Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 15. Arook köméiről Kitüntetettjeink A boldogság gyérülő pillanatai Cserta Miklós a Járműjavító nyugalmazott üzemvezetője {eltüntetéseit mutatja. Igaz, csak többszöri kérésre veszi elő a szekrényből, tartózkodó kettősséggel. Hiszen jól tudja ő, hogy az elismerést meg kell becsülni, de világéletében egyszerű ember volt nem szereti a feltűnést. így aztán olyan ritka kitüntetés, mint a Szocialista Hazáért Érdemrend és a Magyar Szabadság Érdemérem is a vitrinben pihen. Ez lesz a legújabbnak is a sorsa. Egyetlen jelvényhez, a legapróbbhoz ragaszkodik, amelyet csak a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagjai viselhetnek. Van valami jelképszerű abban, hogy az egykori szülői házba húzódott vissza öreg napjaira. Itt nevelkedett annak idején, a munkásmozgalmi múltjáról nevezetes környéken. A Fodortelep a cukorgyár, a fűrésztelep, a Járműjavító munkásainak adott szerény otthont. A Hatvanból ideköltözött család itt telepedett le 1914-ben. _ Rézöntő, fémesztergályos szakmát tanultam — emlékszik visz- sza —, nehéz idő volt, a diplomások követ hordtak. Amikor fölszabadultam, elvittek katonának. Ott nevezték először kommunistának, mert az emberi méltóságot megalázó fölöt- tessel szembe mert szegülni. Pedig akkor még keveset tudott arról az illegális mozgalomról, amelynek hamarosan tagja lett. — Ragó Antal és Sebestyén János volt, aki a Fodortelepi pártsejt munkájába bevont. Megtakarított pénzemet adtam akkor oda a Vörössegélybe, noha munkám nekem sem akadt. Pestre kerékpárral mentem fel, hátha találok. Végül a cukorgyárban napszámosként alkalmaztak. Később kerültem a Járműbe. Itt értem meg a felszabadulást. 1949, az államosítás éve hozott újabb változást életében. Szombathelyre került, az ottani járműjavító vezetője lett. Hat évet töltött távol Szolnoktól. Vezetőként is hű maradt magához, még akkor is, amikor akadtak olyanok, akik ezt önkényeskedésnek nevezték. Aztán visszatért Szolnokra, a Jármű munkáskollektívája örömmel fogadta. Tagja lett a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának. Helyét aztán azok a fiatalok vették át, akik már tőle tanulták meg a mozgalmi élet alapjait. Negyvenkét éves szolgálat után vonult nyugdíjba. A boldogság gyérülő pillanatai között tartja számon azt a megtiszteltetést, amelyet a kitüntetés jelent. A munkásmozgalomban eltöltött évekre gondolva megnyugvással töltheti el az a tudat, hogy párttagságának ötven éve alatt minden tőle telhetőt megtett azért az emberibb létért, amelyről ifjan álmodozott, amiért vállalta a küzdelmet. Cserta Miklóst az Április Negyediké Érdemrenddél tüntették ki. Sz. Gy. Egyedül kevés az ember Szabadkozással kezdi, amikor a mezőtúri tanácsház egyik szobájában fogad dr. Erdélyi Ferenc, a végrehajtó bizottság titkára: — Éppen a napokban szólt egy régi elvtársam, hogy sokat szerepelek mostanában a sajtóban. Valahogy így jöttek össze a dolgok, többen megfordultak nálunk a kollégái közül. Nem is nagyon értem, miért ez a figyelem. .. Előbb kötelező szerénységnek tűnik mindez, de amikor a korábban megjelent írásokat idézzük, kiderül: azok a testület és az apparátus munkáját elemezték. Gyorsan tisztázzuk, itt most másról kellene beszélgetnünk. — Magamról? — tolja odébb a kávéscsészét a ke- zeügyéből, s szinte kisimulnak a majd’ hat évtized barázdái az arcán. — Hét esztendeje kerültem Tiszafüredről Mezőtúrra, ötven esztendős voltam akkor, és ebben a korban már egy ilyen nagy váltásnak már nehezebben indul neki az ember. Mégis, ezt higgye el nekem, már az első napon úgy éreztem, mintha régen itt dolgoznék. Hiába volt közel két évtizedes állam- igazgatási múlt mögöttem, itt új környezet, új feladat várt, de kollégáim észrevétlenül átsegítettek a nehézségeken. Nagyon jó csapat... — néz el mellettem, mintha most venné számba azokat, akikre gondol. — A napokban vette át a Munka Érdemrend arany fokozatát — mondom, s erre azonnal megélénkül. — Egyedül kevés az ember. Ha a körülöttem lévő munkatársak nem segítettek volna...! Mi is részt vettünk a tanácsi munka korszerűsítésében, magam is vezetek egy osztályt vb-titkári teendőim mellett. A korábbi tizenegy vezetőből hat más beosztásba került, ma is itt dolgozik és jól. Megértették, elfogadták a korszerűsítéssel járó átszervezést és ezt naponta bizonyítják. De mondhatom példaként az ügyfél- fogadás rendjének megváltoztatását is. Ma már az egész hatósági osztály fogadja szerdánként az ügyfeleket és valóban meg is oldjuk a hozzánk fordulók gondját. Ezt is csak közösen, egyet akarva érhettük el, pedig eleinte nem fogadta kitörő öröm. Egyre több az ügyfél, a munkatársaim pedig látják,'hogy jól döntöttünk. : — Meglepte a magas tüntetés? Egy pillanatig megint felé figyel. — Meglepett és most ugyanezt érzem. Én nőttem föl, hogy nem sokat kellett gondolkodnom a teendőimen, volt belőle bőven, s meg is bíztak sok elvégezni valóval. Én pedig igyekeztem megfelelni ennek a bizalomnak. kibeis úgy De máris „eltéríti” a beszélgetést, és a közvetlen teendőkről, a tanácstagi beszámolók előkészítéséről sorolja gondolatait. Kezében ott a dísztávirat, amire büszke: „Kitüntetéséhez gratulálunk, eredményes munkájához kívánunk erőt, egészséget, hosszú életet. A vágóhíd dolgozói.” — Nem a barátaim és mégis... ez nagyon jól esett. Semmi sem bizonyíthatná jobban, hogy ide tartozom. H. Z. Szeretem a határt... A traktor még messze járt, alig látszott a tábla széléről. Kukoricatöveken bukdácsolva, elindultam felé, s valahol félúton találkoztunk. Sebők István, az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet traktorosa, meglepve szorított nekem helyet a Herrieu szűk vezetőfülkéjében. Lassan zötykölődtünk tovább, s közben beszélgettünk. Alapító tagja a Szabadság egyik jogelődjének. A korán családfővé előlépett fiatalember a família juttatott 12 holdjával lépett a szövetkezetbe 1950-ben. Tizenhat éves volt akkor. A ’45 utáni esztendők soksok kínlódása mélyen rögződött: azért, hogy valaki felszántsa a földjüket, napszámmal kellett „fizetni”, s a korán elvesztett apa kezének hiányát nagyon megérezte a család. Talán ezek az idők, s ezek az élmények diktálták, hogy a szövetkezetben, néhány év „gyalogmunka” után, a gépek felé fordult a figyelme. Harminc éve ül traktoron, s ez idő alatt, tizenegy masina fordult meg a keze alatt. Régi KI—48-sal, majd az azóta már legendás „kormos” Hoffherrel kezdődött, most pedig már a modern Herrieu. .. Beszélgetés közben, egyik fülével a gép hangját figyeli, rendben megy-e minden. Hiába, a három évtized elmélyíti a reflexeket. Afféle kevésszavú ember, aki csak akkor szól, ha valóban szükség van rá, feleslegesen tán soha. Kérdéseimre tőmondatos lényegválaszokat ad, szavait mindig ugyanaz a kézmozdulat egészíti ki: „.. .de ezt maga úgyis tudja...” Azt mondja, a vezetőségi üléseken is ritkán kér szót, csak ha eltér a véleménye a többitől. Akkor viszont igen! Egyébként minek ismételgesse, amit más már elmondott egyszer? Fiai harmincévesek. Egyikük pontosan, a másik túlhaladta eggyel. Gépkocsivezetők, s ez talán nem véletlen. Gépszerető ember mellett nem csoda, ha gépszerető gyerekek nőnek fel. Kérdésemre, hogy milyen érzés kormányki . tünte- tettnek lenni, természetesen ő is a közhely- lyé koptatott, de azért mélyről fakadó gondolatokat ismételte: „Nagyon jó s ez még az eddigieknél fs jobb munkára ösztönöz... Mert mit szólnának az emberek? Azt mondanák, hogy na ezt is kitüntették, és rögtön nem dolgozik!” Vezetőitől tudom, hogy a legjobb traktorosok egyike a szövetkezetben, akire télen, nyáron, fagyban és kánikulában mindig számítani lehet. Azt viszont már ő maga teszi hozzá, hogy a harminchat év alatt még egyszer sem fordult elő, hogy nemet mondott, ha dolgozni kellett. Hogy miért, azt is megfogalmazta: „Mert szeretek a gépen ülni, szeretek vele foglalkozni, és... szeretem a határt...” Sebők István a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. L. M. L. Hűség a szakmához, hűség a városhoz Kifogyhatatlan a szóból Rédei István, mégis nehezen kerekedik a portré, mert szívesebben beszél a műemlékvédelemről, a jászberényi lokálpatrióták városszépítő igyekezetéről, mint önmagáról. Több, mint 20 éve vezetője a városi tanács műemléki albizottságának, ám a mutatós eredmények mellett természetesen rengeteg a tennivaló is. Pusztulnak a régi típusú lakóházak, jellegzetes részletek, még mindig csak a készülődésnél tart a városszépítő egyesület megalakulása, nincs táj ház, és a múlt értékei mellett védelemre szorulnának a határ ritka növényei, állatai is. Most, hogy néhány hete nyugdíjba vonult, talán jut több idő a műemlékekre az 1848—49- es szabadságharc jászsági eseményeinek félbeszakadt kutatására, a tanácstagi körzetéről nem is szólva, bár egyelőre úgy érzi, a hirtelen megszaporodott szabadidőből kevesebbre futja. Amikor négy polgári után 1941-ben szakmát választott, nem gondolta, hogy 45 év múlva ugyanabban a volt Pesti- féle nyomdában köszönt rá a nyugdíj. A Jász- Múzeum egykori igazgatójához, Komáromyékhoz bejáró anyja mellett ő is bejáratos volt a házba, gyakran megfordult a múzeumban is. Ott ragadt rá a bemint eddig. tűk, könyvek szeretete, a múlt'iránti kíváncsiság, és ez az élmény vitte a nyomdába is. Még emlékszik a háború végéig megjelenő Jász Hírlap nyomására, majd a front elvonultával az egy ideig kézzel készülő röpcédulákra, napiparancsokra, a szovjet hadsereg frontújságjára. Amikor 1949-ben megszűnt az utolsó jászberényi lap, Pesten kényszerült munkát keresni. A kétéves távollétre, a hagyományosan jó munkás közösségre, a szakmát nem féltő mesterekre azonban ma is szívesen gondol. A Jászberényben megindult iparosodás hatására megszaporodott az otthoni nyomdában is a munka, és kézi szedőként ismét hazakerült. Egy idő után hívták, más területre, de nem azért tanult, hogy a nyomdának hátat fordítson. Szerette a munkáját, a gépek zakatolását, az üres lapot megtöltő sorokat, képeket. Mikor 1968-ban a Hűtőgépgyár átvette a szolnoki nyomdától a jászberényi üzemet, akkor évenként 1 tonna papírt használtak fel, tavaly pedig már 120 tonnát mozgattak meg szinte ugyanakkora területen. A gépesítettség, az új technika megjelenése mellett pedig üzemvezetősége idején ’72-től leginkább csak a zsúfoltság nőtt a Lehel vezér téri épületben. A régóta várt új nyomdával azonban már legfeljebb csak látogatóként ismerkedik meg odakint a gyárban. Rédei István a nyomdában eltöltött hosszú, lelkiismeretes munkájáért és közéleti tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. L. P, Úttörfivezetttk fl területi, városi értekezletek után ma tartják meg Szolnokon az úttörővezetők megyei konferenciáját, amelyen a száznyolcvan küldött három év munkájáról ad számot. A VIII. országos konferencia óta eltelt időszakban gyarapodott a megyében az úttörőcsapatok összlétszáma, a szervezettség 98-ról 99 százalékra emelkedett. Ugyancsak nőtt az úttörővezetők és a pártoló tagok száma. A 4557 úttörővezető döntő hányada pedagógus, többségük önként vállalkozott e feladatra, mert a mozgalmi tevékenység jól kiegészíti osztályfőnöki munkáját. A három év alatt időarányosan sikerült megvalósítani az előző konferencia határozatait, amelyek az úttörőmozgalom tartalmának megújulását szorgalmazták. A program nagyobb teret, vonzóbb formákat kínál a gyerekeknek, jobban épít az aktivitásukra, bővíti a mozgalom társadalmi kapcsolatait. Kétségtelen, jelentős eredményeket értek el mindezekben a megye úttörőcsapatai. összességében is elmondható, hogy javult a gyermekközösségek közéleti, politikai, művészeti tevékenysége. A táborozásban, a nyári foglalkoztatásban országosan is elismert sikereket ért el Szolnok megye. Nyitottabbá váltak az úttörőrajok, őrsök, ugyanakkor még nem eléggé rendszeres a kapcsolat a különböző társadalmi szervezetekkel, munkahelyekkel, s a gyermekek közös nevelésében is sok még a tennivaló. Annál is inkább mivel a VIII. konferencián kimondták, hogy a továbbiakban a Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermek- szervezete. Az úttörőmozgalom felett így már nem egyetlen szervezet „bábáskodik” hanem az egész társadalom közös tanácskozása ügye, feladata a gyerek politikai nevelése. Nem gesztus csupán tehát, hogy mint a területi értekezletekre, a megyei konferenciára is meghívták a politikai szervezetek, állami szervek, munkahelyek, iskolák képviselőit, szülőket, mindazokat, akik ugyancsak felelősek a gyerekekért, s érdekeltek a mozgalom további fejlődésében. Az úttörőszervezetek életének minősége, törekvései nem függetleníthetők a társadalmi valóságtól, amelyben a gyerekek élnek. Az együttműködés javítása mellett számos megoldásra váró feladat van még az úttörőcsapatokon belül is. A VIII. konferencia határozata, amely hosszú távú programot adott — így várhatóan a IX. országos értekezlet inkább megerősíti mint kiegészíti — megvalósíthatatlan a mozgalom hagyományos módszereivel, eszközeivel. Az úttörőcsapat igazán gyermekarcúvá csak úgy válhat, ha a diákoknak nagyobb beleszólási joguk lesz saját mozgalmi életük irányításába, szervezésébe, ha az eddiginél sokkal nagyobb önállóságot kapnak az éves munkatervek összeállításában, s a megvalósítás módjának kiválasztásában. Számos jé példa akad már erre Szolnok megyében, s ezt erősíti az út- törvővezetői konferencia is, amelyen a küldöttek tolmácsolják a gyerekek álláspontját, véleményét az új alapszabály illetve működési szabályzat tervezetéről. Így a megyei értekezlet valójában nemcsak az úttörővezetők konferenciája lesz hanem a több mint 56 ezer kisdobosé, úttörőé is, s noha ők személyesen nem lesznek jelen a tanácskozáson, mégis értük, róluk hangzik el majd minden szó. —tg— Peti típusú gyermek triciklijéből 20 ezret gyárt & Trlil részére a jászapáti Femisz. Ebben az évben még 4 ezret szállítanak a kereskedelmi vállalatnak (Fotó: T. K. L.) A gyulai kórházban Új műtéti tömb Gyulán, a megyei kórházban tegnap átadták rendeltetésének az újjáépített műtéti tömböt. Ünnepi beszédet dr. Medve László egészségügyi miniszter mondott. A 260 millió forint értékű beruházással újjászületett épületben 260 ágy kapott helyet, s ott működik a korszerűen felszerelt általános sebészet, az érsebészet, a baleseti sebészet, a szülészet-nőgyógyászat, valamint az intenzív osztály. Az ezernégyszáz ágyas kórház e napon felvette Pándy Kálmán nevét. A gyulai kórház névadója európai hírű elmegyógyász volt, a magyar pszichiátria egyik megalapozója, s a század elején Gyulán kezdte működését.
