Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

1986. OKTÓBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BMoolalIxmua megújulásának útja a. A decemberi határozat A megyei párt-vb napirendjén Az alapszervezetek és helyi feladatok Az ellenforradalom alap­jaiban rázta meg a pártot is. 1956. december 1-én az MSZMP-nek 1980 szervezete és 37 812 tagja volt. Január közepén a párttagság létszá­ma már meghaladta a 125 000 főt, majd a belépésék és átigazolások után a júni­us végén tartott országos ér­tekezletig befejeződött az MSZMP újjászervezése. Ek­kor a párttagság száma 345 733, ami a volt MDP- tagság mintegy 40 százalékát tette ki, s 12 985 pártalapszer- vezet működött. A többség, az MSZMP tagjainak 85 szá­zaléka tagja volt az MDP- nek is* de nem lebecsülhető számban — több, mint 50 ez­ren! — az ellenforradalom hatására, a párt megtisztulá­sa, eszmei megújulása lát­tán, a legnehezebb időkben, mondhatnánk szinte de­monstrálva a szocializmus aktív támogatását döntötték úgy, hogy a kommunisták soraiba lépnek. Egyébként az MSZMP vezetése már a kezdet kezdetén nyomatéko­san figyelmeztette tagjait: „Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagok- kal, akik még az elmúlt idő­szak megrázó eseményeinek hatása alatt állnak, és egye­lőre nem kívánnak a párt tagjai lenni”. A párt újjászületésének alapvető feltétele volt, hogy felszámolják az eszmei zűr­zavart. Ebben történelmi je­lentőségű tett volt a Közpon­ti Bizottság 1956. december 2-i, 3-i, 5-i ülése, és az ott elfogadott határozat. Ez a marxista—leninista elemzés világosan kifejtette az ellen- forradalom kiváltó okait, a fő mozgató erőket, és a jel­lemző sajátosságokat; olyan tisztánlátást sugárzott, olyan előrelátással fogalmazta meg a tanulságokat, hogy fő vo­násaiban mindmáig érvényes meghatározója az MSZMP tevékenységének. Az ellenforradalomnak — mert amint a határozat le­szögezi, az volt, nem pedig „forradalom” vagy „nemze­ti forradalom”, még ha de­mokratikus tömegmozgalom­ból nőtt is ki, amelyben job­bító szándékkal vettek részt — a háttérben meghúzódók ellenforradalmi erők céljait nem ismerő — becsületes dolgozók és a jó hazafiak — négy alapvető oka volt. Az első helyen a Rákosi— Gerő-klikk tevékenységének züllesztő, bénító hatását fog­lalja össze tömören a hatá­rozat. És amit a régi veze­tőség súlyos hibáiról, sőt bű­neiről megsemmisítő ítélet­ként mond, az ellenkezőjére fordítva program, ténykedé- si mód és stílus a megújuló párt számára. Az MDP régi vezetősége 1948 végétől, te­hát a fordulat éve után le­tért, a marxizmus—leniniiz­mus elvi alapjairól, széktás, dogmatikus politikát folyta­tott, parancsolgató módsze­reket honosított meg. Aka­dályozta a demokratizmust, súlyosan megsértette a tör­vényességet. A gazdasági élet Kedvezett az időjárás, így a hazai tógazdaságokban a megszokottnál későbben kez­dődhetett meg az idén az őszi lehalászás. Október ele­jén mindenütt hozzáláttak a munkához és a következő he­tekben — november közepé­ig — mintegy 23 ezer hektá­ros területről fogják ki a halakat. A MÉM szakemberei sze­rint a nyári aszály csak ke­vés helyen okozott gondot, néhány tavon azonban csak az átlagosnál alacsonyabb vízszintet tudtak tartani, és irányításában a legnagyobb hiba az volt, hogy az ország adottságait — például az iparágazatok feszített, gyors­ütemű fejlesztésekor — fi­gyelmen kívül hagyta, a ter­melőszövetkezeti mozgalmat, főleg az önkéntesség elvének megsértésével, kompromitál- ták a parasztság szemében. Gépiesen másolták a szovjet példát, helytelenül értelmez­ve a magyar—szovjet barát­ságot* a nemzeti érdeket hát­térbe szorították, a haladó hagyományokat és a em- zet.i értékeket lebecsülték, és ezzel a nemzeti és hazafias érzókéket sértették. A kom­munista párttól idegen mód­szerek szakadáshoz vezettek a párt és a dolgozó tömegek között. Mindezt tetézte, hogy a vezető klikk még az SZKP XX. kongresszusának tapasz­talatai alapján sem ismerte be súlyos hibáit, bűneit, mi­vel hatalmi állásaihoz gör­csösen ragaszkodott. Mikor pedig már úgyszólván az egész párttagság szembefor­dult velük, a kritikát frak­ciózásnak minősítették, és továbbra is akadályozták a hibák pártszerű és demokra­tikus kijavítását. A második helyen Nagy Imre és csoportjának a jogos kritikai pozícióból, különö­sen 1956 tavaszától revizi­onista elhajlásba torkolló, majd a reakciós elemek rendszerellenes törekvései- nők is utat nyitó tevékenysé­gét jelölte meg ókként a de­cemberi határozat. Megjegy­zendő, hogy a Nagy Imre- csoport ténykedését a ké­sőbbiek folyamán, nyilván­valóan új ismereték birtoká­ban, ennél szigorúbban ítél­te meg a párt- és államveze­tés; nem csupán a pártellen­zék jobbszárnyának, hanem a néphatalom elárulóinak minősítették, és ennek meg­felelően bíióilag is felelős­ségre vonták őket; Nagy Im­rét és még három társát 1958 júniusában halálos ítélettel sújtották. A harmadik tényező: a horthysta, kapitalista-föl­desúri elemek, akik itthon illegálisan szervezkedve a Nyugatra menekült elvbará­taiktól támogatva a tömegek elkeseredését, a szocializmus hívednek bénultságát kihasz­nálva hatalmuk restaurálá­sára, az 1945 előtti állapo­tokhoz való visszatérésre tö­rekeditek. bármilyen áron. Végül döntő szerepe volt a magyarországi eseményekben a nemzetközi imperializmus­nak, amely minden lehető módon igyékezett beavat­kozni, uszított és szervezke­dett a népi rend ellen, nagy mértékben a nyugati rádiók és adóállomások útján. Cél­juk az volt, hogy a tömege­ket a népi demdkratikus rendszer, a népköztársaság ellen fordítsák, és az ellen- forradalom nyeregbe segíté­sével hajlottak még arra is. hogy új háborús tűzfészket nyissanak Európa szívében. Már a decemberi határozat nyilvánosságra hozása után. de azóta is visszatérően, egyesek azt feszegetik, hogy emiatt korlátozni kellett a termelést is. Közepes hoza­mokat értek el az üzemek: egy hektárnyi területről át­lagosan 1100—1200 kiló zsák­mányt halásznak le, a hal- h ús-termelés azonban 700— 800 kiló, mivel az eredmény­hez nem számítják hozzá a tógazdasági nevelésre ko­rábban kihelyezett halakat. A lehalászott állomány egy része a telelőbe kerül, ám most fogják ki azt a tenyész- anyagot is, amelytől a követ­kező generációkat várják. nincs-e valamiféle „fontos­sági rangsorolás" a négy ok között. Hangsúlyozni kell. hogy az ellenforradalmat elő­idéző négy tényező együtt, egymással összefonódva ha­tott, így az egyik sem töröl­hető ki az összképből. De persze az tagadhatatlan, hogy sem a külső, sem a bel­ső elenség, sőt még az úgy­nevezett revizionista ellen­zéki tevékenység sem vezet­hetett volna ellenforradalmi lázadáshoz — ezek kisebb- nagyobb mértékben a népi hatalom egy évtizedes fenn­állása alatt mindig működ­tek —, ha nem lett volna meg a táptalaj a felkelésihez, (amelyet a Rákosi—Gerő- klikk antimarxista politikája, a torzulások és a bűnök te­remtettek meg. Ebbe ágya­zódtak be, nőttek ki az el­lenzékiek, és ezen a helyen indulták rohamra az ellen­ségek. Az 1956 decemberi hatá­rozatban a párt tevékenysé­gének elméleti és politikai alapjairól, és a szervezeti és vezetési módszereiről szóló passzusok meggyőzőek. Az MSZMP „visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt* ugyanakkor ápolja és .továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a ma­gyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában. Élesen elítéli az MDP vezeté­sének bűnös, dogmatikus hi­báit, a leninizmus eltorzítá­sát”. Ez a dialektikus — el­határoló, de egyben a forra­dalmi folyamatosságot Is vállaló — állásfoglalás kie­gészült azzal, hogy hangsú­lyozta: az elméletet és gya­korlatot a magyar viszony­nak, a jelen követelményed­nek megfelelően kell alkal­mazni, fellépett a másolás ellen, és ki merte mondani, hogy „a szocializmus építésé­nek sajátos, magyar útján ákar haladni”. A szervezeti és vezetési rendszabályok alapelve az, hogy az országot vezető párt nem uralkodó, hanem a nép szolgálatát tartja szép hiva­tásának. Tisztaság, purita­nizmus, példamutató áldo­zatkészség a munkában — ezt követeli a párt minden tag­jától. A demokratikus cent­ralizmusnak — éppen a múlt tapasztalatai alapján — nagy hangsúllyal a demokratikus vonásait emelte ki, felhíva minden szervezetet és tagot, hogy bátran lépjen fél a szektás* antidemokratikus ve­zetési módszerek felújításá­nak minden kísérlete ellen. Fontos figyelmeztetés, hogy nem lehet a párt tagja, aki szembe került az internacio­nalizmussal és nacionalista álláspontot képvisel. A decemberi határozat két- írontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazda­sági, társadalmi, politikai konszolidálódáshoz. KGST-ankét Téma: tájhasznosítás A MÉM és az MTA Föld­rajztudományi Kutatóintéze­tének közös rendezésében tegnap ötnapos KGST szak­mai tanácskozás kezdődött Budapesten a tájak (biocö- nózisok) védelméről. A föld­rajztudományi kutatóinté­zetben megrendezett érte­kezlet fő témái a táj haszno­sításával és védelmével kap­csolatos tudományos kérdé­sek. Megvitatják egyebek között a területi tervezést elősegítő közös információs rendszer megalapozásának szakmai feltételeit. Mezőtúron Emlékezés a város felszabadulására (Tudósítónktól) A szovjet hadsereg felsza­badító harcai során — a má­sodik világháború végén ,— Szolnok megye városai közül Mezőtúr volt az első, amely felszabadult. Ezt a történel­mi tényt hirdeti a tanácshá­za reprezentatív folyosólyán elhelyezett emléktábla is. A hála és emlékezés jegyében tegnap, a kora délutáni órákban, a városi KISZ-bi- zottság rendezett ünnepsé­get az emléktábla előtt. Ezt követően a főtéren lévő szovjet hősi emlékműnél tar­tottak ünnepséget. A rövid, tartalmas kultúrműsort Füs­tös Jenő tanácselnökhelyet­tes köszöntője követte, majd Papp János tanácselnök a Mezőtúr városáért kitünte­téseket adta át Kun Éva ke- rámikus művésznek, és Holczknecht Gyulának, az Alföldi Téglaipari Vállalat igazgatójának. A megemlé­kezésen szovjet vendégek is részt vettek és a város párt- és társadalmi szerveinek képviselőivel együtt koszo­rút helyeztek el az emlék­művön. Határvidéki együttműködés Az osztrák—magyar ha­tárvidéken folytatott terüle­ti kutatásokban való együtt­működésről kezdődik há­romnapos szeminárium októ­ber 13-án a sárvári Thermál Hotelben. A szeminárium előzménye, hogy a Vas Me­gyei Tanács végrehajtóbi­zottsága felkérte az Agrár- gazdasági Kutató Intézetet, dolgozza ki a Vas megye me­zőgazdasági teljesítőképes­ségére vonatkozó prognózi­sát. (Folytatás az 1. oldalról) kában elért eredményei iránt. Itt tartózkodásunk alatt — mondta utalva a kölcsönös­ségre — mi is szeretnénk megismertetni a vendéglátó­kat népgazdaságunk fejlődé­sével, életünkkel, hagyomá­nyainkkal, kultúránkkal. Ezt követően elismeréssel szólt a testvéri együttműkö­dés szélesedéséről, amelynek Mihail Gorbacsovnak, az SZKP főtitkárának és Kádár Jánosnak, az MSZMP főtit­kárának budapesti találkozó­ja újabb lendületet adott. Tovább erősítette közös cél­jaink elérését, a béke és a társadalmi haladás megvédé­sét — hangsúlyozta, majd Észtország és Szolnok megye kapcsolatáról szólva elmond­ta, hogy a több éve tartó ba­ráti együttműködés szerves részévé vált a Szovjetunió és Tegnapi ülésén a megyei párt-végrehajtóbizottság megvitatta a tiszafüredi vá­rosi párt-végrehajtóbizottság jelentését a párttagság akti­vitásának, a pártalapszerve- zetek kezdeményező- és cse­lekvőkészségének fokozása érdekében megtett intézke­désekről, és ezek eredmé­nyeiről a XIII. kongresszus határozatából adódó helyi feladatok végrehajtásában. A városi pártbizottság a kongresszus után nagy fi­gyelmet fordított a munka gyakorlati megszervezésére, ellenőrzésére és ezt az igényt támasztotta a községi, üze­mi pártszervekkel, valamint az alapszervezetekkel szem­ben Is. A cél az volt, hogy javuljon a pártmunka az alapszervezetekben és helyi­leg lássanak hozzá a pártha­tározatokból következő konkrét feladatok végrehaj­tásához. A kongresszusi dokumen­tumokat pártoktatás kereté­ben a párttagság 95,8 száza­léka megismerte, a titká­rokkal és vezetőségi tagok­kal csoportos megbeszélése­ken dolgozták fel az aktu­ális tennivalókat. Az ülésen elhangzott, hogy helyes az a törekvés, amely a határoza­tokat nem kezeli egyformán, elsősorban azt igyekeznek megvalósítani belőlük, ami az adott munkaterületen konkrét teendőként jelentke­zik. Nagy hangsúlyt kapott, hogy minden esetben világo­san megfogalmazott, konk­rét feladatokat kell kitűzni a párttagság számára és gon­doskodni arról is, hogy a he­lyi dolgokról alapos tájékoz­tatást kapjanak. Az alapszervezetekben is­merik és helyesen értelme­zik a VII. ötéves terv cél­kitűzéseit és szervezik vég­Magyarország közötti meg­bonthatatlan barátságnak. — Azt hiszem, — folytatta — hogy az ilyen találkozá­sok nemcsak ünnepséget je­lentenek. Kiváló alkalmat is adnak, hogy tanuljunk egy­mástól), tapasztalatokat cse­réljünk, újabb kapcsolato­kat teremtsünk. Mindnyá­junknak van mondanivalója egymás számára, mindnyájan szeretnénk valami újat meg­tudni, hogy új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagod­va térjünk haza — mondta s a meleg és szívélyes fogad­tatást megköszönve fejezte be beszédét. • * • Tegnap délután Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta M. Leoszkot, az Észt SZSZK Leg­felsőbb Tanácsának elnökhe­lyettesét. A találkozón részt rehajtásukat. A pártalap- szervezetek többsége ered­ményesen valósítja meg a {termelés pártirányítását és ellenőrzését. Ösztönzik az újat, támogatják a kockáza­tot vállaló vezetőket, a jó kezdeményezések kibonta­koztatásához megfelelő lég­kört igyekeznek teremteni. A termelő jellegű és területi pártalapszervezetekben ja­vult a pártcsoportok munká­ja. Jelentős eredménynek mondható, hogy a párt­tagok mintegy 70%-ának van pártmegbizatása, ame­lyek többségét taggyűlésen hagyják jóvá. A tagság fo­lyamatában ismeri és ellen­őrizheti a vezetőség mun­káját, ami növelte a ta­gok felelősségérzetét és szo­rosabbá tette a vezetőség és a tagság kapcsolatát. Ta­pasztalatok szerint a tagság jelentős részénél jelentkezik az az igény, hogy az alap­szervezetek legyenek figyel­mesek, foglalkozzanak prob­lémáikkal és megoldásukhoz nyújtsanak is segítséget. A pártélet kedvező válto­zásai mellett gondot okoz, hogy helyenként nem elég hatásos a pártszervezet mun­kahelyi, politikai légkört be­folyásoló ereje. Nem állan­dósult a felelősségérzet kel­lően a párttagokban környe­zetük politikai és erkölcsi állapotáért. A tiszafüredi párt-vb a helyzetet elemez­ve megfelelő következtetés­re jutott a további feladato­kat illetően, amelyeket a megyei testület jóváhagyó­lag tudomásul vett. Meghallgatta a végrehaj­tó bizottság Holczknecht Gyula igazgató szóbeli be­számolóját az Alföldi Tégla­ipari Vállalat gyártmány- szerkezet-átalakító program­jának végrehajtásáról. vettek Fábián Péter és Szűcs János, a megyei pártbizott­ság titkárai és Bereczki La­jos, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese. Majoros Károly a megyei politikai, társadalmi, gazdasági fejlő­désről tájékoztatta a politikád delegáció vezetőjét, majd a testvérkapcsolatok tovább szélesítésének időszerű kér­déseit tekintették át. Ezt követően a politikai delegáció a megyei tanácsra látogatott el, ahol üdvözölték a küldöttséget a tanács veze­tői és ahol Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke a tes­tület tevékenységéről, a me­gye földrajzi, demográfiai sajátosságairól, gazdasági és kulturális életéről adott tá­jékoztatót M. Leoszk ha­sonló kérdésekről adott rö­vid tájékoztatót a házigaz­dáknak. Nemes János (Következik: A konszolidálódás folyamata) A megszokottnál később Megkezdődött a lehalászás Megérkeztek észt barátaink Az észt küldöttség Mohácsi Ottó megyei tanácselnök tájékoztatóján (Fotó: Nagy Zsolt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom