Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 6. Ám a mellékes földbe kerül Szeptembert írunk. A hátralévő harmadesztendőn át egymást követő „ember hónapok” közül ez az első, az átmenet a nyár és az ősz között. Ha kegyes hozzánk az időjárás, észre sem vesszük, hogyan vált színt a fák lombja, hogyan cserélődik ki lengéről melegebb holmikra szép fokozatosan a napi ruhatárunk. A mezőgazdáknak sem látványos az évszakváltás. Alighogy rendbetették a kombájnok hátrahagyta kalászosgabona, borsó-, és repce- táblákat máris a kora őszieket, a silókukoricát és a napraforgót termő földek felé irányítják a figyelmüket és a gépeiket. És nincs megállás, törésre érik a kukorica, szedésre hízik a répagyökér, és azután... Nos, azután az őszi érésű növények betakarítását követően is rendbe kell tenni a határt. Magágyat készíteni a jövő évi kenyérnekvaló vetéséhez, elmunkálni a talajt a tavasziak alá. Csakhogy ott van az árpa és a búzatarlón hátrahagyott szár- és tő maradványnál jóval nagyobb meny- nyiségű és jóval értékesebb napraforgó- és kukoricaszár, leveles répafej. Az őszi betakarítás során képződő szántóföldi melléktermékeknek is a nyári tarlókéhoz hasonló a sorsuk: tömeges hasznosításuk legjellemzőbb módja még ma is az úgynevezett a talajbaművelés. Ami annyit tesz: nagymennyiségű állati takarmányozásra jól hasznosítható anyagot forgatunk be, leszecskázva a földbe, amiáltal növeljük ugyan a termőterület szervesanyag készletét, de ugyanakkor... Igen, ugyanakkor takarmányt pazar- lünk. E megállapítást olvasva joggal „megmosolyoghatják” a szántó-vetők a toliforgatót, hiszen nem találta föl a spanyolviaszt, és a növénytermesztési melléktermékek értékének, hasznosításuk fontosságának ismerete sem csak a sajátja. Nagyapáink, apáink ház- és udvartartásában sem ment veszendőbe semmi. A krumplihéjat megették a malacok, a kukoricaszáron jót kérődzött a marha, a fölmagzott sóskaszárat elcsipegették az aprójószágok, a babszár meg a kukorica csutka pedig elpa- rázslott a kemencében. Nem is a fölismerés, még csak nem is az újrafölfedezés, egyszóval nem az újszerűsége, hanem az időszerűsége révén kínálkozik fölvetésre a téma. Méghozzá, az időben tágabb értelemben vett, és ugyanakkor a napi aktualitása révén is. Ami a tágabb értelemben vett, általánosabb időszerűséget illeti: a kedvezőtlen közgazdasági föltételek szorításából még mindig csak szabadulófélben lévő állattenyésztésünk jövedelmezősége szempontjából nem közömbös, hogy a takarmány- szükséelet milyen hányadát teszik ki az árunövényekkel együtt — egyazon területen. egyazon tenyészidőben és egyazon költséggel — megtermelt, tehát az úgynevezett fővetésű takarmányféleségeknél olcsóbb melléktermékek. A téma napi aktualitását pedig a térségben —a hírek szerint jószerivel az egész országban — kialakult időjárási helyzet adja. Bár a megyében is elegendő és jó minőségű szálas- takarmány termett idén. a télre szánt készletekhez sok gazdaságban hozzá kellett nyúlni. A hosszantartó hőség és csapadék- hiányt ugyanis megszenvedték a rétek, a legelők is. a legolcsóbb takarmányozásnak számító legeltetési idényt jócskán megkurtította az időjárás. Ami a zöldetetést illeti. a takarmányszűke napokban felértékelődnek a szántóföldi melléktermékek. A már említett „mosolygásra” ismét a mezőgazdáknak van jó okuk. Joggal kérdezhetik: mit kezdenének azzal a rengeteg tömegtakarmánynak hasznosítható melléktermékkel? Hol van annyi istálló, any- nyi jószág, annyi silótér és így tovább...? Hogy mennyi az a rengeteg? Értő közgazdászok számításai szerint, sok esztendő átlagában 19 ezer tonna keményítőértéket, 1500 tonna emészthető nyersfehérjét képviselnek a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben képződő, „hasznosíthatat- lan” növényi eredetű melléktermékek. Kiszámították a szakemberek azt is, hogy teljes körű hasznosításukkal ötezer tonnával több húst állíthatnánk elő. és hogy hatezer hektár tömegtakarmánytermó területet szabadíthatnánk föl gabona és ipari növények számára. A feltételes móddal — elsősorban objektív okok miatt — egy ideig még együtt kell élnünk. Az viszont, hogy a mostani, őszi betakarítási kampányban képződő melléktermékek — a 13 ezer hektár cukorrépa földön renden maradó, 90 ezer tonna leveles répafej és az 55 ezer hektár kukoricaföldön hátramadó, majd félmillió tonna szár — milyen hányada kerül, nem kevés energia árán a földbe, és hogy mennyiből lesz tej vagy hús, ez állattenyésztésünk gazdaságossága, jószágaink biztonságos téli takarmányellátása szempontjából egyáltalán nem mellékes! Már több mint 20 éve, hogy a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói a tanévkezdés első hetében a kiskőrösi Állami Gazdaságban őszi mezőgazdasági munkán vesznek részt. A gazdaságban elkel a segítő kéz, hiszen 102 hektáron termelnek téli almát, 29 hektáron nyári gyümölcsöt és 730 hektáron szőlőt. A 280 diák nagyon „precíz” munkát végez, hiszen a golden almát szedik, — mely exportra kerül. Képeink a gyümölcsösben, valamint a táborban készültek. — nzs — 40 éve újra a térképen Esőtől tisztára mosott falu fogad. Az utcák, a házak üdébb képet mutatnak, mint a herényi út menti sovány földek, legelők, szárazságtól meggyötört kukoricatáblák. A szűk kövesút a jánoshidai elágazásnál szélesedik csak ki, addig a padkára kényszerülnek találkozáskor a személyautók. Ez a keskeny kanyargós út köti a falut Jászberényhez és még két szál sín, amely nyílegyenesen hasít bele a határba. Valamikor — nem is olyan régen — szorosabb szálak fűzték össze a két települést. A kapcsolat meglehetősen egyoldalú volt, mert Jászberény birtokolta ezt a vidéket, le egészen az újszászi határig. Most új falu áll az egykori isten háta mögötti határrészen: Jászboldogháza, a környék legfiatalabb községe. Neve, bármennyire is kínálkozik a képzettársítás nem a boldogság szóból származik, hanem egy történeti folyamatosságot fejez ki. Ál- lött már falu ezen a területen, ha nem is pontosan a mai helyen, melyet az oklevelek először 1458-ban Bó- dogháza néven említenek. Lakták 150 évig, és valószínűleg a 15 éves háború ide ■ jén (amikor Eger is török kézre került) a városba menekültek lakói, földdé lettek házai. A falu nevét öröklő pusztát azután 3 település perelte magának, mígnem Jászberény városának ítélte a Pozsonyi kamara 1667-ben. A XIX. század folyamán tanyákkal települt be a népte len vidék, majd az 1873-ban megépült vasút adott lendületet a további gyarapodáshoz. A múlt ködbe veszett, Boldogháza, Csíkos, Tápió egy volt a hatalmas kiterjedésű herényi tanyavilágban. Lakói saját földjükön gazdálkodtak, és magas pótadót fizettek a városnak. Nem a saját környezetüket, hanem a 20—30 kilométer távolságra lévő Jászberényt gazdagították, annak pedig kevés hasznát látta a tanyasi ember. Legalábbis jó ideig nem, mert ha háza volt is bent a párosban, ott csak az öregek laktak, akik hazaköltöztek hátrahagyván a gazdaságot a megnősült fiúnak. A családi kapcsolatokon túl a városhoz kötötte őket minden ügyes-bajos ügy, elintézésük azonban a nagy távolság miatt sok nehézséget okozott. — Már 1929-btn volt egy elszakadási kísérlet, de meghiúsult ugyanúgy, mint a '40-es évek elején szerveződött próbálkozás — magyarázza Nagy Sándor vb-titkár. — Berény ragaszkodott minden röghöz, '42-ben csendőrökkel ker- gettette szét a gyűlésező parasztokat. A környékbeliek azonban nem mondtak le szándékukról, csak az adandó alkalmat várták. A felszabadulás után elérkezett az is. A gazdák tanyá- ról-tanyára járva gyűjtötték az aláírásokat, beadványokat szerkesztettek, gyűléseket tartottak. Az akkori belügyminiszter, Rajk László aláírásával 1946. március 9-én megszületett a rendelet: Boldogháza, Csíkos és Tápió határrészek július elsejével Boldogháza néven egyesülnek, mely rögtön nagyközségi rangot kap. Innen számítják (újjá)születésüket Jászboldogháza lakói. Jászboldogháza 40 éves. Ez emberi léptekkel számítva se nagy idő, a település történetében pedig csak néhány termékeny pillanat. A tanácselnök szobájában a tárgyaló- asztalra kiterített térkép, a múltat idéző könyv és dolgozatok mellett a község jelenéről szóló jelentések, adatok halmaza. Matók Istvánnak nem kell lapoznia, hogy összefoglaló képet fessen a rövid múltról. — Amit az ablakból látni, az mind 40 éve született. Azelőtt néhány ház állott csak a vasútállomás közelében, és most pedig itt a falu az intézményeivel, boltjaival, közművesített utcáival. Jó megélhetést ad a tsz és a Hűtőgépgyár radiátor gyáregysége, a tanácsi intézmények mellett a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, a vasút és az áfész foglalkoztatja a helybelieket, a szolgáltatást pedig 28 kisiparos segíti. Van strandunk, Tüzép-telepünk, az ellátásra se lehet panaszkodni. A járda, a víz, a villany teljesen kiépült, burkoltát ugyan, csak mintegy 30 százalékban, de valameny- nyi utca járható .u év minden szakában. A közelmúltban „újak” vették kezükbe a falu sorsát, fiatal a tanácsi vezetés, a községi párttitkár, az év elején vonult nyugdíjba Konkoly Béla, a tsz elnök is. Neve összeforrott a község fejlődésével, ott voll az önállóságért szervezkedő gazdák között, majd az Aranykalász Tsz élén országos hírnevet szerzett az egykori tanyasi gazdáknak. A pihenés éveit alig egy hónapig élvezhette. Papp István jászberényi születésű, pedig abban a faluhoz közeli tanyában látta meg a napvilágot 1904-ben, ahol azóta is lakik. Mikor a háborúból hazakeveredett a falu már önálló község volt. örültek az emberek, és mivel a községháza és maga a község csak reményekben létezett a gazda körök, Ven- del-társulatok külön-külön ünnepelték meg az eseményt. Hosszú ideig még különálló életet éltek a határrészek lakói is, egyedüli közös rendezvény a május elsejei ünnepség volt. — Itt a tanya körül tartottuk a majálist 12 évig. A gyerekek közösen vonultak ide a tanyasi iskolákból, az emberek pedig kocsival, gyalog, zászlókkal érkeztek a nagygyűlésre. Utána sütés, főzés, italmérés, futballmeccs, házilag még két sergőt is esz- kábáltunk. Ma is emlegetik az akkori majálisokat — emlékezik Papp István, aki 30 évig volt HNF elnök a faluban. Az első iparost, Szaszkó Albert cipészt a fekete föld hozta ide 1934-ben, mivel a homokon, ahol addig lakott a talpalás sokáig eltartott. A 80 éves mester ma is ugyanúgy reparálja a cipőket, mint 50 éve, miközben a néhány ház faluvá terebélyesedett körülötte. Egyébként nehezen formálódott a kukoricaföldeken a község központja, mert a földjeikhez ragaszkodó parasztokat a tanyához kötötte a munka. Az 1949- be új gazdákból alakult Üj Élet Tsz eredményei se tették vonzóvá az összefogást. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején 1959-ben sorra alakuló téeszek is jobbára a tanyaközösségek szerint szerveződtek, öt év múl - va alakult csak ki az „egy falu, egy nóta”. — Nem könnyen irányítható nép lakik itt, — jellemzi a Jászsszentandrás- ról Boldogházára került vb titkár a falu lakóit. — Megméretik a vezető, a meggyőzés is keményebb munkát igényel, mint máshol. Ha sikerül, akkor egy emberként mozdul a község. Szinte valamennyi beruházás így készült lakossági ősz- szefogással. A vezetők is szerszámot fogtak a kezükbe az orvosi rendelő, most pedig a tornaterem építésénél. Abban, hogy ez az 5 és fél ezer hektáron szétszórt falu ma már egy összeforrott közösség, alapvető szerepet játszott, az egyesülések után létrejött Aranykalász Tsz. A jó gazdák, a szép eredmények hamarosan az ország élvonalába emelték a szövetkezetét. Az állattartás évszázados hagyományai csúcsosodtak ki a ’60-as evekben náluk. A csillogás fénye időközben megfakult, de az emléke nem múlt el nyomtalanul, és várnak még szebb napok rájuk. A kiegyensúlyozott, stabil gazdaság tavaly 20,2 milliós nyereséggel zárt, úgy, hogy 24 milliós tartalékot is képezett. A gazdálkodás mellett nagy go i- dot fordít a nyugdíjasok, járadékosok megsegítésére. A községgé alakulásban van még egy fontos esemér y, amiről szívesen megfeledkeznének a Boldogháziak. Az átélt élmények még ma is könnyet csalnak az akkori tanácselnök Nagy András, a radiátor gyáregység személyzeti és igazgatási osztály vezetőjének szemébe. — Nőnapot ünnepeltünk 1963. március 7-én este, mikor a telefonhoz hívtak. Jászalsószentgyörgy vészhelyzetben van, két és fél óra múlva elrobbantják a Zagyva gátat. Azonnal kezdjük meg a kitelepítést a veszélyeztetett területekről. A tsz majorból az utolsó jószágokat már térdig érő vízben hoztuk ki, de a csíkost parasztok, akik jól ismerték a vízjárásokat, szinte csak akkor mozdultak, amikor a talpukat mosta a jeges ár. Hajnalban folytatódott a kitelepítés, vonattal, csónakokkal, kétéltűvel. Valameny- nyire rendbe jöttünk néhány nap múlva, mikor felülről is megjött a víz Jásztelek felől. A határ kétharmada vízben állt, az 520-ból 228 tanyát kelett kiüríteni. Az elpusztultak helyett még abban az évben 90 új ház épült a faluban. Ez a szomorú esemény rövid idő alatt átformálta a környéket, mert új utcák születtek odabent, a határ pedig elnéptelenedett. Ma már csak 42 lakott tanyát számolnak Jászboldog- házán, azok is jórészt a falu közvetlen közelében találhatók. Végül is így volt-e jobb, ezt kevesen tudnák megmondani. Tény, hogy árvíz nélkül másként alakul a község sorsa. Valószínűleg nem feszített volna a faluba kényszerült áss, onyoK foglalkoztatási gondja sem aay- nyira. Ezt (és még a vasút mellett 3 üresen maradt épületet) kihasználva költözött ki 1970-ben Jászberényből a Hűtőgépgyár radiátor gyáregysége. Nagyipart hozott a faluba, sorozatgyártást, modern gépeket, új életformát, boltot, új lendületet és a fölösleges munkaerőért hamarosan konkurenciát is a té- esszeí szemben. A vezetők ugyan megegyeztek abban, hogy a másiktól dolgozót át nem vesznek, de két hét szolnoki, herényi munkaviszony után (ők maguk javasolták) már nem rúgták fel az egyezséget. A tsz szenvedte meg jobban ezt, mára azonban kialakult az egyensúly. A „radiátorban a 270 dolgozó éves átlagbére 62 ezer forint volt tavaly, a Té- eszben a 324 dolgozó közösből származó jövedelme pedig 70 ezer körül alakult. A háztáji miatt tehát vonzóbb a tsz, 8 óra alatt azonban többet keresnek a gyáriak. így az asszonyok radiátort szerelnek, a férjek pedig hozzák a háztájit a családi gazdálkodáshoz. Kevés az a porta, ahol bikát, tehenet vagy malacot ne találnánk. Munka van vele, de a boldogháziak mindig is szerettek dolgozni, és tudtak is. Ezt nemcsak magukról vallják, mások is így jellemzik őket. Lukácsi Pál
