Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
1986. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha szót kapnék ... Ketten a Szolnok megyeiek közül Ma kezdődik az országos űttörővezetői konferencia lkat alatt a Pegazus Történet egy elpuskázott lehetőségről Mi lesz veled Pegazus ? A kérdés jó másfél éve foglalkoztatja a Kunszentmárton és Vidéke Áfész vezetőit, dolgozóit. Nos, ha a múltat, a jelent és a jövőt röviden akarnánk összefoglalni, azt mondhatnánk, hogy az említett áfész tiszaugi Pegazus fogadójának vitatott múltja és szomorú jelene meglehetősen bizonytalan jövőbe vezet. A viharvert épület ugyanis eladó, már jó másfél éve. Csakhogy manapság mintha nem szaladgálnának majdani fogadótulajdonosok potom másfél millióval a zsebükben. Ennyit ér .ugyanis a Pegazus, hiszen ennyire értékelték a hivatalos szakemberek, tehát ennyit szeretne érte kapni az áfész. Hogyan vezetett idáig a jónevű lovasfogadó sorsa? Nagy reményekkel A ’70-es évek második felében nagy reményt fűztek megnyitásához az áfésznál, hiszen ma is csupán ez az egyetlen „szállodájuk”. S a környezet, a fogadó fekvése, a tervezett lovasprogramok, valóban gyors népszerűséget ígértek. Mi jogosíthatott a reményekre? A tiszaugi hídnál, a fogadótól párszáz méterre ér véget a Középtiszai Tájvédelmi Körzet, a romantikus, vadregényes ártéri erdő azonban nem. A folyó is tovább kanyarog, hívja, csalja a horgászokat, vadászokat, csónokázókat, kirándulókat. Vagy csak csalná? Igazat kellene adnunk a kétkedőknek? Hát igen. Mert az ártéri erdő csak „s^únyogos”, s még egy sebtében kialakított szalonnasütőhely vagy bográcsállvány sincs csak a bürokrácia útvesztőit végigjárva juthat napi horgászjegyhez a kiránduló. És nincs egy tisztességes kikötő vagy legalább stég, amelyhez járművét pányvázhatná a motorcsónakkal vizen érkező. A gépkocsival érkezőket leszámítva ugyancsak kihasználatlan lehetőség marad a Pegazusban szobát bérlő, vékonypénzű turistáknak a környék olyan — autóbusz- szal szinte percek alatt elérhető — nevezetessége, mint Cserkeszőlő gyógyvize vagy Tőserdő. Pedig ha a Pegazus ezekkel is számol, ha netán még egy-egy szalonnasütést követő borkóstolót is beleilleszt programajánlatába, talán sűrűbben megforduló vendégek lehettek volna — ha csak két-három napra is — a munkahelyi kollektívák, baráti közösségek, családok, s gyakrabban szerepelhetett volna kisebb létszámú szak- szervezeti vagy KISZ-es kirándulások céljaként a Ti- szaug. Csakhogy az áfész, s aztán a bérlő másként képzelte az idegenforgalmat. Ló kell, a lovász és a turista azonban csak akkor igazi, ha külföldről, leginkább nyugatról jön. Nem is indult rosszul az ilyesfajta üzlet, a Pegazus-TourSsal kötött együttműködés. Ám legyünk őszinték; az emeleti nyolc ágyas szoba szűknek is, kevésnek is bizonyult, ráadásul csak erős megszorítással elégítette ki a nyugati fluristák igényeit. Nemcsak bővíteni kellett volna a szobák számát, hanem jócskán emelni kellett volna a vendégfogadás színvonalát — ha kitartanak eredeti elképzelésük mellett. Igenám, de ezt már nem futotta az áfész pénztárcája. déglátóiparba nem gazdaságos beinvesztálni!” Tehát előbb körlevélben ajánlották fel a Pegazust a szóba jö- hetőknek; idegenforgalmi hivataloknak, utazási irodáknak, jól prosperáló szövetkezeteknek, aztán /újságokban is eladásra hirdették. A néhány érdeklődő hamar odébbállt. Mindössze egy fővárosi vállalkozó bizonyult szívósabbnak, aki az előzetes megállapodás, az amolyan adásvételi szerződés-tervezet nyomatékéül 110 ezer forint foglalót hagyott az áfésznál, és ígérte, hogy augusztus végéig rendezi a számlát, kifizeti a teljes vételárat, azaz a másfél milliót. Nagy volt az öröm, jócskán akadt helye annak a másfél milliónak az áfész vidéki üzlethálózaté-' ban. A vevő el is kérte a kulcsokat, hamarosan meg akarta kezdeni a fölújítást, az építkezést. Csakhogy számításai nem jöttek be, nem tudott pénzt szerezni. Kiderült, hogy csak egy ajánlkozó a lehetséges vásárlók közül, de nem az igazi. Mivel a nyár ezzel el is telt, a fogadó vagy annaki csupán étterem — része is zárva maradt, úgyhogy jelentős bevételtől maradt el az áfész, s most pereskedni kénytelen vevőjelöltjével is, aki visszaköveteli a foglalót. A biztonság kedvéért manapság kettős lakat őrzi az elhagyatott, jobb sorsra érdemes létesítményt. •» Egri Sándor Ma kezdi meg munkáját Salgótarjánban az úttörővezetők IX. országos konferenciája. A kétnapos tanácskozáson résztvevő közel ötszáz küldött a százegyezer-hétszázhu- szonhárom úttörővezetőt, a több mint egymillió úttörőt, kisdobost, s a mozgalom csaknem 130 ezer pártoló tagját képviseli. Az értekezleten elemzik az eltelt három év munkáját, határozatot hoznak a további feladatokról, s döntenek az úttörőmozgalom tartalmát, formáját megújító szervezeti és működési szabályzatról. végezte a marxista középiskolát, egyetemet. Jelenleg a Karcagi Május 1. Termelőszövetkezet pénztárosa, KISZ-titkára, a városi úttörőelnökség területi instruktora. Az utóbbi néhány évben, mióta KISZ-titkár, a tsz ifjúsági szervezete elA konferenciára a megyei értekezleten megválasztott tizenkilenc úttörővezetőből álló küldöttség utazott Salgótarjánba szűkebb hazánkból. Hogyan értékelik az előző országos tanácskozás határozatainak megvalósítását? Mit várnak a IX. konferenciától? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk két Szolnok megyei küldöttel. Görömbei Zoltán 1984 óta Törökszentmiklós városi úttörőelnöke. Fiatalon lett vezető, hiszen 1980-ban végzett a sárospataki tanítóképzőben. Friss diplomásként az északi országhatárhoz közeli falvakban tanított, majd 1983-ban az Alfölddel cserélte fel hegyes-völgyes szülőföldjét. A Törökszentmiklósi Hunyadi Üti Általános Iskolában megbízott csapat- vezetőként dolgozott, majd másfél évre rá úttörőelnökké választották. A városban és a környék községeiben csaknem hatezer kisdobos, illetve úttörő mozgalmi munkáját háromszáznegyvenhat úttörővezető — közülük száztizenkét ifjúsági vezető — irányítja. Erről a munkáról s az érdekvédelemről beszélt felszólalásában Görömbei Zoltán a megyei értekezleten, s ha szót kapna az országos konferencián, ott is a gyerekek érdekvédelméről, a mozgalom demokráciájáról mondana véleményt. Tapasztalatai szerint az előző konferencia óta sokat javult az úttörőcsapatokban a demokrácia. Egyre több közösségben kapnak lehetőséget, teret a döntések meghozatalában a diákok. Sajnos azonban még mindig nem eleget. Az országos értekezlettől éppen ezért azt várja, hogy hangsúlyozottabban állást foglal az úttörők, kisdobosok jogai mellett, hogy olyan legyen a mozgalom, amilyennek a gyerekek szeretnék, s megvalósulhassanak elképzeléseik. Görömbei Zoltán kicsit nosztalgikusan emlékezik egykori úttörő életére, a sok-sok kirándulásra, a túrákra. „Valahogyan több időnk volt a mozgalmi munkára, mint a mostani diákoknak — véli. Nem volt ennyi délutáni óra, elfoglaltság.” Bizonyára a gyerekkori élmények hatására tekinti szívügyének a táborozást, a túrázást, s szeretné, ha most is minél több kisdobos, úttörő élete válna színesebbé, gazdagabbá a közös kirándulásokkal, s ezáltal persze egészségesebbé is. A gyermekkori úttörőélmények meghatározóak voltak Kálmán Imréné életének alakulásában is. Noha nyolcadikos korában megkapta a Kiváló Úttörő címet, gimnazistaként pedig ifjúsági vezetőként tevékenykedett, csak most nyílt számára lehetőség, hogy részt vegyen az országos konferencián. Méghozzá szülőként, úttörő- vezetőként s pártoló tagként is. A fiatalos, csupa életvidám asszonyról szinte el sem hiszi az ember, hogy kétgyermekes anya, s nagyobbik lánya már gimnazista. Mint mondja, nagyon korán, 18 évesen ment férjhez. Azóta persze szinte egyfolytában tanult, még amikor gyesen volt is, iskolába járt. Megszerezte a gyors- és gépíró képesítést, majd elnyerte többek között a KISZ KB Vándorzászlaját, a Kiváló KISZ-Szervezet címet, a város gyermekintézményeinek nyújtott támogatásért pedig a Társadalmi Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Munkatársai szerint fáradhatatlan, örökké kitalál valamit, szervez. Hol kirándulást, hol vetélkedőt, színházlátogatást, sportversenyt, vagy családi napot. „Én nem tudok otthon ülni, nekem a mozgalmi munka az életem nélkülözhetetlen eleme — jegyzi meg magyarázatképpen —, s szerencsém is van. mert olyan vezetőink vannak, akik hagynak bennünket dolgozni, és támogatják munkánkat.” Az országos konferencián elsősorban mégis a szülőket képviseli majd. S ha szct kapna, a családnak a gyerekek mozgalmi életében játszott felelősségére hívná fel a figyelmet. Idézhetne példákat a saját életéből is. Szinte hihetetlen, de a sok társadalmi, mozgalmi munka, elfoglaltság mellett mindennap jut ideje arra is. hogy kikérdezze a gyerekektől a leckét, beszélgessen velük. A legjobban persze alighanem saját életének, munkájának példájával neveli, formálja környezetét. T. G. Computerworld-Számítástechnika januártól kéthetenként Megyei szakszervezeti aktiva Látszólag jól mentek a dolgok Maradt tehát vonzerőnek, az, amit a korábbi üzletvezető, a későbbi bérlő, Nagy Péter rátermettsége teremtett; mert igaz, hogy a Pe- gazus-Tourssal. megszűnt az együttműködés, mégis maradt a lovaglás, sőt bővült; a bátortalanabbaknak kocsi állt a rendelkezésére. A konyha kínálatából nem hiányoztak a tiszai halételek, a hátsó udvaron tyúkok káráltak, s a kedves vendég élőben, választhatta ki reggel, melyik házi szárnyast látná szívesen délben a tányérjában. Télidőben bizonyára nem fizetett rá a fogadó a disznótoros partikra, az meg egészen biztos, hogy a híres péntek-szombat esti diszkók messzeföldről vonzották a fiatalságot. Látszólag jól mentek hát a dolgok, aztán a rablógazdálkodás jelei 1984-ben komolyabban kezdtek megmutatkozni; Pegazus Péter — ahogy a bérlő fiatalembert a környéken ma is ismerik — egyre kisebb elszántsággal fizette a kialkudott bérleti díjat, azaz következetesen növelte az áfésszel szembeni adósságait — állítja az egyik fél. Hallgattassák hát meg a másik is! — hallom a mérleg két serpenyőjét egyensúlyba hozni kívánók hangját. Ide- ig-óráig türelemre kell intsem őket. Nagy Péter és az áfész anyagi nézeteltérése ugyanis a bíróságon folytatódott, a köztudomású, hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. Az ügyben még egyetlen ítélet sem született. A magyar sajtó írott szabályai pedig úgy rendelkeznek, hogy jogerős ítéletig vár-» junk az ügy tálalásával, nehogy rossz irányba — netán rossz értelemben — befolyásoljuk a bíróság munkáját, s ragadtassuk téves ítéletre a közvéleményt. Veszi, nem veszi? Szerencsére bennünket most nem is a per, hanem az épület sorsa érdekel. Nos, Nagy Péter tavaly szeptemberben adta vissza a boltot az áfésznak, s a szövetkezet egy lerobbant épületet kapott vissza. A felújítása durván - 2 milliót elvinne. De minek fölújítani? Az áfész szerint „a mai szabályozók mellett a venA dómról pedig egy szót sem A cím a decemberi Computerworld-Számítástecniká- ból való. s természetesen nem igaz. A kölni dómról és sok egyébről is szól a lap legújabb száma. A kölni dómnak ugyan nem sok köze van a komputerek világához, ám egy kiállítás a dómvárosban mégis alkalmat ad arra, hogy szó essen a csúcsokról, az impozáns méretekről. A kiállítás nevében (alig) különbözött a Budapest Sport- csarnokban nemrégiben megrendezett Orgtechniktől. de míg a kölni Orgatechniken közel kétezer kiállító több mint 200 ezer négyzetméteren mutatta be a legújabb számítógépeket, irodafelszerelési tárgyakat, szervezési eszközöket, addig a budapesti Orgtechniken százegy- néhány kiállító kétezer négyzetméteren teregette ki portékáit. A lap — talán tapintatból — éppen ezért nem a két hasonnevű kiállítást helyezi egymás mellé, hanem a tornyokat: a kölni dómot és az Eiffel tornyot. Az Orgatechniken kívül a párizsi SICOB-ról olvashatunk tudósítást, de Francia- országban született az ipari automatizálásról szóló beszámoló is. S ha már felmásztunk a toronyba, ereszkedjünk le a mélybe, látogassunk el egy bauxitbányába. Ezúttal nem is a kinyerhető alumínium, hanem egy melléktermék izgatta a CW-SZT munkatársait, Ajkán, a Torna patak völgyében és Üjpesten, egy kísérleti ilaboratórium- ban egyaránt a magyar „gallium-völgyet" keresték. S még egy „melléktermék”. Sokan vannak, akik — miután megismerkedtek a Dba- se III. adatbázis-kezelő rendszerrel — nem is ebbe, hanem egy olyan fordító- programba szerettek bele, amelyiknek csak formai köze van a Dbase-hez, a tartalmi tulajdonságokban messze felülmúlja azt. Erről a fordítóprogramról, a Clip- perről közöl kritikát az újság a Computerwörld kiadóhoz tartozó neves amerikai hetilap, az Infoworld nyomán. Ugyancsak számítógépalkalmazóknak szól az a cikk, amelyik a többmunkahelyes rendszerek kiválasztásához ad néhány jó tanácsot. Azok, akik még nem kötöttek közelebbi ismeretséget a számítógépekkel, bizonyára inkább azt a cikket olvassák el, amelyik egy autószervizben készült. Persze, ezúttal nem a szokásos bosszankodásokról, hanem a számítógép egy lehetséges alkalmazásáról Van szó. Talán ugyancsak a holnapi felhasználóknak szólnak a KSH-tól idézett előrejelzések; míg ma harmincegynéhány- ezer számítógép szolgálja a gazdálkodó szervezeteket, a tervidőszak végére másfél- száz-ezer fölé ugrik a gépek száma. A CW-SZT szerkesztői és kiadói bizonyára gondosan áttanulmányozták ezt az általuk közölt interjút, máskülönben mivel lenne magyarázható döntésük, hogy a jövőben már nem havilapként, hanem kéthetenként jelentetik meg lapjukat. Tegnap délelőtt Szolnokon, az SZMT székházában aktívaértekezletet tartottak, amelyen az MSZMP Központi Bizottsága, a megyei pártbizottság és a SZOT novemberi ülésein született határozatok végrehajtásából adódó szakszervezeti feladatokat beszélték meg. A tanácskozáson Fenyvesi József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára tartott előadást. Törökszentmlklóson Fórum nyugdíjasoknak A törökszentmiklósi művelődési központban december 16-án, kedden délután egy órától, a Pódium teremben fórumot tartanak a település idősebb lakóinak. A fórum vendégei lesz Váczi István, a városi párt- bizottság titkára és Kóródi Antalné városi tanácselnök. Mellettük a jelenlévők kérdéseire a városi főorvos, a KISZ a Vöröskereszt és a népfront városi bizottságának a titkára, valamint az OTP városi fiókjának a vezetője is igyekszik kimerítő válaszokat, feleleteket adni.
