Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

1986. NOVEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A Jászapáti Velemi Endre Tsz csatornaőre, Berki Ist­ván álmélkodva szemlélte, hogy nap mint nap változik körülötte a világ. Tegnap még tanya állott azon a he­lyen, ahol mára a gép föld­dé tett kutat, ólat, épületet. És ez így ment éveken ke­resztül. Ahol generációk nőttek fel és otthont, mun­kát, megélhetést találtak apáról fiúra, ott búza. kuko­rica termett. Csak az öregek emlékezetében élt hol, ki l lakott, hogyan élt. Az em- iékezők pedig egyre fogytak, s fogynak ma is. és hama­rosan eljön az idő, mikor az új nemzedék mit se tud nagyszülei életéről. Éppen 10 éve alakult meg Jászapátin a tsz honismere­ti szakköre. Először nem gondoltak másra, csak hogy a földbe simult tanyák he­lyét felkutassák, majd a gazdáit, építési idejét keres­ték. Azután felmérték a határt, térképen bejelölték a hidak, haranglábak, ke­resztek helyét, és a lebon­tásra ítélt újabb tanyák pusztuló berendezéseit, la­kóik életéről tanúskodó tárgyakat, eszközöket kezd­ték gyűjteni. Padláson fe­lejtett, szemétre dobott mi­haszna dolgok, elmés, fur­fangos szerszámok kerültek a birtokukba, amelyektől gazdáik jórészt örömmel szabadultak meg. Lelkesen gyűjtöttek a ta­gok. mindegyiküknek „száz szeme” volt. Figyeltek min­den kallódó értékre, nem sajnáltak időt, fáradtságot, hogy mentsék a letűnt idők emlékeit. Mentés volt ez az utolsó órában, és az igye­kezetükért mégis ,,... sok­fajta csipkelődést, odamon- dbgatást kaptunk a tagok egy részétől” — olvasható a szakkör ismertetőjében. „Ilyen dologidőben ilyen hülyeségekkel is foglalkoz­tok, úgysem lesz abból egyéb nevetségnél...” A Jász Múzeum után a Jászság legnagyobb hely- történeti gyűjteménye ma a jászapáti honismereti szak­körnek van. Egy lebontásra szánt állatgondozói házat kaptak a tsz-től 1979-ben, amit felújítottak és beren­deztek. Ugyancsak tsz-se- gítséggel istállót, ólat, fé­szert, sőt kutat is építettek köréje és így kialakult ott egy tanyamúzeum. Egy do­hánypajta pedig már meg­telt szekerekkel, ekékkel, cséplő-, magtisztítógépekkel és más színbe, csűrbe, fé­szer alá való berendezé­sekkel. Lehet, hogy a szak­emberek ezt nem tanyamú­zeumnak minősítik, de szá­mukra és látogatóik szá­mára a meghatározás lé­nyegtelen. Tanulságul, ön­maguk becsüléséért meg­mentettek valamit az uno­káknak és gyűjteményük egyre bővül, gyarapszik. Hasonló indíttatásból, ter­mészetesen a Jászság más településein is kialakultak -helytörténeti gyűjtemények. Legtöbbjük alapját a népi élet mindennapi tárgyai ké­pezik. Egyes községekben a mentés évtizedes hagyomá­nyokra tekint vissza, sokban azonban csak néhány éve fogtak a még fellelhető esz­közök megőrzéséhez. A gyűjtés módja is különbö­ző, de leginkább a honis­mereti szakkörök tevékeny­ségéhez kötődik. Nem egy helyen éppen a gyűjtés ér­dekében alakult meg a kör, vagy ha megalakult, rögtön hozzákezdtek környezetük gyorsan fogyó tárgyait is összeszedegetni. Jászkiséren Győri János vezetésével szintén a meg­alakulása, 1970 óta dolgozik a szakkör a községi múlt szellemi és tárgyi emlékei­nek megmentésén, öt év múlva rendezték első. idő­szakos kiállításukat a műve­lődési házban, majd egy újabb 5 év eltelte után már saját épületükben fogadták a látogatókat. Egy néhai nagygazda lepusztult, tor- nácos házát kapták meg a tanácstól, amit összefogás­sal helyreállítottak és ott tették közszemlére a ma már 1500 tárgyból álló gyűjteményüket. Paraszti élet és kismesterségek esz­közei, háztartási edények, helvtörténeti dokumentu­mok. ásatási leletek és a névadó. Csete Balázs emlék­tárgyai láthatók az épület­ben. A jászjákóhalmi helytör­téneti gyűjtemény nagysága megközelíti a kisériekét, Ö6szletétele is hasonló, méigfi6 csak keresve találni azonos darabokat. Különösen ab­ból az időből, amikor a pa­rasztok maguk készítették eszközeiket, mert az iparo­sok igencsak egyforma szerszámokkal dolgoztak. A Jászság legidősebb honis­mereti szakköre 1964-ben már hevenyészett kiállítás­sal lépett a község elé, melynek alapja a volt szak­körvezető, Várnái Zoltán ko­rábban megkezdett gyűjtése volt. Három év múlva a felújított községi iskolába tették át a bővülő, rend­szerezettebb anyagot. A gyűjtés azóta se szűnt meg, bár az épülettel sok gond­juk volt, s rájuk is igaz, hogy a hely kicsi, a termek zsúfoltak. Talán éppen ezért meg­nyerő hangulatú a két éve megnyílt jászfényszarui táj­ház. Maga a századfordulón épült nádtetős, tornácos, földpadlós ház is kínálja, hogy a szobában, konyhá­ban ne kiállítást, hanem az egykori használatnak meg­felelő helyiségeket rendez­zék be. A másik szoba és a kamra azonban szinte üres, és ez nagy keserűséggel tölti el Kiss József nyug­díjas tanárt. Már ’57 óta gyűjt a faluban és kezdet­ben vitték, adták is szíve­sen a helybeliek minden használhatatlan régiségüket. össze is gyűlt 1968 végére a tanácsháza 4 helyiségét megtöltő igényes kiállítási anyag. Akkor már ott is a dliálkjadiból honismereti szak­körré szerveződött közösség mentette az értékeket. A szépen gyarapodó gyűjte­ményt azonban hat-hét éve a tanács helyhiány miatt a Jász Múzeumnak adta (hogy legalább el ne kal­lódjon!), a lelkes pedagó­gus pedig kezdhette szinte elölről a keresést, gyűjtést Mára azonban, ahogy Kiss József mondja elfogytak a régi tárgyak, s ami túlélte a falvakat kifosztó kufárok áradatát, annak már meg­nőtt a becsülete családon belül is. Ha nem beszélünk a jász­berényi Jász Múzeum és a Jászapáti Vágó Pál emlék­ház helytörténeti anyagá­ról, akkor az előbbi négy gyűjtemény a legjelentő­sebb a Jászságban. Mellet­tük azonban feltétlenül említést érdemel a jászágói kiállítás, amely Macsi Sándor helybeli pedagógus önzetlen munkájának kö­szönhető. A nem túl gazdag, de igényes és szép gyűjte­ményt az elárvult iskolában rendezték be. Alattyánban Gecse Árpád festőművész közszemléire bocsájltott magángyűjteménye is sok helytörténeti anyagot tar­talmaz. Jásztelken a két éve aMcult nyugdíjas­klub vette gondjaiba a pa­raszti emlékek megőrzését Azóta egy kicsi házikóban a maguk, s a község örö­mére kiállítást is rendeztek. Jászdózsán apáti és kiséri segédlettel a múlt évben kezdődött a munka. Pusz­tamonostoron is megmozdult a falu egy szűk rétege. Já- noshidán, Alsószentgyör- gvön és Szentandráson ta­lálható még bizonyos ál­landó jellegű helytörténeti gyűjtemény, máshol legfel­jebb alkalmanként. vagy egyáltalán nem közzétett formában él az eszközök­ben. tárgyakban tettenérhe- tő múlt. Kiss Antal, a jászberé­nyi Déryné Művelődési Központ igazgatóhelyettese elmondta, hogy a ’60-aa évek első felében meghir­detett honismereti mozga­lom a Jászságban már előzményekre talált. Nem­csak az ország egyik leg­régibb múzeumára gondolt, hanem a ’48—’49-es sza­badságharc centenáriuma alkalmából alakult falusi közösségekre, amelvek ké­sőbb nénraizi gvűjtőmum- kával is kibővültek. Egy- egv lelkes lokálpatrióta ve­zetésével úi lendületet ka­pott értékmentés valóban mozgalommá szélesedett a Jászságban, és ez nem mú­ló divat, hanem a szülőföld- szenetetet. a hagyományok megőrzésének az igénye és egv na&vobb közösség ön­ismeretének a mércéje. Címképünk Jászapátin készült, s a bontott anyag­ból épített melléképületek láthatók rajta. Lukácsi Pál Friss szelek a szovjet filmművészetben Ma kezdődik az Ünnepi filmhét a megyében Udvari játék­szerek nyos-fantasztikus fűmet, amely egy nukleáris világ- katasztrófa utáni évekről szól, azoknak a történeté­ről, akik valamely szerencsés körülmény folytán még élet­ben maradtak. Ez a film egyébként a nagydíjat nyer­te el a minap véget ért man- heimi (NSZK) nemzetközi filmfesztiválon. Ugyancsak jedenitcsnielk ígérkezik Konisz- tantij Lopusanszkij új film­je. A téma, amely egy író alkotói vállságát járja körül. A kalandfilmek kedvelői bi­zonyára jól szórakoznak a Kazahsztáni asszony titkai című izgalmas bűnügyi tör­téneten. Ugyancsak a kaland­filmek sorába tartozik a tad- zsik, Csapda a sakáloknak, mai társadalmi dráma A kí­gyóvadász, amely ' mór csak azért is tarthat számot érdeklődésre a hazai közön­ség körében is, mert egy moszkvai úin. zöldséges maf­fiáról szól. Vígjáték a Férjhez menni egy kapi­tányhoz című film, és a fiatalabb közönség számá­ra készült az üzbég Isten veled, zöldellő nyár. A televízió képernyőjén láthatjuk majd a közeljövő­ben a Műanyag karácsonyfa című filmet, a Régimódi csí­nyek, az Egymillió a meny­asszonyi kosárban és a Há­zam a zöld dombokon című új szovjet filmalkotást. Külön kell szólnunk Szer- gej Szolovjov új filmjéről, amélynek címe: Az idegen fehér és a tarka galamb. Márcsak azért is, mert ez a film a nagytekintélyű nem­zetközi zsűri különdíját nyerte el, az Arany Orosz­lánt a Qegjutóbbi velencei nemzetközi filmfesztiválon. Az ünnepi szovjet filmhét­re — ez is szép hagyomány — hazánkban is népszerű fillmrendezőkből és filmszí­nészekből álló delegáció ér­kezett. G. T. Szeptember vé­gén vehették bir­tokukba a gyere­kek a rákóczlúj- falui általános is­kolában elkészült ötletes játékokat. Az erőt, ügyessé­get, bátorságot fejlesztő szereken egyszerre 30—40 diák „játszhat”. Egyébként a test- nevelési órákon egy kiegészítő elem is lehet. A társadalmi munkában készí­tett játékszerekhez nagy segítséget adott a Martfűi Növényolajgyár, a Mezőhéki Táncsics Tsz és természetesen a szülők. Értéke mintegy 100 ezer forint. (Fotó: Tarpai Zoltán) Ma kezdődik Szolnok me­gyében, a hagyományos ün­nepi szovjet filmhét. A bu­dapesti díszelőadáson Elem Klimöv Búcsú című filmjét mutatták be, amely Ras- putyininalk jó tíz érvvel ez­előtt hazánkban is megje­lent „Isten veled Matyóra” című kisregénye alapján ké- szüűt, egy kis faluról, ame­lyet eltörölnek a föld színé­ről, hogy helyet adjon egy új vízierőműnek. A történet tutajdonképpen a szülőföJd­A szovjet filmművészet al­kotásai egyébként az utóbbi években egyre népszerűbbek hazánkban. 1985-ben össze­sen hét és félmilllióan tekin­tettek meg különböző szov­jet köztársaságokban készült játékfilmeket. Az utóbbi évek statisztikai adatai szé- rint a legtöbb nézője — 935 ezer __ A huszadik század k alózai című produkciónak, volt. Közel féllmillióan látták a Katasztrófa földön égen és az Agónia című filmeket is, de minden korábbi filmsi­keren túltesz A kétéltű em­Jelenet a Rolan Bikov rendezte Bocsáss meg, Madárijesztő! című filmből höz való ragaszkodásról és az annak elvesztése máaitti fájdalomról mond poétikus mesét. Ez a film egyébként hosszú ideig a Szovjetunió­ban is dobozban várt a be­mutatásra, s külföldi foffigiaű- mazását sem engedélyezték az illetékesek. Most hogy a szovjet filmművészetben is friss szelek fújnak, a Búcsú a közönség elé került otthon is — hatalmas sikerrel —, és rövidesen a magyar kö­zönség is láthatja majd. Az ünnepi filmhéten még bemutatják Az első lovas­hadsereg, a Bocsáss meg, Madárijesztő! A flotta ked­vence és az ugyancsak hosz- szabb „fektetés” után most nyilvánosságra kerülhetett Ellenőrzés az utakon című filmet. bér, amelyet jónéhány évvel ezelőtti premierje óta közel kétrriiiiilliióain tekintettek meg. A szovjet filmstúdióikban évente átlag 200 egész estét betöltő játékfilm készült, de ezek egyrésze — csaknem a flele — „háizi fogyasztásra” adlkai’Jmas. A 'másik százból válogatnak — a többi között — a magyar filmátvételi bi­zottság tagjai is, akik egy évben átlag 30—35 szovjet filmet vesznek át itthoni bemutatásra. A napokban is­mét Moszkvában járt film­átvételi küldöttségünk, és tíz új alkotást szemelt ki a hazai közönség számára, moziforgalmazásra, négyet pediig a televízió számára. Melyek ezek a filmek? Elsőnek említsük meg Egy halott levelei című tudomá­Tájházak, helytörténeti gyűjtemények a jászságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom