Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1986. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Minden ember nagy lehet 99 ■■■ Emlékkiállítás Brunszvik Teréz halálának 125. évfordulóján K i, _' .ÍK'XimJ <f* ÍJ'’ '■ <-Vjí«"M. ■■■»ttf «>»<"« , <y 4Ä /yL*..,:.:: »*» &■>(/****• .—*<«?■.« tfjjtif'.. fcftkrfiv&y ■ ** $*** . *.*:♦&/y*«r' ^ ..... "‘<í Ó fÚU. ’ ‘■* t*w »«-3b>rv «>'„ tiniéi*— •’*-4«—*y. ií-----—-A. ■ í.. .......^ «. . ..............*• • ••• '~s <-•• 'í.íw<vU í**»>*» i | v >V í, ., — »$>>W*« « }♦»>“• <-*“*• ■ V ,........ V /M-Ä—yXLvi -.-. •• ,<• i *-»• ‘ ’ ---- ?•• '* ó. *í/J* && fis/»»' . •% <#»... / A- 'v. wrft .-rí I }»-#- ' -.rfffi /« <«/■>.«• , *'*X»v, **•*?» . ■* ,., trossirjj. ft.~~ >».«* A»«----*Ä?Ek .....-Xí r'••­. _,--------- . -:.:. ‘ ' «■■ *<u~.­K őt oldal terjedelmes naplójából Iskola és közművelődés Brunszvik Teréz történel­mi méretű nőalak, akit nem Beethovenhez, a muzsikus zsenihez fűződő vélt vagy valódi kapcsolata tesz nagy- gyá, hanem az az életmű, amelyet ő maga alkotott. Most, halálának 125. év­fordulóján hazánkban elő­ször láthatók martonvásári emlékkiállításán ereklyéi, amelyeket múzeumok, könyvtárak, kép- és levéltá­rak küldtek e jeles alkalomra. Minden ékes szó­nál beszédesebben vallanak nagyságáról, gazdag szelle­miségéről és lelkületéről le­velei, naplói, emléktárgyai, szobra, arcképei. Vajon miért nincs még Martonvásáron állandó Brunszvik kiállítás? Miért csak Beethovennek emeltünk — szerény — múzeumhajlé­kot? Tudom, hogy a martonvá- sáriaknak nincs hőbb vágya, mint Teréznek is megadni a méltó emlékezést. Csak a tordasi Csupor Zoltán és a martonvásári Kovács György magángyűjtő erek­lyéiből is meg lehetne tölte­ni egy múzeumot. Koporsóját 125 évvel ez­előtt, akárcsak most, Mar- tonvásár népe vette körül. Akkor a szelíd, jóságos nőt gyászolták, aki betért egysze­rű hajlékukba, hogy szerete- tet, megértő szót, segítséget vigyen a rászorulóknak. Val­lotta: „Minden ember egy­formán nagy lehet... a pa­rasztember, a kocsis, a kony­halány és mindenki, aki hi­vatását teljesen betölti, olyan tiszteletreméltó, mint a király, aki trónján teljesíti kötelességét”. A hajdani jobbágyok, zsel­lérek utódai erre az alkalom­ra felújított, aranyozott ko­porsójánál helyezték el az emlékezés koszorúit, kicsik és nagyok tisztelegtek mau­zóleumánál. Itt már az óvo­dások is ismerik Brunszvik Teréz nevét. Tudják róla, hogy ő alapította e hazában az első kisgyermekeket óvó intézményeket, a martonvá- sárit is. A felnőttek azt is tudni vélik, hogy testvére, Ferenc gróf, fogcsikorgatva tett alapítványt, mivel nem értett egyet Teréz „ostoba, világboldogító rögeszméivel”. Hitvallása 1837-ben Genf-' ben jegyzett naplójából: „Szellemi törekvésem és ké­pességem a tanulásra, meg a tevékenységre, valamint Pestalozzi arra tettek hiva­tottá, hogy megváltsam a né­pet az elnyomástól, tompa­ságtól, szolgaságtól és tudat­lanságtól. Istentől rendelt hivatásommá lett, hogy se­gítsek a szegényeknek, keze­met nyújtsam minden sze­rencsétlennek és ez a hiva­tás egész lelkemet magával ragadja. Így példa gyanánt, pedagógusként boldogan és irigyelten élek és megosztom a keveset embertestvéreim­mel. Látom: szent küldeté­sem, hogy az igazságot és a boldogságot terjesszem, kü­lönösképpen azokban az osz­tályokban, amelyek díszei a hazának és amelyekre egy léha és felfuvalkodott arisz­tokrácia lenézéssel tekint... Teréz pedagógiai munkás­ságának gyakorlati alapjait a családban rakta le. Húgai gyermekeinek nevelése rend­kívül sok kínnal, de haszon­nal is járt. Legsikeresebb családi „vállalkozása” szel­lemi gyermeke, Teleki Blan­ka fejlődése volt. Övodaszervező tevékeny­sége közismert, de iskola- szervezőként is jegyzi nevét a neveléstörténet. Űjtípusú, a kor szükségleteit kifejező iskolák életrehívásáért küz­dött. Sürgette a nemesi és polgár nők művelődését. Pe­relt a nemesség leányainak nemzeti szellemű nevelésé­ért, bírálta a főrangú hölgyek hazafiatlanságát, idegen nyel­vét ésszokásait. Felismerte az anyák szerepét: „.Ha a süly- lyedt nevelést gyökeresen és a haza javára reformálni akarjuk, az anyák neménél kell kezdenünk...” „Másokat rábírni a jóra példa és tett által — ez volt életem célja” vallotta. Em­lékiratában ez áll: „A töme­geké lesz erőm időm, s a jö­vő nemzedéké szeretetem”. Teréz gazdag hagyatéká­ban számomra legkedvesebb két üzenete. Az egyik: nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki sokat ad. A má­sik: a szeretet cselekvő tö­rődés annak az életével és fejlődésével, akit szeretünk. Z. E. Nőfelelősök látogatása a Killiánon Tegnap délelőtt látogatást tettek a Killián György Re­pülő Műszaki Főiskolán a megyeszékhely nagyüzemei­nek és társadalmi szerveze­teinek nőfelelősei. A vendé­geket Bede László ezredes, politikai osztályvezető kö­szöntötte, majd Zsemberi István mérnök vezérőrnagy, főiskolaparancsnok tartott tájékoztatót az intézményben folyó oktató-nevelőmunká­ról. A főiskola életét bemu­tató videofilm megtekintése után rövid eszmecserére ke­rült sor, melynek középpont­jában az itt dolgozó nők munkakörülményei és az 1987-ben induló 10. sz. Hon­véd Katonai Kollégium indí­tásának feltételei álltak. A vendégek ezt követően meg­tekintették a főiskola kikép­zési-művelődési bázisait, és a repülőtechnikai múzeumot. Nép­szabadság­sorozat A Hírlapkiadó Vállalat gondozásában, a Népsza­badság különkiadványaként „A tények válaszolnak, 1956—1986” címmel megje­lent a lapban 1986. október 16. és november 10-e között közölt, a 30 év fejlődését fel­ölelő dokumentumsorozat bővített kiadása. A 64 olda­las kiadvány az újságárusok­nál kapható. II művelődési központban érdekesnek ígér­kező program lesz. Országos, sőt nemzetközi hírű előadót várnak, aki a családi életre nevelés kérdéseiről tart elő­adást, utána kötetlen formá­ban válaszol az érdeklődők kérdéseire. A neves pszicho­lógus, pszichiáter tudomá­nyos igényű gondolatait, elemzéseit a tizenéveseknek szánják. Ezért jóval a terve­zett előadás előtt beindul a propagandagépezet: a város legforgalmasabb helyein megjelennek a programot hirdető táblák, az iskolák postán is megkapják a meg­hívó leveleket. Az alapos elő­készítés ellenére egy nappal az előadás előtt még nincs érdeklődő. A szervezéssel megbízott népművelő — a kudarc megelőzése érdeké­ben — reggel felkerekedik, hogy személyesen vigye el a még elérhető iskolákhoz a hírt, és a jelképes árat tar­talmazó jegyeket. Az iskola és a művelődési ház most már közös erőfeszítése elle­nére az előadáson mindössze tízen-tizenöten ülnek a szé­keken, ennyien hallgatják azt, amit minden tizenéves­nek tudnia kellene. A fenti eset kitalált törté­net. Lényegét azonban a va­lóságból lestük el. Példánk­nak nem az a célja, hogy a miértre választ kereső józan érvelés helyett indulatokat váltson ki. Csupán gondolko­dásra késztet: vajon az ifjú­ság oktatásának, nevelésének közös — az egész társadal­mat érintő — feladatából mi­lyen részt vállalnak vagy vállalhatnak a művelődési otthonok, tovább bővítve a kört; a közművelődés intéz­ményei; s hogy együttműkö­désük e tevékenység alapbá­zisaival, az iskolákkal ma mennyiben még tartalmaz ellentmondásokat: esetleges kapcsolatfelvételeket, a köl­csönös igények figyelembe nem vételét vagy kampány­szerűséget. Szolnok megyében ebben az évben többféle fórumon meg­vitatták már a helyi közmű­velődési intézmények és az iskolák kapcsolatait. Ezek az elemzések — többek között — a tanácsok illetékes szervei elé kerültek. Az együttműkö­dés átfogó helyzetének képét a megyei pártbizottság júli­us 2-i. a/ közművelődés idő­szerű kérdéseivel foglalkozó ülése után, az októberben megrendezett köznevelési ak­tíva adta meg, amelyben ön­álló szekcióülésen tekintették át a gondokat és az eredmé­nyeket. Ezeknek az eszme­cseréknek az volt a legna­gyobb erénye, hogy a nevelés egységes folyamatát vette alapul a tennivalók közös számbavételéhez. Indító példánkat cáfolja, hogy a művelődési otthonok, a múzeumok, a levéltár, a könyvtárak, a Szigligeti Szín­ház és a TIT tevékenységé­ben bőségesen vannak jól be­vált, eredményes formák az iskolákkal való együttműkö­désre. A különböző művésze­ti csoportok — táncegyütte­sek, zenekarok —, a szünidei gyermekprogramok szervezé­se, a rendhagyó irodalom­órák rendszere, az iskola­színház előadásai, a tanulók­nak szervezett filharmóniai koncertsorozatok, a diákott­honi ismeretterjesztés vagy a számítástechnikai alapisme­retek elsajátításának támo­gatása a tartós, közös munka egy-egy fejlettebb formáját jelenti. A különböző iskola- fokozatokat tekintve az is igaz, hogy az együttműködés az oktatási rendszer egészét átszövi, még ha az előnyös vagy hátrányos helyzetben működő iskolák között a kü­lönbségek a kívántnál na­gyobbak is. Az olvasóvá ne­velés például már az óvodák­ban elkezdődik, s ez a gyer­mekkönyvtárakkal való szo­ros kapcsolatot feltételezi. A művelődési házak színvona­las gyerekprogramjainak nagy része is éppen a legki­sebbeknek szól. Az egyes ál­talános iskolákban bevezetett egésznapos oktatásban, ezen belül a tanulók szabadidős programjainak megszervezé­sében, a kiállítások, múzeu­mi órák, mozilátogatások összehangolásában is nagy szerepük van a könyvtáro­soknak, népművelőknek. A középiskolások általános és szakmai műveltségének fejlesztéséhez is sokféle esz­közzel hozzájárulnak a köz­művelődési intézmények. A művelődési házak alkotó kö­zösségeinek mintegy 65—70 százalékát a diákok részvéte­lével működtetik. Ugrássze­rűen nőtt az érdeklődés a számítástechnikai szakkörök, a videoszolgáltatások iránt. A rendszeres színházba járók között nagy számban vannak a megye középiskolásai, első­sorban a gimnazisták. Az együttműködést persze negatív jelenségek, feszültsé­gek is jellemzik. A képzőmű­vészeti tárlatojc látogatóinak csak 40 százaléka diák, keve­sen vesznek részt honisme­reti táborokban, csökkent a pályamunkát író tanulók száma is. A moziüzemi vál­lalat kihelyezett vetítései mellett — ahol lehetőség van az elemző, értékelő beszélge­tésekre is — az egyéni mozi­látogatások inkább az ala­csonyabb művészi színvona­lú, tartalmilag vitatható fil­mekhez kötődnek. Csökken az érdeklődés a nyelvtanfo­lyamok iránt, visszaesett a színjátszókörök száma, ezzel együtt az amatőr diákszín­játszás színvonala is. A példák és ellenpéldák so­ra tovább bővíthető. Mindez arra késztette az illetékese­ket, az oktató-nevelő munka egészét vagy valamely konk­rét területét magáénak valló intézményeket, szervezete­ket, hogy azt is átgondolják: milyen irányba, hogyan kell továbblépni a jövőben az ok­tatás és a közművelődés kap­csolatának javítása érdeké­ben. Ügy tűnik, az egyes te­rületeken a magas színvona­lú együttműködés mellett — amelyet szervezeti és szem­léletbeli változások is elő­idéztek — a gondok megol­dása a nevelési rendszer egé­szének még pontosabb össze­hangolását igényli. Ehhez a két intézményrendszernek jobban meg kell ismernie egymás munkáját, ennek el­térő sajátosságait, anélkül, hogy túlbecsülné a kapcsola­tokban rejlő lehetőségek bár­melyik elemét is. A kölcsönös igényeket tényszerűen fel kell tárni, pedagógiai szem­pontból szükséges elemezni az eddigi eredményeket. A le­hetőségek, a szándékok és a célok számbavételével nem­csak a közoktatási és közmű­velődési intézményeknek kell élniük, de nagyobb figyelmet kell erre fordítani a helyi és megyei tanácsi irányításban, a szakfelügyelet rendszeré­ben is. II megyei köznevelési aktíva beszámo­lójában így fogalmazták meg a közös tennivaló tanulsága­it: „Az ifjúság jövőjéért ér­zett felelősségtudat erősödé­se következtében kölcsönössé vált a kezdeményezés az is­kola és a nevelést segítő partnerek között. A művelő­déssel, az ember nevelésével foglalkozó szakemberek érde­keltsége több oldalú. A neve­lőmunka eredményessége vi­szont az egész társadalom nyeresége.” Könyvremekek Füreden A könyvkötészet múltja és jelene címmel nyílt reprezen­tatív kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban — Váci György kétszeres aranykoszorús mester, parlamenti könyvkötő munkáiból és a tulajdonában lévő kötészeti remekekből. A tárlatot január végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Képeinken néhány a különlegességek közül (Fotó: T. K. L.) CSONTTÁBLÁS KÖTÉSEK T /Vl! j " 4 [4 ß fémmel díszített diszkotesek Bálint Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom