Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem csendesedett el a falu A Jásztelki főutca még ké­ső ősszel is gondozott, s bár az útszegélyek mentén a ró­zsatöveken elvirult az utolsó virág Is, mégis rend, tiszta­ság fogadja a novemberi lá­togatót. A szép, meszelt, va­kolt házak sorát nem szakít­ja meg a valamikori tanács­Kicslt óvatosan mondom odabenn, az első kézreeső irodában, hogy a kirendelt­ségvezetőt keresem. A pará­nyi helyiségben két nő dol­gozik. Egyikük föláll. s mondja, ő az, Ivanics Fe- rencné kirendeltségvezető. A két íróasztalon tenger­nyi irat, dosszié, kitöltésre váró nyomtatvány. Ül egy idős ember is, az ügyfélre váró széken, valami papír­félét szorongat a kezében. A kis irodából nyílik egy má­sik, asztalán tüdőszűrésre kikészített nyomtatványok. Ott beszélgetünk Ivanics Ferencnével a munkájukról, a kirendeltségről. — Mi jól megvagyunk itt, s bár nagyon sok a mun­kánk, senkit nem küldünk, mert szükségtelen a szék­helyközségbe ügyeit intézni. És ez nemcsak azért van, mert mindketten alapos elő- gyakorlat után, és állam- igazgatási főiskolán szerzett diplomával látjuk el felada­tainkat, hanem egyszerűen azért, mert a székhely-köz­ség, Alattyán tanácsi veze­tői szigorúan veszik a lakos­ságnak adott korábbi, majd egy évtizedes ígéretüket. Amikor a két község között az új — s talán kezdetben vitatott __ kapcsolat kiala­ku lt, azt mondták: az alaty- tyáni tanácsi vezetők, meg az ügyintézők a szervezeti­működési szabályzatban le­— Persze az ember nem mindig konkrét ügyintézés miatt megy a tanácsházára, a kirendeltségre. Ivanicsné gyorsan elma­gyarázza, hogy ez a falu nem csendesedett el, mióta társ­község. Ebben persze az okos helyi politikának is része van. A falu megmaradt a maga valóságában. Van ön­álló igazgatású iskolája, dol­gozik a Hazafias Népfront községi bizottsága, a Vörös- kereszt helyi szervezete, mű­ködik a KISZ, az MHSZ és természetesen több pártalap- szervezet is él a faluban. A jóhírű Tolbuhin Termelő- szövetkezet vezető szakem­berei, a pedagógusok, a ki­rendeltségiek mind a falu­ban élnek, s ennek hatása érződik a településen. Az Szolnok Megye Tanácsa a közelmúltban, pontosabban szeptember 26-i ülésén dr. Bozsó Péter vb-titkár előter­jesztése alapján tárgyalt a tanácsi kirendeltségek tevé­kenységéről, a lakosság alapfokú államigazgatási ügyeinek helyi intézéséről. Ezt a tanácskozást élénk tapasztalatgyűjtés előzte meg. A megye vezetői — em­lékezve az 1977-es döntés Időszakában tartott falugyű­léseken tett ígéretükre, mi­szerint az államigazgatás nem „vonul ki” a társközsé­gekből — alaposan tájéko­zódtak. Vizsgálódásaik során azt firtatták, károsodott-e a he­lyi közélet a nem székhely társközségekben, biztosí­tott-e továbbra azokban az államigazgatás jelenléte, és hogy megoldott-e a lakos­ság alapvető államigazgatási ügyeinek helybeni intézése? Erre azért is nagy szükség volt. mert Szolnok megyé­ben — az ország sok más megyéjétől eltérően — a ki­háza épülete se. Tiszta; ren­des a földszintes épület, mint évtizedek során mindig. A régi föliratot azonban nem találom. Miért is találnám, amikor nincs már Jásztelken községi tanács, hiszen 1977 óta Alattyán társközsége a település. írtak szerint heti egy rend­ben itt töltenek egy-egy munkanapot. Nos, ezért hét­főnként az ipari-kereskedel­mi előadó, kedden a műszaki ügyintéző, szerdán a tanács­elnök és a végrehajtó bizott­ság titkára, Csütörtökön az adóigazgatósági szakember, pénteken pedig a művelő­désügyi tölti egész munka­napját a társközségben, itt, Jásztelken. Bár nem kevés, de kis lélekszámú a falu, 1870 körüli a lakosok száma, mégis 1977 óta megszokták ezt a rendet, élnek vele. Pedig Alattyán mindössze hét kilométer, s ahogy mondják, busszal jó megkö­zelíthető. A jásztelki polgár mégse kényszerül utazásra, ha' államigazgatási, tanácsi ügye-baja van. A fiatalasz- szony kapásból sorolja, mit intézhetnek el helyben a fa­lubeliek: — Mindenféle hatósági, bi­zonyítványt kiállítunk a ké­relmezőnek, aztán intézzük a gyámügyi, a szociálpolitikai feladatokat, a szabálysértési ügyeket első fokon. Jogosul­tak vagyunk a személyi iga­zolványba bejegyzésre. Pél­dául lakcím vagy anyaköny­vi változások bevezetésére. És intézzük az adóügyeket is. A szerdák a hosszú ügy- félfogadás napjai már ná­lunk is; reggel fél nyolctól este fél hétig nyitva a kiren- detség. igaz, a termelőszövetkezet, az áfész boltok és a tanácsi intézmények: az iskola, az óvoda, az idősek klubja, az egészségház ad csak helyben munkalehetőséget, de a jász­telkiek évtizedek óta eljár­nak dolgozni. A közeli Hűtő­gépgyár, az Aprítógépgyár és az építőipar a fő megélheté­si forrás. Megszokták. Élénk a tanácstagi csoport a községben. Előbb 19, a ta­valyi választás óta tizenöt tanácstag alkotja az elöljá­róságot. Az elöljáró György István termelőszövetkezeti ágazatvezető. Fiatalember, tanulmányai miatt épp távol van a községtől. Az elöljá­róság jól dolgozik, a közös tanácskozásokon kellően képviseli a települést. rendeltségek nem párszáz lélekszámú, hanem ezernél is több lakosú településeken működnek. Létük fontos; a megyében huszonegy társ­községi és 3 városi szakigaz­gatási kirendeltség van. Munkájuk harmincegyezer­nél több állampolgárt, a me­gye lakosságának mintegy .7 százalékát érinti. A megyei tanács ülése előtt a témában vizsgálódott még az ügyrendi és jogi bi­zottság is. A tanácsülés elé terjesztett beszámoló előké­születeiben részt vettek a tanácsi kirendeltségek azok vezető munkatársai, tanácsi tisztségviselők és a Hazafias Népfront helyi illetékesei. Véleményt mondtak több körzetközpont tanácsának elnökei, és az elöljáróságok vezetői is. A téma szomszéd megyei tapasztalatainak megismerése érdekében a megyei tanács ügyrendi és jogi bizottsága a Békés Me­gyei Tanács illetékeseivel is megtárgyalta a Szolnok me­gyei helyzetet. A megyei tanács elé ter­jesztett jelentés, valamint a tanácsülés vitája és állás- foglalása is fontosnak minő­sítette a kirendeltségek munkáját abból a szempont­ból. hogy a közös tanácsok jelentős hatást gyakorolnak a társközségekben élő lakos­ság közérzetének kedvező alakulására. Az elöljárósá­gok tevékenysége segíti a kö­zös tanácsok munkáját, növe­li tekintélyüket. Ezért alap­vető, hogy milyenek a szemé­lyi feltételek e téren; kik és hogyan látják el ezt a fele­lősségteljes társadalmi meg­bízatást. Azok a kirendeltségek ugyanis, ahol megfelelő kép­zettségű, tapasztalatú és gyakorlatú szakember a ki­rendeltségvezető — s me­gyénkben töbnyire ez a hely­zet — döntően megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Tevé­kenységükkel a lakosság sokoldalú szükségleteinek és igényeinek kielégítésére tö­rekednek, s ezek általában meghaladják a szorosan vett államigazgatási feladatok körét. A mindennapos ál­lamigazgatási feladatokon túl ugyanis a település éle­tének alakításában is jelen­tős szerepet töltenek be. Kap­csolatrendszerük szerteágazó, a tanácsi testületi ülésektől kezdve a vezetői megbeszé­lésekig, a tanácstagokkal, elöljáróságokkal való együtt­dolgozásig terjed. Az elöljá­róságok — a társközség ta­nácstagjainak testületéről van szó — tervszerű, folya­matos működésében is sze­repet vállalnak a kirendelt­ségeken dolgozók. Közvetle­nül intézik, továbbítják az üléseken fölmerült javasla­tokat, észrevételeket. Ha­sonló szerepet töltenek be a helyi politikai, társadalmi és tömegszervezetekkel, s természetesen a Hazafias Népfront bizottságaival. A kirendeltségek a községi ren­dezvények, a lakossági ösz- szefogások (pl. társadalmi munka) szervezői, bonyolítói összefogói. A megyében működő 24 tanácsi kirendeltségen most harmincegyen dolgoznak. Bár munkájuk meglehetősen sok van, a legnehezebb kö­rülmények ott jellemzőek, ahol mindössze egy kiren­deltségvezető (19 ilyen hely­ség van a megyében) látja el a munkát. Az egyszemé­lyes kirendeltségek jövőjén minden bizonnyal változtat­ni kell majd sok településen. (A székhely község tanácsi apparátusának állományából lehetséges a fejlesztés.) Jó színvonalú ügyintézés A megyei tanács úgy véle­kedett: az ügyintézés a ki- rendeltségeknél jó színvona­lú, a követelményeknek megfelelő. Pedig — mint a jásztelki példából látható __ a z államigazgatás, a tanácsi munka minden szabályát az államigazgatási törvények, rendelkezések szerteágazó ismeretét követelik meg a feladatok. A tanácsülés határozatban rögzítette mindezt. Az első, jelentős időszak, a tizedik esztendő küszöbén foglalta össze azokat a feladatokat, amelyek a további években még kiegyensúlyozottabbá, alaposabbá tehetik a kiren­deltségek tevékenységét, a lakosság elvárásainak meg­felelően. A jövőben a megyei szakigazgatási szervek is rendszeresebb kapcsolatot tartanak a kirendeltségekkel, s javítani szeretnék — ahol szükséges — a személyi fel­tételeket is. Rendszeresebbé akarják tenni a kirendeltsé­geken dolgozók és az elöljá­róságok vezetőinek szakmai, politikai továbbképzését, és — a lehetőségek szerint .— a végzett munkával arányos anyagi, erkölcsi megbecsülé­sükön is szeretnének javíta­ni. S. J. Hét kilométerre se Nem csendesedett el Huszonnégy kirendeltség „Ezrek élén feltűntek széles vállai” Száz éve született MUnnich Fereno Születésének 100. évforduló­ja alkalmából tegnap a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában megko­szorúzták Münnlch Ferenc­nek, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségének emléktábláját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja és Horváth István, a KB titká­ra, a Minisztertanács részé­ről Czinege Lajos és Marjai József miniszterelnök-helyet­tesek helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait. Pártmunkás, forradalmár volt. Szerette az életet is, a nehéz, kockázatos feladato­kat. A legveszélyesebb hely­zetekből is épségben került ki. Jó megjelenésű, művelt, több nyelvet beszélő, kombi- natív készséggel rendelkező, s az igaz ügyet meggyőződés­sel valló és vállaló ember volt. Tömören Így lehetne összefoglalni viharokban bő­velkedő, mintegy 80 éves életútját. Münnich Ferenc a Fejér megyei Seregélyes községben született 1886. november 16- án. Édesapja állatorvos volt. Gyermek- és diákévei azon­ban inkább az akkori Észak- Magyarországhoz és Erdély­hez fűzik. A munkácsi gim­náziumban érettségizett, majd Eperjesen a jogakadé­mia hallgatója. Tanulmánya­it Kolozsvárott fejezte be, mint jogi doktor. Diákévei­ben Petőfi és Ady költészete, valamint a nagy német és francia költők versei hatot­tak rá. Már ekkor kereste a társadalmi igazságtalansá­gokra adandó válaszokat. Az egyetemi évek után ka­tona volt Miskolcon, tartalé­kos tisztként szerelt le, és rö­vid ideig ügyvédjelöltként dolgozott. Fiatal éveiben már megmutatkozott mindaz ná­la, ami egész életútján elkí­sérte. Jó humora, bátor, az élet örömei iránt fogékony magatartása, szellemi virtuo­zitása kedvelt társasági em­berré tette. Az I. világháború kitörése után az orosz frontra került. 1915 őszén fogságba esett, és a szibériai tomszki hadifo­golytábor lakója lett. Itt rö­videsen egyik szervezője az antimilitarista-szocialista tisztek csoportjának. 1916- ban érkezett ide Kun Béla is, s ez fordulatot jelentett a cso­port és Münnich tevékenysé­gében. Mozgalmuk ettől kezdve határozott szocialista osztályharcos irányt vett. 1917 májusában Münnich Fe­renc belépett a bolsevik párt­ba. 1917 végén résztvevője Tomszkban a szovjethatalom megteremtésének. Szervezője a tomszki Vörös Gárdának, majd mint az internaciona­lista zászlóalj, illetve ezred parancsnoka, részt vett a Vö­rös Hadsereg oldalán a fe­hérgárdista erők elleni szibé­riai harcokban. 1918 októbe­rében Moszkvába hívták, majd több társával együtt Magyarországra indult. 1918 november végén érke­zett haza. Aktívan részt vett a Kommunisták Magyaror­szági Pártja befolyásának nö­veléséért, és a szervezet ki­építéséért folytatott küzde­lemben. Főleg a hadseregben végzett agitációs és propa­ganda munkája volt eredmé­nyes. 1919 februárjában a többi kommunista vezetővel együtt letartóztatták és be­börtönözték. A fogház kapuit számára is az 1919. március 21-én győzött proletárforra­dalom nyitotta ki. A Magyarországi Tanács- köztársaság idején először a Hadügyi Népbiztosság tobor- zó osztályán dolgozott, majd tagja lett a Vörös őrség Kol­légiumának. Április közepén már a román fronton. talál­juk a 6. hadosztály politikai megbízottjaként. Május—jú­niusban részt vesz a Vörös Hadsereg sikeres északi had­járatában, a salgótarjáni és kassai harcokban. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után — az egykori eperjesi diák — annak hadügyi nép­biztosa lesz. A proletárállam végnapjaiban Münnich Fe­rencet a tiszai fronton ismét a románok elleni harcok irá­nyításában találjuk. A tanácshatalom megdön­tése után az ő útja is az emigráció. 1922 és 1936 között a Szov­jetunióban él, és ott a gazda­sági építőmunkában tevé­kenykedik, mint az ásvány­olajipari ellenőrző bizottság elnöke. Közvetlenül nem vesz részt a KMP munkájában, de a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapács szerkesztő bizottságának tagja, s így közvetetten, a moszkvai emigráción keresztül a ma­gyar események ismerője. 1936 őszén a spanyol sza­badságharc védelmére elsők között sietett Spanyolország­ba, Otto Flatter néven a 12. nemzetközi brigád, amelynek parancsnoka a legendás hírű Lukács tábornok, azaz Zalka Máté, helyettes parancsnoka lett. Később a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, majd az ebrói fronton a (né­met—osztrák—skandináv in­ternacionalistákból) álló 11. nemzetközi brigád parancs­noka. Rudolf Leonhardt költő írta róla: „Csizmásán, öles lépteivel, /Így járta be a fél világot./ Magyarországról in­dult el, /S ezer volt, ki nyo­mába hágott./ Mindenütt, hol a szabadságnak /S egy jobb világnak zászlai/ Harcba in­dultak; ezrek élén feltűntek széles vállai.” A nagy honvédő háború kezdetén már a szovjet had­seregben találjuk. Tevékeny­sége most is rendkívül válto­zatos. Kezdetben partizánki­képzésben részesül, 1942 nya­rán a sztálingrádi fronton hacrol. 1942 novemberétől — hadigazdasági feladatok mel­lett — megbízták a szovjet rádió magyar nyelvű adásai­nak irányításával. Huszonhat évi emigráció után 1945 szeptemberében tért haza Magyarországra. Először Pécsre került, ahol Baranya megye főispánjaként tevékenykedett. Fél évvel ké­sőbb már a fővárosban van, a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság parancsnoka. A há­borút követően a főváros közbiztonságának, politikai rendjének megteremtésében, a népi rendőrség megszerve­zésében elévülhetetlenek ér­demei. Határozottsága, igaz­ságérzete, spanyolos volta miatt Rálkosiék — a személyi kultusz kibontakozása idején — nem jó szemmel nézték itthoni munkáját. Nemzetkö­zi tapasztalatait respektálva ezért külföldre küldték. Kö­vetként, nagykövetként dol­gozott 1950 és 1956 között. 1956 október végén, no­vember elején egyik kezde­ményezője az ellenforradalmi erőkkel való leszámolásnak, a kibontakozásnak és a szo­cialista megújulásnak. Kádár János oldalán meghatározó szerepe volt a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány létrehozásában. Az MSZMP Intézőbizottságának, Közpon­ti, illetve Politikai Bizottsá­gainak is tagja volt, egyide­jűleg a kormány elnökhe­lyettese, egyben a fegyveres erők minisztere. „Amikor vi­lágos lett, hogy cselekedni kell, az elsők között ott volt Münnich elvtárs, és a nagyon nehéz helyzetben bebizonyí­totta, hogy ő nem változik, hogy az ő élete azé az eszméé, amelyre oly régen feleskü­dött ... —” mondotta róla Kádár János. 1958 januárjában Münnich Ferencet a kormány elnökévé választották, s ezt a magas tisztet 1961-ig töltötte be. Ezt követően 1965-ig állammi­niszterként dolgozott. A ma­gyar munkásmozgalom „vi­haros” éveket megélt — ahogy vázlatos visszaemléke­zésében is írja — nagy öreg­je 1967-ben halt meg. A ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom szempontjából is páratlanul változatos és gazdag életutat a sok magas kitüntetés mellett két Lenin- rend is fémjelzi. Pintér István A* ősz színeiben pompázó tiszakfirti arborétum sűrűn látogatott kiránduló helye volt az elmúlt hetekben a környékbeli Iskolák tanulóinak (Fotó: T. Z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom