Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

1986. SZEPTEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Korszerű vízmütelep Mezőtúron Tizennégy kút biztosítja az ivóvizet A program jövőre folytatódik Mezőtúron jelenleg tizen­négy kút biztosítja a lakos­ság ivóvizét. A legmélyebb ötszázharminc méterről, de akad közöttük olyan is, ame­lyik mindössze nyolcvanról ontja az éltető folyadékot. Igaz, mindezeken kívül még található egy nyolcszázhu- szonegy méteres termálkút is, de ez nem a lakásokat, hanem a fürdőt látja el víz­zel. A város 7 ezer 730 lakásá­ból eddig 6 ezer 339-et kö­töttek rá a vezetékes ivó­vízhálózatra, amely hossza jelenleg több mint kilenc- venegy kilométer, és a meny- nyiség tavaly is kétezer-hét- száz méterrel nőtt. Az utcá­kon száz közkifolyó találha­tó. A kútrendszer napi víz­termelése 4 ezer 750 köbmé­ter. és ez elégnek bizonyult a legmelegebb hetek idején is. amikor a napi vízfogyasz­tás elérte-a négy és félezer köbmétert. A várost az elmúlt két év­tizedben nem sújtotta, víz­hiány, ami főleg azzal ma­gyarázható, hogy idejében elkezdték a vízmű rekon­strukcióját, bővítését, kor­szerűsítését. Így 1978-ban át­adtak egy 700 köbméter be­fogadóképességű víztornyot, majd folyamatosan kialakí­tották, bővítették a mostani kútrendszert. Megépítettek két, ötszáz-ötszáz köbméteres tárolót, növelték a vezeték- hálózat befogadóképességét. A nyolcéves rekonstrukció rintba került — a közelmúlt- után — amely húszmillió fo- ban megtörtént a létesít­mény műszaki átadása. Min­dezek eredményeképpen ja­vult a víz minősége, ame­lyet korábban a magas vas­tartalom jellemzett. A fel­újított telepen ugyanis olyan vastalanító rendszert építet­tek ki, amely fokozatosan megszünteti ezt a gondot. Egyúttal megoldották a víz­ben esetlegesen előforduló gázok eltávolítását is. A város ivóvíz-ellátásával kapcsolatos feladatok ezzel nem fejeződtek be, és már most felkészülnek a fogyasz­tás esetleges növekedésére. A tervek szerint jövőre a Szolnok Megyei víz- és Csa­tornamű Vállalat újabb fú­rást újít fel, 1988-ra pedig elkészül a tizenötödik kút. A kutak folyamatos felújítá­saival, karbantartásával il­letve a csőrendszer átmérő­jének a bővítésével a jövő­ben is szeretnék biztosítani azt, hogy ne csak elegendő mennyiségű, hanem megfele­lő minőségű vizet kapjanak az itt élők. D. Sz. M. A mezőtúri vízműtelep korszerűsítése húszmillió forintba került Fotó: Mészáros Hungária Biztosító Ösztönzés a baleset­mentes közlekedésre Megszervezték az országos hálózatot Augusztustól újabb szolgáltatások A budapesti Hungária Szállóban tartotta első sajtótájé­koztatóját tegnap a Hungária Biztosító, amely július elseje óta a második önálló biztosító intézet hazánkban. MintUzo- nyi Tamás vezérigazgató elmondta, a megalakulás óta eltelt két hónapban az intézet megszervezte igazgatóságait és az országos hálózatnak megfelelő kirendeltségeket. A Hungária Biztosító jelenleg már 189 helyen fogadja ügyfeleit. Szol­nok megyében a dr. Csanády körúti megyei igazgatóság mel­lett Jászberényben, Karcagon, Kunszentmártonban és Tö- rökszentmiklóson várja biztosítási ügyekben megbízóit. A Hungária eredetileg — a minisztériumi határozat szerint — a biztosítások bi­zonyos területein kezdte a munkát. Így a gépjármű, a vállalati és nemzetközi biz­tosítások ügyeit vette át az Állami Biztosítótól. A meg­alakulással egyidőben azon­ban verseny is indult, amely­ben ma már a Hungária is a biztosítási módozatok csak­nem teljes körében ügyfelei rendelkezésére áll. A kötelező gépjármű fe­lelősségbiztosítás kapcsán a Hungáriának 2,3 millió gép­jármű tulajdonossal van érvényes biztosítása. Mint ugyanis ismeretes, a gépjár­mű által okozott károkat az üzembentartó felelőssége alapján kizárólag ez az inté­zet téríti. Július elsejétől a Hungária 834 ezer cascobiz- tosítást vett át az Állami Biztosítótól, s változatlan fel­tételek mellett nyújt szolgál­tatást ügyfeleinek. Gépjár­mű kárrendezéssel az ország­ban 126 helyen fogadják az autósokat, a kárrendezési és felvételi helyeken belül 19 állami és szövetkezeti javító­nál rendelkezik a gépjármű­vekben bekövetkezett káro­kat. A pénzbeli kártérítésen túlmenően segítséget nyújt a három éven belüli totálká­ros gépjárművek tulajdono­sainak az új gépkocsi soron kívüli kiutalásában is — je­lentette be a sajtótájékozta­tón a vezérigazgató. Ezentúl legyüttműködve több illeté­kes vállalattal, megkönnyítik az anyag- és alkatrészbizto­sítást, a javítások költsége­it pedig közvetlenül elégítik ki, mentesítve ügyfeleiket az elszámolásokkal összefüggő teendőktől. A Hungária bővíti a bal­esetmentes közlekedésre ösz­tönző díjvisszatérítés kocká­zatának vállalását. Pontosab­ban: a hetedik és nyolcadik kármentes évben 4—4 havi, a kilencedik és tizedik kár­mentes évben 5—5 havi, a tizenegyedik és tizenkettedik kármentes esztendőben pe­dig 6—6 havi díjat térít visz- sza ügyfeleinek. Ezenkívül a nem szocialista országok­ba érvényes önálló és kie­gészítő cascobiztosításban el­törlik az önrészesedést, lehe­tővé teszik, hogy a nyugati gyártmányú gépkocsival ren­delkezők a vámértékkel nö­velt mértékben biztosíthas­sák járműveiket. A szolgál­tatások köre bővül azzal, hogy fokozzák a' helyszíni szemlék számát, ezzel a tu­lajdonosoknak nem kell a járművet a biztosítónál be­mutatni. A helyszíni szemlék után a kár rendezése csekk és utalvány segítségével a helyszínen is megtörténhet, amelyeket aztán OTP vagy takarékszövetkezeti pénztár­nál a tulajdonosok bevált­hatnak. A megalakuláskor a Hun­gária nem foglalkozott lakos­sági-. vagyon- és mezőgaz- Idasiági biztosítási szerződé­sekkel. Augusztus elseje óta azonban terjeszti a magán- vállalkozók vagyonbiztosítá­sát és a lakossági állatbizto­sításokat. Tervezik a nagy­léptékű műszaki bleoendfezé- sek és műértékek biztosítá­si védelmének kidolgozását is. Ugyanígy elkezdődött a személybiztosítási módoza­tok terjesztése is, különös te­kintettel a nyugdíjkiegészítő és a magas biztosítási ősz- szegre szóló kockázati élet- biztosításokra. Az új biztosító kezelésében jelenleg 1690 állami vállalat vagyonbiztosítása van, s ke­zelésébe került 125 kisvál­lalati vagyonbiztosítás is. A biztosított vagyon értéke 1700 milliárd forint. A Hungária sajtótájékoz­tatóján bejelentették azt is, hogy lakosságnak és vállal­kozóknak egyaránt tanácsadó irodákat létesítehek, s éven­te minden megyében meg­rendezik a Hungária Bizto­sító napokat. A július elsején • megala­kult új intézet különben ed­dig — csak gépjármű káro­kért — 486 millió forintot fizetett ki ügyfeleinek.- Bj ­Hazamentek a dinnyések A tisztelettudó fogadjisten nem marad el, de a kérdé­semre a válasz várat magá­ra. Az idős ember, akit a jászapáti „faluszélen” meg­szólítottam, természetellenes pózban megtámasztotta csí­pőjével a két, táppal teli zsák alatt csikorgó bicikli­jét. Egyszerre két tenyérrel formál magának napellen­zőt, úgy néz fölfelé. Hunyor­gók én is a tüsszentésre in­gerlő szeptemberi verőfény­ben. Mint szabálytalanul rajzolt kottában a hanyagul odavetett hangjegyek, olya­nok a két szál villanydróton billegő fecskék. Gyülekeznek már, — így az idős ember — hamarosan útrakelnek. A dinnyések meg — tér rá az én problémámra — talán már el is mentek. Azért ak­kurátusán — hogy itt men­jek egyenesen, ott meg for­duljak felfelé — útbaigazít, hol találom azt a határrészt, ahol idén nyáron dinnyéket hizlalt a Velemi Tsz földje. Télutótól az őszi búcsúig iKrónikásszerencsém nem hagyott el: igaz, nagy mun­kában, de ott érem még a tábla szélén a jászapátira szegődött három csányi il­letőségű dinnyéscsalád egyi­két. Pócs János zavarában hol jobbra, hol meg balra billenti a kalapját, de végül is nem kertel: — Már megbocsásson, de nagyon rosszkor jött. Éppen költözünk haza. Igyekezne a teherautó sofőrje is mielőbb megszabadulni a fuvartól. Meg aztán az igazság az, hogy nem szívesen bízom másra a pakolást. Ez az idei a harmincnyolcadik szezon­végi hazaköltözésünk. Én tudom, hogyan lehet a leg­jobban elhelyezni a platón kötött ágyneműt, a tévét meg a hűtőszekrényt, a lepedőbe a bútorokat. Nem mintha az asszony ráérősebb lenne most, de mégis inkább vele váltson szót, ha kérhetem. Sára asszony is jól meg­lenne éppen újságíró nélkül, a nagy pakolásban. Unszo­lásomra csak belekezd a majd négy évtizedes félno­mád életük elbeszélésébe. — Dinnyéskedéssel kezd­tük közös életünket az uram­mal, negyvennyolcban. Fia­tal házasoknál nagyon sok helye lett volna a pénznek, de keserves volt az az első esztendőnk. Olyan idő járt a dinnyére, hogy egy gyen­gécske hízónakvalót tudtunk csak vásárolni a keresetből. Hogy megélhessünk, arat­nunk is kellett azon a nyá­ron. — Harmincnyolc év alatt nyilván bebarangolták az országot. — A legtöbb csányi diny- nyés igen, de mi csak egy­szer szegődtünk el a Jász­ságból Mezőcsátra. Akkor is csak társdinnyésnek, és csak azért, hogy ne egyedül küsz­ködjön az uram nővére a sógor betegsége miatt. Ti­zennyolc évig a mostani Zagyvamenti Tsz elődjében, a Jászberényi Vörös Csil­lagban. az utóbbi tizenegy évben pedig itt Apátin, a Velemiben termeltük a dinnyét. Mo6t, hogy mind­ketten elértük már a nyug­díjkorhatárt, egyre gyakrab- ■ ban hozzuk szóba a férjem­mel, talán elég lenne már ebből a nomád életből. — Meddig is vannak távol az otthonuktól a más vidék­re szegődő dinnyések? — Bizony már be is lak­juk a tábla széli faházun­kat, amikorra megjönnek a fecskék, hogy kiutálják az elmúlt őszön elhagyott fész­kükből a télre orvul beköl­tözött verebeket. A néhány hónapos csányi otthontartóz- kodásunk pedig évenként máskor kezdődik, de a min­den október első hétvégén esedékes dinnyésbúcsú már mindig otthon ér bennün­ket. Dinnyésszerelem, mint régen — Odahaza hogy telik az a néhány hónap? Mit csinál a dinnyés télen? — Tudja mi vár engem a hónapok óta elhagyott lakás­ban? Az uram is csak győz­ze rendbetenni a gaztól föl-' vert portát Igaz, ami igaz, életünkben most másodszor elfogadtunk a téesztől egy beutalót Gyulára. Ránkfér a pihenés. Télen is csak sza­kítunk rá egy hetet, hogy bejárjunk naponta Hatvan­ba, sugártherápiára. Nem mindig komfortos faházban laktunk ám! A korábbi, a nyáron is mindig párás csősz gunyhókban eltöltött évek nem múlták el nyom­talanul. Próbáljuk gyógyít- tatni a dinnyéstbetegséget, az izületi bántalmakat. Pócs János még ellenőrzi, hogy útközben nem szökhet­nek-e meg a teherautóról a ketrecekben szorongó tyú­kok, azután csak szakít kis időt a beszélgetésre. — Ez a kéttucatnyi szár­nyasjószág megúszta a kést itt a jászapáti határban. Ennyi maradt a százból, amit előnevelt csirkeként kihoz­tunk és itt fölneveltünk. Sze­zonban nem járhat ám be az asszony a faluba, húsért. Itt a dinnyeföldön ebédhez se mindig akkor terítünk, ami­kor idehal lik Szén tanórás­ról a déli harangszó. — Hogyan sikerült az idei szezon? — Közepesen. Az időjárás miatt. Nem sokat használta idekint most nyáron az asz- szony a centrifugát, a kia­kasztott mosottholmi fertály­óra alatt csonttá száradt. Nem volt elég az aszály, va­lami betegség is felütötte a fejét. Idejekorán elfonnyadt a szár, sok volt a kényszer- érett dinnye. Kevesebbet szállítottunk exportra, mint ahogy számítottuk. Azért hárman, az asszonnyal meg a fiammal a fölvállalt 14 hektárról egymillió 400 ezer forint árbevételt hoztunk a téesznek. Meg kell, hogy mondjam, volt már jobb évünk is! Ifjabb Pócs János öröksége Mint minden nyárvégi köl­tözéskor, elindulás előtt a tábla felé fordul az idős dinnyés. Rajta és a jászapáti határban otthonos téeszbe- lieken kívül már senki meg nem mondaná, mit termeltek ott idén nyáron. Szépen el­munkálva várja a föld a jö­vő évi kenyérnekvaló mag­ját, meg a csírát kicsalogató csapadékot. Pócs János meg­emeli a tábla felé a fejéről télen-nyáron elmaradhatat­lan kalapját, azután a teher­autó a valamire való esőt utoljára nyár közepén látott dűlőúton elporol Csány irá­nyába. Hazamentek a diny- nyések. Ifjabb Pócs János maradt. Vagy ő talán már nem is csányi, hanem apáti dinnyés? — Ahogy az idősebbektől hallottam, nem volt ritka ré­gen, hogy dinnyéscsaládok gyerekei házasodtak össze. No persze nem a régi világ­ra jellemző földösszetartás, soha nem a saját földjükön, vagyonféltés miatt, hiszen mindig a másén dinnyésked- tek. Dehát hol lett volna máshol alkalmuk a megis­merkedésre, a tartósabb kap­csolat kialakítására a fiata­loknak? Az én házasságom­hoz is köze van a dinnye­földnek. Egyik nyáron, más munkájuk éppen nem lévén, ide irányítottak néhány té- eszbeli asszonyt, segíteni a dinnyéseknek. Egyikükkel kijött a nagylánya is... (Folytatjuk) Temesköz! Ferenc Szeptemberi divatbemutató az utcán Először a járókelőknek mutatták be a napokban a fővárosban, a Kálvin téren az idei őszi divat­újdonságokat. A Caola mintaboltja előtt a FÉR Ruházati Kereskedelmi Vállalat kollekcióját lát­hatták az érdeklődők a Magyar Divatintézet rendezésében rögtönzött utcai bemutatón. Nem sokkal később pedig az ÓKISZ Labor divatbe­mutatóján ismerkedhe­tett meg a szakmai kö­zönség a modellekkel a Duna-Intercontinentál báltermében.. Képünkön a Kálvin téri járókelők ismerkednek a legújabb divattal. MTI fotó: Apos­tol Féter).

Next

/
Oldalképek
Tartalom