Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 8. Kunhegyes! változások á á i i i i Idős Papp József már a 81. esztendejét tapossa, és esküvője óta, 1929-től a Csurgó, illetve a Csokonai utcában lakik. — Visszanézve a legénykalapos időkre, nekem ez az egyik legnagyobb változás, hogy akkortájt Kunhegyesen járdaként az utcákon egy szál palló szolgált. Egymás végé— Nekem a legnagyobb változás a villany __ veszi á t a szót Róza asszony, a felesége. Szegény édesanyám, nyugodjék békében, nem engedte bevezettetni, mondván ha összefurkáljátok a falakat, tán a ház is rátok dől* mert régen porladnak azok a mesterek, akik az épületet valaha húzták. Száz éve, amikor ide kíváncsiskodott a Tisza az ablakon ki- és befolyt a víz, de azért csak kibírták a falak ezt is, meg a vezetékek szerelését is. Nem éppen eredeti újságíród fogás így folytatni: bezzeg most már a nagyközség minden utcájában valamelyik oldalán betonpántlika kanyarog, és tálán két kéz újjá is sok ahhoz, hogy hány háziban világol még esténként a régi kiszolgált 11-es petróleumlámpa. Tények, örvendetes tények ezek,, amelyeket már nem egyszer közhírré tettük. Ugyanakkor akad még változtatni való nem is kevés. Az útnál maradva nem újkeletű a panasz, miszerint nyáron porosak, ősszel, télen sarasak a belterületi „sztrádák”. Minden erőfeszítés ellenére, alig húsz százalékuk portalaní- tott. és ezek is zömmel az utóbbi három évben készültek. így a Feketehegy utca szaknyelven fogalmazva — tavasszal hideg aszfal tóttal gyarapodott. — Kicsit darabos, köves a teteje, de azért nem olyan mint a régi, amelyik úgy épült, hogy sárra sár került — meséli Lukácsi Mihályné (A változások szelét iga— Nagy-nagy szülőd tanácsi, munkahelyi, párt-segítséggel, szóval csapatmunkával. A kivitelezők, a tervezők, a műszakiák mind-mind a szülők közül kerültek ki, és azt tapasztaltam, hogy ezek a kun emberek csodákra képesek a gyermekükért, mert végső soron a diákoknak készült az egész. Az anyagot bontásokból szedtük össze;, és dia kellett a tanyákra is kimentünk értük. Mindennek ma már olyan eredménye is van, hogy a nagypályás focistáink az utóbbi években hatszor kerültek az Úttörő Olimpia országos döntőjébe. Legutóbb hatodikok lettünk, de akad ötödik, negyedik, két harmadik és egy második helyezésünk is. — Miért csinálja az egészet? Megéri a fáradságot? — Ha nem hinném hogy igen, nem is vágnék neki. Ezt nem tudom mással magyarázni, csak belső kényszerrel. Meg azzal, hogy én — Megszoktam ezt a környéket, mert most túl a temetőn lakom egy tanyán, de unjuk már a kinti életet és ezért döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy beljebb húzódunk a három gyerekkel. Egyébként a Kunság Népe hez rakták őket és azon kikerülhettük a sarat. Mert az is vót, nyakig érő. Az éccaka leple alatt el-elloptak belőlük, így tégla került a helyükre. 20—30 centiként egy, így arra kellett lépkedni, aki nem akart megmerülni a pocsolyában. A főúton pedig két szál díszelgett egymás mellett, így itt kitérni is lehetett. zolja az is„ hogy ezen a valaha befelé fordulónak titulált kun településen az utóbbi néhány évben megmozdultak az emberek, ha szőkébb környezetük gyarapításáról volt szó. Így a nagyközség lakói 1983-ibain másodikok, tavalyelőtt és tavaly pedig harmadikok lettek a - társadalmi munka megyei értékelésekor. Iskolai termek, szilárd utak, tornaterem létesült közös összefogással, de így szépült meg több óvoda, gyermekintézmény és a fürdő is. Meg még valamivel gyarapodott a település: egy diák sportcentrummal, amelyik 1978-tól évről évre bővül. Ma már ezen a körülkerített mini sportkombináton belül két füves foci- és egy kézilabdapálya, úttörőház, szertár, szabadidő szoba és öltözők találhatóak. Az építkezésnek a lelke Szabó András, aki ráadásul nem is kunhegyes i. — Nem bizony, mivel balmazújvárosi vagyok, akár Veres Péter. Mégis a huszadik tanévet kezdjük itt Kunhegyesen, a feleségemmel, aki szintén pedagógus. A főiskola elvégzése után ide kerültünk, bár eredetileg csak egy évre terveztük az ittlétet. i — Megbánta? — Ugyan, dehogy, hiszen a munkámnak, a tantestület összefogásának látszik az eredménye. Hogy másról ne beszéljek, csak a sportközpontról, ennek az értéke ma már túlzás nélkül ötmillió forint körüli. — Hogyan sikerült mindezt megvalósítani? már itt vagyok otthon, ide járok haza. Szerencsém van, hogy igazgatóként ennyit foglalkozhatok a sporttal, hiszen nem kis terhet levesznek a vál Iámról a helyettesek meg a kollégák, A teljességhez hozzátartozik, hogy azért érkezett sok üzemi, szövetkezeti segítség is ehhez az építkezéshez, mivel a településen akad elhelyezkedési lehetőség, munka- alkalom. Érdekes, hogy az éjsizaikai lélekszám 9 ezer 800, a nappali pedig 11 ezren felüli. Mindez azt is igazolja, hogy a környező falvakból, községekből ezernél is többen itt keresik a kenyerüket. Sokan közülük végül is beköltöznek, házat építenek. Az építkezési kedv egyébként is jelentős, mert évente 50—52 új lakóház készül. Ha minden az elképzelések szerint alakul, jövőre az új háztulajdonosok közé kerül Kolozsvári gyula is, aki most építi új otthonát a gyendai kövesút mellett, kőhajítás- nyira a temetőtől. Téeszben dolgozunk az asz- szonnyal. — De a föld itt igen vad. Afféle átkozott szik. — Sajnos, így igaz. bizonyára ezért került a 400 négyszögöl csak 48 ezerbe. Tisztában vagyok vele, hogy meg kell terítenem vagy 60 centi vastagon, de hogy mikor, ez a jövő zenéje, mert ahhoz, hogy ’87 őszén költözhessenek, az idén tető alá kell hoznom az épületet. — A közművesítés? — Megtörtént: a porta mellett kanyarog az aszfaltút, víz, villany is van és a gázt is kivezették. A munkán, a kereseten, a beépíthető telken kívül egy községben nem mindegy, milyen körülmények között tud az ember vásárolni valamit a pénzéért. Nem egyszer elhangzik: az itteni boltokban sokféle áru kelleti magát, de igazi, modern, kívül- belül korszerű üzlet mindö&z- sze kettő akad: egy nagy ABC, meg egy ruházati szaküzlet A többi toldozott, toldozott, szóval inkább viseltes, mint szép. — A 27 boltunk, vendéglátó egységünk, diáktanyánk között a felsorolt kettő kivételével vagy a rakterűiét, vagy az eladótér kicsi, amit már kinőttünk. Sajnos, a hatodik ötéves tervben szűkültek a fejlesztési lehetőségeink, pedig Kunhegyesre kellene egy kulturált vendéglátó egység és egy korszerű iparcikk áruház — mondja Tóvizi Zoltán áfész-elnök. — Milyen változásokat észlelt a fogyasztásban? Mondjuk az élelmiszerek területén? Egyszóval mit esznek a kunok? — A kenyéren kívül elsősorban sertéshúst, mivel errefelé az számít igazából húsnak. Bánmennyire meghökkentő azért az is egyféle változás, hogy talán a propaganda, meg az orvosi felvilágosítás hatására a tejtermékek kelendősége még a húsfélénél is jobban növekedett az elmúlt években. Azért növekedett más is, és ezt csúnya szakkifejezéssel lakossági terheknek hívjuk. Erről Kiszel Sándor, vb- titkár tájékoztat. — Megértem az embereket, hogy mostanában olyankor emlegetik a le- és felmenő rokonainkat, mert érezzük mi is, nehezek a terhek. A 600 forint településfejlesztési hozzájáruláson kívül 70 millió forintba kerül az új vízműrendszer. Ez is portánként 12 ezer forint, amelyet tíz év alatt kell kifizetni a lakosságnak. De hát ez elodázhatatlan, hiszen jó víz nélkül nem létezhet tízezer lélek. Megjött a gáz is — És még nem is beszéltem a gázról, ami szerencsére már elért hozzánk. Hét kilométer gerincvezeték kiépült, sőt 30—40 lakásba már a bekötést is elvégezték. Ez sem olcsó dolog, mert a házig 12 ezer forintot kell fizetni, nem beszélve a szerelés belső költségeiről. Ezek mind olyan változások, amelyek az utóbbi években jelentkeztek nálunk, és ha pénzbe is kerülnek, kimondva, kimondatlanul a kényelem, a városiasodás jelei. így igaz, és mindezeken mit sem változitat a település alapításának a 700. évfordulója alkalmából rendezett kilencnapos ünnepségsorozat. Sőt inkább arra ösztönzi az itt élőket, hogy a rövid pihenő, a mólt értékeinek számbavétele, vállalása után újult erővel munkálkodjanak tovább a nagyközség szebbé, gazdagabbá tételéért. Nemcsak önmaguk, de gyerekeik, unokáik, és némi túlzással fogalmazva már az újabb, még sikeresebb 700 esztendő érdekében. D. Szabó Miklós A főúton két palló Mindenkit megnyert Tanyáról községbe Csobogó víz a városi tereken A mozgó víz hangja és látványa elkísérte az embert a természetközeli életből a modern városokba. A mozdulatlan kő- és betonrengetegben a forrást, patakot idéző csobogó víz végtelen, meg-megújuló mozgása oldja a zárt terek keltette feszültséget. Egy szökőkút nemcsak látvány, a városi terek építészeti eleme, hanem kapcsolat is az erdőkkel, mezőkkel. Az ókorban is előszeretettel állítottak olyan kutakat, amelyeknek az ivóvízadáson túl esztétikai funkciót is szántak. Azután pedig mindegyik kor megtalálta a víz megjelenítésének sajátos tormáját Jászberényben a múlt század végén jelentek meg a bővizű, mélyfúrású artézi kutak. A víz ugyan magasra tört, de kinek jutott volna eszébe akkor, hogy a víz folyási irányát meg is lehetne fordítani. A kút csak adjon vizet, széppé legfeljebb egy szobor teheti. Így készült az akkori polgármester. Pintér Mihály kútja, amit manapság egyszerűen csak bundás kútnak ismernek. Valamikor a mai Szabadság tér közepén négy csövön ontotta a vizet, a vidékre oly jellemző subás juhász alakja pedig összeforrott a várossal. A helyét, formáját azóta többször megváltoztatták, a kút lassan apadó vizét pedig a városi hálózat táplálására befogták. Utána már csak hálózatról kapott vizet, majd a vízszűke miatt onnan sem. A kiszáradt kút néhány éve újból működik, a vékonyan csordogáló víznek azonban csak esztétikai hatása van, mert inni nem lehet belőle. Az elfolyó vizet egy föld alatti medencéből keringetőszivattyM nyomja fel újból a vízköpőhöz és így hosszú ideig szinte víz- veszteség nélkül üzemel. Kár azonban, hogy műszaki hiba. vagy éppen csak figyelmetlenség miatt gyakran üresen ásít a vízköpő állatfigura. Az első gyönyörködtetésre szolgáló szökőkút Jászberényben a promenádon készült, valószínűleg a ’30-as évek elején. Varga Pál, aki később, mint a Városgazdálkodási Vállalat vezetője üzemeltetőként is kapcsolatba került vele, a gyermekkorától emlékszik a kör alakú medencére. A középen függőlegesen feltörő vizet a medence szélén 4 béka figura vízsugara egészítette ki. A szökőkutat a Zagyvából táplálták, a Rozália kápolna mellett elhelyezett szivattyúval azonban már akkor is sok gond voit. A háború lászberényl szökőkutak után még életre keltették, de a Zagyva ’63-as szabályozásával a belső ágból annyira kifogyott a víz, hogy a szökőkútba se jutott. Azóta a medencét legfeljebb hóié és szemét töltötte meg, a békák pedig szőrén-szálán eltűntek. A feladatokra vagy a szemléletre jellemző, de nagysokára ismét újra működik a szökőkút. Mindöszsze 15 ezer forintos kiadással állíttatta helyre a tanács, vízfogyasztása pedig a keringtetés miatt elenyésző. A néhány négyzetméternyi szökőkút újból élettel tölti meg a promenádot, csak az elszéledt békáknak kellene még viszsaugrálniuk valahonnan. A városi tanács épülete előtt lévő kettős szökőkutat a Lehel Vezér tér jelenlegi forgalmi rendjének kialakításakor készítették. Előtte egy intim, hangulatos kis szobrocska állt ott a város főterének közepén: a teknősbékás kisfiú. Nagy István szobrászművészt a korábbi csobogó hangulata ihlette meg, ahol a kövek között a vízben mászkáló teknősbékák körül szívesen játszadoztak a gyerekek. A hosszan elnyúló főtér a rendezés után nagyobb szabású, dekoratívabb látványt követelt, így került a fiúcska az akkori gyerekkórház elé. Sokan még ma se tudják, hogy hová tűnt a kis szobor és csak nehezen barátkoztak meg a helyén a vasgyűrűkből feltörő, hivalkodó vízfüggönnyel. A teknősbéka páncéljáról a vízbe lépő fiúcska a Március 15 tér egyik szegletében húzódik meg. Körülötte rég nem csobban a víz, a fiúcska lábait letördelték, a környezete elhanyagolt, gazdátlan. Az egész egy suta dekoráció egy nagy fa árnyékában. Pedig szinte fillérekért lelket tudnának lehelni belé. A felújítás itt is megkezdődött, de ha a tavaszra elkészül ilyen hosszú feledés után, az is szép eredmény. A fejlesztési elképzelések között szerepelt még jó néhány évvel ezelőtt a Kőhíd mellett a Zagyvába telepítendő szökőkút. Ennek funkciója a látványosságon túl az iszapos víz oxigéndúsítása lett volna. Ez az elképzelés úgy látszik végleg feledésbe merült. Nem is nagy kár érte, mert a városi Zagyva ezzel nem menthető meg, egyébként pedig látványnak elég maga a folyó. Nagyobb szükség volna a József Attila téri és a Május 1 szigeti csobogók megépítésére, ahol az erőgyűjtésnél még mindig nem futotta többre, pedig elképzelés több Is született, sőt a vízvezeték is a földben várakozik már. Egy szép szökőkút megtölti a teret és szoborként kezelhető. Hangulatot azonban csak működés közben teremt, az üzemhibák idején hiányérzetet kelt. A Víz- és Csatornamű Vállalat egyik brigádja vállalta a jászberényi kutak, szökőkutak folyamatos karbantartását, így talán elkerülhető lesz, hogy rendszeresen, vagy hosszú időre kiszáradják belőlük a víz. Lukácsi Pál „A bundás kút" subás jubász alakja összeforrt a várossal A kisfiú lábát letörték Székesfehérvári postafeldolgozó Üzemi próbák A Magyar Posta egyik legnagyobb folyamatban lévő beruházásán, a székesfehérvári postafeldolgozó üzemben befejeződött a technológiai berendezések, szerelése, és megkezdődtek az üzemi próbák. A 11 ezer négyzet- méter alapterületű négyszintes épületben a levél- és csomagszállító, valamint válogató-rendszer fokozatosan áll át mind nagyobb teljesítményre. A postafeldolgozó csúcsteljesítménye napi 350 ezer levél, 7 ezer csomag, 440 ezer hírlap és folyóirat kezelése lesz. Az üzemi próbák végeztével, december 1-tól állnak át a rendes munkamenetrendre. Vállalatunk kezelésében álló Szolnok belterületén, az Űjszászi út mentén lévő 10306 négyzet- méter (2863 négyszögöl) nagyságú, telephely létesítésére kiválóan alkalmas, a város központjához közel levő beépítetlen ingatlan kezelői jogát átadnánk megfelelő ellenérték mellett, állami ingatlan kezelésére jogosult szerv részére. Az ingatlan megközelíthető autóbusszal. Villamosenergiavétel lehetősége biztositott. Érdeklődni a vállalat jogtanácsosánál. Debreceni Közúti Épitő Vállalat. Debrecen, Barna u. 15. sz. (11631)
