Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

1986. NOVEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Akik esküsznek a teljesítmény bőrre Hogy társadalmunk hasznos tagjai lehessenek A megyében kevés a ki­mondottan rehabilitációs céllal létrehozott üzemrész, az ilyen munkahelyek szá­ma. A meglévők kihasznált­sága is részleges az alacsony kereseti lehetőségek miatt. Hogy milyen alacsony ke­resetekről van szó? Gyakran a szociális járadék minden­kori összegét — a korábban említett havi 2320 forintot — sem éri el a kereset. Pedig történtek kísérletek! A rok­kantak nemzetközi évében például a támogatási szám­lára befolyt összegből pályá­zat útján három ipari szö­vetkezet és egy tanácsi vál­lalat kapott összesen 1,6 millió forintot rehabilitációs munkahelyek kialakítására A Karcagi Cipőipari Szövet­Tanácsi szociális foglal­koztató, védőmunkahely nincs a megyében. Szolno­kon idén nyáron a debrece­ni Piremon Vállalat leány- vállalata kezdte meg műkö­dését. Az év végéig hatvan mozgássérült, illetve meg­változott munkaképességű ember számára tudnak mun­kát adni. Az évtized végéig kétszáz dolgozó foglalkozta­tását tervezik Szolnokon. Ellátogattam azokhoz a cégekhez, amelyek pályázat útján pénzt kaptak rehabi­litációs munkahelyek kiala­kítására. A Karcagi Cipőipa­ri Szövetkezetnél Rab Mi­hály műszaki vezető tájé­koztatott. — 1984-ben kaptunk 450 ezer forintot rehabilitációs munkahelyek kialakítására. Honnan vettük az ötletet. A cipőiparban — a kézműipar­ban — évszázados hagyo­mány a megváltozott — a Mezőtúron a Fonalneme­sítő és Szőnyegszövő Házi­ipari Szövetkezetnél fólia­részleg kialakítására hasz­nálták föl a kapott 150 ezer forintot. Ma kilencen dol­goznak a részlegben — tel­jesítménybérben. Ennek elő­nye, hogy valóban ösztönöz a munkára. Legnagyobb gondjuk, hogy kevés a mun­ka. Tavalyelőtt jó üzletként Rehabilitáció 3. kezet 15, a Mezőtúri Fonal- nemesitő és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet 10, a Túrkevei Háziipari Szövet­kezet 50, a Jászberényi Sze- kuritás Ipari Vállalat 10 munkahelyet hozott létre. És most gondolkozzunk el egy pillanatra! Ebből a 85 mun­kahelyből 11-et sikerült be­tölteni. Jászberény környé­kén a szervezés nem járt eredménnyel, a karcagi re­habilitációs bizottságtól oda­irányított dolgozók a Cipő­ipari Szövetkezetben nem fogadták el a munkahelyet. csökkent — munkaképessé­gűek alkalmazása. A 450 ezer forintból műhelyt ala­kítottunk ki, azt berendez­tük, gépeket vásároltunk. — Hány megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmaznak? — Egyet sem. 1984-ben egy. tavaly három jelentke­ző akadt, az idén egy sem. Tehát, csak az elképzelés maradt meg és a lehetőség. — A szövetkezet számára miért lenne előnyös meg­változott munkaképességű­ek alkalmazása? — Olyan munkákat talál­tunk ki, amit valóban el tudnának végezni. Miért lenne előnyös, ha megválto­zott munkaképességűek töl­tenék be ezeket a munkahe­lyeket? Azért, mert most oda is teljes munkaképessé­gű dolgozót vagyunk kény­telenek állítani. villanypásztort gyártottak bármunkában a Magyar— Mongol Barátság Tsz-nek. Az idén már egy fonalgom­bolyító gépet is beállítottak. — Törvényszerű, hogy veszteséges legyen ez a rész­legük? — kérdezem Elek Ferencné személyzeti és munkaügyi vezetőtől. — Való igaz, hogy ma ke­vés eredményt mutat föl részlegünk, de nem törvény- szerű, hogy veszteséges le­gyen, hiszen ott is jó akarat­tal, szívvel-lélekkel dolgoz­nak az emberek. Ha a jövő hónapban érdeklődik. és <íj munkákat szerzünk, biz­tosan eredményes lesz. A pályázat útján pénzt el­nyert cégek közül a túrke­vei Háziipari Szövetkezet ötven dolgozó foglalkoztatá­sára alkalmas rehabilitációs üzemet hozott létre. Az ere­deti — és most már látszik, rossz — tervekben az sze­repelt, hogy majd Kisújszál­lásról, illetve Mezőtúrról is oda járnak a megváltozott munkaképességűek. Csak­hogy az ingázás esetükben kizárt! Nézzük, hogy működik ma az üzem? Foglalkoznak könyvkötészettel, műanyag­feldolgozással, dísztárgyak készítésével, gyártanak dísz­dobozokat és papíripari cikkeket — azaz sokféle munkát kitaláltak és kita­lálnak az ott dolgozóknak. Ma közel húszán vannak, mindannyian teljesítmény­bélben dolgoznak. Igaz. ne­héz számukra munkát ta­lálni ! Szeretik csinálni A teljesítménybérre es­küsznek; ha már itt vannak, ne csak az időt töltsék óra­bérben — vallják. A nejlon- zacskókat kifejezetten sze­retik csinálni, mert nyu­godt, kényelmes a munka, még hoznak is újabb tasak- gyártó gépet. Példájuk mu­tatja; próbálkozni lehet is, kell is! Igaz, az átlagosnál ta­lán több utánajárást, na­gyobb mozgékonyságot téte­lez föl a megváltozott mun­kaképességű dolgozóknak megfelelő munka megtalálá­sa. — A város munkahelyein jó a szemlélet — állítja a városi tanács városfejleszté­si és gazdálkodási osztályán Faragó Istvánná csoportve­zető. — A szövetkezet mély válságból lépdel kifelé, ko­rábban a teljes munkaképes­ségűeknek sem tudtak vala­mi szép fizetést adni. A. ki­lábalás azonban megkezdő­dött, így remélhető, hogy to­vábbra is vállalják a reha­bilitációs üzemrészt. (folytatjuk) Egri Sándor A cipőiparban hagyomány — és mégsem! Nem törvényszerű a veszteség Osztönzőek, hatásosak Megemlékezés a központi intézkedések Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) való mentességet illetően a sertéságazat esetében sem kedvezőek a megyei fölmé­rések tapasztalatai. Ahogy néhány évvel ez­előtt — lévén az ágazat hul­lámvölgyben — a baromfi­ról, mostanság a juhról esik legtöbb szó az állattenyészté­si tanácskozásokon. Hogy ezúttal, erre a témára nem vesztegettek sok szót a ko­ordinációs bizottság ülésén, annak egyetlen oka, hogy nemrégen értékelték — öt év tapasztalatai alapján — az ágazat helyzetét, gond­jait. Nem kellett „túltár­gyalni” a bizottságnak a ba­romfiágazat helyzetét sem, merthogy annak a terme.- lésnövekedése jelenleg a legdinamikusabb. Javult a baromfitartás jövedelme­zősége, kedvezőek az érté­kesítési lehetőségek — mi más kell még ahhoz, hogy „jó passzban” legyen egy ágazat?, Talán, még nem ár­tana, ha ä termelésnövelés dinamikájához hasonló mér­tékben csökkennének. az országos átlagot a baromfi­ágazatban is meghaladó me­gyei elhullási százalékok. A népgazdaságnak a bel­földi ellátással és az export árualapok növelésével kap­csolatos igényét ismerve. a program változatlan: jövőre is kell a több és a jobb hús. a tej, a gyapjú. De vajon lesz-e elegendő takarmá­nyuk a gazdaságoknak a ha­marosan beteleltetésre kerü­lő állatállomány kondíciójá­nak megőrzéséhez, a szapo­rulat gazdaságos fölnevelé­séhez? A megye takarmány­mérlegét is megvizsgálta a koordinációs bizottság, és megállapította, hogy tíz gazdaság kivételével min­denütt biztosított a jószágok átteleltetéséhez a takar­mányalap. Az előző évinél ezer hektárral nagyobb te­rületről betkarított és min­den idők legjobb minőségű silókukorica termése lehető­vé tette elegendő mennyisé­gű erjesztett tömegtakar­mány-készítését. Rendelke­zésre áll a szükséges ab­rakkeverék mennyiség is, ezúttal elegendő kukorica, viszont az ismert betakarí­tási eredmények miatt vár­hatóan kevesebb búza és ár­pa hányaddal. Csupán a nedves répaszelet szükség­letének kielégítése okozott, gondot: a MÉM hathatós in­tézkedésére van szükség ah­hoz, hogy az arra/kijelölt szerencsi és mezőhegy esi cu­korgyártól a megye nagy­üzemei és kisgazdaságai megkapják a járandóságu­kon felül, központilag bizto­sított 10 ezer tonna répasze­letet. T. F, Az MSZMP Szolnok Vá­rosi Bizottsága rendezésé­ben tegnap ünnepi megem­lékezést tartottak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban a megyeszékhely felszabadulásának 42. és a Magyar Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormány meg­alakulásának 30. évforduló­ja tiszteletére. Az esemé­nyen részt vett Földest Ist­ván, az MSZMP KB munka­társa. A két történelmi évfordu­ló jelentőségét Varga Sán- dorné, a városi pártbizott­ság első titkára méltatta, majd a Szolnoki Családi In­tézet műsorösszeállítását és a Tallinnka gyermektánc­együttes színes bemutatóját tekintették meg a résztve­vők. Védjegy­konferencia Tegnap a Magyar Keres­kedelmi Kamarában nem­zetközi védjegy-konferencia kezdődött. A kétnapos ta­nácskozáson a hazai szak­emberek mellett holland, kí­nai, NDK-beli, NSZK-beli, svájci és szovjet védjegy­szakértők is részt vesznek. A Néplap június 11-i számában feltett fenti kérdésre a megye gazdaságának különböző ágazataiban dolgozóktól ér­keztek válaszok, észrevételek, javaslatok szerkesztőségünkbe. Az akkor elindított vitának célja a szocialista brigádok hely­zetének vizsgálata, a feltétlenül szükséges megújulási, kor- szerűsödési lehetőségek feltárása, és az ebben legilletékeseb­bektől eredő értékelések és javaslatok nyilvánosságra hoza­tala volt. Az ügy, amelynek érdekében — a vitában résztve­vőkkel együtt — tollat fogtunk, nagyobb horderejű és bonyo­lultabb annál, hogy egy ilyen sorozattal minden részletét fel lehetne tárni, vagy gondjait meg lehetne oldani. Hozzászólók véleményei azt is mutatják, hogy a vállalatainknál szervező­dött szocialista brigádok helyzete igen eltérő, vagyis nagy különbségek vannak aszerint, hogy milyen terme­lési ágban működő vállala­tokról van szó, milyen a vállalat helyzete, milyen az üzemi kollektíva összetétele, továbbá hogy milyen a vál­lalat vezetőinek gyakorlati viszonyulása a brigádmozga­lomhoz. Bár a szocialista brigádok társadalmi szerepéhez, mos­tani, és jövőbeni jelentősé­gükhöz képest a vitában résztvevők száma nem tart­ható kielégítőnek, a kifejtett gondolatok figyelemre mél­tóak, közülük többnek a további elemzése szükséges­nek látszik. Általánosítható tanulság, hogy a szocialista brigádok tevékenységének olyan tartalmi elemekkel kell rendelkeznie, amelyek megfelelnek az adott idő­szakban létező, a szűkebb és tágabb társadalmi közegekre is érvényes lehetőségeknek és követelményeknek. A szocialista brigádok önkén­tes alapon létrejött közössé­gek, amelyektől helyzetük­nél fogva általában nem várható, hogy saját maguk „találják ki” és határozzák meg programjukat, különö­sen a vállalaton belüli te­vékenységre vonatkozóan. Megfelelő ajánlásokkal azon­ban a vállalaton kívüli te­vékenységük is a legfonto­sabb társadalmi célok felé irányítható. Ami a vállalaton belüli helyzetet illeti, úgy tűnik, általánosítható, hogy a vál­lalati munkaszervezés sok helyen még nem ismerte fel (újból) a brigádmozgalom­ban rejlő óriási erőt. A gaz­daság mai és jövőbeni céljai érdekében a vállalati mű­ködési rendszer szerves ré­szévé kell tenni a szocialista brigádokat, így válnak még- inkább és valóban a társa­dalmi-gazdasági mechaniz­mus részévé, kézzelfogható példáivá és terjesztőivé a munkához, a közvetlen és tágabb emberi közösséghez, társadalmunk valódi céljai­hoz való viszonynak és gya­korlatnak. Joggal adódik a kérdés: reális követelmé­nyek-e ma ezek. s a szocia­lista brigádmozgalom le­het-e fejlettebb, mint az a közeg, amelyben létezik? E kérdésekre nincs egyértelmű válasz, különösen ha tudo­másul vesszük, hogy a tár­sadalmi, gazdasági környe­zet változásait a szocialista brigádmozgalom tartalmá­nak és formáinak változat­lansága vagy csak igen las­sú változása kíséri. A vitában részt vevők vé­leményével egyezően a kö­vetelmények időszerűek, mert ma itt az ideje, hogy a brigádmozgalom — meg­őrizve, gyarapítva mindazt a felhalmozott értékeket, ame­lyek az emberi kapcsolatok humanizálásában, a közössé­gért érzett felelősség erősí­tésében és a teljesebb em­berré válás előmozdításában teremtett — fő tevékenysé­gét új formákban a terme­lés helyén, a munkahelyeken fejtse ki, és erre kapjon megfelelő ösztönzést, s az eredményes munkáért érde­mi elismerésben részesül­jön. Tudomásul kell venni, hogy az anyagi elismerés szerepe jelentősen megnőtt, és társadalmi, gazdasági gondjaink megoldásában nem az egyedüli, de az egyik legfontosabb eszközzé vált. Ezért a vonzó célok kitűzése és azok elérésének reális, az anyagiakban is megjelenő elismerése a szocialista bri­gádmozgalom továbbfejlő­désében kulcskérdésnek lát­szik. Egy átgondoltan kiala­kított, a tényleges teljesít­ményekhez kapcsolódó anya­gi és erkölcsi elismerés ál­talánossá tétele — amellett, hogy jelentős eredmények­kel járva új tartalmat köl­csönözne a mozgalomnak — megszüntetné a mai értéke­lési —, méginkább az elis­merési gyakorlatot, misze­rint a versengő és valami­lyen eredményt elérő brigá­dok közül kivétel nélkül azok kapnak elismerést, akiknek a szűkös források­ból éppen jut, s azt is a tel­jesítés után jóval később, amikor a hatása már „meg­kopott”. Az új, érdekeltségi alapo­kon működtetett brigádokon belül jobban kiteljesedhetne a szükséges mértékű önkor­mányzat is. A szocialista brigádok képezhetik elsősor­ban a fiatal szakmunkások számára azt a szűkebb társa­dalmi közeget, amelyben el­sajátíthatják a munka fogá­sait, a nélkülözhetetlen tár­sadalmi normákat, és mun­kájuk elismerése nem ko­ruk, hanem tevékenységük valódi értéke szerint történ­het. E minőségben a szocia­lista brigádok a jövő mun­kásosztályának legjobb ne­velő-iskolái is lehetnek. Mindezeket figyelembe- véve, illetve e változások bekövetkezése esetén sem lehet egyenlőnek tekinteni a jövő szocialista brigádjait a vállalatoknál tisztán érde­keltségi alapon szervezett munka-brigádokkal. közös­ségekkel. A szocialista bri­gádok többek ma is, és töb­bek lesznek náluk a jövőben is, mert túl tudnak lépni a pusztán anyagi érdekeken. A vállalatok keretei között ma is működő szocialista brigádok jelentős része — miközben kritizálja az ál­talában vett gyakorlatot, mert többet, jobbat akar — példája a munkaszeretetnek, ügyel a munka becsületére, mert ezzel saját tagjainak becsületét is növeli. Példa­mutató a határidők betartá­sában, igényes a kezéből kikerülő minőségre, a ha kevesebbet is mint régebben, de vállal társadalmi munkát, s a nehezebb körülmények között is szocialista módon él és dolgozik. E valós tények kapcsán hangoztatják többen, hogy „nem kell félteni a szocia­lista brigádmozgalmat!” Azt hiszem, mégis helyesebb úgy fogalmazni: a szó jó értelmében féltsük a szocia­lista brigádmozgalmat, őrizzük meg eddigi értékeit, s gazdagítsuk mai céljainkat szolgáló új tartalommal. Te­gyük olyan mozgalommá, amely minden dolgozó em­ber számára érthető módon egyesíti és kifejezi a gazda­sági, politikai és kulturális érdekeket, így szolgálva tár­sadalmunk fejlődését. Nem kell tehát a brigádmozga­lom fölött „vészharangot kongatni”, hanem meg kell találni a megújulás lehető­ségeit, a gazdasági vezetők és a szocialista brigádok kö­zös gondolkodásával, erőfe­szítésével. Fenyvesi József az SZMT vezető főtitkára A szocialista brigádmozgalomról őszintén Meg kell találni a megújulás módját A Május 1. Ruhagyár túrkevei üzemében jelenleg amerikai exportra néi vászon kosztümöket gyártanak. Több fazonban és színben, több mint 8 ezret szálSfeWMk végéig Fist#:'?. Z,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom