Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tájház, emlékszoba, freskók Megalakult az Árokszállásiak Baráti Köre A baráti kör tagjai a freskók restaurálását szorgalmazzák. Képünkön — freskók egyike, a honfoglaláskori epizód Infrastruktúra II megújulás igénye A Hazafias Népfront nagy­községi bizottsága támoga­tásával megalakult Jász- árokszálláson az Árokszállá­siak Baráti Köre. A baráti kör titkára Urvölgyi And- rásné a helyi könyvtár veze­tője: — Hatvan meghívót küld­tünk szét az ország külön­böző városaiba, falvaiba, de a biztonság kedvéért nyolc­van széket tettünk be: hát­ha. .. Titkolt reményünk va­lóra vált, az alakuló ülésre nagyon sokan eljöttek, az alapitó levelet hatvanan ír­ták alá. Igen régen érik már az a gondolat, hogy össze­hívjuk azokat akik „Áruk- mellék Szálláshoz” máíltjuk- kal, jelenükkel kötődnek. Baráti összejöveteleinken mindig megbeszéljük majd a tennivalókat, s összegyűjt­jük, majd a fiatalokra ha­gyományozzuk településünk múltjának emlékeit. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa módszertani levelek­kel és egyéb módon segíti törekvéseinket, így remény van rá, hogy mielőbb pótol­ni tudjuk az eddigi késedel­met. Mert ahogy említettem, a baráti kör megalakításá­nak gondolata már igen ré­gen „érik”... Talán sikerül a közeljövőben megnyitnunk a tájházat. Éppen a baráti kör egyik tagja ajánlotta fel szép, stílusos, ambitusps há­zát erre a célra. A Mátra alatti jásztelepü­lés számos kiválóságot kül­dött a magyar kultúrhistóri- ába, de az otthonmaradottak is messzi földön híres szű­csök, csizmadiák, kerékgyár­tók, kádárok, asztalosok vol­tak. — Szeretnénk a falu neves szülötteinek ránk maradt tárgyi és szellemi hagyaté­kából egy emlékszobát be­rendezni — mondja a baráti kör titkára. Több mint érdekes, hogy Jászárokszálláson a magyar színművészet három kiváló­sága született. Pethes Imre is innen indult a múlt szá­zadban, s a „nemzet első színházában” aratta emléke­zetes sikereit. Ismét országos tanácsko­zás színhelye a Jászberényi Tanítóképző Főiskola új kollégiuma. Egy új, nagyon érdekes „tantárgy”, a drá­matanítás módszereiről, ta­pasztalatairól cserélnek esz­mét és gyakorlatot két na­pont át tanárok, tanítók, fő­iskolai oktatók. A Művelő­dési Minisztérium, az Orszá­gos Közművelődési Központ és a Jászberényi Tanítókép­ző Főiskola rendezi a tegnap kezdődött találkozót.. Életünk szinte drámai szi­tuációk sorozata, amelyben nagy szerepet kap a beszéd- készség, a mimika, a gesztu­sok — a kifejezni tudás ké­pessége, amit játékosan ala­kítanak ki és fejlesztenek tavább a kisdiákoknál. A résztvevők a tanítóképzősök bemutató óráit tegnap, a napközis drámajátékok fog­lalkozását ma délután láthat­ják. Játékos orosz nyelvi órákat is látogathatnak, hi­szen a nyelvtanításban nagy­szerű eredményeket érnek el ezzel a módszerrel. Hazánk­ban még csak néhány isko­lában oktatnak így, ezeknek az intézményeknek a képvi­selői számolnak be kutatá­saik eredményeiről. Pethes Imre színművész em­léktáblája. Bizony ezt is res­taurálni kellene! (Fotó: Tar- pai) Görbe János Kossuth-dí- jas is a jásztelepülés szülöt­te, a felszabadulás előtt né­hányszor a szolnoki városi színházban is vendégszere­peit, majd 1939-től — Föld­indulás, Elkésett levél, Em­berek a havason — a ma­gyar film egyik legeredetibb tehetsége volt. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1964- ben a Húsz óra egyik fősze­repét játszotta, ezzel vég­képp beírta nevét a magyar film történetébe. Kaszab Anna 1951-től nyugalomba vonulásáig a Szigligeti Színház tagja volt, Gabnai Katalin, az Or­szágos Közművelődési Köz­pont főmunkatársa a dráma­játékkal nevelés külföldi ta­pasztalatairól beszélt, de a hazai iskolák is beszámol­hatnak dráma játék-vezetői módszereikről: a Jászfény- szarui Általános Iskola és a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola nevelői. Az előadáso­kat tegnap este kerekasztal- beszélgetés követte. Ma dél­előtt Debreczeni Tibor, az Országos Közművelődési Központ; osztályvezetője tart előadást a drámajátékkal va­ló nevelés hazai helyzetéről és a drámapedagógiáról — remélve, hogy minél több is­kolában felhasználják előbb- utóbb a játékosan komoly módszereket; s a jövő felnőt­téinek nyelvi, irodalmi, kommunikációs nevelése is meghozza eredményét. A Törökbálinti Kísérleti Általá­nos Iskola igazgatóhelyette­se, Kiss Éva a nemverbális kommunikációs készségről és az új tantervi programról szól. A ma délutáni fórumot követő értékeléssel zárul a kétnapos tanácskozás.- kj ­számos emlékezetes alakítás fűződik nevéhez — Lady Hamilton, Nagymama, Dulszka asszony — 1974-ben a Három nővér Anfiszáját játszotta. Jász Faragó Sándor (1888—1968) a Kossuth La­jos alapította Pesti Hírlap rajzolója, művészeti szer­kesztője volt több mint há­rom évtizedig. Képzőművé­szeti munkásságát több fres­kó reprezentálja. A jász­árokszállási községháza dísz­termébe 1947-ben festett két történelmi tárgyú, helytör­téneti eseményt ábrázoló freskót: Kossuth és Görgey Jászárokszálláson 1849. feb­ruár 22-én, és a Kund vezér fiával adja Áruk-Szállás vá­rát címűt. A közelmúltban elterjedt a nagyközségben az a men- de-monda, hogy a mai há­zasságkötő teremben lévő freskókat a tanács le akar­ja festetni. A nagyközségi tanács elnöke ezt a hírt megcáfolta: a helytörténeti- leg is értékes freskók ter­mészetesen ott maradnak az egykori díszterem falán. A baráti kör távlati tervei között szerepel, hogy emlék­albumot jelentetnek meg a község neves szülötteinek — köztük Solymossy Ignác, Jász Faragó Sándor és má­sok — életéről, munkásságá­ról. Kilencedik küldöttgyű­lésére készül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az első megyei előkészítő ta­nácskozást tegnap Kisújszál­láson tartották, ahol ott volt dr. Antal András, a TIT or­szágos központjának szak­titkára is. A TIT 1985. január elseje óta társadalmi szervként működik és ez a szervezeti változás nagyobb önállósá­got ad, ugyanakkor fokozot­tabb felelősséget feltételez a társulat minden választott testületétől. A TIT kisújszál­lási városi és városkörnyéki szervezete utóbbi években végzett munkájáról Szabó Mihály titkár számolt be. Egyebek között arról be­szélt, hogy a TIT-nek a tu­dományos ismeretterjesztés legfontosabb feladata, amel­lett foglalkozik az értelmi­ség szeverzésével és a tag­ság szakmai, módszertani továbbképzésével. Kisújszálláson 1982 óta évente 160—250, Kendere­sen és Kunhegyesen pedig 50—100 rendezvényt tartot­tak. Az előadások száma csökkent, ezért tartalmi és módszertani változtatásokat vezettek be: a hagyományos előadásokkal szemben ma már a kötetlenebb forma, > Népfront Ülést tartott a megyei bizottság A Hazafias Népfront Szol­nok Megyei Bizottsága teg­nap délelőtt ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára. A terme­lés jövedelmezőségének fo­kozására, a tartósan veszte­séges termelés korlátozásá­ra tett központi és helyi in­tézkedések megyei hatását Hegyi Istvánná, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának vezetője ele­mezte. Tóth Lajos, a nép­front megyei titkárhelyette­se pedig a testület előző ülése óta végzett mozgalmi munkáról számolt be. A rádióban Magyar népdal hete Ismét megrendezik a rá­dióban — november 17. és 23. között — magyar népdal hetét, amely immár hagyo­mányosan zenei összeállítá­sokkal, koncertekkel, isme­retterjesztő előadásokkal hívja fel a figyelmet a ma­gyar népzene legnemesebb hagyományaira. A ciklus egyik fő vonula­ta ezúttal a népszokásokat és a jeles napok zenéjét be­mutató sorozat, amely a ha­gyományőrzők felvételei­ről, fiatalok előadásában, va­lamint zeneszerzők feldolgo­zásában, hat részben eleve­níti fel a dallamokat. Az egyes adásokban egyebek között erdélyi betlehemes dalok, húsvéti népdalok, aratási és siratóénekek, la­kodalmasok szólalnak meg. A Daloló, muzsikáló tájak­ban a Magyar Rádió, a Mű­velődési Minisztérium és a TOT által meghirdetett mű­soros vetélkedő díjazott ösz- szeállításai hangzanak el. Három élő koncert színe­síti ezúttal a hét program­ját. November 17-én a Mu­zsikás együttest, november 20-án a 22-es stúdióban fel­csendülő népzenei kamara- hangversenyt, november 23-án pedig a 6-os stúdióból közvetített, mai szerzők fel­dolgozásaiból válogatott nyilvános koncertet hallhat­ják az érdeklődők. az előadást követő konzultá­ció a gyakoribb. Igyekeznek kiscsoportokban aktivizál­ni a résztvevőket. Az ismeretterjesztés haté­konyságának növelése érde­kében rugalmasan alkalmaz­kodni kell a társadalmi igé­nyekhez, növelni kell a munkahelyeken szervezett rendezvények számát, foly­tatni kell a hagyományos rétegprogramokat, azaz más témáról kell szólni a fiata­lokhoz, másról az időseb­bekhez, és vannak speciáli­san csak a nőket érdeklő té­mák is. Kisújszálláson és a városkörnyéki községek­ben szeretnék azt elérni, hogy a TIT-en belül vala­mennyi értelmiségi szakma képviseltesse magát, ezért az igényeknek megfelelően nö­velik a tag-létszámot. A ké­sőbbiekben jobban támasz­kodnak a helyi szervezésű rendezvényekre, így bizto­sítják az előadók szakmai, politikai és módszertani fel- készültségének emelését. A beszámolót követően megválasztották a tizenhá­rom tagú városi elnökséget valamint az 1987. február 28-i megyei küldöttgyűlés kisújszállási, kenderesi és kunhegyesi résztvevőit. rra a következtetés­re kell jutnunk, ami a mindennapi életben is .érezhe­tő, s amit három alföldi megye: Szabolcs-Szat- már, Hajdú-Bihar és Szolnok szakemberei, tudományos ku­tatói is megállapítottak a Debreceni Akadémiai Bizott­ság legutóbbi — az ágazat jelenével és jövőjével foglal­kozó — ülésén: az infrastruk­túra elmaradottsága bizonyos határponton, az életviszonyok javításának legfőbb akadá­lyává válhat. Így fejlesztése Magyarország mai gazdasági fejlettségi szintjén, a mű­szaki-technikai haladás kö­vetelményeinek megfelelően az ország egészében — és a megyében is politikai jelen­tőségre emelkedett. A mára már csaknem ön­álló iparággá váló infrastruk­túra jelenlegi helyzetét per­sze reálisan csak úgy lehet felmérni, ha számba vesszük azokat a múltban gyökerező társadalmi feltételeket, ame­lyek akadályozták, vagy ép­pen segítették előrelépését. Nézzük tehát: milyen a tör­ténelmi örökség, mennyi a történelmi kényszer? Az infrastruktúra kiépítése a modern tőkés gazdaság tér­hódításával — az ipari for­radalommal — egyidejűleg ment végbe. Az egyes ágaza­tok arányos fejlődését muta­tó Nyugat-Európához képest Kelet-Európábán és Magyar- országon mindez mennyiségi és minőségi különbséggel, időben• megkésve történt meg. Alapvetően három történel­mi korszak játszott szerepet — a közkeletű kifejezéssel háttériparnak nevezett — ágazat fejlődésében. A dua­lizmus időszakában, a XIX. század nyolcvanas éveiben — miközben az egy főre eső nemzeti jövedelem a fejlett nyugat-európai országokénak egyharmadát sem érte el — az infrastruktúra területén Magyarország az európai él­vonalhoz vagy legalábbis a középmezőny, első harmadá­hoz tartozott. Csak egy példa ennek érzékeltetésére: a ki­épített vasúti pálya hosszát tekintve Magyarország Auszt­riánál kedvezőbb adatokkal Angliával állt azonos helyen. Ez a dinamikus fejlődés a két világháború közötti idő­szakban lassult le. Miközben a fejlett világgazdaság új infrastrukturális kereteket hozott létre — a vasút szere­pét fokozatosan átvette az autóközlekedés, megújult a hírközlés rendszere, kialakult a modern villamosenergia­hálózat, létrejöttek a töme­ges szórakoztatás és korsze­rű egészségügyi ellátás alap­jai — Kelet-Európábán és Magyarországon — elsősor­ban a tőkeigényes ágazatok­ban: a közlekedés, az épít­kezés, a városrendezés terü­letén a fejlődés stagnált, s csak egyes területeken — az oktatás- és egészségügyben — volt előrelépés. A modernizá­ció gátjává vált a Horthy- rendszer ideológiája is. A nemzeti eszme, a nacionaliz­mus a hagyományos kultúra és értékek védelmében elzár­kózott az új, a nemzetközi minták átvételétől. A második világháború után az iparosodott országok­ban a modern infrastruktúra kiépítésének új szakasza kez­dődött meg. Ennek lényege a szolgáltatások nagy arányú fejlődése: a javító és keres­kedelmi hálózat új rendsze­re, a hírközlés, a városfejlő­dés, az energiaellátás, az ipari szolgáltatások forradal- masodása és a műszaki-tech­nikai fejlődés rendkívüli fel- gyorsulása. Az ötvenes-hatva­nas évek Magyarországán ez­zel szemben az ipari terme­lésre, a lakosság elmaradott életszínvonalának emelésére fordították a fő erőforráso­kat a gazdaság extenzív fej­lesztésével összhangban. Ezért az infrastruktúra elmaradott­sága a termelő ágazatokhoz képest tovább nőtt, ami új ellentmondásokat termelt ki a társadalmi-gazdasági fej­lődésben. Természetesen adódik a kérdés1 milyen jellegzetessé­geket mutat ma, a nyolcva­nas években az infrastruk­túra fejlődése, milyen fel­adatokat kell megoldani az ágazat modernizálásában ah­hoz, hogy az ország gazda­sági fejlődéséhez megfelelő „hátteret” teremtsen? Ahogy minden más gazda­sági ág, az infrastruktúra fejlesztése is csak nemzetkö­zi együttműködésben lehet­séges. Az automatizálás, a számítás- és híradástechnika belépése a termelésbe — a tudományos technikai forra­dalom — összeszűkítette a világot. Olyan új munkameg­osztási rendszert alakított ki, amely ebben az ágazat­ban is fel kell hogy bontsa a hagyományos kereteket. El­sősorban azzal, hogy a régi helyén — a társadalmi te­vékenység egészének megfe­lelően — olyan újfajta infra­struktúra kialakulását segíti elő, amelyben a kooperáció, az együttműködés, a hálózati jelleg és a szolgáltatások szerepe lesz az elsődleges. A huszadik század máso­dik felének egyik kulcsszava az információ. Kontinensek, régiók, országok és kisebb egységek közötti áramlása forradalmasítja az infra­struktúra hagyományos szer­kezetét, módosítja fogalmá­nak értelmezését, hisz az információs infrastruktúra hálószerűén szövi át a világ egészét, eszközeivel — nem­zetközi szabványok alapján — egységes módszerekkel le­het átvinni az információ va­lamennyi formáját bárhon­nan bárhová. megfelelő színvo­nalú , műszaki hala­dás, a társadalmi fejlődés alapfeltéte­le, hogy Magyaror­szágon is érvényesüljön és a lehetőségekhez mérten a leg­nagyobb mértékben utat ta­láljon — a közismert nehéz­ségek ellenére is — ez az új­fajta megoldás. Az infra­struktúrában is bekövetkező megújulás hozzásegít ahhoz is, hogy a ma még égető — egyrészt a történelmi örök­ségként magunkkal hozott el­maradottság jelenségei ne legyenek még sokáig megol­dásra váró problémák. Bálint Judit Gyerekzslvaj töltötte be csütörtökön délután Szolnokon a Vasutas Szakszervezeti Művelődési Központot, ahol a színházteremben vi­dám színes jelmezekkel és díszletekkel mutatták be a Népszínház művészei Babay—Buday A három szegény szabólegény című zenés­táncos mesejátékát. Az izgő-mozgó kisdiákoknak talán kissé hosszú volt az előadás, del hálásan tapsoltak a színészeknek. Hiszen az igazságért indult szerencsét próbálni a három legényke, akik olyan ruhát varrtak cérnájukkal, hogy aki azt felveszi, csak az igazságot tudja mondani benne. így leplezték le a kassai főbírót, akinek sza­bászához beállnak inasnak . . . Játékosan, mégis tanulságosan köz­vetítették a társulat tagjai, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, s bűnhődik, aki méltatlanokat patronál. (Fotó: Mészáros) —ti— Jászberényben A drámapedagógia Küldöttgyűlésre késiül a TIT Előkészítő tanácskozás Kisújszálláson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom