Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
1986. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Színház az egész televízió Visszapillantva a mögöt- türik maradt hét műsorára, némi túlzással azt mondhatnám: színház az egész televízió. A kifejezésnek nem általánosabb, hanem a legkonkrétabb értelmében. (Bár isten tudja, általában is lelhet benne valami, néha az az érzése az embernek a televízió munkája láttán). Az elmúlt héten valahogy úgy esett, hogy aránytalanul sok szó, sok kép és sok műsor jutott a programok rendjében, a színházak,, a színészek, a színészet mesterségének. Többféle „hullámhosz- szon”, többféle hangvétellel hallhattunk e művészeti ág képviselőinek életéről, mi több: égető mai problémáiról ás. A sor kezdődött a kedd esti Stúdió '86-ban, amikor Szegvári Katalin egy év elteltével újra mikrofon elé ültette a Szigligeti Színház direktorát, hogy terveinek, elképzeléseinek megvalósulásáról faggassa őt. Nos Schwaj- da György nem rejtette véka alá, hogy változatlanul súlyos gondok szorongatják, s hangjából bizony a jövőn érzett aggodalom is elő-elő- toújt, egészen odáig, hogy már-már kimondta a színház feleslegessé válásának keserű „vádját” — kinek is kel- lenénk mi manapság jelszavával, ha nem is szó szerint, de valahogy így hangzott el a kultúra heti magazinjában. A színigazgató keserűségének nyilván vannak általánosabb, ha úgy tetszik a szakma egészét énintő okai, és vannak konkrétan helybéliek is. Mindenesetre talán másként alakul ennek az alkalmi beszélgetésnek a végső kicsengése, ha a kérdező riporter alanyát szembesíti a valóságos tényékkel, többek között azzal, amiről lapunk is hírt adott már, hogy icsupán a .bérletesek tábora (meghaladja a tízezret. Nem is beszélve a színházért rajongó szolnoki nézőkről, mert bár meglehet, számuk átmenetileg fogyóban, de vannak, és létezésük egy-egy sikerben Is nyilvánvaló, a dolgok igazságához ugyanis ez is hozzáitartoziik, miképp .természetes, hogy az igényes, tartalmas színház megteremtésén munkálkodó igazgatónak lehetnek belső konfliktusai, sőt feloldhatatlannak tűnő konfliktusa is, mind művészi, mind gazdasági vonat- kozásúak. Mindenesetre az elhangzott riport megkapott őszinteségével, tartalmában ugyanakkor nyugtalanná tehette a nézőt. s A színházról, a mesterségről szólott egy másik direktor is, de már egy teljes műsorban. nem csupán rövid .beszélgetésiben. Bodrogi Gyula, a Mestersége: színész sorozatiban fejtette ki véleményét Vitray Tamás értő társaságában, s a színészként is népszerű Bodrogi sok fontos dolgot mondott el, a rá jellemző könnyed eleganciával. Különösen meggyőző volt, ahogy érvelt, sőt rajongott az úgynevezett „színész-színházért”, már-már rögeszmésen vallva, hogy a színházat valójában a színészegyéniségek teszik, hogy a jó színház igazi letéteményese maga a jó színész, aki játékával ezreket tud vonzani egy-egy előadásra, egy-egy bemutatóra. Ezért meg is kell becsülni a színészt. Rokonszenves gondolatok, és van is bennük sok igazság, s ma különleges hangsúlya, súlya is van az efféle, a hagyományokra is tisztelettel lévő vélekedéseknek. Csupán azt jegyezném meg, a műsorban elhangzottak hatására, hogy a jó rendező legalább annyira fontos egy színházban, mint a jó színész. A szellemi irányitó aki fazont, tartást adhat egy-egy közös munkának, aki rendezői zsarnokságával nem nyomja el a színészi tehetséget, ellenkezőleg, rendezői ' tálentumával kibontja, felszabadítja és a feladat irányába tereli a művészben rejlő képességeket. Igaz, volt idő, amikor a rendező neve meg sem jelent a színlapokon, csupán a színészeké. Ma már azonban egy-egy jeles rendezőegyéniiség neve is fémjelzi egy-egy bemutató minőségét. Mindenesetre figyelemre méltó beszélgetést hallhattunk péntek este, s ami érdekes, végre nem egy pályája végén járó idős színész hanem egy java korában alkotó művészember kapott helyet a mesterség titkait feszegető műsorban. És még ugyanaznap este Vágó István játékában is, melyben érdekes emberek mutatkoznak be, illetve emberi érdekességekkel ismerkedhetünk meg — színészcsapat állt ki a porondra. Ka- z'rniir Károly, Pécsi Ildikó, Sass József életének egy-egy ismeretlen mozzanatát, érdekes epizódját villantotta fel a Hogy kik vannak. Afféle könnyed játszadozás ez a képernyőn, játékos időtöltés, kikapcsolás a meghívott művészeknek, és ugyanaz a nézőnek. Egy-egy alkalommal ez is elmegy a televízió műsorában; hogy kedvenceinkkel „neglizsében” is találkozhatunk. Egészen más termés,zetű program a Pódium, amelynek szombat esti jelentkezésében Hegedűs D. Géza mutatkozott be. Egy tehetséges fiatal színész, aki kitűnően játszik és egyúttal nagyszerűen énekel. Ezt fényesen bizonyították az elhangzott műsorszámok. A Pódium tehát jó alkalom, hogy egy- egy művész sokoldalúan mutassa meg tehetségét. Hegedűs D. Géza persze nemcsak kitűnő művész, érdekes egyéniség is, akiinek nyilván határozott és egyéni véleménye is van a világról. Éppen ezért kissé fájlalhatjuk, hogy műsorát nem egészítette Iá az ő egyéni véleményét tükröző vallomással is; hogy nem elégítette ki azok kíváncsiságát, akik személyiségének emberi, nemcsak művészi vonásaira is kíváncsiak lettek volna. Jóllehet közvetve az elhangzott szemelvények és dalok elárultak belőle valamit. És még mindig nincs vége a sornak, mert ugyanezen a napon a második csatornát teljesen a színház foglalta le, méghozzá egy örömteli esemény, a felújított szegedi színház avatásának ünnepe, amit egyenesadásban közvetített a televízió. Ha több éves késéssel is, de végre — láthattuk — új pompájában ragyog a régi színiház. Az örömbe legfeljebb annyi üröm vegyül, hogy már három évvel ezelőtt kellett volna eredetileg bekövetkeznie e Tisza-,parti szí nhá zavtató- nak. De hát úgy látszik, nemcsak az isten malmai, az építőiparé is lassan őrölnek. A szegedi színház múltját feltérképező riportfilm, amelynék bemutatására csak most került sor, már három éve elkészült, s várta az ünnepi pillanatot. Szerencsére a szegedi társulat hajdan volt tagjainak véleményei, vallomásai semmit nem ve- szítettek időszerűségükből, s az elismerő, s helyenként már áhitatos vallomásokból font filmkoszorű odaillett a most felavatott színház homlokára is — aNeményi Lilié, a Komlós Jucié, az Agárdy Gáboré, a Patkós Irmáé és sorolhatnám tovább, mert ezen az estén kiderült: a szegedi színház múltja rendkívül gazdag és színes. És a jelene? Erről az ünnepi pillanat mámorában szó nem esett. Csák megjegyzem mind a múltidéző, mind a helyszíni közvetítés a televízió szegedi stúdiójának munkája volt, amely derekasan végezte el feladatát. V. M. Fegyverek, ruhák, s egy koponya Kunok régészeti emlékei Kiállítás Karcagon Kunok régészeti emlékei címmel kiállítás nyílt a Nagykunság központjában, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban. A reprezentatív tárlat, amelyet Pálóczi Horváth András, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa rendezett, csaknem teljességében először mutatja be a 13. században beköltözött kunok korabeli emlékeit, amelyet a régészeti ásatások során hoztak a felszínre és restauráltak. A Nemzeti Múzeum, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum és több régiségtár tulajdonát képező, két termet megtöltő anyag elsősorban a kunok kultúrájáról ad keresztmetszetet. Kiállították a kor ötvösművészeinek remekeit, ruhadíszeit, viseleti eszközeit, továbbá harci fegyvereket, használati tárgyakat, munkaeszközöket, ruhaféléket. A kunok a néphit szerint keményfejűek. Nos, hogy azok vagy sem eldönhetetlen, mindenesetre egy eredeti kun ember koponyáját is bemutatják a kiállításon. A december 31-ig nyitva tartó tárlatot az iskolai közművelődés céljaira is felhasználják, történelem órákat tartanak a múzeumban. Megfelezettek Magyar— jugoszláv tévéfilm Először készül önálló nemzetiségi — szerbhorvát — nyelvű televíziós játékfilm hazánkban. Forgatása kedden kezdődött meg Pécsett, a Kodály úti ABC-áruház- nál. Az MTV pécsi stúdiója és az újvidéki televízió vállalkozott a közös alkotás létrehozására. Az együttműködésre a magyar és a jugoszláv televíziók közötti általános megállapodás alapján került sor. A program szerint olyan témákat dolgoznak fel, amelyek kifejezik a két szomszéd nép sokoldalú kapcsolatát, megjelenítik közös történelmi emlékeinket és kulturális értékeinket. A pécsi és az újvidéki televíziósok kooprodukciós filmjének címe: Megfelezettek. Forgatókönyve a Mohácson született és Budapesten élő Predrag Sztepanovics szerb író-műfordító azonos című kisregénye alapján készült. A könyv pár éve látott napvilágot a tankönyv- kiadó gondozásában. Pályakezdő fiatalokról szól a történet, barátságról és szerelmekről, amelyek a diploma megszerzése után — az utak különválásával — meglazulnak, elhalványodnak. Szomorú kupac^erdan »Baimitató Ä , r a 'ttíU t&iödési Szomorú vasarnap köV|ion3bän Hosszas keresgélés után sem találhattak volna rosszabb időpontot Seress Rezső— Müller Péter Szomorú vasárnap című zenés játékának bemutató.- jára: múlt hét szerdán este hét órakor kezdődött az előadás, többé- kevésbé pontosan akkor, amikor a fegyelmezett állampolgárok a tévé előtt ültek és sziszegve számolták a magyar kupacsapatok hálójába hulló gólokat. Valószínűleg fokozhatta a bemutató előadás iránti érdeklődés lanyhaságát, hogy a televízió (ezt a Takács Gyula és Andresz Katalin a Szomorú vasárnap egyik jelenetében pechet!) két nappal később tűzte műsorra a Pesti Színház előadásáról készült felvételt. A produkció maga, egyébként egy életképes elképzelés jegyében jött létre: a közönségsikerre várhatóan szá- mottartó előadás létrehozásához hozzájárult a Szigligeti Színház társulata mellett a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ is: a tervek szerint ezzel az előadással — hosszú idő óta először — olyan településeken is tájolhat a Szigligeti, ahol a hagyományos színielőadások technikai és egyéb feltételei nem adottak. Való igaz: a díszletek, a jelmez, a szereplők száma alapján köny- nyen „utaztatható” a produkció. Maga az előadás: csalfa, könnyed-könnyes show: Müller Péter profi módon írta meg a zeneszerző, Seress Rezső élettörténetét, elhangzik (többször is) a világhírűvé vált címadó dal, s megannyi közismert és kevésbé közismert nóta, sanzon. A rendező Sík Ferenc a történetből és a szövegkönyvből nem akart többet fölmutatni, mint amennyi. A jelmeztervező Schaffer Judit egyik-másik ruhadarabjának használata — úgy tűnt — meglehetős gondot okoz a színészeknek, Bakó József díszleteiről alig van mit mondani — a művelődési központ színházterme alkalmatlan az ilyen típusú előadásokra, az eredeti belsőépítészeti elképzelések jegyében fogant, zöld kockák közé rakott ágy, spanyolfal, ablak, kávéházi asztal, székek, csillár, körképszerű budapesti utcarészlet, majdhogynem jelentéktelen vizuális élményt jelentenek. (Egy intimebb környezetben valószínűleg minden jobban működne.) Ebben a milliőben csak a színészek menthetik a menthetőt. S ami tőlük telik, meg is teszik. Takács Gyula (Seress Rezső) — abszolút főszerepben — sok mindent fölmutat abból, amit eddigi pályáján megtanult — énekel, táncol, zongorázik, ha kell clown, ha kell elesett kisfiú. Hogy az előadás második részének tempója élvezhetőén felgyorsul: nagyrészt az ő érdeme. Andresz Katalin (Helén, Seress felesége), a Szigligeti társulatának új tagjaként ezúttal lépett először az itteni közönség elé. Kicsit érdes eszközökkel szép, érzékeny, s esendőségében is melegszívű asszonyt jelenít meg. Mucsi Zoltán — több szerepben, de elsősorban Jani pincérként — ismét igazolta tehetségét. Remélhetőleg a színház e vállalkozása sokak számára örömet szerez majd a további előadásokkal. v. jSzolnok megye bemutatkozik Nyíregyházán Október 11-töl 26-ig Kialakult egy rokonszenves hagyomány: a megyék időről időre elmennek vendégségbe egymáshoz, hogy bemutatkozzanak, és hogy megismertessék egymással hagyományaikat, művészetüket. Az efféle bemutatkozások — túl azon, hogy a kiállításokon a megyék a nagyközönség elé tárják mindazt, vagy annak egy részletét, amivel szívesen dicsekednek, — az egymáshoz közeli régiók művészeinek, amatőr és hivatásos alkotóinak tapasztalatcsere lehetőségét kínálják. Október 11-től 26-ig Szolnok megye lesz a vendége Szabolcs—Szatmár székhelyének, Nyíregyházának. A Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban kiállítás nyílik neves mezőtúri fazekasok munkáiból, így látható lesz Busi Lajos, Gonda István, Kőműves Lajos és Tóth Géza néhány remeke. Elviszi a Nyírség központjába legszebb darabjait a kunszentmártoni és öcsö- di népművészeti stúdió is, amelynek tagjai kapuvári és vagdalásos fehér hímzéseket mutatnak be az érdeklődőknek. A megnyitó napján a kiállításhoz kapcsolódóan előadás hangzik el az úgynevezett fehér hímzésről. A fotógalériában a szolnoki Weston Fotóstúdió alkotó- közösségének művei tekinthetők meg a programban. A Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyermek képzőművész szakkörének tagjai is bemutatják az utóbbi évek „terméseit”. A kiállítások mellett a nyíregyháziak megismerhetik a Tisza Táncegyüttes és a Híd Amatőr Színház műsorát is. Október 26-án baráti eszmecserén vesznek részt a nyíregyházi és a szolnoki művelődési k zpont népművelői, valamint a Jászkun Fotóklub és a Nyíregyházi Fotóklub tagjai. Hangversenyről hangver senyre Phoenixprogramok Zsúfolt hónap elé néz a kisújszállási Fesztivál-díjas Phoenix kórus. Az elkövetkezendő harminc nap alatt négy, rangosabbnál rangosabb eseményen lép fel az együttes, Kövics Zoltán karnagy vezetésével. Holnap a Kunhegyes nagyközség fenállásának hétszázadik évfordulója tiszteletére rendezendő díszhangversenyen működnek közre; 11- én a Törökszentmiklóson zajló Szolnok megyei felnőtt kórusok hangversenyén vesznek részt. Október 12-én a kisújszállási református templomban adnak koncertet, amelyen Béres Ferenc dalénekes, Iván Ildikó operaénekes és Lőrinc Katalin orgonaművész is közreműködik. A napokban újabb megtisztelő kérés érte a kórus tagjait: részt vesznek majd a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója tiszteletére rendezett november 6-i megyei díszünnepségen is. i r A Balatoni felvidék él a Bakony vadregényei vidékén található Nagyvázsony község. Középkori Kinizsi-várát sok kiránduló keresi fel, hiszen az építmény a Dunántúl egyik legszebben helyre állított középkori műemléke. Három- évenként színes, romantikus lovasjátékokat is rendeznek itt, amelyre a hazai érdeklődőn kivOl Igen sok külföldi vendég is kíváncsi. Képünkön a XV. századi lakótoronyban berendezett kiállítás egy részlete (Fotót T. Z.)
