Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 17. Hírek 26 erszisMI Computerworld—itthon is Szeptembertől új számítástechnikai folyéirat indul A számítástechnikai szak­emberek, az igényes számí­tástechnika iránt érdeklődők előtt sem a Computerworld, sem pedig a Számítástechni­ka lapcím nem ismeretlen. Az amerikai hetilap 1967 óta informálja a szakmát a mű­szaki, gazdasági, üzleti új­donságokról; a magyar havi­lap alig két évvel fiatalabb, s a számítástechnika hazai alkalmazóinak vált nélkü­lözhetetlen hírforrásává. A két szakfolyóirat kiadó­ja (a magyar Statisztikai Ki­adó Vállalat és az amerikai CWCI), valamint a Lapkiadó Vállalat 1986 elején vegyes- vállalatot alapított, s 1986. szeptemberétől az új kiadó, a Computerworld Informati­ka Kft hazánkban új, az idén havonta, a jövő évtől kezdve kéthetente megjelenő lapot ad ki Computerworld— Számítástechnika címmel. A cím talán nem túl sze­rencsés, de pontos: kifejezi, hogy a lap külföldi híranya­gának fedezete a Computer- wrold Communications közel 500 szerkesztőjének, riporte­rének 26 országban kifejtett munkálkodása révén össze­állított információs anyag; ugyanakkor árulkodik arról is, hogy hazai dolgainkról a 17 éves Számítástechnika utódjaként kíván tájékoztat­ni. Az új lap a Számítástech­nika oldalszámát megdup­lázta, jövőre pedig nem havonta, hanem kéthetente jelenik meg. A CW—SZT el­ső (szeptemberi) száma igyekszik jól hasznosítani a világ legnagyobb számítás- technikai kiadójához tarto­zás előnyeit, ugyanakkor a friss nyugati hírek mellett nem kevés szó esik hazai dolgainkról. A „kettős hova­tartozás” előnyeit jól példáz­za a szoftverminősítés kér­désköréről szóló hazai össze­állítás, amelyet hasznosan egészíti ki a Lap (külföldi ere­Szőke hajú, vékony fiatal­ember ül az utcai pádon, a Széchenyi lakótelepi magas- ház árnyékában: Tereik Lász­ló. Figyeli az utca csöndbe burkolózó vagy zajba verődő életét. Szemügyre vesz en­gem is, amint közeledem. Jóllehet, még nem tudja: őt keresem. A bemutatkozás után lakásába invitál. Szépen berendezett, tiszta, kényel­mes az otthona. Egyedül maradásának tör­ténetéről kérdezem. — Tudja, én a szíjgyártó szakmát tanultam. Munkába is álltam, a Bőriparnál dol­goztam. Aztán volt egy mo­toros balesetem, és elvesztet­tem az egyik lábamat. Utá­na dolgoztam néhány hó­napig, aztán abbahagytam, nem megy nekem a bejárás. Közben a vállalatnak azt a részét, ahol én dolgoztam, felszámolták. A többiek föl­készültek erre, elmentek kisiparosnak. Én is megte­hetném, de ahhoz pénz. mű­hely kellene... Megnősültem, két gyere­künk született. Nem éltünk jól. A feleségem ivott, napi­renden voltak a veszekedé­sek. A gyerekeknek nem volt se éjjelük, se nappaluk. Ha vettem egy porszivót, egy hét múlva eltűnt, a felesé­gem eladta. A szomszédok, nem tudták elképzelni, mi Ijehet nálunk, hogy mindig veszekedünk. Azt gondolták — ahogy ilyenkor lenni szo­kott — hogy biztos a férj „randalírozik".... Végül elmentem a bíró­ságra, elhatároztam, hogy el- válok. Mondtam, hogy sze­retném, ha mindkét gyereket nálam helyeznék ed. A lá­nyom akkor tízéves volt, a fiam tizenegy. A helyzet, hogy a válás után mindkét gyerek az apá­detű szoftver-kritikája a lassan-lassan nálunk is be­szerezhető adatbáziskezelő rendszerekről. A szeptemberi CW—SZT témái közül érdemes kiemel­ni azt az interjút, amely az OMFB főosztályvezetőjével a júliusi vámmérséklés eset­leges hatásairól szól. Már a cím is kifejezi az alkalma­zók reményét: „Mérsékel­tebb vámok — olcsóbb árak?” Egy másik interjúban a lap a Videoton Számítás- technikai Gyára igazgatójá­nak teszi fel a kérdést: „Igaz-e, hogy abbahagyják a számítógépgyártást?” A számítógépgyártással foglalkozik a lap terjedelmes elemző cikke is, „1986. a kiónok éve” címmel. Az írásból kiderül, hogy az IBM számítógépekkel azonos tulajdonságú másolatokat hívják kiónnak, s hogy ha­zánkban minden magára va­lamit is adó kisszövetkezet úgynevezett „IBM kompati­bilis” gépet gyárt. Tanulsá­gos megismerni, milyen ve­szélyeket rejt a „másolat”. Le kellene viszont másol­nunk a japán elektronikus nyomdát, s a francia posta bravúrját — ezekről az új lap szintén hírt ad — bár a nálunk csak remélt újdonsá­gok most még talán csak idegesítik az olvasót. A szak­embereknek azonban sokat mondhatnak az úgynevezett RISC architektúráról, a programozási technikáról szóló írások vagy a hálózatok kavalkádját bemutató cik­kek. A számítástechnikai szolgáltatások áraival fog­lalkozik két cikk, ezek főcí­mében jól foglalja össze a lényeget: „Irányár helyett, irány: a piaci ár.” Végül érdemes megemlíte­ni még egy témát: „Hol tart ma a gondolkodás tudomá­nya?” A címben feltett kér­désre folyamatosan igyekszik választ adni az új lap min­den száma. nál marad, 'kissé szokatlan. Annak vette a környezet is. — Volt, aki megkérdezte, hogy „ez a büntetés?” Elő­ször azt hittem, viccel, de komolyan gondolta... Az az igazság, hogy sokkal köny- nyebb volt a két gyerekkel, mint a válás után gondoltam. Hozzá kell tennem, hogy amikor a bíróságról hazajöt­tem, és új életet kezdtünk, egy vasaló se volt a háznál... Azóta vettem a bútorokat, a szőnyegeket, fölszereltem a háztartást. Reggelente fölkeltünk, is­kolába indítottam a gyere­keket; reggelit készítettem nekik, becsomagoltam a tíz­órait és elmentek. Aztán itt maradtam egész nap egyedül. iFőztemt mostam, takarítot­tam, vasaltam Az az igaz­ság, hogy csak főzni szeretek, a többi háztartási munkát nemigen. Eleinte azt főztem, amit tudtam, később segítsé­gül hívtam a szakácsköny­vet is, mert ha szó esett va­lamelyik ételről, eszembe ju­tott, hogy azt még nem is főztem, de nem is tudom ho­gyan kell. Gyakran a húgo­mat vagy az édesanyámat kértem meg, avassanak be szakácstudományukba. A sógornőm a húgom nagyon sokat segítettek a háztartási munkában. Gyakran eljöttek, takarítottak, mostak, vasal­tak. főztek. A húgom is el­vált, volt úgy, hogy eljött hétvégén a gyerekeivel, az­tán ő főzött mindkét család­nak. A bátyám is sokat segített rajtunk. Amikor elváltam, volt vagy harmincezer forint tartozásom, amely lakbér­hátralékból és hasonlókból jött össze. A bátyám adott kölcsön, hogy ki tudjam fi­zetni. Kifestette, kitapétáz­ta a lakásomat... Cipők baromfilábbSrbttl Báromfilábbőröket feldol­gozó üzem kezdte meg mű­ködését a kiskunmajsai Jo- nathán Termelőszövetkezet­ben. Hasonló nincs az or­szágban. Az üzem négy ha­zai szakember által kidolgo­zott eljárással szárnyasok lábbőréből állít elő díszmű alapanyagokat. A terv sze­rint évente egymillió csirke- tyúk-liba és pulyka lábának bőrét dolgozza fel egy sajá­tos cserző- és festőeljárással az egzotikus hüllőkéhez ha­sonló mintázatú és minőségű bőrré. Van közöttük olyan, amelyet csak szakember tud megkülönböztetni például a kígyó bőrétől. A rendkívül tartós szárnyasláb „hüllő­bőrből” többek között gyer­mektipegőket, divat-táskákat és alkalmi cipőket lehet ké­szíteni. Biztosítási kedvezmény új autót vásárlóknak Üjfajta kedvezményt nyúj­tanak mostantól a takarék- szövetkezetek a személygép­kocsit vásárlóknak. Azok­nak, akik a takarékszövetke­zetek kirendeltségeinél fizet­ték be az új gépkocsi vétel­árának felét, és legalább egy éve várakoznak járműre, a kocsi átvételekor felajánl­ják, hogy ha Casco-biztosí- tást kívánnak kötni, ennek legalább három havi díját kifizetik helyettük. A jobb anyagi helyzetben lévő taka­rékszövetkezetek ennél hosz- szabb időre — akár 6—12 hó­napra — is vállalhatják a havidíj kifizetését autóvá­sárló ügyfeleik helyett. A ta­karékszövetkezeti kirendelt­ségek ezekben az esetekben a biztosítási szerződés meg­kötését is elintézik a tagok számára. Napközben, amíg a gyere­keik iskolában voltak, bevá­sároltam, megfőztem az ebé­det. Nemcsak főzni kell tud­nom, hanem olcsón főzni is. A nyugdíjam kétezer-két­százhetven forint. A gyere­kek után is kapok pénzt. Ha­vonta kétezer körül van a lakbér, a rezsi. Marad te­hát a többi... Ha most kimen­ne a konyhába, látná, ma például bablevest főztem. Füstölt csontot szereztem hozzá, mert az olcsóbb. Ha az ember ügyes, olcsó csir­két vesz hétvégére. Az olcsó áruk beszerzésében sokat se­gít a húgom, aki üzletiben dolgozik. Ha már a pénzről beszé­lünk, a gyerekek öltöztetése is élóg sokba kerül... Fonto­sabban kerülne, ha a család­tól nem kaptunk volna ru­hákat. Volt olyant amelyet alig hordtak vagy egyálta­lán nem is viseltek a rokon gyerekek. 'Persze, ez így na­gyon szépen hangzik, és lá­tom magán csodálkozik, hogy tudtunk ennyi pénzből meg­élni, és még be is bútorozni a lakást... A bútorok között is van olyan, amelyik a Bi­zományiból származik. No meg. ha őszinte ákarok len­ni, hát nem mindig jöttem ki a pénzből. Ilyenkor köl­csön kértem a családomtól... Tudja, én nam szoktam semmit megtagadni a gyere­kektől. Ha például lent ülünk az utcai padom, és odajönnek hozzám, hogy fagylaltot szeretnének, min­dig adok rá pénzt. Mert azt mondanák az emberek: „Cső- rókám. egyedül van, még fagylaltra sincs pénze”. Nem akarom ezt hallani, meg egyébként is... A gyerekek nem emlegetik az anyjukat. Mióta elvál­tunk,. nagyon- nyugodtan él­nek. Szombaton vagy vasár­nap moziba megyünk, nyá­ron strandra járunk. Ezen a nyáron nem voltak napközi­sek, borzalmasan sokba ke­rült nekünk ez a vakáció. Állandóan a kamionmoziba jártak... Egyedül... Óvodások _ i ­A szeptember az óvodásoknak a „munkakezdést” jelenti, hiszen a leg­kisebbeknek a terítés, a cipőbefűzés is néha komoly feladatnak számít. Meg­kezdődnek a foglalkozások is, de ter­mészetesen sok-sok idő jut a játékra, futkározásra a friss levegőn. Felvétele­ink a szolnoki Zagyva-parti óvodában készültek, ahol jelenleg három csoport­ban 92 kisgyermek tölti hétköznapjait. A családon kívül nemigen slegített -nekem senki. Volt úgy, hogy három hónapig nem kellett fizetnünk a gye­rekekért a napközit, mert kedvezményt kaptak, de más segítségre nem emlékszem. Segélyt még soha nem kér­tem a tanácsitól. Nem arról van szó, hogy nem jött volna jól, vagy nem lett volna szükségem rá, de nem kér­tem. A szomszédok eleinte saj­náltaik. Aztán rájöttek, hogy nem kell engem sajnálná, meg arra is, hogy a családi vastáekedések nem miattam voltak, akkor inkább hízeleg­ték. Legtöbbször egyedül ül­tem itthon, mert bár vannak ismerőseim, haverjaim, fur­csán alakult a kapcsolatunk. Ha össze találkoztunk az ut­cán, azt mondták; gyere már be ide vagy oda, igyunk meg valamit! Én meg, amióta elváltunk, egyáltalán nem iszom. Úgyhogy bementünk a presszóba* és kólát kértem. Ha pedig a lakásomba hív­tam valamelyiküket, rögtön azt nézték, milyen pia van a szekrény tetején... Aztán nem hívtam ide senkit. Megszoktam, hogy egye­dül kell döntenem. Tehát, vagy az van a házban, amit én akarok, vagy az, amit a gyerekek. Próbálok szigorú lenni hozzájuk, de biztos, hogy nem vagyok az. Nem tudom például igazán meg­büntetni őket. Ha a sarokba állítom valamelyiküket, két perc múlva azt mondom: gyere ki onnan. A válás után egy-két évig nagyon jól éreztem magam. Élveztem, hogy csend* nyu­galom van a lakásban. Aztán hiányozni kezdett az a má­sik... « * * Ennek a történetnek — más, hasonló történetek for­gatókönyvétől eltérően — happy end je van: László­nak nemrégen társat adott az élet. Paulina Éva ÁRUFORGALMI ELŐADÓK Pályázati feltételek: — kereskedelmi főiskolai végzettség, — kereskedelmi szakközépiskolai érettségi-ke­reskedelmi gyakorlat, — érettségi, középfokú vagy felsőfokú árufor­galmi képesítés, GYORS- ÉS GÉPÍRÓ Pályázatokat részletes önéletrajzzal a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat Szolnok Megyei Kirendeltség igazgatójának kérjük beküldeni (10735) Szolnok, Kossuth tér 1. Irodaház Terítenek a naposok Építők és rombolók a homo­kozóban Nyári élményeiket rajzolják le a nagycsoportosok a kör­nyezetismereti foglalkozáson Vigasztalódás az óvónéninél Jól jön néha egy kis segítség _________(Fotó: Korényl Éva)

Next

/
Oldalképek
Tartalom