Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 29. IA szerkesztőség postájából I Bajjal járt a kutyaoltás Ojszászon szeptember 18— 19-én (csütörtökön és pénte­ken) 9-től 12-ig lehetett ol­tásra vinni a kutyákat. A pótoltás időpontját a lakos­ság ekkor még nem ismerte, amely a hírek szerint már munkaidőn kívülre esik. Ta­lán azért késtek az ügyben illetékesek a tájékoztatással, hogy minél többen munka­időben oltassák be a kutyá­kat? A Néplap fotót is kö­zölt az újszászi eboltásról, melyen jól látható volt né­hány életerős fiatalember, akik talán a kutyaoltás miatt kényszerültek arra, hogy hiá­nyozzanak munkahelyükről — írta többek között Bakos János. „Nem oltották be a ku­tyámat" — panaszolta szer­kesztőségünkben Sándor András szolnoki olvasónk, majd így folytatta: „A lakó­helyemhez legközelebb eső helyre, az Abonyi úti ABC előtti térre vittem szeptem­ber 24-én (szerdán) a 70 ki­lós bernáthegyi kutyámat. Az egy óra hosszás sorbanállás után, mikor bediktáltam a lakcímet, az állatorvos azt mondta, nem oltja be a ku­tyát, mert nem ebbe a kör­zetbe tartozik. Kérdeztem, hogy most hova vigyem, hi­szen ilyen nagy testű állat­tal nem könnyű ide-oda jár­kálni, mire az volt a válasza, hogy ki van plakátolva, néz­zem meg. Azóta már láttam két plakátot, az egyik az Achim úti állatorvosi rende­lő vaskapuján, a másikat pe­dig a városi tanácsnál, de a lényegen nem változtat, hogy ez az oltóhely volt a lakásomhoz legközelebb. Na­gyon bosszant az eset, mert sok időt vesz el tőlem, hogy még egyszer — és messzebbre kell gyalogolnom a nagy tes­tű állattal". Dr. Gulyás László városi főállatorvost kerestük meg telefonon az ügyben, aki ol­vasónk panaszát jogosnak tartja. Az állatorvos köteles lett volna a kutyát beolta­ni... (A szerk.) Sályról érkeztek a kis vendégek A Szolnoki Papírgyár Béke és Barátság Szocialista Bri­gádja tavaly szeptemberétől patronálja a sályi, kis lét­számú mozgássérült gyereke­ket. Szeptember 19-én há­romnapos szolnoki látogatást szerveztünk számukra — va­lamennyien 2. osztályosok. A gyerekek először a papírgyár­ral ismerkedtek, majd a ti- szaligeti üdülőben helyeztük el őket. Változatos program­juk között szerepelt a Köz­lekedési Múzeum megtekin­tése, majd vasárnap a Cu­korgyárban láthatták, hogyan lesz a répából cukor. A gye­rekek háromnapos ellátásban és a programok szervezésé­ben egyaránt sokat segített a Megyei Illetékhivatal kol­lektívája, az Optima Szocia­lista Brigád és mások is, amiért ezúton mondok kö­szönetét a szülői munkakö­zösség nevében. (Fotó: Besze Tibor) Nagyné Labáth Erzsébet Szolnok Tavasz óta partvédelmi munkákat végez az abádszalóki öbölben a KÖTIVIZIG. Az árvízvédelmi töltéssel párhuza­mosan hullámvédő kőgátat emelnek, a mögötte lévő területet pedig úgynevezett „zagyolással” feltöltik. A kotróhajó a na­pokban kezdte el a munkát a szabadstrand területén, ahol a jövő nyárra így mintegy 40 méter széles sávval bővül a napozásra, pihenésre használható partszakasz T. K. L. Nem voltunk közömbösek Kora őszi szombat este volt. Néhányan kerékpárral tartottunk hazafelé. A sötét­ben egy macskára figyeltünk fel, az úttest felezővonalánál üldögélt. Próbáltuk elzavarni, mert ez a „pihenés” végze­tessé válhat számára. Az ál­lat azonban1 nem mozdult. Biztosan beteg — találgat­tuk, s féltünk megfogni, ki tudja, mi baja lehet. Egy autó közeledett, tompított fényszóróval. AUg mertünk felnézni, és egy kicsit szé­gyelltük is magunkat... Az autó azonban lassított, majd megállt. A JC 90—44-es ta­xi vezetője először nyitott ajtóból próbálta elhajtani a macskát, de nem sikerült1. örültünk, amikor azt látjuk, nem hagyja közömbösen az állat sorsa: kiszállt a kocsi­ból, kesztyűt húzott, és a biz­tonságot nyújtó fűbe jntte a magatehetetlen macskát. Ilonka Gabriella Jászberény Tallózás leveleinkből A Jászberényi Hűtőgép­gyár dolgozód köziül h úszón- hatan — hozzátartozóikkal együtt — Salgótarjánon át Csehszlovákiába, Fülekre és Losoncra látogathattak nem­rég. Ezúton is köszönetét mondanak a radiátor gyár­egység vezetőinek, hogy le­hetővé tették számukra ezt az utat és az itthon maradt munkatársaknak is, akik helytálltak a termelésben — írta a résztvevők nevében Lestákné. N. J. tiszafüredi olvasónk jó érzéssel távozott szeptem­ber 24-én a helyi postahiva­talból, ahol udvarias, segítő­kész ügyintézésben volt ré­sze. A kengyeli nyugdíjas klub és a helyi Dózsa Tsz jó kap­csolatáról számolt be levelé­ben Hveskó Mihályné, s ar­ról írt, milyen örömmel men­nek a szövetkezetben egy kis társadalmi munkára, ugyan­akkor viszonzásul sok segít­séget kapnak tőlük. Legutóbb például a termelőszövetkezet az ország különböző szép he­lyeire, nevezetességeire vitte kirándulni a klub tagjait. Válaszok—intézkedések Dz utasok érdekében Üregek napját tartottak A szeptember 20-i pyszta- taskonyi rendezvény után több olvasónk is tollat fo­gott, hogy a jól sikerült ese­ményt megírja szerkesztősé­günknek. Szekeres János, a Tiszaburai Községi Tanács elnöke leveléből megtudtuk, hogy az öregek napját a Pusztataskonyi Szociális Foglalkoztató Intézet Sem­melweis Szocialista Brigádja rendezte, melyen a helyi idős embereken kívül a tiszaburai öregek napközi otthonának lakói is részt vettek. A köszöntő után kulturális mű­sorral tették színesebbé a Szolnokon, a Szövetség ABC-ben vásárolva reklám- szatyrot is kértem. A pénz­tárosnő bedobott egyet a ko­saramba. Miközben a kenye­ret, tejet, felvágottat t*vömö- szöltem bele, — észre sem vettem, milyen a felirat. Ha­zafelé iparkodva arra figyel­tem fel, hogy két srác vihog mellettem: nézd, már a fater gyertyagyújtásra készül. Biz­tos, rossz a naptára ... Job­ban körülnéztem, és akkor pillantottam meg: a reklám- szatyrom külső oldalán a kellemes ünnepeket felírás mellett gyönyörű festett to­bozok, fenyőgallyak övezte gyertyák égnek. Tipikus ka­rácsonyi kellékek szeptember programot, majd cigányzene mellett vacsorázhattak a vendégek. Az ünnepség meg­rendezéséhez a helyi Lenin Termelőszövetkezet és a községi tanács anyagiakkal is hozzájárult, de a legnagyobb elismerés a rendező szocia­lista brigád tagjait illeti, özv. Szabó Imréné levelében a vendégül látott idős embe­rek nevében mond köszöne­tét a felejthetetlen napért, amit így summázott: „Egy kis időre elfelejtettük a reumát, a magas vérnyomást, az öre­gedéssel járó gondjainkat”. 22-én. A szeretet ünnepére gondolva, már majdnem el- érzékenyültem; lám, lám, az üzlet nem szeretne lemaradni a karácsonyi ihletésű termé­kek népszerűsítésében, még ilyenkor sem. Azután az el­ismerés helyett némi rosszal­lással az jutott eszembe: bi­zonyára nagy tétel maradha­tott a nyakukon tavaly de­cemberben a szériából, és valahogyan meg kell szaba­dulni tőlük. Akár időszerűek, akár nem. Így lettem nyá­ri Mikulás helyett szeptem­beri karácsonyidéző ezen a délutánon, a bolttól hazáig — és még fizettem is érte! D. Sz. M. Büntetést fizettünk cím­mel szeptember 8-i számunk­ban egyik karcagi olvasónk panaszát közöltük, melyben szóvá tette, hogy a szolnoki vasútállomás informátora rosszul tájékoztatta, amikor augusztus 20-án a Karcag fe­lé menő 19.20-as gyorsvonat közlekedéséről érdeklődött. A megváltott jegy árát bonyo­dalmasán, 5 forint hiányával kapta vissza; szeptember 15-i számunkban pedig Mutasd meg az állomásod ... címmel a vasútállomásról festett ké­pet munkatársunk — kifo­gásolva a mellékhelyiségek tisztaságát, hogy az utasellá­tó pavilonjaiban nem lehet autóbuszjegyet kapni, stb. Mindkét észrevételre Bató Sándor, a MÁV Szolnok kör­zeti üzemfőnöke válcezolt: Az informátor nem emlé­kezett a szóban iprgó tájé­koztatásra, az utas félreért­hette a vonat indulási idő­pontját, hiszen elutazhatott volna a 19.40-es gyorsvonat­tal Karcagra. A jegy vissza­váltásakor a díjszabásban előírt 5 forint kezelési költ­séget vonta le a pénztáros. A tájékoztatást adó dolgozók figyelmét azonban felhívta az eddiginél is körültekintőbb munkára. címmel közöltük Csikai And- rásné öcsödi olvasónk levelét szeptember 8-i számunkban. Cipőcsere körüli kálváriáját írta meg azzal a megjegyzés­sel, hogy miért nem lehet a A vasútállomás illemhe­lyeit magánvállalkozástí.an takarítják, az itt dolgozók nem tartoznak hozzájuk. Szabó Lajos vállalkozót fi­gyelmeztették a körültekin­tőbb munkára, s arra is, hogy személyzetének maga­tartását kísérje figyelemmel; autóbuszjegyet az utascsar­nok valamennyi pénztárában lehet kapni. Végezetül megje­gyezte, hogy a vasútállomás dolgozói nap mint nap ko­moly erőfeszítéseket tesznek a 8—10 ezer utas kiszolgálá­sára — egy-két esetet kivé­ve — nem eredménytelenül, ezért nem tartja indokoltnak az általánosító véleményt. A buszjegyek árusításával kapcsolatos témához szólt hozzá Szarvas Imréné, az Utasellátó Vállalat terülte# igazgatója: Logikusnak tart­ják, sogy a vasútállomási pa­vilonjaikban lehessen busz­jegyet kapni. Éppen ezért ajánlatukkal még tavaly, s az idén is megkeresték a Jászkun Volán illetékeseit. Tőlük azonban azt a tájékoz­tatást kapták, hogy a közle­kedési jegyek árusítását ki­zárólagos joggal a MÁV Szol­noki Körzeti Üzemfőnökség részére adták át. kereskedelemben egyszerűb­ben, kulturáltabban intézni az ügyeket. Panaszára Török József, a Kunszentmárton és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője többek kö­Szeptemberi karácsonyidézö Tanulságos cipöcsere IA tárgyalóteremtől ) Rendőrség, kinyitni! Halmai Sándor rabruhában érkezett a megyei bíróságra. A huszonkilenc éves tiszafü­redi, Somogyi Béla utca 2. szám ailatt lakó fiatalember azt is tudta, hogy ugyaneb­ben az öltözékben, csuklóján bilinccsel fog távozná, hiszen az elsőfokú tárgyaláson bű­nösségét részben már beis­merte. A hűvös, léptektől kongó folyosó padján vár a másod­fokon hozott ítéletre. Piros, fehér; piros-fehér — szemé­vel a burkolat kockáit köve­ti, hosszában, széliében, át­lósan. de mindig faliba ütkö­zik. Ha csökkentenék, ha csak néhány hónapot is — gondolja—, de tálán maga sem reménykedik albban, hogy a bíróság hitelt ad vé­dekezésének. Előítélet nél­kül nézem, miiint próbál, a jog utolsó szalmaszálába ka­paszkodni, aki már annyi­szor lépte át a törvény ha­tárait. Eddig 10 alkalommal kellett az igazságszolgálta­tásnak ítélkeznie felette. Hosszú lenne valamennyit felsorolni. Listáján többször is szerepel lopás vétsége, hi­vatalos személy elleni erő­szak bűntette. Elítélték már közlekedési vétségért csak­úgy, mint erőszakkal elköve­tett lopás kísérletért. A Bu­dapesti Katonai Bíróság a szolgálati tekintély megsér­tése és becsületsértés miatt vonta felelősségre. Egyszóval lenne miről regélnie. Legutóbb 1985. májusában szabadult, de idén januáriban újabb 7 hónapot róttak ki rá, ugyancsak lopásért. Ezt a büntetését töltötte, amákor a másodfokú tárgyaláson meg­jelent. Mert a szabadlábon töltött hónapok nem teltek tétlenül. Hogy megérkezett a városba, hamar észre vehet­ték. A rövid idő alatt újabb három eset jelezte, lényeges változás nem következett be Halmai életében. Ott folytat­ta, ahol abbahagyta: 1985. június 8-án az orvosi ren­delőben verekedett össze Bankóczi Ernővel, szeptem­ber 30-án egy lakatlan ház­ba tört be egy fiatalkorú ro­konával. Október 12. a kö­vetkező dátum. Ügy 6 óra tájiban találko­zott Kulcsár Istvánnal. A ta­lálkozás örömére csakhamar többször koccintottak. A kocsmákat, majd az utcát járva vették észre; hogy szemmel láthatóan ittas ál­lapotban bandukol hazafelé egy idősebb ember. Halmaiék követték — nyilvánvalóan nem valamiféle emberbaráti segítőszándéktól vezéreltet­ve. Az események későbbi alakulása legalább is erre enged következtetni. Kisvár­tatva ugyanis zörgettek az idős férfi házának kapuján. — Rendőrség, kinyitni! — mondta Halmai Sándor, aki nyomozónak adta ki magáit. Az alkalmi rendőr hadnagy házkutatási parancsról is re­gélt. Bementek a lakásba, ahol előbb az ott talált ital­ból fogyasztottak, majd — miközben a házigazdát arra szólította fel, hogy a dívá­nyon feküdve forduljon a fal felé — magukhoz vettek egy irhabundát, egy írógépet, egy evőeszközkészletet, nyolcszáz forintot és három borotvát. A holmit Halmai vitte ki a la­kásból, még társa felügyelt a megtévesztett emberre, aki­nek távozásikor még a kar­óráját is elvették. Kint aztán igazságosan megosztoztak a pénzen. — ötszáz az enyém, három a tied — mondta Hal­mai —, és hozol egy liter bort. Így is történt, a cuccot Halmai lakására hurcolták, a bort is ott itták meg. A tárgyaláson beismerték a cselekmény elkövetését, „csupán” azt tagadták, hogy rendőrnyomozónak adták ki magukat. Védekezésüket nem fogadta el a bíróság. Igaz, önmagukkal kerültek ellent­mondásba, a nyomozáskor ugyanis kölcsönösen azt állí­tották, hogy a másik nevezte magát nyomozóhadnagynak. A Tiszafüredi Városi Bíróság a sértett és egy arra járó ta­nú vallomása alapján hozta meg az ítéletét, mégpedig hi­vatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolásért Kul­csár Istvánt ezért egy év sza­badságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közüigyektől. Halmai esetében súlyosbító körülményként értékelte töb­bek közt hogy szabadulása után rövid időn belül külö­nös visszáséként is követett el bűncselekményeket. Az ő büntetése 3 év és 6 hónap szabadságvesztés, a köz- ügyektől négy éves az eltil­tás. Halmai Sándor ügyét a Megyei Bíróság dr. Szűcs Sándor tanácsa tárgyalta, s az elsőfokon hozott ítéletet helybenhagyta. Sz, Gy. zött a következőket válaszol­ta: A vizsgálat során megál­lapították, hogy az a férfi félcipő, amiről olvasónk írt — észrevételével ellentétben — nem 41-es, hanem 42-es volt. Ugyanis a csehszlovák import cipő G 27-es száma 42-es méretnek felel meg. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a vásárlók cek- lamációs ügyeinek körülte­kintőbb intézkedésére az üzlet vezetőjét és a bolti kol­lektívát szóbeli figyelmezte­tésben részesítették. S re­mélik, hogy a jövőben hason­ló eset nem fordul elő. Szerkesztői üzenetek Szabó IUésné, Kunszent­márton. Amennyiben a dol­gozót a felmondási idő egésze vagy egy része alatt a mun­kavégzés alól felmentették, akkor az utolsó munkában töltött napon ki kell adni részére a munkakönyvét és tartozékait, s ki kell fizetni a felmondási, illetve a fel­mentési időre járó bérét is. Ez esetben nem kell megvár­ni a felmondási idő lejártát. Bárdi Tamás, Karcag; Az a baleset, amely a munkahe­lyi feladatokhoz nem tartozó munka végzése közben, illet­ve engedély nélküli jármű- használat során érte a dolgo­zót, nem tekinthető üzemi balesetnek. Ezt a szabályt az 1986. április 1. napján ha­tályba lépett törvényerejű rendelkezés tartalmazza. K. Antalné, Szolnok; A házfelügyelői munkakörben foglalkoztatott nőt is megil­leti az anyasági, terhességi, gyermekágyi segély, a gyes, a gyed — ha az ellátásra jo­gosult. Ilyen irányú igényt munkáltatójának kell beje­lentenie, ahonnan — a szük­séges igazolványt mellékelve — a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz továbbítják a kérelmét. Körmendi Sándor. Mező­túr: Az ösztönző nyugdíjpót­lék minden munkában töl­tött év után az öregségi nyugdíj — tehát nem az át­lagkereset — hét százaléka. Viszont csak a fizikai mun­kakörben töltött időt lehet figyelembe venni. (A rendel­kezés 1981. január 1-től van érvényben.) Nagy Zoltánná, Kisújszál­lás: A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a napi mun­ka befejezése és a másnapi munkakezdés között a dol­gozó részére legalább 11 óra összefüggő pihenőidőt kell biztosítani. De a kollektív szerződés egyes munkakö­rökben ennél rövidebb, (Te legalább nyolc óra pihenő­időt is megállapíthat. Összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom