Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-14 / 242. szám
1986. OKTÓBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szooia/ízmua megúfulásának útja 13. Az értelmiség és a kulturális politika Őszintén, kritikusan, politizálva Kongresszus a jövő jegyében Az olvasók A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957 január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítéltek. A burzsoá és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket. Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szembetűnő volt — mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve politikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondt^ az el- lenzékieskedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy akivel együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem." Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagy számban pártonkívülieket — bevonta a kérdések tanulmányozásába, és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásművelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták, a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták, stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe. Az első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükröződnie. Helytelen követelmény, ha lőle publicisztikai állásfoglalást követelnek a mindennapi élet apróbb kérdéseiben. Nagyon figyelemreméltó volt a Központi Bizottság Titkárságának 1958. január 31 -i határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretierjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve, megállapította a titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állás- foglalást, nehogy „elriasszák” az értelmiséget a társulattól.’’ Pedig enélkül nincs előrehaladás. Türelmes, meggyőző munkával, kölcsönös viták útján lehet csak leküzdeni az értelmiség széles tömegeiben még meglévő helytelen, jobboldali nézeteket. Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időből az 1958 júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosz- szú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, mint az úgynevezett harmadik út, a nemzeti sajátosságok és az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazatíi- ság. internacionalizmus kezelése, stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvsze- rűtlen taktikázást, az udvarlást, amellyel Rákosiék a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat. Alapvető, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulurális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellenforradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949—53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás türelmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosítható jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika minden szektorával, és teendőikkel, valamint a párt- és állami irányítással. „Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus—le- ninizmus tanításának, és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázását, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is mesz- szemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen.” A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján — hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei. 1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szóló állásfoglalás jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideológiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türelmes aprómunka az értelmiség körében — meghozták az eredményeket. 1959 júliusára helyreállították a művészeti szövetségeket, 1959. szeptember 25-én az írószövetség is megválasztotta vezetőségét. A művészi élet megpezsdült, az 1956. november 4-e után hallgató íróknak nagy része újra művekkel jelentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg 1957 júniusában az országos pártértekezleten a párttagság 6,9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben félmillióra növekedett taglétszámból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális elet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. Nemes János (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van) Mongol vendégek a megyében A hét végét Szolnok megyében töltötte Dangászuren- gíjn ázaldán, a Mongol Nép- köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a követség munkatársai. A vendégek szombaton a Mezőtúri Magyar Mongol Barátság Tsz-be érkeztek, megtekintették a gazdaságot, majd a Cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Tsz-be rándultak át. A tiszazugi gazdaság szö- lőskertjében a tsz-tagokkal közös szüreten vettek részt. Este ismét a mezőtúri tsz- ben folytatódott a program, a tsz székházában eszmecserét folytattak a két ország baráti kapcsolatairól, ezzel is erősítve az együttműködés szálait. A vasárnapot is a nagykun város gazdaságában töltötték, és segítkeztek a szép hozamot adó almafák termésének a szedésében. A kellemes két nap után a vendégek a délutáni órákban utaztak vissza a fővárosba. Ülést tartott a megyei képviselőcsoport Tegnap ülést tartott az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportja, melynek napirendjén az alkoholizmus elleni küzdelem megyei helyzete és a teendők szerepeltek. A képviselőket Paróczai Dezsőné, a megyei alkoholizmus elleni bizottság titkára tájékoztatta korunk népbetegségének állásáról. Szerény eredménynek számít, hogy az elmúlt öt esztendő során megállapodott az alkoholbetegek száma, és a megyei átlag e téren nem rosz- szabb az országosnál. A továbbiakban a képviselőcsoport tagjai soros feladataikat vették számba. Interker-börze Tegnap az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákóczi úti bemutató házában megkezdődött a XXVI. Inter- ker Börze, amely október 17- ig tart. A résztvevő vállalatok ezúttal mintegy 120 ezer féle kohászati terméket, szerelési anyagot, gépet, műszert alkatrészt, szerszámot és kötőelemet kínálnak megvételre, körülbelül 1,2 milliárd forint értékben. egy része most talán csak legyint, és toválbhlapoz: „megint elmúlt egy kongresszus, jöhet a következő”. Aligha hiszem azonban, hogy a dolog elintézhető egy 'kézlegyintéssel, s kár lenne szó nélkül átlapozni mindazt, ami a hét végén a budapesti ÉDOSZ- székház nagytermében zajlott két napon át. Az ott elhangzottak ugyanis alapvetően határozták meg egy teljes szövetkezeti ágazat jövőjét, s a továbblépés útját. Az OKISZ-tkongresszus csaknem hétszáz küldötte az ország ipari szövetkezeteinek képviseletében gyűlt össze e két napra. A szövetkezeti mozgalomban nem egyszerűen elhatározás kérdése az, hogy összehívjanak-e ilyen országos tanácskozást vagy sem. Törvény írja elő, hogy ötévenként — a szövetkezeti demokratizmus legfelső fórumaként — kongresszust kell tartani. Ismerjük, s qgy-egy ilyen esemény kapcsán sokat ismételgetjük a szinte már közhellyé vált célhármast: a számvetést a múltról, a jelen elemzését, és a jövő feladatainak meghatározását. Elmondjuk, leírjuk, de igazán „élesben” csak a helyszínen. a kongresszusi teremben lehet érezni jelenlétüket, hatásukat pedig csak később, a gazdaság, a munka hétköznapjaiban. Egy-egy kongresszus soha nem a megnyitóval kezdődik igazán. A helyszín már jóval előbb „élni kezd”, ahogy érkeznek a résztvevők. Érdemes meghúzódni egy félreeső zugban, és figyelni a nyüzsgést, mert ez a kép is Számtalan fontos információval szolgál. Az ünneplőbe öltözött érkezők egy része fesztelen, elvegyül a tömegben szinte azonnal képes eggyé válni a sokasággal. Másik része viszont csak álldogál, kapaszkodik táskája fogójába, látszik, hogy nem szokta ezt a fájta nyilvánosságot. Egy idősebb kolléga mellettem megjegyzi: tulajdoniképpen övék ez a kongresszus, a pékeké, a bőrösöké, a cipészeké... Az ő fórumuk igazán. A szövetkezeti szféra egyébként is sajátos világ, miként a szövetkezetek ma- giuk is sajátos jelenségéi gazdaságunknak. Amellett, hogy gazdálkodó szervezetek, társadalmi-mozgalmi szerepük sem hanyagolható éli. miként ez hangsúlyosan felvetődött a kongresszuson is. Spontán nyíltszini tapsot kapott az az idős szarvasi szövetkezeti elnök, aki feltette a kérdést: mozgalom-e még egyáltalán a szövetkezeti mozgalom, s miként lehetne helyreállítani a szövetkezeti tagság presztízsét? Saját kérdésére természetesen választ is próbált adni, és kísérletét nem kis figyelem és rokonszenv kísérte. Mondandójának központi gondolata az volt, hogy javulást a tulajdonosi szemlélet, és a tulajdonosi kötődés erősítése hozhat, eszközként A sikeres próbaüzem után megkezdte működését a COM-rendszer, amely a számítógéppel feldolgozott adatok korszerű tárolását, azok közvetlen mikrofilmes rögzítését teszi lehetővé. A rendszert a Datorg Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt hozta létre a Központi Fizikai Kutató Intézettel és a Volán Elektronika számítástechnikai leány- vállalattal közösen, gazdasági társaság keretében. A társaság a berendezéseket az AGFA bécsi leányvállalatától szerezte be. A külföldi pedig anyagiakat és politikaiakat egyaránt felsorolt. Érdekes volt egyébként megfigyelni, hogy egy-egy hozzászólás alatt hogy viseld kediett, hogyan reagált a saj- tökarzat népes közönsége. A „szokványos” hozzászólók mondanivalóját csendes közöny kísérte, amikor azonban valaki „nyílt vizekre evezett”, rögtön megélénkült mindenki, szaporábban bólogattak a fejek, teltek a sorok a jegyzetfüzetekben. Ha statisztikát vezettek volna, hogy melyik volt a kongresszus két leggyakrabban használt szava, akkor a végső győztes holtversenyben az export és a szabályozórendszer lehetne. S ezen nincs is mit csodálkozni. Nyitott, s a világgazdasági folyamatokra oly érzékeny gazdaságunk szempontjából kulcsfontosságú az az export, amit ipari szövetkezeteink bonyolítanak, s az sem mellékes, hogy kisebb méreteiknél fogva, jól tudnak alkalmazkodni a gyors külpiaci változásokhoz. A szabályozórendszerről sotominden elhangzott e két napban. Legfőbb gondként azt említették, hogy nem igazodik kellően a szövetkezeti sajátosságokhoz, nem méltányolja az egyedi vonásokat, s nem veszi figyelembe, hogy az ipari szövetkezetek helyzete és lehetőségeik erősen eltérőék, hanem egyenlő a szabályozás mindenkire. Különösen sújthatja ez azokat a cégeket, amelyek nagy élómunlkaigényű termékeket gyártanak. Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, hozzászólásában természetesen érintette mindezeket a gondolhat. Érdekes volt, hogy közvetlen hangú, reális megállapításaira mennyire „vevő volt” a hallgatóság, menynyire együtt élték a pusztán egy apró cetlivel biztosított beszéd minden gondolatával. A miniszterelnök-helyettes záró gondolata nevetésre fakasztotta a hallgatóságot: a szabályozórendszer és a gazdálkodó szervezetek úgy élnek együtt, mint a házastársak: morognak, torzsalkodnak], de azért együtt kell „letudniuk” az életet, s együtt kell megoldaniuk a feladatokat is. A kongresszus egyik szünetében összefutottam azzal az újdonsült ismerősömmel, akivel reggel egy kávézót keresve ismerkedtem meg. A pestkörnyéki fiatal péklegény azon sopánkodott, hogy miiként sikerül majd ébren maradnia, hiszen nem szokta ő „ezt az egésznapos gyűlésézóst”. Nyakkendője délutánra már meglazult félre is csúszott, de egyébként mosolyogva kiabált át az előttünk összezáró fejek fölött: „Egész jól bírom!” Nos, igen, kedves újdonsült ismerős, ezt is meg lehet tanulni ! A felelős tanácskozást, s a köz érdekében való cselekvést. Az idős szarvasi szövetkezeti elnök erről is az „isvállalat egy évig díjtalanul a magyar partnerek rendelkezésére bocsátotta a gépeket, s csak akkor kell kifizetni a vételárat, ha azok beválnak. Az AGFA kelet-európai piaci lehetőségeinek bővítése érdekében vállalt ilyen feltételeket. A COM-rendszer által nyújtott szolgáltatás a rendszeresen sok adatot feldolgozó vállalatok számára fontos. Náluk ugyanis komoly gondot okoz a számítógépes feldolgozás után kinyomtatott papír tárolása. A tetemes tárolási költséget csökkenti a mikrofilmes adat- rögzítés. Még az idén átadják Túrkevén a helyi vegyesipari szövetkezet kivitelezésében a város főterén épülő kétemeletes ház 18 lakását. Az épület földszintjén szolgáltató egységek kapnak helyet, az oldalszárnyban pedig újabb hat lakás létesül Fotó: T. K. L. kóláról” beszelt! É M. L. Számítógépes adatok tárolása mikrofilmen
