyei tanács és a siklósi városi tanács, a Hazafias Népfront, a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a megyei levéltár és könyvtár vezetői. A terv az, hogy jövőre — születésének 180. évfordulóján — már magyar földben pihenjen a hajdani száműzött. Hazahozott földi maradványait a siklósi vár gótikus kápolnájában helyezik örök nyugalomra. Nagy forgalmat bonyolított le a múlt héten és ezüstvasárnap Szolnokon a Képcsarnok Vállalat Aba-Novák terme is. A nagy választékban kapható iparművészeti tárgyakat részletre is lehet vásárolni, ezzel karácsony előtt nagyban megköny- nyítik az ajándékozást. (Fotó: N. Zs.) A fiataloknak épül Jobban is vizezhetnék Gyémántdiplomás fogorvos Hat évtized a pályán
