Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

1986. NOVEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * 7 Igék az éjszakában Újabb adalékok Bányai Kornél költészetébem hogy Bá- Bányai Kornél a hadifogolytáborban. A forradalmi k6P jellegéből következően — korcso- lyázik! — feltételezzük, hogy 1920-ban, a krasznojarszki tábor felszabadítása után készült a felvétel Már elmúlt egy fél évszázada an­nak is, hogy a szol­noki temetőben pihen. Élete utol­só éveit Tiszaföld- vár—Homokon él­te, a szolnoki köz­kórházban halt meg 1934. augusz­tus 31-én. „Ifjúsága ke­nyeres társa” Féja Géza a nagy októ­beri szocialista forradalom költő­küldöttjének ne­vezi Bányai Kor­nélt. Válogatott versei — Magve­tő, 1967. Vasénekű testvéreim — bi­zonyítják Féja igazát, de alapos okunk van felté­telezni, nyai költészetéről, egy­általán a szibériai hadifogoly és in­ternacionalista mozgalomban betöltött szerepéről még min­dig keveset tudunk. Bányai Kornél hadiérett­ségivel a zsebében 1916 tava­szán került az oroszországi frontra, néhány hónappal ké­sőbb — még nincs 19 éves sem! — már hadifogoly. Bányai korai költészetéről megoszlanak a vélemények. Vannak fanyalgók, akik át­élésekkel, másolással „ille­tik" még az omszki hadifo­golytáborban írt verseit is. Kétségtelen, hogy az erősebb kortársköltők hatása érződik, de még 20 éves sincs 1916- ban, amikor az omszki hadi- fogolytábor lakója lett. Féja Gézának — hazatéré­se után — többször elismé­telte: mindig a levegőbelőtt a fronton, dehogy akart ő a „túloldalról” valakit is el­találni . .. Frontélmény, Féja Géza közvetítésével tudjuk ezt is, ő mondta el Tiszaföldváron 1970-ben a költő tisztelői előtt, majd leírta a Jászkun­ság az évi decemberi számá­ban: „---Egy éjszaka ková­csolást hallott az ellenfél ol­daláról. Egy folyó futott kö­zöttük, tudta, hogy hidat épí­tenek a hajnali támadáshoz. Hajnalban csakugyan megin­dult a támadás... tíz lépés­nyire Kornéltól verték főbe egyik katonáját... Kiloccsant az agyveleje; Kornélt annyi­ra megrázta ez a látvány, hogy megadást vezényelt. Megkérdeztem, hogy lőtt-e az ellenségre? Sose lőtt, il­letve nem célzott emberre. Ilyen tiszta ember volt — ennyire érzékeny lelkiisme­rettel ruházta fel a sors." Verssorok az emlékezetes front jelenetet követően: „Fa- őrház volt, az ó hegyek tövé­ben. / Félénken kopogtam az ablakon, / kértem az oroszt; hogy engedne nékem / egy zugot, hot, fejem lehajtha­tom. I A vers így folytatódik: Erdős Uralnak viharvert tö­vében ■/ alig értették beszé­dem felét — / mégis úgy vol­tunk együtt már mi négyen / mintha testrészek lettünk volna 'rég — / s most, hogy összehajtott végzetünk, a sorsunk, / amint egymásba folyt lassan szavunk — / éreztük: négyen egy bilincsét hordunk: / hazátlanok, sze­gény rabok vagyunk." (Rabok. Omszk, 1916.) A Kísértetek című versé­ben — szintén az omszki ha­difogolytáborban írta, de már 1917-ben — nyílt lelkesedés­sel üdvözli a forradalmat. 1918 őszén Omszkból Krasz- nojarszkba vitték, s néhány hónappal később született meg a Szibéria című verse, amelyet az irodalomesztéták az eddigi legegyénibb, leg­művészibb Bányai-versnek tartanak. Ebben a fogolytá­borban született az 1916— 1920-as versciklus címadó költeménye az Igék az éjsza­kában / ...és eljöttek az igék, melyek szeretettel dön­tik / új ragyogásba a világot! Részlet Bányai kiadatlan, Az orosz hadifogság kulturá­lis jelentősége című kézira­tából: „Az októberi forrada­lom, az orosz munkás és pa­raszttömegek heroikus felsza­badulása részben a hadifo­golytáborokat is felszabadí­totta és megnyitotta a tábo­rok kapuit. A kint dolgozó hadifoglyok ruhájáról leke­rültek a megbélyegző B. P. betűk (vojenno-plennij = hadifogoly) s a hadifogolytá­borokon belül önálló, lázas tevékenység veszi kezdetét." A krasznojarszki tábort 1920 januárjában szabadítot­ta fel a Vörös Hadsereg. Bányai Kornél ebben a tá­borban ért kommunistává. Nagy egyéniségek álltak mel­lette: Sugár Béla, Pogonyi Antal és Zalka Máté. Együtt szerkesztették Az ember cí­mű szépirodalmi lapot. Ennek sajnos, egyetlen számát sem láthattuk, pedig Féja Géza szerint egy példányt hazaho­zott belőle a költő, együtt ol­vasgatták Esztergom-tábor- ban, amikor közös munkahe­lyük volt. Hogy milyen is le­hetett Az Ember? Bányai naplójában — Fekete köny­vek — megmaradt az egyik lapszám terve. Valószínű, hogy maga Bányai volt kény­telen megsemmisíteni múltja édes darabját, hiszen igye­kezett mindent eltüntetni, el- konspirálni, ami kraszno­jarszki tevékenységét itthon — az ellenforradalmi Ma­V Az omszki hadifogolytábor, egy régi kiállítási épület. A köl­tő 1916 szeptember 13-án készítette a rajzot gyarországon — „bűnjelként” bizonyította volna! Hosszú évtizedekig jobbára csak a verselemzések és az emlékezések alapján tudtuk — nagyon hézagosán — Bá­nyai omszki, krasznojarszki és taskenti magatartását idézni. A fia, Bányai László értő gondozásában levő ha­gyatéka az előzőekből is kö­vetkezően nem őrizhette meg az utókor számára a költő „odakinti” forradalmi tevé­kenységének éppen legérté­kesebb dokumentumait. A Bányai kutatásban az el­múlt évben új szakasz nyí­lott, mégpedig Botka Ferenc Üzenetek Szibériából, (Hadi­fogság és irodalom 1914— 1921) című tanulmánykötete révén. A mai legteljesebb Bányai képet Botka Ferenc adja. A tanulmányból meg­tudhatjuk, hogy a Jaroslav Hasek, Sugár Béla és mások szerkesztette Roham című lapban — ez 1920—21-ben je­lent meg Irkutszkban és Krasznojarszkban — Bányai Kornélnak külön rovata volt, Szerdai levelek címmel. A lapból mindössze kilenc szám másolata maradt ránk, s köz­tük nyolcban Bányai vers, A keletkezése körülményei miatt sokat vitatott kötet címlapterve. Legújabb ku­tatások szerint csak itthon jelent meg, 1921-ben írás jelent meg, így a Május fiai, Vörös dal, Nekünk mind­egy, A szépség koldusai, A forradalom szépségeiről, öröm, Lázadjatok fel, A mun­ka hősei. „Csodálatosan szépek vagy­tok proletárok... amikor szét­rúgjátok magatokról a ho­mályt és megszabadítjátok jármából a mozgást” — írja A forradalom szépségeiről cí­mű publicisztikája első so­raiban. Megjelentek Bányai Kornél versei a krasznojarszki Vörös Újságban, de más szibériai lapokban is. Az utóéletük is érdekes és sokat mondó. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának magyar nyelvű lapjai, a komáromi Munkás­lap és a Kassai Munkás 1921 és 1923 között ugyancsak nyolc Homok — Bányai költő­neve — aláírású verset kö­zöltek. Az említett két új­ságban megjelent költemé­nyek, apróbb eltérésekkel azonosak a szibériai magyar lapokban publikált Bányai — Homok — költeményekkel. Botka Ferenc szerint a két csehszlovákiai lap szerkesz­tői a szibériai magyar újsá­gokból vették át a verseket, feltételezhetően maguk is ha­difoglyok, majd ihternaciona- listák voltak, s az újságokat hazahozták. De az is elkép­zelhető, hogy maga a Lévára hazatérő költő juttatta el eze­ket a verseit a kommunista lapokhoz. Bányai Kornél születésének jövőre lesz a kilencvenedik évfordulója. A hálás utókor megtisztelő és szép kötelessé­ge, hogy megemlékezzék a nagy októberi szocialista for­radalom költő-küldöttéről és a későbbi, az Alföld népé­nek nyomorúságáról oly messzehangzóan da'°ló költő­ről, a tanyák népének sira- tójáról. Tiszai Lajos Látogatóban az Oktatási Igazgatóságon A felnőttek politikai iskolája — Az Oktatási Igazgató­ságra legyen szíves! — mond­tam a szolgálatkészen felém forduló sofőrnek, miközben igyekeztem gyorsan elhelyez­kedni a taxiban, hogy még indulás előtt be tudjam kap­csolni .a biztonsági övét. De az autó mozdulatlan maradt, a vezető arca rezzenéstelen. Jobb ötletem támadt: — Az esti egyetemre! — de még ki sem mondtam, már tud­tam is, ez sem lesz jó; hisz Szolnokon nincs is egyetem. Hogy magyarázzam meg? — A pártiskolára, kérem! — jött az utolsó gondolat, de hogy merre menjünk, már el­maradt, mert mintegy varázs­ütésre felberregett a motor, a vezető fejbólintása jelezte: az úticél világos, rábízhatom magam a város minden zeg- zugát ismerő sofőrre. Az MSZMP Szolnok Me­gyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága — egy országos hálózat részeként — a me­gyében 1957 óta működő Mar­Pusztán számokban is mér­hető a kisugárzó hatás: Szol­nokon és ezenkívül a megye településein levő nyolc kihe­lyezett tagozaton ma is — mint minden évben — egy- kétezren tanulnak: a három­éves általános tagozaton, ahol az alapokkal ismerkednek meg, a szakosító és sokféle speciális tanfolyamon pedig a mélyebb ismereteket sajátít­ják el. Csaknem hatvanöt­féle tematikával dolgoznak, amelyek mintegy negyven százaléka kötődik valamilyen formában megyénk életéhez. A számok világából kilép­ve nehéz dolog lesz teljes — vagy legalább valósághű — képet festeni arról a sokrétű és igényes munkáról, amit az iskola tevékenysége — a száznál több főfoglalkozású és tiszteletdíjas tanár, elő­adó, hallgatókkal közös erő­feszítése — jelent. A reggel, ebéd után és este is foglalt termekben nem valamiféle iskolás tanulás folyik — még ha a meglett férfiak, az asz- szonykorú nők és a fiatal emberek vaskos tankönyve­ket tanulmányoznak is a sze­mináriumon vagy a szünet­ben. — Kétszáz órát dolgozunk havonta, emellett kevés is a tizenkét óra, amit itt töltünk Amit a hallgatók elmond­tak — úgy tűnik —, nem más, mint az elmélet és a gyakorlat megvalósult egy­sége, az Oktatási Igazgatóság képzési-nevelési rendszerének alapvető célja: az elméleti- eskedés helyett a dialektikus gondolkodás fejlesztése. — Napjainkban sok olyan vezetőre van szükség, aki a tudományos szocializmus elméleti és gyakorlati kérdé­seit, pártunk történelmi ta­pasztalatait az alkalmazási készség szintjén sajátítja el, és képes cselekvőén részt venni a feladatok megoldásá­ban — mondja Ungor Tibor, az intézmény vezetője. — Kétségtelen, hogy ma első­sorban a- gazdasági kérdések vannak napirenden. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy az ideológiának, a tudományos gondolkodásnak ne lenne ugyanolyan fontos szerepe. A szocializmus fejlettsége attól is függ, hogy mekkora és milyen tömegek sajátítják el az elméletet, amelynek kon­zekvenciáit magukra is tud­ják vonatkoztatni minden­napjaikban: hivatásukban, közéleti-politikai tevékenysé­gükben és a magánéletben. xizmus—Leninizmus Esti Egyetem, illetve az 1962 óta meglevő pártiskola összevo­násával jött létre 1967-ben. A megyei pártbizottság in­tézményeként kezdettől fog­va különböző tisztségeket be­töltő vezetők, pártmunká­sok és a propagandisták kép­zését, továbbképzését végzi. A hatvanas évek végén há­rom tanszék keretében nyúj­tott marxista—leninista vi­lágnézeti ismereteket a filo­zófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializ­mus területén. A szükségle­tekhez igazodva 1970-től elő­ször a pártépítés, majd két é\f múlva a pedagógiai okta­tás számára létrehozott tan­székkel bővítették az elsajá­títható ismeretek körét. A jövőre húszéves intézmény fennállása alatt mintegy har­mincezer hallgató kapott dip­lomát: egyrészt állami iskolai, másrészt felső-, közép- vagy alapfokú politikai végzettsé­get. — mondja Szekeres Sándor, a MÁV körzeti Üzemfőnök­ség munkavédelmi vezetője. Hallgatótársaival — első éve­sek lévén — épp a filozófia­óra szünetében ültünk le be­szélgetni. — És higgye el, ezt az időt fel kell áldozni, rá kell szánni arra, hogy ta­nuljunk. Mert ha az ember nem érti meg, hogy mi és hogyan változik a világban körülötte — ha ehhez nem kap elég megalapozott tu­dást, információt —, nagyon nehezen tud pontosan tájé­kozódni, vagy beilleszkedni az adott viszonyok közé. An­nak, aki közvetlenül a ter­melésben dolgozik a tovább­lépés érdekében be kell lát­nia a „kulisszák mögé” is. — Napi életünk problé­máira, kérdéseire reális vá­laszokat keresünk — veszi át a szót Szurdok Gábor, a Vas­ipari Vállalat törökszentmik­lósi gyáregységének műveze­tője. — Itt, az iskolán, a té­teles tudás mellett olyan plusz ismereteket kapunk, amit se saját erőből, se más­honnan ellesve nem tudnánk felszínre hozni. Eligazodni se­gítenek a világban azzal, hogy őszintén beszélünk a gazdaság, a társadalom, az ideológia vagy a politikai élet kérdéseiről. Az Oktatási Igazgatóság egész tevékenysége erre irá­nyul. Az elméleti képzés leg­fontosabb pillére, hogy a hallgatók fel tudják ismerni a természeti és társadalmi folyamatok törvényszerűsége­it, lényegét; a marxi kritikai szemlélet elsajátításával pontosan értsék az elmélet és a gyakorlat egységét, a szocializmus értékei mellett a fejlődés ellentmondásait, utat találjanak felodásukhoz is. A történelmi látásmód se­gítségével alakítsák ki ma­gukban a kapitalizmus és a szocializmus reális képét, a gazdasági folyamatok mel­lett el tudjanak igazodni a jogi, erkölcsi, politikai — az érdek és érték — viszonyok között vagy éppen a vallás, a művelődés kérdéseiben. A sor persze, nem lehet teljes. Hiszen az intézmény nemcsak ismereteket nyújt: készségeket, jártasságokat is fejleszt, politikai vezetést ta­nít, pedagógiai módszerekkel is megismerteti hallgatóit, erősíti a vitakultúrát, a meg­győzni tudás nem könnyen elsajátítható képességét. — Színvonalas oktató-neve­lő munkát csak korszerű for­mában és intenzív módsze­rekkel végezhetünk — mond­ja Ungor Tibor. — Ezt szol­gálja a tanfolyamstruktúra módosítása, a hallgatói ön- kormányzat fejlesztése. A fel­készült és megújulni képes tanári kar tehermentesítése érdekében szervezési felada­tokkal megbízott önálló cso­port dolgozik. Az oktatás­technológiai csoport segítsé­gével fokozottan igyekszünk alkalmazni a készség- és ké­pességfejlesztésben új lehe­tőségeket biztosító audio- és videotechnikát, szocioló­giai csoportunk oktatás- és közvéleményező tevékenysé­get végez. Két éve foglalko­zunk a szocialista magatar­táskultúra elemeivel is, igen nagy érdeklődés kíséri eze­ket a napi gyakorlathoz köt­hető előadásokat. A tanári kar gazdag tapasztalatait publikációkban, a regionális kutatásokhoz kapcsolódva igyekszünk kamatoztatni. En­nek fontos bázisa a szakiro­dalom széles körét felölelő könyvtár, és nem utolsósor­ban az igazgatóság minden dolgozójának lelkiismeretes munkája. Korszerű formák — intenzív módszerek Az elkövetkező időkben ta­lán új korszak kezdődik a vezető- és propagandista kép­zés, ezzel együtt az Oktatási Igazgatóság történetében is. A Politikai Bizottság 1985. november 5-i határozata, amely a politikai képzés és továbbképzés tartalmi és for­mai megújulását célozza, az elismerésre méltó eredmé­nyek mellett további erőfe­szítésekre ösztönzi majd me­gyénk ideológiai életének e nagyon fontos központját is. Hiszen a nyolcvanas évek je­lenségei: az élet- és munka- körülmények változása, a műveltség és a szocializmus­hoz való viszony differen­ciálódása, a tájékozódás for­rásainak és feltételeinek mó­dosulása a pártoktatással szemben is új követelménye­ket támasztanak. A tudatos cselekvés, az elvi tisztánlá- lás, az egységes, összefüggő marxista—leninista szemlé­let kialakítása csak rugal­mas alkalmazkodással lehet­séges — ezzel az eszközzel lehet javítani az eszmei-po­litikai nevelőmunka minősé­gét és hatékonyságát. Az Oktatási Igazgatóság mai tevékenységében és cél­jaiban is ez a törekvés mun­kál. A tanszéki csoportok lét­rehozása, az oktatási struktú­ra módosítása, a rétegigé­nyekhez és a hallgatók fel- készültségének különböző szintjeihez igazított beisko­lázás nem pusztán a szerve­zeti megújulást szolgálja. A korszerű tankönyvek, tanul­mányi programok — köztük a magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom története stú­dium helyett az 1987—88-as tanévtől bevezetésre kerülő tudományos szocializmus tan­tárgy — egységesebb, komp­lexebb képet vázolnak fel nemzetközi folyamatokról, szélesebb elméleti alapokon adnak hasznosítható ismere­teket, módszereket a felvető­dő kérdések tisztázásához. A jövő természetesen nem mentes problémáktól, gon­doktól. De — a szükséges feltételek folyamatos megte­remtése mellett — az Okta­tási Igazgatóság dolgozóiban, mai és leendő tanári kará­ban, hallgatóiban megvan és bizonyára meg is lesz a törekvés, hogy feladatuknak eleget tegyenek. Bálint Judit Eligazodni a világban Elmélet és gyakorlat egysége

Next

/
Oldalképek
Tartalom