Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. SZEPTEMBER 27.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Ne csak jót, de szépet is!

Szakmai nap az ízlés jegyében

A Hungexpo K—pavilonjában szerdán szakmai napra gyűltek össze a forma- tervezésben érintett szakemberek, gyárak, üzemek vezetői, az Ipari Minisztérium illetékesei és a téma iránt érdeklődő újságírók. A vendégek helyet foglaltak a „konference room” nem túl szép, nem is túl kényelmes széksoraiban. Kissé késve érkezett meg aBu- biv egyik vidéki gyárának díjazott tervezője, s miközben a lehető legkisebb feltűnés nélkül próbálta elfoglalni a helyét, nem vette észre, hogy a szék lehajtható ülőlapja elhagyta „őrhelyét” így a leülés kissé mélyre sikerült. Miközben a vendég a földről feltápász- kodott, zavarát leplezendő ördögi összeesküvést emlegetett a konkurens cég részéről. A derültség elülté- vel lehetetlen volt nem arra gondolni, hogy ez az epizód akár adalék is lehet ahhoz a témához, melyet így lehetne megfogalmazni: milyen minőségben és milyen küllemben gyártja termékeit a magyar ipar?

Az első előadó felvázolta a hazai designé kultúrát: kissé elvont előadásából kiderült, hogy az értékelemzésnél egyre inkább tétel ma már a belbecs mellett a külcsín is. Egy zakó vagy egy-egy bútordarab eladhatóvá akkor válik, ha formában is állja a versenyt a piacon a konkurenciával. A tervezett forma üzen egy- egy ország kulturáltságáról, ízlésvilágáról, így az ezer- kétszáz diplomás formatervezőnek az a feladata, hogy jó hírünket öregbítse a nagyvilágban.

Ezután a gyártók adtak számot arról, mit tettek eddig azért, hogy a gyáraikat elhagyó termékek esztétikailag is megállják helyüket a piacon? Ügy tűnik, a formatervezés nem tartozik a

a vakok is kezelhetik, mivel a gombokon domború betűnyomatok ismertetik a programot — hanem azért is, mert sokkal csinosabbak s korábbiaknál. Őket a lakás- kultúra változása és az energiatakarékosság kényszerítette a váltásra. Szebb lesz tehát a termékeik nagy része, hozzájuk jutni azonban nem könnyű. Aki hónapokat talpal egy-egy kurens árujukért — mondjuk az Ener- gomat 560-as mosógépért vagy a 300 literes álló bojlerért — vevőként igazán nem azt nézi elsősorban, milyen esztétikai finomságokat adnak a használati érték mellé a tervezők, hanem an: nak a ténynek örül, hogy egyáltalán megszerezhette azt. Más kérdés, hogy külföldön az ízlésesre tervezett forma nélkül a hajdúságiak „nem rúgnak labdába” — ez viszont elégséges hajtóerőnek tűnik ahhoz, hogy újra és újra megújuljon a gyár valamennyi terméke.

Lovász László, a Tisza Bútoripari Vállalat igazgatója elmondta, hogy az ő szakmájukban már idehaza sem könnyű elnyerni a vásárlók tetszését. A VI. ötéves tervben a konyhabútor-hiány miatt 50 százalékkal növelték a termelésüket, így ma már túlkínálatról is lehet beszélni. Válogathat tehát a vevő, és ezt meg is teszi: a

raktárban ott állnak a kész termékek, miközben a vásárlók a boltokat járják, mert nem találják meg a kedvükre való konyhaberendezést. Így hát a bútorgyárak nem engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy ne térképezzék fel naprakészen a piac igényeit. Hogy mit kíván a piac? Először is tartalomban sokfélét, mivel a lakótelepi lakások között két egyforma konyha sem nagyon van. Aztán: az egyedi tervezésű

családi házak építői megint csak egyéni ízléssel állnak elő. Gyártják tehát azt, ami véleményük szerint beleesik a napi divat vonulatába: készülékes bútort, amelybe beleépül a hűtőszekrény, a mosogató, a gáztűzhely és számos más konyhatechnikai újdonság. Keresik a bemutatkozás, a vevőkkel való párbeszéd lehetőségét; nyitott szemmel figyelik a vásári reagálásokat, de évente kétszer saját bútorbörzét is tartanak, ahol azt igyekeznek kitapintani, mit óhajtanak a megrendelőik? Gyermekbútorokat is készítenek, sőt a számítógép frontáttörésére készülve az irodabútoraikban már helyet biztosítanak a komputereknek is. Egyszóval vége a „kredenc korszaknak”. Amit viszont sajnálnak: még nem jött vissza az az idő, amikor a konyha a családi tűzhely melegét is nyújtotta egy-egy otthonban.

A formatervezés jövőjét a Budapesti Pamutnyomó igazgatója, Kovács Árpád villantotta fel. ők a szó szoros értelmében lépéskényszerben vannak: a 120 millió négyzetmétert kitevő gyártmányuk 60 százaléka külföldön keresi a vevőket, így nem is a ma, de már az

1988-as év divatját tervezik. Megnőtt a divatot álmodok becsülete is: a Budaprint tervezői a szétszórt munkahelyekről egy közös alkotó centrumba kerültek, ahol egymást inspirálva tervezik a módit. Természetesen titokként kezelik a szellemi termékeiket, miként a divatnak irányt szabó világcégeknél is hétpecsétes titok a jövő gyártmányainak anyaga, formája, megjelenítése. Ezek közelébe férkőzni csak jelentős befektetés árán lehet — ami viszont feltétlenül megtérül a cégek versenyében.

Hol tart ma a magyar formatervezés? No£, a forma nem előzi meg nálunk a tartalmat: ott, ahol az oly sokat emlegetett piacorientáltság az uralkodó, jó ízléssel állják a versenyt tervezőink a konkurenciával. Ahol viszont a szükség az úr, a külcsínre nem feltétlenül adnak, mivel nincs le hetőség válogatásra, a hiány úgyis megnyitja előbb-utóbb a pénztárcákat.

Mindenesetre a szakmai napon kiosztott jutalmak amolyan előleget is jelenthettek: ne csak jót, de szépet és esztétikusát is — ezt sugallta a legszebb termékek tervezőinek megjutalmazá- sa. S erre mi vásárlók örömmel bólintunk rá.

Palágyi Béla

Még benn járunk a vámosban. Autónkkal a négyes foil tra kanyarodva, Budapest felé vesszük az irányt, almáikor úütársiaim, Gyenes György, a Szolnok Miegyed Közlekedési Felügyelet igiaiz- gatója mietgszóllalli: — Biztos jófelé megyünk — bólint a szembejövő viLlogó lámpájú autók félé — majd hozzáte- seá: — Tudja, így jelzik egymásnak a gépkocsivezetők, hogy ellenőrzés van. Persze, az egyezményes jelek ellenére is, a köziúti ellenőrzéseink során gyakorta fennakadnak a ihilbási járművek.

S hogy szavainak nyocnaté- kot adjon, elővesz egy papírlapot, és sorolja a számokat: — Az idén az első félévben 5332 járművet ellenőriztünk, s közülük ötszázihanrmncfci - lenccél 'gyűlt meg a bajunk. A közületi gépkocsiknál leggyakoribb gond a menetlevelek hiányos vezetése. Erre nagyon figyelnünk keli, mert ez a jelenség az esetek többségében nem egyenes, hanem görbe utakat — fekete fuvarokat — takar. Emellett gyakran taláilkozumk kormány- és fékhibás autókkal, no meg olyanokkal is, amelyeknek a gumijaik teljesen simák. Ezeket hívják autós berkielklbein tükör rariiáiok- nak. De nemcsak a közutakon, hanem a vállalatok és magánfuvarozók telephelyein. is végzünk ellenőrzéseket.

Sokan zaklatásnak veszik „érdeklődésünket”, pedig nem az a célunk, hanem sokkal inkább az, hogy „kiszűrjük” a forgalomból a nem odavaló járműveket. Ennek igazolására talán elég csak annyit megjegyezni, hogy a már említett 539 jármű közül csupán 243-mai szemben kezdeményeztünk szabálysértési eljárást. S ezek közül 128 autó nem Szolnok megyei volt. Ebből is látszik, bogy errefelé nagy az. átmenő forgalom — fejezi be mondandóját az igazgató, hiszen aiz út mentén feltűnik az egyik ellenőr.

■— Eddig tizenhárom kocsit vizsgáltam meg — nyújt kezet Baikovics Mihály — s közülük kettővel volt gond. Az egyik autó érvénytelen ■forgalmi engedéllyel közlekedett. míg egy másik teherkocsinál! — pillant noteszébe a fiatalember — a memetle- véüetn találtam hibát. Az történt ugyanis, hogy a papíron Budapestről 99 ezer 54 külo- mótenrel indult az illető, s amikor ideérkezett, a kilométeróra valójában csak 99 ezer huszonötöt mutatott — bök az újjával a számokra, miközben figyeli a mellettünk elsuhanó autók sokszínű áradatát.

Egy román gyártmányú dízel kocsi közeledik Budapest ftefliői. Megállítjuk.

— Mostanában úgy látszik, rám jár a rúd — kászálódik le az ülésből a szemiüiveigies középkorú férfi. >— Tegnap is ellenőriztek, s most megint... Az okmányokkal semmi baj, de a féket hiába tapossa a méűtetianlkodó sofőr, a féklámpák nem világítainak.

— Most hoztam el a szerelőtől — sopánkodik — és pontosan a fókberendézé&t javították.

— Hát pedig ez nem jó — tárja szét a karját Belkovics

Mihály.

— Engedjék meg, hogy elmenjek a postáig vele. Ott dolgozik egy barátom, s vele majd megcsináljluk a féklámpákat — kérleli a gépkocsi vezetője az ellenőrt, de az hajthatatlain:

— Szó sem lehet fóla — hangzik az egyértelmű válasz. így hát nincs mit tennie!, gyatogszerrel indul szerelő után...

Visszaforduiuink. s a városom keresztül araszolunk a Tisza-híd felé.. Hatalmas a forgalom. Olyan érzése támad az embemek, minitha ezen a napon kelt volna útra az egész országi A híd' túlsó végén a Közlekedési Eefflügyelet szakembered, a rendőrökkel közösen ellenőriznek.

— Most negyed ,tíz van — fogjad' Tóth Sándor — s eddig 25 járművet vizsgáltunk meg, de komolyabb gondiunk még nem akadt.

Sődterral1 megrakott pótkocsis IFA tehergépkocsi közeledik. Az egyenruhás kilép az útra, s kézmozdulatai nyomán a teherautó nagyot szusszanva áll meg mellettürik. Előkerülnek a papírok, s már az első pillanatban hibát talál az ellenőr, a szarvasi magánfuvarozó gépkocsiját a sógora vezeti.

— Ez szabálytalan. — veti közbe Tóth Sándor — mivel rendiedet írja elő, hogy a magánfuvarozók gépkocsijait csak a tulajdonos vagy annak bejelentett alkalmazottja vezetheti.

— A sógorom beteg lett, ezért engedte át nekem a kocsit — magyarázkodik a hosszúra nőltt barnaképű fiatalember.

— Ezért szabálysértési feljelentést teszek a tulajdonos ellen — engedi ed: füle mellett a gyengére sikerült érvet a szakember. — De nemcsak ezzel van baj — járja körül az autót Tóth Sándor — hiszen1 a gumik rosszak, a fékek gyengén fognak, a fényvisszaverő prizma hiányzik, a jobboldali visszapillantó tükör töredezett. Ennyi hiár nyosság az előző húsz autónál nem fordult elő — ösz- sízegzi a tapasztalatokat, — ezért újabb műszaki vizsgára rendeli a teherautót.

TörökszentmiklÓs felé indulunk tovább. Figyelem a Debrecen felé nyújtózkodó betonút forgalmát. Amikor az autósok észreveszik, hogy ellenőrzés van, már jó előre lassítanak és szinte csigalassúsággal haladnak el előttünk. Arcukon kaján mosoly, mintha azt mondanák: no, ezt méigűsztulk. Akiket viszont megállítanak az ellenőrök, cseppet sem örülnek. Sokan fölösleges bosszantásnak, időpocsékolásmak tartották a dolgot, pedig éppen a forgalom biztonsága követeli meg az efféle ellenőrzéseket.

Emlékezetemben felsejlik az a három évvel ezelőtti eset, amikor a Medicor Művek debreceni gyárának ki- rándudócsopantját szállító autóbusz Ausztriában, Graz mellett egy szakadékba zuhant. Tizenöten életüket vesztették, harminchármán pedig súlyos sérülésekkel kerülitek kórházba. És ott sem a vezető, hanem a fék volt a hibás...

Nagy Tibor

A Tisza Bútoripari Vállalat irodaberendezéseiben már helyet kapnak a számítógépek — de a tervezők „becsempésztek” egy miniatűr teakonyhát is Fotó: N. ZS.

magyar ipar erős oldalai közé. A Szerszám- és Gépipari Művek fejlesztési főmérnöke nem kis elégedettséggel szólt arról, hogy gyártmányaikat ismerik mind az öt világrészen. Aztán vetített képekkel szemléltette mondandóját, és kiderült, hogy a numerikus vezérlésű, robotkiszolgálá- sú esztergák nemcsak korszerűek, de egyre szemreva- lóbbak is. Csakhát esetleges az, hogy milyenre sikeredik náluk egy gép, hiszen a friss diplomás gépészek elpanaszolják, hogy az egyetemi éveik alatt formatervezésből kevés stúdiumot kapnak. Valamikor majd persze a piac fogja rákényszeríteni a tervezőket a szépre is, ám ez a termelőeszközöknél, beruházási javaknál még közel sem napi igény.

A Hajdúsági Iparművek vezérigazgató-helyettese arról számolt be, hogy megújított termékeik nemcsak azért kiáltanak vevő után, mert a korábbiaknál praktikusabban — így kevesebbet fogyasztanak, a mosógépek hideg vízzel is mosnak, sőt

Nyírfácska klub gyermekeknek

Ahol nőm gond a tolmácsolás

MSZBT-munka a kőolajosoknál

A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szolnoki központjában — ahol jelenleg 450-en dolgoznak — 1978-ban alakult meg az MSZBT-tagcsoport. Ha róluk, barátsági munkájukról van szó, elengedhetetlen arról beszélni, hogy ma is — mint régebben — rendkívül szoros gazdasági kapcsolatot tartanak fenn nyolc — tíz szovjet intézménnyel, céggel. Köztudomású, hogy az algyői mező az ország legnagyobb kőolaj- és földgázlelőhelye, s egy moszkvai kutatóintézet szakemberei készítették el generál művelési tervét, és ez a szakmai, baráti kapcsolat ma is tart. Vagy az ország két legnagyobb gázfeldolgozó üzemét Szegeden — amelyek

szintén a vállalathoz tartoznak — szovjet tervek, berendezések, alapján ottani szakemberek építették. Nem beszélve arról, hogy a vállalat számtalan olyan berendezést: kazánokat, terepjáró gépkocsikat, kompresszorokat, szivattyúkat stb. alkalmaz, amelyek esetenkénti javítását kinn, a gyártási helyen végzik. Minderről, Major Ferenc ügyvezető elnök beszél.

— Tíz olyan felsőfokú végzettségű szakemberünk akad, aki a Szovjetunióban kapott diplomát. 1967-ben én is kint végeztem Bakuban. Ami a gazdasági kapcsolatainkat illeti, ezek elsősorban nekünk fontosak, és jelentősek, hiszen a Szovjetunió világhatalom az olaj- és földgáztermelés területén is. Persze azért a barátságnak másféle forrásai is élnek. Rendszeres kapcsolatot tartunk az egyik helyi, szovjet alakulattal. Évente kirándulni visszük az itt élő tisztek családtagjait,

az iskolájuk nevelőit is. Így már voltunk velük Pécsett, illetve Baranyában, Pesten, Miskolcon, Lillafüreden és Egerben is. Nehogy azt mondják, hogy a megyét be sem mutatjuk nekik, ezért augusztusban elmentünk velük a Jászságba is. Közös nyári táborozásaink során az üdülőinkben együtt nyaralnak a magyar és a szovjet gyerekek. Ami a mindenkori tolmácsolást illeti, ezt mindeddig a tagcsoport tagjai vállalják.

Persze ennél a baráti társaságnál akad más, nevezetes program is, ez pedig az úgynevezett Nyírfácska

klub. Nyolc év óta szervezik, amelynek a lelke Papp Gáborné.

— Egyúttal a tolmács tisztét is ellátom, mivel Kár- pát-Ukrajnából ide jöttem férjhez. Ezt az összejövetelt havonta egyszer vagy az gúlában, vagy a klubban tartjuk magyar és szovjet iskolásoknak. Olykor a találkozókra harminc vendég is érkezik, és együtt játszunk, énekelünk, táncolunk. A múltkor egy szamovár segítségével megtanították a magyar pajtásaikat arra, hogyan is kell főzni az igazi orosz teát.

— Diákszerelmek is szövődnek?

— Ritkán, mivel ebben a korban még a fiúk, a fiúkkal, a lányok meg a lányokkal társalognak inkább. De az tény, hogy kézzel-lábbal, szótárral folyik a terefere. Barátságok szövődnek, és a gyerekeknek azért is hasznosak ezek a találkozók, mert élő beszédet tanulnak egymástól. Igaz, azt tapasztaltam, ez a nyelvtanulás kölcsönös.

Bizony nem kis előny, há valaki beszéli az orosz nyelvet, és Szilágyi István — aki szintén elnökségi tag — közéjük tartozik, mivel ő is a Szovjetunióban végzett.

— Baráti társaságunk

munkamegosztása szerint én a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza

programajánlatait, rendezvényeit kísérem figyelemmel. Évről évre felkeressük,

olykor nyolcvanan is megyünk a cégtől, főleg ha a vállalatunkat is érintő, érdeklő kiállítás kezdődik.

— Mesélik, korábban filmvetítéseket is tartott.

— Igen, az ünnepségeink előtt, de ez megszűnt Egyrészt azért, mert már ismerősek a filmek, másrészt a mostani megemlékezéseink jóval rövidebbek, mint korábban. így helyette a Szovjetunió életét, az ott élő emberek mindennapjait bemutató kiállításokat tárlatokat szervezek.

Ezekben a napokban számvetésre készülnek, mivel október 11-én tartják a tagcsoportok küldötteinek megyei értekezletét, amelyen ebből a kollektívából is többen vesznek részt. Elképzeléseik között az eredményeiken kívül feladatok is akadnak: bővíteni szeretnék a rendezvényeik körét, színesebben vezetni a faliújság híreit, több folyóiratot járatni. Mindezt bizonyára majd elmondják a megyei értékelésben is.

— DSZM —