Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 5. Az ajtó egyre nyílik. Mire aiz óra pontosan hatot mu­tat, foglaltaik a Zádor utcai, •frgytemrí ziárxtaislkioln kis tan­termének padjai. Szabó And­rás tanácstag is beült a kez­désre váróik Ikozé, de ahány­szor benyitnak, fölnéz, s 'kö­szönti az énkiezőt. Kedves jó barátom, jó es,tót, hozta is­ten Juliska néném, szervusz kedves fiatal' barátom — mondja, s ilyesmi a fogadó- dása is. Ismerik egymást az embereik, és ismerik a ta­nácstagot is. Az Okát föl­említi Szabó András, mind­járt az elején. — Kedves barátaim, vá­lasztóim, megint eltelt fölöt­tünk egy esztendő, beszá­molóra hívtam önöket. Har­minckilenc esztendeje éleik Karcagon, nem kell bemu­tatkoznom. Ugye, azért se, mert tavaly ötödször tisztel­tek meg a bizalmukkal, pe­dig hát én, koromra való te­kintettel már nem is nagyon jöttem számításba. Déhát a bizalom engem valóban kö­telez. Ötödször választottak tanácstagjuknak ebben a tí­zes számú választókerület­ben. Száznyolcvanhét csa­lád1, vaigy (hét utca embere. Mivel itt élek, elmondha­tom,, fogadóórát sose tartot­tam, de úton-útfélen, ottho­nomban mindenki kérdését, kérését mindig fogadtam. Nohát, kezdjünk bele, van miről beszélnem . .. Ilyen, keresetlen szavak­kal folytatja a tanácstag, a 66 esztendős nyugdíja® pe­dagógus a mondandóját. Elő­ször a hatodik ötéves terv karcagi városfejlesztési eredményeit sorolja. Fölépiilt 1203 'lalkiás, elkészült a tegh újalbto büszkeség, az autó­busz-pályaudvar. megépült öt és fél kilométer út. tíz­ezernél' több négyzetméter járda. Új boltok nyitásával javult a külső területek el­látása. A kórház mellett nő­vérszálló emelkedik már, s új általános iskolája, sport- csarnoka lett a hatodik öt­éves terv idején Karcaginak. Iigaz. lakossági áldozattal, de 28 utcáiban már gázzal főz­nek. fűtenefc, s ugyanüy mó­don épül sz-'nnyvíztiszti/tó és csatornahálózat is. S köz­ben, hirtelen szigor ára. vált a tanár űr hangja. — Hanem kérem szépen, az, hogy Karcag szemetes, rendetlen város,, a lakossá­gának a bűne. Az enyém, az önöké, valamennyiünké. Csak egyet mondok errőli, érthető lesz. A tanács a ta­vaszon összetalkarította, ösz- szeszedette a rengeteg sze­metet — egyszer, kifizetett érte 136 ezer forintot. Ké­nem, nézzünk szét megint tömórdlek a szemét! Helyeslő közbeszóló®» né­hány fél 'mondat szól a ta­nácstag véleménye mellett: a városbejáiratolkban minde­nütt hulladék, szeméthe­gyek fogadják az embert. Szégyen, ez a miénk, tény­leg. — így igaz — bólint rá Szabó András, — egyetér­tünk. S mondja tovább: — Ha azt alkarjuk, hogy az utóbbi; években létesített fa- zelkashiázunkat, meg a t.ái- házat sokan keresLsék föl, idegenfomgiailímunk legyen nem kevés haszonnal, bi­zony, rendszeretőbbék le­hetnénk. S a kitérő után so­rolja a hetedik ötéves terv városfejlesztési elképzelése­it. Lesz végié kerékpárút, először a Kisújszállási úton, aztán a Madarasán. Javítják a karcagi víz minőségét is, s éhhez., valamint a vízbázis növeléséhez húszmillió fo­rintot adott a mlegyai tanács. Mindig panaszkodunk az ivóvízrei, hátha végre sikerül jobbítani. Közbeszól; megint valaki: — 'bizony, itt az ide­je, mert eddig tőlünk hord­ták az ivóvizet a jóságáért, lassan nekünk kell hozni máshonnét... — Újabb ezer lakás fölépítésével számo­lunk a hetedik ötéves terv Napi híreinkben . már közöltük, október 20—30 között a Karcagi Városi Tanács negyvenhárom tagja beszámolt az 1985- ös választás óta végzett munkájáról választóke­rületében. Karcagon év­tizedek óta megszokott, hogy a nagy mezőgazda­sági munkák végeztével, ősszel találkoznak vá­lasztóikkal a tanácstagok. Bár a tanácstörvény idő­szakot nem, csupán éven­te egy beszámolót ír élő kötelezően, Karcagon a megszokott rend szerint az idén is ősszél — ok- tőber végéig rendre le­zajlottak a tanácstagok beszámolói. A negyven- három találkozón több ezren vettek részt, s öt- stzáz körüli a közérdekű bejelentések, javaslatok, felvetésék száma. Egyé­ni panasz kevés hang­zott el, a késő esti órákig tartó tanácskozáso­kon inkább a közösség, a város dolgait vitatták az emlberelk. A tanácstagok egynegyede fialtak első ciklUEiban megválasztott. A városi tanács a beszá­molókhoz tartalmas anyagot 'készített min­den tagja számára, amelyben a 'hatodik öt­éves terv városfejlesztési eredményeiről, s a hete­dik céljairól tájékoztat­hatták választóikat. Kü­lön beszámoltak a tele­pülésfejlesztési hozzájá­rulás megszavazásának eredményéről, s az 1987- ben érvénybe lépő ház- adórendeletről is. éveiben, s él ne félejtfem, hogy a nasyvénkerti telep­szerű építkezések . mellett ugye a közmű- és kapcsolódó sízoligál'tatásiakkail is lépni kell. Ide sorolóm az egyik legfontosabbat: lesz közpon­ti orvosi rendelőnk., meg gyermekorvosi rendelőnk is új. ráadásul a mi pénzünk­ből, a településfejlesztési hozzájárulás hatszáz forint- jailbóll — jelenti be a tanár úr, s láthatóan mindenkinek tetszik így a tehó. Bár fél mondatokkal tele­tűzdelt. közbcszóliáscikika! te­li a tanácstagi beszámoló, mindenki érti még a félsiaa- valkffal véleményt 'nyilvání­tókat is. A tanácstag azon­ban nem elégszik meg 'einy- nyivel. Elmondja, unit keli tudni a házadó új fizetési iköte'eaettségeiről. S néhány más jó tanáccsal is szolgál. Felhívja a jelenlévők figyel­mét, hogy muinikaiidéjülk után is mehetnek a taináceiházára ügyeiket intézni, minden hé­ten szerdán 'hosszabbított rendiben, működik az ügyfél- szoigiáiat. Aztán azokhoz szól, akik mostanában vite­tik haza a szenet, a fát. Ne restelljenek számlát kérni a fuvarostól. — Nem bizonyos ugyanis. — hunyorít a fény­be! — hogy amennyit ki­mond, le is írja az ember. Jegyzőkönyvvezető várja, hogy írhassa a többit. Van is dolga, mert egy-egy ember,, mint Kerekes József, Mile István, Mariák Kálmán, öz­vegy Balogh Béláné, Hajnal János, Joó Sándor, Kóródi Sándor, Kovács László nem egy, nem is két javaslatot mond el, kérdez is a tanács­tagitól, egymástól. Mennyit is keflllene fizetni a szenny­víztisztító társulatban', s mi­ikor köthetnek rá a Dózsa György útiak? Az Alkot­mány utcáiban élőknek mi­lyen lehetősége van a szennyvízelvezetésre? Ki tisztítja majd a fölemlített, épülő kerékpárutakat, mert télen nehéz lesz hóesésben karikázni? Mit lehetne ten­ni, lakossági pénzből mennyi kellene erre az áldatlan te- lefomhelyzetre, mármint a javításra? Közterület-f él­ügyelők vannak már Karca­gon isi, hogyan bírják rá azt a veszekedős, h iirtelenharagú embert majd a rendre, aki tyúlkot, Hibáit, disznót nem restell az utcára hajtaná naphosszat? Mikor lehetne a tervek között a városi té­vét is szóba hozni? Nem kel­lene Karcagon is terjeszteni a számítógép ismeretét? Fiatalok, idősebbeit, öre­gük.- mindenkinek van mon­dani va’ója. Néhány idősebb azt feszegeti, jobban 'keltene vigyázni arra, ami már meg­várt, amit egy&zer nehéz pénzekből, sóik munkával megteremtették. Emlegetik a fásításit, kár, hagy sok kis csemete elpusztult .tavaly ősz óta. A köztéri virágágyá­sokra is tekintettel tehetné­nek a közlekedőik. Valaki megint a telefon-, a telex- összeköttetést hozza szóiba, s Úgy tudja, a Kunság Keres- Ikledeim! Vállalat karcáig# te­lepéről minden ‘nap vonato­zik egy ember Szolnokra, viszi adatfeldolgoizásoa a pa- pírókat. Csak könnyebb len­re, ha nem két napba ke­rülne, míg egy initerurbám loapcadlias sikerül! Többen, s a tanácstag .is rábólint az igazukra — azt vitatják, mi­ért távolsági autóbuszjegy­gyei utazhatnak a karcagiak (Bérékfürfjőré. Mindig azt hallják, Berekfürdő Karcag­hoz tartozik, kicsit drága ez az összetartozás, ha buszra iil az ember a városban. A jegyzőkönyvvezető írja a 'kérdéseket, a tanácstag senkit nirm szakít felibe, de félmondatokra is .ismerősen i ából int. Jó két órahosszán át egy nyelven beszélteik a várasd ik v állas ’.t ott jukkáit. M rgyatrázkodá-sra se volt stsunmii szükség! A címfotón: Karcag hel- városa, Mészáros János fel­vétele. Sóskúti Júlia A Jövő után mit hoz a Jövő? r Újra otthon a jákóhalmi asztalosok Már a századforduló előtt is iparosodott községnek szá­mított Jászjákóhalma, azután pedig különösen megsza­porodott a faluban a kézmű­vesek száma. A lakossághoz viszonyított arányuk nem­csak a környékben, de orszá­gosan is magas volt. asztalo­sokból pedig talán csak Új­pest előzte meg a zsúfoltság­ban. A két világháború kö­zötti virágzása óta se sza­kadt meg az asztaloshagyo­mány a 3300 lelkes faluban. Ma is sokan űzik az ipart és keresik kenyerüket gyalupa- dok, fűrészgépek, mellett. Hogy pontosan hányán van­nak, arra a tanácson se tud­nak megbízhatóan válaszol­ni, mert a húszegynéhány kisiparos mellett termel ott Pappné László Katalin, el­nökhelyettes 1984 tavaszán került Jákóhalmára. A BU- BIV jászberényi gyáregysé­gében dolgozva már ismerte a jákóhalmiak hírét, tudott a gondokról, nehézségekről. Mégis vállalta a termelés­irányítói állást, mert aiz üzem, a szép bútorok, érdekes mun­kafolyamatok megnyerték a tetszését. — Sokan ijesztgettek Já- kóhaümával, de csak itt jöt­tem rá. hogy jóval nagyobb egy asztalosüzem, sokan el is járnak a faluból, és többen pedig hivatalosan hátat for­dítottak eredeti szakmájuk­nak — anélkül persze, hogy félretették volna a gyalut, a kalapácsot. Éppen tíz éve, hogy az 1951-ben alakult helyi Aszta­losipari Szövetkezet egyesült az újpesti Jövő Asztalos Szö­vetkezettel. A kölcsönös elő­nyökkel kecsegtető együtt­működés azonban már az első években megromlott. A két, nagy hagyományokkal büszkélkedő asztalostársada­lom nem fért meg egymás mellett és a kapcsolatuk ren­dezését szolgáló többszöri kí­sérlet, türelmi idő után sza­kításra vitték a dolgot. szétzilálódott, a szövetkezeti fórumok csak formálisan működtek. Közös dolgaik rendezésére a múlt év köze­pén utolsó kísérletként kis­szövetkezetté alakultak. A kedvezőbb adózás és jobb munkaszervezés hatására több éves kihagyás után idén tavasszal ismét osztottak nyereségrészesedést a falu­ban. Ennek ellenére a már­ciusi közgyűlés a kiválás feltételeinek a megvizsgálá­sára bizottságot hozott létre. nél ezrekkel többre számít­hat. de ha beválik az egye­sülés, mondta, nem fog in­gázni. Volt, akiben ez a vál­tozás érlelte meg, hogy ön­állósítsa magát, vagy új mun­kahelyet keressen. A többség mégis bizakodik, bár a múl­ton okulva csak a boríték­nak hisz. így van ezzel a nyugdíj előtt álló Nagy Sán­dor is, aki szakmunkásként 3600 forintot visz haza ha­vonként. Kovács Ferenc 1962 óta dolgozik a szövetkezet­ben, ő se kapott többet a legutóbbi fizetéskor. Társai­val együtt elszalasztott le­hetőségnek tekinti az önálló­ságot. A jól felszerelt, hatal­mas gépteremben szinte el­vész az ember, nem annyira a méretek, mint inkább a kevés dolgozó miatt. Kiszol­gálna az üzem két műszak­ban kétszáz embert is, mond­ták a rövid beszélgetésre ösz- szeverődött asztalosok, ha nem hagyták volna így szét­széledni a társaságot. — Új, saját termékkel kell előállnunk — magyarázta Lukácsi József brigádvezető —, ami nemcsak pénzt hoz, hanem visszaadja a munká­sok szakmai önbecsülését is. A téeszben a jóval kisebb rezsi következtében olcsób­ban tudunk termelni, és ha látjuk a munka értelmét, ak­kor megváltozik a hozzáál­>iza!matlanság légkörében Fotó: T. Katona László elvész az ember. A jól felszerelt gépteremben az elkeseredés, mint gondol­tam. Valósággal kilátástalan­nak látta mindenki a saját és a telephely jövőjét. A fi­zetések az ígéretek ellenére messze elmaradtak a közpon­ti dolgozókétól, fájlalták azt is, hogy az általuk létreho­zott, egykor jól dolgozó, né­pes szövetkezetből egy utasí­tásokat végrehajtó telephe­lyet csináltak. Mindkettő joggal sértette igazságérzetü­ket és szakmai önérzetüket. A rengeteg csalódás miatt nem hittek semmiféle ígéret­nek, fásultság, bizalmatlan­ság uralkodott az üzemben. Amíg Jákóhalmán az ex­portra szállított rusztikus bútorok veszteséget termel­tek, addig Újpest a jól fizető, jövedelmező megrendelése­ket megtartotta magának. Természetesen a munkafe­gyelem is leromlott, sőt szán­dékos munkatlassítások is előfordultak. A szövetkezet vezetése, amelyben Jákóhal- mát addig nem képviselte senki, tehetetlen volt, a szo­cialista brigádmozgalom Partner akadt azért több is. Szívesen fogadta volna a kedvező adottságú, jó szak­munkás gárdát foglalkoztató telephelyet, az Orion jász- fényszarui, a BUBIV jászbe­rényi gyáregysége, a Jászsá­gi Építőipari Szövetkezet is. Végüli a júniusi közgyűlésen, amelyen kimondták a külön­válást, a helyi Béke Tsz mel­lett döntöttek. Ha már nem önállóak, legalább otthon vannak. A szeptember 23-án tartott közgyűlésükön először a tsz kimondta az egyesülést, majd második napirendként Az ellenszavazat nélkül ho­zott döntés is jelezte, hogy a jövőt mindkét fél már csak különválva tudja elképzelni. Ezután az események fel­gyorsultak Jászjákóhailmán. A községi vezetés már rég­óta szerette volna megnyug­tatónak tudni az asztalosok dolgát, de az évek során kez­deményezett egyeztetések, békéltetések hatására a hely­zet nem javult, sőt a telep­hely létszáma 10 év alatt a felére csökkent. Míg a bizott­ság a vagyon és a mintegy 17 milliós hitelmegosztás felté­teleit vizsgálta, addig a telep­hely számba vette a lehető­ségeit. Az elhanyagolt ká­dermunka a telephelyen azt eredményezte, hogy az önál­ló gazdálkodáshoz hiányoz­tak a jó szakemberek, de az önállóság visszaállítása ellen a legdöntőbb érv az volt, hogy a közös vagyon 70 szá­zaléka mellett őket illetve a hitelből is mintegy 12 millió. Ezzel pedig egyedül nem bír­tak. már a közös ügyekről tár­gyaltak : vezetőséget válasz­tottak, alapszabályt módosí­tottak és elfogadták a VII. ötéves feladatok új célkitű­zéseit. A 10 évvel ezellőtt 200 dol­gozót foglalkoztató telephely létszáma mára nem éri el a százat. Sőt az ismételt egyesü­lés nem állította meg, az. el- vánidar'liást sem.. Az annyiszor csalódott szakemberek nem mindegyike bízik a jövőben. A szereidében dolgozó Ter- jéki László Pestre készül, mert ott a jelenlegi fizetésé­lás, sőt visszajönnek az el­távozott dolgozók is. Boríték oszlatja el a kételyt Szabari István, a Béke Tsz elnöke az előkészítés során, és az egyesülés óta sem ígért, csak tájékoztatott. — Mikor a község és a te­lephely vezetői ímeigllserestek minket, alapos számítást vé­geztünk, és megállapítottuk, hogy a hitelterhekkel együtt is előnyünkre válhat az egye­sülés. Tehát nem hoztunk áldozatot, hanem kockázatot vállalva a gazdasági érde­künk szerint cselekedhetünk. Az év hátralévő részében gazdaságos, önálló termék előkészítésén dolgozunk. Megrendelés lesz, mert a te­lítettség ellenére a piaci ki­látásaink kedvezőek. Január- t61 az asztalosok egyenrangú tagjai a szövetkezetnek, a borítékot illető kételyeknek pedig már az első hónapok­ban el kell oszlaniuk. A 270 dolgozót foglalkoz­tató téesz állományi létszáma az új főágazattal 365-re emelkedett, a termelési mu­tatókat is ebben az arány­ban növelték. Az alaptevé­kenységen kívüli árbevétel a korábbi 15 százalékról 41- re nő, a 12 milliós átlagos nyereséggel szemben pedig mintegy 20 millióval szá­molnak a következő évek­ben. Az asztalosok pedig, ha saját lábukra nem is állhat­nak (és ez érthetően bántja szakmai önérzetüket), de otthon vannak, és a téesszel, faluval közös a gondjuk, kö­zös lesz az örömük is. L, P. Társkeresés tartozással

Next

/
Oldalképek
Tartalom