Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 19. Kockázatos árukapcsolás Sajátos jelenség tanúi ma a nyugati országok közötti kapcsolatok nr* gfigyelői: sorra utaznak Washingtonba a NATO-szövetségesek képviselői és ott ugyan töb- bé-kevésbé támogatásukról biztosítják az Egyesült Államok álláspontját, ám ugyanakkor óvnak az „elsietett leszerelési lépésektől”. Mit is jelent ez? Hogy van az, hogy ma úgy tűnik, hogy London és Bonn szinte ragaszkodik az „euroraké- tákhoz”, s fanyalog azon, hogy Washington esetleg megvalósítja azt az „o-vál- tozatot” ami pedig korábban egyértelműen támogatott atlanti tárgyalási javaslat volt. Miért van az, hogy a nyugat-európai politikusok egy része ma már nem is tartja olyan nagy veszélynek a Szovjetunió SS—20 jelű közép-hatótávolságú rakétáit? Legalábbis annyira már nem, hogy leszerelésükért cserébe hajlandók lennének gyors búcsút mondani a hasonló amerikai fegyverektől. Igaz, a washingtoni látogatások során Thatcher brit kormányfő, majd Wörner bonni külügyminiszter is beleegyezett egy majdani o-változatba. Mindezt azonban feltételesen tették, s azonnali árukapcsolási javaslattal álltak elő: felvetették a harcászati rakéták kérdését, s „teljesebb egyensúlyt” követeltek a hagyományos fegyverzetű csapatok terén. Lehetséges-e az árukapcsolás a leszerelési tárgyalásokon? Minden bizonnyal igen: a mai korszerű pusztító eszközök olyan bonyolult rendszert alkotnak, amelyben az egyes elemek szorosan összekapcsolódnak. Ezért van az is, hogy a Szovjertjunió «j, csomagtervet” ajánl az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverek csökkentésére. Ennek a csomagnak a része a középhatótávolságú rakéta-leszerelés is. Most azonban valahogy úgy tűnik, hogy nyugaton az az elképzelés: emeljék ki az „eurotakétákat” a csomagból, leszerelésüket tegyék függetlenné a hadászati fegyverrendszerek nagyarányú csökkentésétől és a csillagháborús fegyverkezési tervek befagyasztásától. A közép-hatótávolságú rakétákról, úgymond, már majdnem megállapodtak Reykjavikban. Igen ám, de ezt azonnal újabb csommaggal kívánják megterhelni. A Szovjetuniótól és szövetségeseitől sem idegen az elképzelés, hogy jelentős leszerelési intézkedéseket tegyenek a harcászati atomfegyverek és a hagyományos fegyverzetek terén. Éppen az idén tavasszal tette meg például budapesten a Varsói Szerződés ajánlatát, amelynek alapján gyorsan nagyarányú csapatcsökkentés lenne lehetséges kontinensünkön. Erre a mai napig nem érkezett válasz a NATO-tól, mint ahogy válasz nélkül hagyták a különböző atomleszerelési terveket is. Miért állnak elő most akkor ezzel az „összekapcsolással”? Nehéz egyértelmű választ adni. Lehet, hogy ettől látszik bizonyosnak számukra az amerikai elkötelezettség nyugat-európában ? A józan elemzés azonban bizonyossá teheti, hogy a szocialista közösség leszerelési javaslatai komplex egészet alkotnak, megvalósulásuk minden fegyverfajtára kiterjedhet, s a valódi biztonsági rendszer megteremtését szolgálják. A „csomag” terhelése újabb témákkal csak megnehezíti a megegyezést. Kockázatos lehet tehát az ilyen árukapcsolás. A Szovjetunió kész bizonyítani jószándékát. Épp a minap jelentették be: egyoldalú fegyverzetcsökkentést valósítanak meg a Ko- la-félszigéten, a NATO- ország norvégiai szomszédságában. Miklós Gábor fl Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén Középpontban az energiatermelés A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakának második napján, tegnap a szovjet parlament két háza kü- lön-külön tartott ülésein folytatta a vitát az 1987. évi népgazdasági terv és költségvetés tervezetéről. A küldöttek a vitában rámutattak: az idei éves terv teljesítésének eddigi eredményei arról tanúskodnak, hogy a népgazdaság a tavalyinál gyorsabban fejlődik. A jövő évi terv is nagy feladatokat határoz meg. A felszólalók a terv és a költségvetés jóváhagyását javasolták. A vitában megkülönböztetett figyelmet szenteltek olyan fontos kérdéseknek, mint az energiatermelés. E érthető: az idei év nem könnyű az energetika szempontjából. A csernobili szr rencsétlenség miatt kisebb az atomenergiából származó villamos áram termelése. Az azonban már a beszámolóban elhangzott, hogy elsősorban a hőerőművek erőfeszítéseinek köszönhetően az idei tervet is teljesítik. A terv továbbra is nagy feladatokat szab meg a hőerőműveknek. Ezek teljesítése érdekében tovább kell fokozni a munka szervezettségét. A szovjet parlament ülésszaka ma folytatja munkáját. Két esököpenyes alak futott el a helyszínről Nincs nyom a Renault-elnök gyilkosairól Üjabb véres merénylet Párizsban. Egy ismeretlen nő meg' gyilkolta a Renault elnökét. (Telefotó — KS) Hétfő este ismeretlen merénylők Párizsban meggyilkolták Georges Besse-t, a Renault autógyár elnökét. A merénylők, este a lakása közelében lesben állva várták, s amikor röviddel 8 óra után kiszállt gépkocsijából, több lövéssel leterítették. A lövések zajára gyerekei elősiettek a házból, már vértócsában, holtan találták. Szemtanúk két esőköpenyes alakot — egy fiatal férfit és nőt — láttak elfutni a helyszínről. A rendőrség lezárta a háztömb környékét a forgalom elől. Chirac miniszter- elnök, a párizsi rendőrfőkapitány és a kormány több tagja a helyszínre sietett. Chirac döbbenetét fejezte ki a „bestiális gyilkosság” felett, méltatta az 58 éves Besse kivételes képességeit és megígérte, hogy a bűnüldöző szervek minden erőt latba vetve, fel fogják kutatni a tetteseket. Ez utóbbiak, illetve szervezetük ma reggelig semmiféle közleménnyel nem jelentkezett. A nyomozók első gyanúja a gyilkosság körülményeiből, az Action Directe terrorszervezetre irányul. Újabb szovjet- amerikai konzultáció Korszeríisitett hadászati bombázó Az Egyesült Államok technikailag már túllépte a SALT—II szerződésben a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló előirá- sokat, mert befejezte egy újabb hadászati bombázó átalakítását manőverező robotrepülőgépek indítására. Kenneth Adelman, az amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatója megerősítette az átalakítás tényét, de azt mondotta, hogy mivel a bombázót még nem állították hadrendbe, a szerződést nem sértették meg. Erre állítólag december 22-én kerül sor. A bombázó átalakításának befejezéséről a The Washington Post adott hírt tegnap. A B—52 típusú hadászati bombázót egy texasi katonai repülőgép-javító üzemben alakították át, de jelenleg még kipróbálás alatt áll. Adelman azt mondotta, hogy a próbák idején a szerződés szerint még nem számít üzemben levőnek, más leszerelési szakértők azonban a SALT—II szerződés szövegére hivatkozva úgy ítélik meg, hogy a gép már a próbaidő alatt is hadra fogható, s így a szerződést Washington már most megsértette. A SALT—II szerződés pontosan meghatározza a felek hadászati nukleáris támadó eszközeinek összetételét. A szerződés az Egyesült Államok ilyen bombázóinak számát 130-ban szabja meg. (Folytatás az 1. oldalról) Genfben. Ennek témája a nyitva hagyott kérdések további megvitatása és a november 7-i javaslatok áttekintése lesz. A Szovjetunió választ vár ezekre a javaslatokra — mondotta Viktor Karpov. A legfontosabb nézetkülönbségek között említette a szovjet diplomata a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződéssel kapcsolatos amerikai álláspontot. Mint mondotta, az Egyesült Államok csak arra lenne hajlandó, hogy a „hadászati védelmi kezdeményezés keretében ne sértse meg tíz éven át a szerződés előírásait, de meg akarja tartani magának azt a jogot, hogy bármikor, bárDzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke tegnap párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra a KNDK-ba érkezett. A mongol politikust a phenjani repülőtéren Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK államfője, valamint más hivatalos személyiségek fogadták. A mongol párt- és állami milyen más indokkal felmondja a szerződést. A nukleáris leszerelést az amerikai fél úgy képzeli, hogy az első szakaszban kizárólag a ballisztikus rakétákat semmisítenék meg, azt ugyanakkor tagadja, hogy a második öt évben a célkitűzések szerint lehetőleg minden nukleáris fegyvert fel kell számolni. A Szovjetunió ugyan kihagyta a számításból a brit és a francia atomütőerőt, de ezt egy javaslatcsomag keretében tette. Az Egyesült Államok az Európából kivont rakétáit azonban úgy kívánja elhelyezni, hogy elérjék a Szovjetuniót, míg a megmaradó ázsiai szovjet rakéták nem érnének el amerikai területeket. küldöttség tegnap megkoszorúzta a „Felszabadulás” emlékművet Phenjanban. A szoborkompozíció a japán hódítók elleni küzdelemben, 1945 augusztusában elesett szovjet katonáknak állít emléket. A küldöttség koszorúkat helyezett el a koreai forradalmárok sírjánál, valamint az 1950—53-ban, az Egyesült Államok koreai agresz- sziója idején elesett kínai népi önkéntesek emlékművénél is. Mongol párt- és állami küldöttség Phenjanban MOSZKVA Amerikai építőipari kiállítás és szeminárium kezdődött Moszkvában, a szovjet beruházásokban érdekelt tengerentúli cégek részvételével. A kiállításon több mint 400, az építőiparban és a kapcsolódó iparágakban tevékenykedő amerikai cég tevékenységét ismertető kiadványok és termék- meg szolgáltatási katalógusok láthatók. A szeminárium keretében 15 amerikai cég előadást is tart. WASHINGTON Reagan elnök is fogadta Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminisztert, aki amerikai kollégája, Caspar Weinberger meghívására folytatott tárgyialások,at Washingtonban. Három napon belül immár másodszor fejtette ki nyugat-európai politikus a NATO-szövetségesek álláspontját a leszerelési kérdésekben az amerikai fővárosban: szombaton Thatcher brit kormányfő tárgyalt erről Reagannal. COTONOU Gukuni Veddeit leváltották a csádi Ideiglenes Nemzeti Egységkormány (GUNT) éléről — jelentette kedden a TASZSZ szovjet hírügynökség. A nyugati befolyás alatt álló Hisszen Habré rendszere ellen küzdő hét csádi katonai-politikai csoportosulás vezetői tanácskozást tartottak a Cotonou-ban; ezen született döntés a fontos személyi változásokról. ATHÉN Szpirosz Kiprlanu ciprusi államfő tegnap Athénba érkezett, ahol a görög kormány tagjaival folytat majd tárgyalásokat Ciprus problémájáról. Az eszmecserén a felek tájékoztatják egymást Kipri- anu és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár szeptemberi megbeszéléseiről, illetve Cuellar megbízottainak múlt heti athéni tárgyalásairól. A tervek szerint Andreasz Papandreu görög miniszterelnök is fogadja Kiprianut, akit elkísért a görög fővárosba Georgiosz Javoku külügyminiszter. KOPPENHÁGA Dán tengerjáró hajók különböző országokból több alkalommal is szállítottak fegyvereket Iránba. Erről nyilatkozott tegnap az AFP francia hírügynökség tudósítójának a dán tengerészek szakszervezetének elnöke. Kijelentette: fegyverekkel megrakott fehérhajóik a közelmúltban hetven utat bonyolítottak le iráni kikötők felé. VARSÓ „A törvényalkotás normális, demokratikus eljárási módjához tartozik, hogy vélemények ütköznek és adott esetben a kormánynak is módosítania kell eredeti elképzelését, mert azt nem támogatják a különböző véleményező és képviseleti szervek” — mondotta Jerzy Urban lengyel kormányszóvivő keddi varsói sajtóértekezletén azzal kapcsolatban, hogy a lengyel minisztertanács visszavonni és átdolgozni kényszerül néhány törvény- tervezetet a szejm-bizottsá- gok ellenállása miatt. India A tűzijáték lényeinek árnyékában A fények fesztiválján, Divali napján, petárdák és rakéták szikraesői festették be az eget az indiai nagyvárosok fölött. Az ünnepi örömmámorában valószínűleg kevesek fejében fordult meg, hogy a puskaport koszos műhelyekben apró kezek töltötték be a tűzijátékok csillogó kellékeibe. Fáradt gyermekkezek. A gyermeki munkaerő foglalkoztatása India egyik szociális rákfenéje. A különböző statisztikai felmérések az öt és tizenöt év közötti dolgozó gyermekek számát húsz-negyven millióra teszik. A kiskorúak védelmére alakult szervezet százmilliós nagyságrendet emleget. Akármelyik adat is legyen valós, szomorú tény: a világon Indiában áll a legtöbb gyermek alkalmazásban. Szociológusok munkakörülményeiket az ipari forradalom Angliájának állapotaihoz hasonlítják. Bányákban és gyárakban, építkezéseken és földeken riasztó körülmények között a legpiszkosabb és a legmegalázóbb munkát kénytelenek végezni. Szinte éhbérért: napi két- nyolc rúpia közé esik keresetük, negyedannyit kapnak, mint a felnőttek. Nincs- társadalmi biztosításuk, egészségügyi ellátásuk, iskolába nem járnak, a betevő falathoz is alig jutnak hozzá. Becslések szerint a dolgozó kiskorúak hatvan százaléka tíz éven aluli. Háromnegyedük nem tud írni-olvasni. Az indiai alkotmány tiltja gyermekek alkalmazását bányákban, gyárakban és veszélyes munkahelyeken. A parlament a napokban fogadta el azt a törvényt, amely egyfelől büntetéssel sújtja a tilalom megszegőit, másfelől szabályozza a kiskorúak foglalkoztatását. A kormány a rendelkezés megalkotásánál abból indult ki, hogy a gyermek- munkát kikényszerítő szociális okok továbbélése miatt ma még nincs remény a szívszorongató helyzet teljes felszámolására: illúzió volna azt hinni, hogy a „szükségszerű átok” egyik napról a másikra semmivé lesz. A tilalom alá nem eső munka- területeken kötelezővé teszi a törvény, hogy a gyermekek ugyanany- nyi fizetést kapjanak, mint a felnőtt dolgozók, munkaidejük se legyen hosszabb. Egyszóval — irtóztató ki- zsákmányoltságukon és kiszolgáltatottságukon próbál enyhíteni a kormány, miközben intézkedéseket készít elő szociális biztosításukra, egészségügyi ellátásukra és kötele: ző iskoláztatásukra. A kiskorúak védelmére alakult szervezet szerint nem a kormány jószándékával és törvényeivel van a baj, hanem a társadalmi környezettel. A felmérések alapján a munkában álló gyermekek zöme azért kénytelen dolgozni, mert a család nem tudja magát fenntartani. A terméketlen, szikkadt parcella nem hoz annyit, hogy legalább naponta egyszer jól lakjon a család — mégis, a kíméletlen természettel vívott küzdelemben az összes munkáskézre szükség van. Vagy ha a gyerek elkerül a háztól, legalább egy éhes szájjal kevesebb követelőzik. Sokszor a kilátástalan szegénységbe o lefásult szülők gyermekeik „bérbeadásával” váltják meg a földesúri hiteleket. A vidéki nyomor elől a munkahellyel kecsegtető iparosodó nagyvárosokba milliószámra költöznek a családok, hogy a zsúfolt nyomortelepeken tengessék tovább életüket. Mert az álom nem válik könnyen valóra: a munkanélküli szülők helyett a dolgozó gyerekek válnak családfenntartókká. Megdöbbentő a The Statesman című lap adata — az elhagyott és árva kiskorúak száma meghaladja a harminc- milliót. Többségüknek nincs más támaszuk, csak a két kezük. A másik oldalon pedig ott állnak a nyomor okozta kényszerhelyzet „vámszedői”. Földesurak és gyárosok ügynökei járják a falvakat és telepeket, hogy munkaerőt toborozzanak — gyermekekből. A tamilnadui Szi- vakaszi gyufa- és tűzijátékgyár tulajdonosa így nyilatkozott: „A gyermekmunkaerő sokkal olcsóbb. Szívesebben alkalmazunk kiskorúakat azért is, mert panasz nélkül dolgoznak, gyorsabbak és megbízhatóbbak, mint a felnőttek. A kiskorúaknak nincs szakszervezetük — nincs velük probléma”. A gyár mérgező levegőjű üzemeiben 45 000 gyereket foglalkoztatnak. Az elmúlt öt évben tizenkét kiskorú vesztette életét robbanások és tűzesetek miatt. A törvényes tilalmaknak nehéz érvényt szerezni, nem ritkán azért, mert a korrupt ellenőröket a tulajdonosok megvesztegetik. A hivatalos szervek azt sem tudják pontosan, hány kiskorú dolgozik és hol. Valóban nem a törvényeken múlik a gyermekmunkaerő alkalmazásának megszüntetése, hanem a nyomor, a szegénység és a munkanélküliség felszámolásán. Égbekiáltó ellentmondás: miközben gyermekek tízmillióit dolgoztatják, legalább ugyanannyi felnőtt munkáskéz tétlenségre van kárhoztatva. Ma még ez a sors vár a legtöbb gyermekre is, előbb-utóbb utcára kerülnek a többi munkanélküli közé, hiszen felnőtté válásuk „gazdaságtalanná” teszi foglalkoztatásukat. Mit hozhat nekik a jövő? A tűzijátékok fényei nem rájuk hullanak. Rácz Péter
