Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1986. SZEPTEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kedden bemutatd Próbanézöben a Szobaszínházban Igények és gazdaságosság Interjú ex Orexágos Filharmónia új Igaxgatójával Csáth Géza: II Janika — Rendezi: Fodor Tamás Csütörtökön este próbát nézhettünk a Szigligeti Színház Szobaszinházában: a társulat szeptember 16-án este fél 8 órai kezdettel mutatja be Csáth Géza A Janika című színművét, Fodor Tamás rendezésében, Antal Csaba díszletei között és Németh Ilona jelmezeiben. Csáth Gé- za-mű ez alkalommal szerepel először a színház műsorán, de ezúttal sem azért kerül színre, mert jövőre lesz a Szabadkán született, s harminckét éves korában szókra tészi módon halt orvos- prózaíró-drámaíró születésének 100. évfordulója. A műsorra tűzés indoka nagyon egyszerű: a darab jó, — ha úgy tetszik: krimiszerűen izgalmas is — s a Stúdió „K” vezetőjének, Fodor Tamásnak régi vágya volt, hogy megrendezze a darabot. A látott próba, a majdani előadás keretei között zajlott — magasfeszültségen. Anélkül, hogy az előadásról, magáról bármit is elárulnánk, álljon itt néhány A társulat új tagja Dobák Lajos. Tolnai, háziorvosként láthatják a nézők A rendező: Fodor Tamás sor a megyei könyvtár e bemutatóra készített ajánlásából : „Pertics Jenő kis- hivatalnokot évek óta csalja a felesége a náluk albérletben lakó minisztériumi tisztviselővel, Boér Kálmánnal. A címszereplő Janika — aki egyébként meg sem jelenik a színen — ennek a szerelemnek a gyümölcse. Petries semmiről sem tud, évekig gyanútlanul fogadja el a házibarát gavalléros ajándékait, s amikor a kisfiú váratlanul meghal, olyan fájdalommal reagál, hogy az igazi apa megszánja s leleplezi magát. A felszarvazott férj egyszerre érez megdöbbenést és megkönnyebbülést is, hiszen, ha így állnak a dolgok, nem őt érte a legnagyobb veszteség...” A készülő előadás természetesen nem azonos az „anekdotába” sűríthető cselekménnyel. Jobbat nem lehet ajánlani: a színház húsz alkalommal mutatja be a Janikát; aki teheti — nézze meg. A főszerepekben Kézdy Györgyöt (vendégként), Bajcsay Máriát, Tóth Józsefet és Koós Olgát láthatjuk, s a társulat új tagjai közül A Janikában lép színre először a Radnóti Színpadról Szolnokra szerződött Dobák Lajos, valamint a Stúdió „K” két fiatalja is. (Csorba I. Sándor és Hornung Gábor.) Árva László, Philippovich Tamás, Sebestyén Éva, Gombos Judit és Turza Irén játszók a további szerepeket. Fodor Tamással a kitűnően sikerült próba után beszélgettünk. Voltaképpen egészen praktikus dolgokról: egyebek között a Stúdió „K” és a Szigligeti Színház nagyon eredményesnek ígérkező együttéléséről. Mint kiderült, valóban mindkét Egy kitűnő színész nagy szerepben: Pertics — Kézdy György társulat számára előnyösnek tűnik az együttműködés. A Stúdió „K” több tagja vesz részt szolnoki produkciók létrehozásában, illetve az Elektra vázlatsor című előadást (Fodor Tamás munkája) bemutatják a Szobaszínházban is, s Fodor Tamás rendezi majd — bérletes előadás lesz — Gorkij Örökösök című színművét, a darab nálunk eddig nem játszott, eredeti szövegkönyve alapján. A Szigligeti Színház egy új produkció létrehozásához nyújt támogatást a nemzetközileg is jegyzett alkotóközösségnek. A Csáth Géza-darab előadására az előkészületek — hosszú elemző munka, rendszeres próbák, szakmai bemutató — még a múlt évad végén megtörténtek, a szeptember 16-i előadásra két héten át felújító próbákkal készültek. V. J. Egész napos és munkaidő utáni tanulás A TIT ide! nyelvtanfolyamai Sxolnokon Hagyományaihoz hűen az idén is zömmel munkaidő utáni nyelvtanfolyamokat indít a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Szolnok Városi Szervezete. Három évfolyam kezdheti meg a tanulást október első hetében: angol, német, olasz, francia nyelven, heti két órában. Gyorsított nyelvtanulást tesznek lehetővé angol, német és francia nyelvbőd; s a külföldiek részére magyarul, heti két alkalommal. A máskor is különösen eredményes intenzív sorozat angol, német, és francia nyelven indul, két évfolyamon. Itt a „végzősöknek” vizsgalehetőséget is biztosítanak a tanév végén. Kétféle nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam lesz, hagyományos módon heti két órában, s egy intenzív kurzus, ahol videokazetták segítségével sajátíthatják el a hallgatók a szükséges ismereteket. Alap- és középfokú vizsgára készítenek fel ezek a sorozatok angol, német és francia nyelvből. A videós előkészítőre csak azok járhatnak, akik már az adott nyelvből érettségiztek, vagy elvégezték a TIT-tanfolya- mok minden évfolyamát. Idén is kedvezményes áron indítják a nyugdíjasok és a gyerekek angol és német nyelvtanfolyamait, az idősebb és fiatalabb diákoknak egyaránt két évfolyamon, heti két órában lesz majd tanítás. Kihelyezett nyelvoktatást is tartanak a TIT tanárai. A Széchenyi lakótelepen gyermekeknek (hiszen a Gagarin Lakásszövetkezet már évek óta jó partnere a TIT- nek. két klubhelyiséget is biztosít számára), a MET ESZ tagegyesületeivel közös szervezésében pedig a város üzemeiben dolgozóknak biztosítják a nyelvtanulás lehetőségét. A megyeszékhelyen kívül pedig Tiszaföldvár, Tiszafüred és Mezőtúr környékén is tartanak tanfolyamokat a művelődési házban. Már tavaly is nagy sikere volt, az angol, francia és német nyelvből vezetett háromszáz órás, egész napos nyjelvtanfollyamnak, amelyet az idén is indítanak. Tizennégy csoport kezdi meg a munkát szeptember 17-én a TIT városi szervezeténél. Ehhez jelentős segítséget kap a TIT a Kereskedelmi Kamarától és a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemtől; az idén budapesti egyetemekről is szeretnének előadókat hívni. Tavaly sokan tettek már eredményes középfokú nyelvvizsgát azok közüti, akik a második évfolyamot elvégezték, Intenzív, sokféle segítséget adó sorozat ez: könyveket, kazettákat, videofelvételeket használnak a tanárok, s köny- vet-kazettát adnak kölcsön otthoni tanulásra. A magyar zenei életben az elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlat szerint a komoly zenei hangversenyek rendezésével — vidéken s a fővárosban egyaránt — elsősorban az Országos Filharmónia foglalkozott. Az intézmény élére — Lakatos Éva csaknem három évtizednyi elismert működése után — 1986. július 1-től Rátki Andrást nevezték ki igazgatónak. Az új direktorral ezúttal a vidéki koncertéletről, illetve az ehhez is kapcsolódó gondokról, lehetőségekről beszélgettünk. — Az utóbbi időben az Országos Filharmónia rendezvényei mellett vidéken is egyre több olyan hangversenyt hallhatunk, amelyet nem a Filharmónia, hanefn más intézmény, például a helyi zenekar vagy zeneiskola rendez. Ennek révén merült fel az észrevétel, amely szerint a filharmóniai hangversenyek a programkínálatban vagy a művészek szerepeltetésében nem mindig alkalmazkodnak a helyi igényekhez, mivel a fővárosban, ahol mindenről döntenek, ráem eléggé ismerik azokat. Az új igazgatónak korábban is alkalma volt figyelemmel kísérni a Filharmónia tevékenységét. Érzékelt-e ilyesféle feszültséget a vidéki hangversenyéletben? — Mivel egy ideig magam is vidéken éltem, tapasztalhattam, milyen felszabadító élmény az Országos Filharmónia számára, hogy más intézmények is szerveznek hangversenyeket. Ez ugyanis a felelősség egy részét leveszi a vállunkról. Egyébként is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon meddig tart a mi felelősségünk egy- egy megye vagy város zenei ellátása tekintetében. A nevünkben ugyan benne van az „országos” jelző, ez mégsem jelentheti sem az igények pontos ismeretét, sem azok maradéktalan kielégítését. Ami például az utóbbi kérdést illeti: nem egyszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy a nagyzenekari vagy oratikus művet váró közönségnek azért nem tudunk ilyet nyújtani, mert a rendelkezésre álló terem erre nem alkalmas. Az igények mechanikus kielégítése ilyenkor a legjobb esetben is azt eredményezné, hogy többen lennének a színpadon, mint a nézőtéren. Nem vitatom, hogy a helyi intézmények jobban ismerik a helyi igényeket és sokat tesznek azok kielégítéséért. Az elszármazott művészek, az ott dolgozó művész-pedagógusok is találkozhatnak ez által közönségükkel. Az sem ritka, hogy egy-egy alkalommal előnyösebb feltételekkel tudnak a szeretett művésszel vagy pedagógussal szerződést kötni, mint egy hivatásos rendező szervezet. Ezért előnyös, ha az Országos Filharmóniának van versenytársa, ami persze előnyös a közönség számára is. Talán nem vagyok azonban elfogult, ha azt mondom, hogy műsorszerkesztőink, rendezőink sok-sok éves gyakorlata és tapasztalata megbízható alap, amelynek birtokában reális képünk van a hangversenylátogató közönség ízléséről és az aktuális „divatról”. Ismerjük a kínálatot és azt is, hogy mteddig ér a takarónk. Reális, nívós műsorajánlattal keressük fel minden év tavaszán a helyi kulturális igazgatási szerveket és művészeti szervezeteket, hogy velük közösen véglegesítsük a következő szezon programját. Meggyőződésem, hogy szorító gazdasági nehézségeink ellenére sem tudnak — ma még — az alkalmi rendező szervek olyan sokszínű, gazdag és szakmailag megbízható programot kínálni, mint amivel mi állunk a közönség elé. —Az Országos Filharmónia műsorpolitikájában láthatóan előnyt élveznek bizonyos műfajok; talán a kialakult hagyományok vagy éppen a gazdaságosság diktálta feltételek miatt. Például a klasszikus gitármuzsikának, főként a fiatalok körében, egyre növekszik a közönsége, koncertprogra- mokban viszont ritkán látunk 'ilyen kínálatot. Nem volna-e helyes, ha a Filharmónia megkísérelné a „nyitást” az eddig háttérbe szorult műfajok felé? — A Filharmónia — sajnos vagy szerencsére — bizonyos értelemben zárt keretek között elő, dolgozó, és meghatározott költségvetésen belül gazdálkodó intézmény. A keretek spontán alakultak ki, de lényegében a hangversenylátogató közönség ízléséhez igazodnak. Mi feilíedezhetünk olykor egy- egy műfajt vagy előadót, és szívesen is tesszük ezt, ha új színt hoznak a koncertéletbe. Meg kell azonban mondanom, hogy e tekintetben — gazdaságossági okokból — a közönségízlés a döntő. Ha érzékeljük, hogy a klasszikus gitármuzsika iránt megnőtt a kereslet, bizonyosan az eddiginél sűrűbben fog megjelenni kínálatunkban. Másik példát is mondhatnék: a cimbalmot itthon és szerte a világban a mi Rácz Aladárunk fedezte fel a komoly zene számára, mint a zenei kifejezés egyik fontos eszközét, a hangszer mégis megmaradt a nem túl gyakran igényelt szólóinstrumentumok egyikének. Áttörést, minőségi változást várni, produkálni itt egyelőre nem lehet. Ügy vélem, az Országos Filharmónia a jelenlegi gazdasági helyzetben elsősorban azzal szolgálja leghívebben a zenei kultúrpolitikát, közművelődést, ha az igények és a gazdaságosság együttes figyelembevételével létrehozott hangversenyek kifogástalanul magas színvonalát igyekszik biztosítani, s ezekhez a legkiválóbb hazai muzsikusgárda mellé jónevű külföldi vendégművészeket is meghív. — szomory — Mai magyar művészet Kristó Nagy István: Hézsö Ferenc Hézső Ferenc: Szénagyűjtő, 1983. A mai magyar művészet sorozat új kötete a hódmezővásárhelyi születésű és ma is ott élő Hézső Ferencről szól. A könyvbe olvasva azonnal tapasztaljuk. hogy Kristó' Nagy István írása — aki ugyancsak Vásárhelyen született — rendhagyó: nem annyira monográfia vagy pályakép, inkább személyes emlékezés. A szerző tanúként vall egy immár középkorú és a nagy magyar festészetben rangot szerzett művész küzdelmeiről. A szegénysorsú Hézső gyerek „megpróbáltatásairól”, az általános iskolás korszak Dani Imrénél folytatott „tanulmányairól”; a gimnáziumi évekről, ahol már tudatosan festőművésznek készül. 1956-ban érettségizik, főiskolai felvétele nem sikerül. Hazájában egy amatőr játékszín díszletfestője lesz. Az októberi események következményeként a kör feloszlik, munka nélkül marad, majd adóügyi becsüs lesz a végrehajtóknál. Még él a „nadrágos” emberrel szembeni ellenszenv, s csak lassan engednek fel a kedélyek a tanyavilágban is. Főiskolai felvételije másodszorra sikerül. Az eredmény is sok gonddal jár. Alig bírja elviselni a nagyvárosi füstöt és hulladékszagot. Hétvégeken gyötri a magány, múzeumokba menekül. Papp Gyula, majd Pogány Frigyes tanítványa. A tanárok közül leginkább Bernáth, Domanovszky, Főnyi, Kádár és Barcsay munkássága érdekelte. 1962-ben festő-tanári diplomával tér vissza Vásárhelyre. Nincs állása, anyagi gondokkal küzd, majd csekély díjazásért Makón rajz- szakkört vezet. Végre rajztanári állást kap. Népművelő, vizuális kultúrát szolgáló, amatőr művészeket és műértőket képző tevékenységét azóta is végzi. Hézső 1970-ig alávetette magát a Hódmezővásárhelyt kialakult közízlésnek. Művészete azonban egyre inkább mássá lett, mint amit a helyi pártok elvártak tőle. A szépséges alföldi táj és ví- zivilág éppen csak felcsillant némely képének részletében. Alig-alig tűnik fel egy-egy paraszti életformamotívum. Kristó Nagy István írásában mellőzi a tudományoskodó sablonokat és nem álcázza műelemzésnek az alkotások ismertetését. A kötet 25 fekete-fehér és 16 színes reprodukciót tartalmaz, melyet angol nyelvű összefoglaló és képjegyzék egészít ki. GT Tóth József (Boér Kálmán), Bajcsay Mária (Perticsné) és Koós Olga (Telkesiné) az előadás egyik kulcsjelenetében.. (Fotók; T. Katona László)
