Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

Nemzetközi körkép 1986. SZEPTEMBER 13. Az ENSZ-közgyűlés 41. U/éaszaka Váltás az üvegpalotában? Támadásban az ETA Baszkföldi bombák A helyszín és az időpont szigorúan tradicionális: az ENSZ New York-i székházé­ban immár több évtizede mindig szeptember harmadik keddjén nyílik meg a köz­gyűlés soros ülésszaka. A ha­gyományoknak megfelelően előbb a tagállamok elnökei, kormányfői, külügyminiszte­rei vagy más magasrangú képviselői fejtik ki országuk álláspontját az általános po­litikai vitában a nemzetkö­zi helyzet időszerű problé­máiról. Ezután a különböző bizottságokban, szakcsopor­tokban — a számtalan két- és többoldalú tárgyaláson, folyosói és fehér asztal mel­letti tanácskozásokon — vi­tatják meg a határozati ja­vaslatokat. Viszonylag keveset válto­zik a közgyűlés napirendje is: a Közel-Kelet, Közép- Amerika, Dél-Afrika és más válságövtezetek évről évre visszatérő témái a felszólalá­soknak, szavazásoknak. Az idei, szeptember 16-án kez­dődő 41. ülésszak várhatóan különbséget jelent majd: va­lószínűleg minden eddiginél központibb helyet foglal el (jórészt a Szovjetunió és a szocialista közösség soroza­tos kezdeményezései, előter­jesztése nyomán) a • világpo­litika kétségtelenül első szá­mú problémája, a fegyver­zetkorlátozás és leszerelés kérdése. Az ENSZ munkájában ak­tív szerepet vállaló magyar diplomácia e téren nemrégi­ben figyelemre méltó lépés­sel öregbíthette hazánk hírne­vét. Esztergályos Ferenc, ál­landó ENSZ-küldöttségünk vezetője — tíz szocialista or­szág külügyminisztere nevé­ben — átadta Pérez de Cuellar főtitkárnak azt a le­velet, amely a világbéke megőrzésére és erősítésébe vonatkozó új indítványokat tartalmazta. A levél, — illet­ve a szocialista határozatter­vezet — kiindulópontja, hogy az emberiség történelme igen bonyolult korszakához érke­zett. A fegyverkezési hajsza megfékezése, az atomháború elkerülése parancsoló szük­séglet, nélkülözhetetlenné te­szi a nemzetközi kapcsolatok újszerű, az eddigiektől elté­rő megközelítését a világ or­szágai számára. Ennek tudatában javasolta a magyar delegáció által át­nyújtott üzenet: a közgyűlés tűzze napirendjére egy átfo­gó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozását, s hozza meg az e cél érdekében szük­séges intézkedéseket. Az ENSZ-főtitkár többször is po­Pérez de Cuellar újabb öt évre főtitkár lehet zitívan nyilatkozott a levél­ről, s döntése értelmében a benne foglalt határozatterve­zetet az ülésszak hivatalos dokumentumként teszi közzé. Akad a mostani közgyűlés vitatémái közt egy szokatlan, legalábbis ilyen élességgel ritkán felvetődő pont is: az ENSZ saját pénztárcájának lapossága, vagyis a világszer­vezet költségvetésének hiá­nya. A szakértők vitáznak, vajon 278 millió 463 dollár, esetleg még több lesz az ENSZ idei deficitje, annyi azonban kétségtelen: egyre égetőbbek a pénzügyi gon­dok, s ha sürgősen nem tör­ténnek hatásos lépések, a világszervezet igen nehéz helyzetbe kerülhet. Az okok közismertek. Szá­mos ország nem, vagy csak késve tesz eleget befizetési kötelezettségeinek, vagy nem járul hozzá egyes vitatott programokhoz. (Veszteséget okoz a bürokrácia, az ENSZ szerteágazó, költséges appa­rátusa, néha kevéssé haté­kony munkája is.) A legérez­hetőbb azonban kétségkívül az Egyesült Államok részéről indított támadássorozat: az amierikai törvényhozás egy­oldalú rendelkezései alapján ugyanis az USA az elmúlt időben jelentősen csökkentet­te, s a jövőben előrelátható­lag még inkább megnyirbál­ja a világszervezetnek szánt kereteket. Nem kis’ összegek­ről van szó, hiszen az ENSZ- Alapokmány előírásai szerint az Egyesült Államok a leg­nagyobb arányban járul hoz­zá az ENSZ költségvetéséhez. Az amerikai támadások okai főképpen politikai in- díttatásúak. „Miért támogas­sunk dollármilliókkal egy szervezetet, amely — a har­madik világ államainak túl­súlyba kerülése miatt — rendre Washington-ellenes indítványokat fogad el?” — Az ENSZ New York-i üvegpalotája hangoztatták régóta befolyá­sos körökben, s a jelek sze­rint nem is eredménytelenül. A felhalmozódott hiány miatt egyelőre rendkívüli ta­karékossági intézkedések so­rát fogadták el az ENSZ il­letékesei. Létszámcsökkentés, korábbi nyugdíjazás, felvéte­li és előléptetési „fék”, keve­sebb és rövidebb konferen­cia, számos program törlése — és így tovább. Mindez alig­ha könnyíti meg Pérez de Cuellar helyzetét, mivel számos tagállamnak változat­lanul a segélyakciók szaporí­tása, újabb szerveretek lét­rehozása állna érdekében. Ennek viszont a „központi pénztárca” alapos ismerői nem sok esélyt adnak. A főtitkár pozícióját ráadá­sul tovább nehezíti, hogy idén ősszel lejár ötesztendős megbízatása, így a mostani ülésszak feladatai közé tarto­zik mandátumának meg­hosszabbítása, vagy egy új jelölt megválasztása. Cuellar eredetileg egyetlen termi­nust akart elvállalni, sokan mégis úgy vélik, hogy siker­rel indulhatna ismét a poszt újbóli elnyeréséért. A talál­gatások egyelőre eléggé szé­leskörűek, vannak, akik sze­rint marad, mások arra tip­pelnek, hogy váltás követ­kezik be az üvegpalotában. Akadnak félhivatalosan tá­mogatott és titkos önjelöltek egyaránt, s világos, hogy minden személyhez különbö­ző. nemegyszer egymással üt­köző politikai szempontok kötődnek. Akárki is lesz azonban végül Földünk _e globális szervezetének ,'új ve­zetője, ' egy bizonyos: poszt­ja korántsem egyértelműen irigylésre méltó. Ahogy Pé­rez de Cuellar elődje, Kurt Waldheim ismert könyvének címében elnevezte: az ENSZ főtitkárának lenni valószínű­leg csakugyan a világ egyik „legnehezebb mestersége”. Szegő Gábor A spanyol kisváros főte­rén álmos augusztusi csen­desség honolt, csupán a térre néző vendéglőben volt forga- lorry Két fiatalember a pult­ra támaszkodva üdítőt ivott, fizetett, majd nyugodtan ki­sétált. Előzőleg egy katona­tiszt kerekedett fel családjá­val, s a közelben parkoló ko­csijához indult. A fiúk, akik egy pincérnő későbbi vallo­mása szerint „jóképűek vol­tak, s egyáltalán nem tűntek gyanúsnak”, hirtelen pisz­tolyt rántottak és tüzeltek. A tüzérezredesnek két golyó a hátába, egy harmadik a nyakába fúródott. A tettesek beültek egy vörös Ford Fies­tába, és elhajtottak. A hely­színen talált töltényhüvelyek 9 milliméteres Parabellumból származtak — ez az ETA egyik leggyakrabban hasz­nált fegyvere. Az ezredes volt a hatodik magas rangú tiszt egy eszten­dő alatt, akivel a baszk ter­rorszervezet végzett. Az el­múlt évtizedben az ETA több mint 450 emberéletet oltott ki. (A „Baszkföld és Szabad­ság” elnevezésű szervezet a hatvanas évek elején a fran- coizmus, a baszk nemzetiség jogait tipró fasizmus ellen kezdte a harcot. A spanyol polgári demokrácia helyreál­lítása. Baszkföld autonómiá­jának visszaadása után foko­zatosan vált világossá: a ta­lajt veszített terrorszervezet provokációi éppen a demok­ratikus kibontakozást veszé­lyeztetik Spanyolországban.) Forró volt az idei nyárutó Spanyolországban, s nem utolsósorban az ETA robban­tásai, merényletei, az ETA körüli, politikai alkudozások tették azzá. Az ismét sűrű­södő detonációk jelzik: Baszkföld helyzetének és a baszk terrorizmusnak problé­mája változatlanul a spanyol szocialista kormányzat egyik legégetőbb gondja. A legnagyobb idei bomba, fizikai valójában és képlete­sen is július közepén robbant — méghozzá nem Baszkföl­dön, hanem a fővárosban, Madridban. Ez pedig önma­gában is jelzésértékű volt: a baszk terrorszervézet fi­gyelmeztetett, bárhol képes nagyszabású akcióra, nem csupán szűkebb hazájában. A professzionalista tökéle­tességgel megszervezett akció - libanoni példát követett: gépkocsiba rejtett pokolgép robbant fel, éppjen akkor, amikor ott haladt el a csend­őrség egyik tömött autóbu­sza. Hatalmas mennyiségű, mintegy 50 kilogramm rob­banóanyagot halmoztak .fel az autó csomagtartójában. Kilenc csendőr halt meg, 56 ember — közöttük számos arra járó civil is — megse­besült. A robbantás egyébként senkit nem ért váratlanul, miután egy nappal azután következett be, hogy Francia- ország Gabonba toloncolta az ETA első számúnak tartott vtezetőjét, Txomin Iturbe Abasolót. Előre kiszámítható bosszúról volt tehát szó. A spanyol szocialista kor­mányzat hatalomrakerülése- kor egyáltalán nem a rendőri módszerekre helyezte a hang­súlyt, hanem a párbeszéd mellett kardoskodott. A bel­ügyminiszter például 1984- ben figyelemre méltó módon . felajánlotta, hogy hajlandó bárhol és bármikor, feltétel nélkül párbeszédet kezdeni az ETA Numero UnojávaL, első számú vezetőjével. Ajánlata válasz nélkül maradt. A kormányzat a fegyverle­tételért cserében amnesztiát, a zavartalan társadalmi beil­leszkedés lehetőségét kínálta az etarráknak. Bár sokan él­tek is ezzel a lehetőséggel, a megállapodás egészét azon­ban az ETA elutasította. Tár­gyalási feltételeket szabott, amelyek egyebek között ma­gukban foglalták Baszkföld önrendelkezését, és az önálló államalapítás jogát. Ezt vi­szont a szocialista kormány­zat nem fogadhatta el. A párbeszéd megkezdése he­lyett így megkeményedtek az álláspontok. A spanyol szocialista kor­mányzat is tisztában van az­zal, hogy Baszkföld bajaira a megoldást az autonómia ki- teljesedésében, a gazdasági­társadalmi feszültségek eny­hítésében kellene keresni. A jelek szerint azonban a kö­zeljövőben nagyobb szerep­hez jutnak a terroristaelle­nes harcban a terrorszerve­zeteknek amúgy is első szá­mú célpontjai, a katonák és csendőrök. Ez a fejlemény vélhetően egybevág a táma­dásba lendült szélsőbaloldali jelszavakat hangoztató ter­rorszervezet céljaival, a fe­szültség fokozásával. Pedig a provokációk ürügyet kínál­nak akár a szélsőjobboldal beavatkozásához is. Elekes Éva Barátság, szerelem, szex ftz NDK ifjúsága ma Megkövetelik, hogy partnerük gyengéd, barátságos és elő­zékeny legyen A Panoráma DDK saj­tóügynökség Az NDK if­júsága ma című kiadvá­nyában foglalkozik a fia­talok életével. E tanul­mányból most a Kettes­ben — avagy: Barátság, szerelem, szex című feje­zetből ismertetünk részle­teket. „Egy éve járok a barátom­mal, és nagyon jól megért­jük egymást, ö 19 éves, én jövőbe leszek 18. A fiúm kap egy kis lakást, és szeretnénk összeköltözni. A szüleim el­lenzik, mert úgy vélik, hogy nem fog sokáig tartani a kapcsolatunk. Mit tegyek? Regine”. „Megismerkedtem egy 17 éves kislánnyal. Szerelmes lett belém, de ez a szerelem nem kölcsönös. Félek attól, hogy fájdalmat kell okoznom neki, másrészt viszont az is kellemetlen nekem, hogyha minden marad a régiben. Hogyan szüntethetném meg kapcsolatunkat, hogy ne kell­jen keserűséget okoznom? Ingo”. Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre ad választ minden hét szerdáján a Junge Welt című napilap Négyszemközt rovata. De a Neues Leben című ifjúsági magazinban is már több mint 22 éve taná­csokat és segítséget ad a számtalan levélírónak az ismert pedagógus, Bormann professzor. A barátsággal, a szerelem­mel és a szexualitással kap­csolatos nézetek általában megváltoztak az NDK-ban, őszintébbek lettek, ami per­sze nem zárja ki sok szülő, és egyáltalán az idősebb nemzedék aggályait, értetlen­ségét. A fiatalok a boldog, beteljesedett partneri kap­csolatot keresik, kérdéseiket őszintén és nyilvánosan is felteszik. A 13—15 éveseknek mint­egy fele, kétharmada tart fenn szilárd baráti kapcsola­tokat: a nemi életet általá­ban 17 és 19 éves kor között kezdik meg. Ebben a vonatkozásban nagyon ér­dekes, hogy — a 19 édesek között végzett szocialógiai felmérések ered­ménye alapján — ezeknek a szerelmi kapcsolatoknak nagy százaléka tartósnak bizonyul, s legalább minden második esetben házassággal végző­dik. Elmondhatjuk tehát, hogy a szexualitás vonatko­zásában tapasztalható felvi- lágosultság, a házasság előtti nemi élet elfogadása, a fo­gamzásgátló szerek könnyebb hozzáférhetősége nem veze­tett a gyakoribb partnervál­táshoz. Az NDK-beli fiatalok na­gyon fontosnak tartják a sze­relmet. Megkövetelik, hogy partnerük gyengéd, barátsá­gos és előzékeny legyen. A származás, a szülők társadal­mi helyzete alig játszik sze­repet, sem a fiúknál, sem pe­dig a lányoknál. Hogy milyen tulajdonságokat tartanak különösen fontosnak? A szociológusok felmérései alapján mindkét nem képviselői első helyen nevezik meg, hogy a partne­rük legyen „gyermeksz'erető”. További elvárások: a köteles­ségek egyenjogú elosztása a családban, a másik fél hiva­tásbeli problémái és sikerei iránti érdeklődés, a közös ér­deklődés. A szexuális össz­hangra való törekvés is fon­tosnak számít. Nagyon fontos a fiatalok számára a hűség, ami kölcsönös tiszteletet, egymás segítését és kölcsönös bizalmat jelent, valamint azt, hogy bármilyen helyzetben meg lehessen bízni a másik­ban. A férfiak egy része sze­retné, ha több szexuális sza­badsága lenne, mint a nők­nek. Ezt a nézetet ugyan a lányok csaknem kivétel nél­kül elutasítják, de egy fel­mérés során a férfi egyete­mistáknak csak 70 százaléka, a szakmunkástanulóknak és a fiatal dolgozóknak pedig csak 55 százaléka foglalt egyértel­műen állást e felfogás el­len. A családón belüli köte­lességek egyenjogú elosztását illetően a fiatal férfiaknál még hiányosságok tapasztal­hatók. A fiatal nők ezen a téren sem törődnek bele a ré­gi hagyományokba, hanem el­várják, megkövetelik tár­suktól a tevékeny közremű­ködést és az azonos felelős­ség viselését. Amilyen őszinték és nyílt- szívűek a fiatalok a szerelem és a szexualitás terén, ugyanolyan „konzervatívan” viselkednek a házasság dol­gában. legtöbbjük ma is a házasságot tekinti a szilárd partnerkapcsolat legmaga­sabb formájának. Ezt nem­csak a szociológusok állítják, hanem az anyakönyvi hiva- talok is tapasztalhatják. Aki valamilyen oknál fogva nem kíván azonnal egybekelni vá­lasztottjával, először, házas­ságlevél nélkül él vele. Nem kevés fiatal pár él ezzel a le­hetőséggel, köztük gyerme­kesek is. A gyermekek úgy­mond feltétlenül hozzátartoz­nak a családhoz, a legtöbb fiatal két gyermeket szeretne. Gáti Istyán Lángoló gépkocsi — valahol Baszkföldön

Next

/
Oldalképek
Tartalom