Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
1986. SZEPTEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Őszi szolidaritási akciósorozat kezdődött Csökkenőben a szénhidrogének vllágplaol ára Cél: talpon maradni Magyal megnyitó Jászapátiban A Magyar Szolidaritási Bizottság az idén azzal a céllal hirdette meg őszi szolidaritási akciósorozatát, hogy a rendezvények erősítsék a szocialista országok közötti barátságot, nj\újtsanak politikai, erkölcsi támogatást a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek harcához, erősítsék az emberek béke melletti elkötelezettségét. Az országos rendezvénysorozat megyei megnyitóját tegnap délután tartották a Jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Vasútépítő Gépészeti Szakközépiskola dísztermében. A nagygyűlés résztvevőit — közöttük az elnökségben helyet foglaló Fodor Gyulát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Szabó Istvánt, a Jászberényi Városi Pártbizottság első titkárát, dr. Bozsó Pétert, a megyei tanács vb-titkárát, Fenyvesi Józsefet, az SZMT vezető titkárát, dr. Krasznai Gézát, a HNF megyei bizottságának elnökét, és Vas Valériát, a KISZ megyei bizottságának titkárát — Török Sándor, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte, majd dr. Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára tartott beszédet. Hangsúlyozta, vannak évfordulók, melyeket évenként ünnepiünk, mivel ezeknek a Dr. Sütő Gyula ünnepi beszédét mondja dátumoknak üzenetük van az emberekhez, az emberiséghez. Ilyen a szeptember elseje is, 'hiszen 47 éve, ezen a napon robbant ki a II. világháború, amely 61 országot érintett, és több mint ötvenmillió áldozatot követelt. És ma 41 éve, hogy az öldöklésnek mind Európában, mind Ázsiában végeszakadt. Az ezt követő hónapokban, években a túlélők szerte a világon esküt tettek arra, hogy soha többé nem történhet hasonló emberi katasztrófa, szörnyűség. Ez nagyon sok országban meg is valósult, máshol viszont sajnos újra dörögnek a fegyverek. A továbbiakban szólt arról: a rendezvénysorozatnak egyik fontos célja az is, hogy mindazokban erősítsük a béke utáni vágyat, elkötelezettséget, akikre hatni tudunk. Ezt elsősorban békés építőmunkánk, mindennapjaink eredményeivel érhetjük el, hiszen ezek növelik hazánk tekintélyét, állásfoglalásának súlyát. Természetesen továbbra sem mondhatunk le a függetlenségükért, a nemzeti felemelkedésükért küzdő népek erkölcsi, anyagi támogatásáról sem. így az idén például a Magyar Szolidaritási Bizottság 17 segélyszállítmányt küldött gyógyszerek, sátrak, élelmiszerek, ruhaneműk formájában Etiópiába, Nicaraguába, Angolába, Mo- zambikba, Vietnamba, Kambodzsába, a Közel-Kelet sokat szenvedett országaiba. Mindezek összege annyi volt, hogy hazánk egy-egy lakosára — a csecsemőket is beleértve — hét forint nyolcvan fillér jut. A Szovjetunió b'ékeprog- ramjának, leszerelési javaslatainak a jelentőségét méltatva arra kérte a hallgatóságot, szélesítsék, növeljék a hozzájárulás mértékét, továbbra is segítsék az elnyomott népek függetlenségi törekvéseit. Ezt követően Tonnás Solis, a Chilei Antifasiszta Bizottság elnöke szólt hazája haladó, demokratikus erőinek a jelenlegi fasiszta diktatúra elleni hősies harcáról, Közép- és Dél-Amerika forradalmi mozgalmáról. Egyúttal meleg szavakkal mondott köszönetét országunk internacionalista segítségéért. Beszéde után a helyi ifjúsági békeklub kezdeményezésére a megnyitó ünnepség résztvevői táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz, amelyben szolidaritásukról biztosították a haladó békemozgalmakat, a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népeket. Az ünnepség — az Internacionálé hangjai után — a Victor Jara nevét viselő együttes műsorával fejeződött be. A nagygyűlés résztvevői. Hasznosítható tapasztalatokat gyűjtöttek Sok a rokon vonás népeink között Bolgár vendégek Szolnok megyében A megyei KISZ-bizottság meghívására ötnapos látogatásra érkezett hozzánk a bulgáriai kommunista ifjúsági szövetség Kjusztendil megyei bizottságának három vezetője: Alekszej Cvetanov, Valentin Manov és Daniela Babeva. Hazautazásuk előtt kérdeztük Alekszej Cvetano- vot, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkárát Szolnok megyei látogatásuk tapasztalatairól, és a bolgár ifjúsági mozgalom helyzetéről, feladatairól. — Először is engedjen meg egy személyes jellegű kérdést: milyen úton jutott el az ifjúsági mozgalomban e felelősségteljes megbízatás betöltéséig? — Gondolom elegendő lesz röviden válaszolnom a kérdésre. A középiskolában, katonai szolgálatom idején és az egyetemi KlSZ-szervezet- ben is dolgoztam aktivistaként. A Közgazdasági Egyetem befejezése után a moszkvai Komszomol Főiskola tízhónapos kurzusán tanultam, s eközben választottak meg a dragovisticai járási KISZ- bizottság első titkárává. Talán az egyetemen folyó magas színvonalú képzés is hozzájárult ahhoz, hogy előbb a megyebizottság ideológiai titkára voltam, 1984 júliusától pedig első titkárként dolgozom. A családom — feleségem és két gyerekem — is sokat segít abban, hogy eleget tehessek pártmegbízatásaimnak is: a megyei párt- bizottság póttagjaként vettem részt a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusán. — Mostani látogatásuk célja összefügg-e azzal, hogy a jövő év májusában ül ösz- sze a Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség XV. kongresszusa? — Hadd legyek egy kicsit szubjektív: nemcsak a két nép hasonló vonásait, de a gazdasági-társadalmi fejlődés tendenciáit figyelembe véve is sok rokon vonás van Magyarország és Bulgária között. Ez érvényes az ifjúsági mozgalom egészére is, ezért nagyon nagy haszonnal járt a Szolnok megyei látogatás: a jövő év áprilisában sorra kerü(lő megyei küldöttértekezletre készülünk, s ehhez nagy segítséget ad a KISZ XI. kongresszusának programja, valamint az, amit a határozatokból itt a megyében már megvalósulni láttunk. Azokat a módszereket kerestük, amelyekkel az aktuális feladatokat megoldják. — Konkrétan mire voltak kíváncsiak? — A magyar kollégák segítségével. egy nagyon gazdag program keretében — jártunk többek között a Papírgyárban, Mezőtúron, Martfűn, — arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a KISZ egészében és a megyében milyen szerepe van a fiatal szakembereknek a tudományos-technikai haladás meggyorsításában. Bulgáriában mi is arra törekszünk, hogy minél több tehetséges, tenniakaró, alkotóképes fiatalt vonjunk be a tudományos tervezés, a termelés és technológia, valamint az értékesítés területén az újítások elterjesztésébe: természetesen a személyes és közösségi érdek összehangolásával, az alkotókészség maximális elengedhetetlenül szükséges kihasználásával. Az ehhez legjobb szervezeti formák kidolgozásával foglalkozunk most; s a Magyarországon látott, számunkra is érdekesnek tűnő módszereket otthon hasznosítjuk. — Tudom, még nem volt elég idő, hogy a Szolnok megyei tapasztalatokat összegezzék. Van-e mégis olyan kezdeményezés. amelynek bulgáriai bevezetését már most jónak látná? — Széles körű és érdekes információkat kaptunk mindenütt. Rám legmélyebb benyomást mégis az Alkotó Ifjúság Egyesülés tiszaföldvári regionális központjában tett látogatás gyakorolta. Tetszett az a forma is, amit a vállalatoknál az innovációs bizottságok megalakulása, illetve az ebben részt vevő fiatalok ösztönzése jelent. Egyszóval: számos hasznosítható tapasztalatot gyűjtöttünk. 1— 'báiint — Interjú Czlbulka Péterrelaz NKFV vezérlgazgazgatóhelyettesével Az utóbbi másfél évtizedben a világgazdasági folyamatok fókuszában állt a szénhidrogének — főként a kőolaj — árának világpiaci mozgása. Átéltünk árrobbanást, majd azt követő folyamatos áremelkedést, amelyek egyaránt elég súlyosan érintették hazánk gazdaságát. A legutóbbi időszakban viszont a szénhidrogének árának ugrásszerű esése a jellemző tendencia. A Nagyalföidi Kőolaj- és Földgáztenmelő Vállalatot is jelentős mértékbein érintették ez utóbbi változások. Hogy milyen módon, arról Czibulka Pétert a vállalat vezérigazgató-helyettesét kérdeztük. — Nemrégiben egy megyei tanácskozáson elhangzott, hogy a szénhidrogének világpiaci árának csökkenése miatt vállalatuk nyeresége várhatóan a tizedére csökken ebben az évben. Igaz ez az információ? — Alapvetően igen, bár bizonyos intézkedések hatására a kiesések kisebbek ■lesznek. Az elmúlt esztendőiben 1,6 milliárd forint volt vállalatunk nyeresége, erre az évre viszont, figyelembe véve minden várható hátrányos változást, csak 180 millió forintot terveztünk, tehát durván valóban az előző esztendeinek az egy tizedét. 'A jelenlegi helyzetben, már több információnk lévén, mint a tervezéskor, 470 millió körüli várjuk az év végi eredményt. — Több hátrányos hatást is említett. Melyek ezek? — Elsőként nyilván az áreséseket kell említenem. A világpiaci árhatások alapvetően kétféle módon éreztethetik hatásukat a vállalat iga zd ál kodásában. Közvetlen exportunk révén, s közvetett, áttételes módon. Köz- IvetLen exportunk tőkés piacok falé irányul. Addig, amig a propánbutánnak tonnáját 1985-ben átlagosan 242 dollárért értékesítettük, 1986-ban már csak 152 dollárt kapunk érte. Az izopen- tán ára hasonló módon 230 dollárról 150-re esett vissza. Csak e termékek árváltozásaiból és a devizaszorzó szintén kedvezőtlen alakulásából összesen mintegy 260 milliós csökkenés várható a nyereségben. Hozzá kell tennem ehhez, hogy mi csak annyit exportálhatunk e termékekből, amennyit a belföldi szükségletek kielégítésén túl megtermelünk. A hazai igények viszont egyre emelkednek, s ’86-ban az exportunk nagysága is csökken e cikkekből. Emiatt mintegy 70 milliós kieséssel számolunk. Kőolajból származó termékeket az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztön belül a finomító vállalatok exportálnak. Ezen termékek árcsökkenésének hatása így elvileg csak a finomító ágazatot érinti. Viszont, hogy ők is talpon maradhassanak, a tröszt különböző átcsoportosítások segítségével egyfajta kiegyenlítő tevékenységet folytat. E tröszti kiegyenlítő hatások vállalatunk viszonylatában körülbelül ■kompenzálják egymást, így ez nem nyereségcsökkentő tényező. Végül az okok között meg kell említeni a kitermelési költségeink rohamos emelkedését. Csak egy példát: egy 20 milliárd értékű állóeszköz-állománnyal rendelkező cég, minit amilyen mi is vagyunk, amortizációra óriási összegeket fizet ki, s e terhek emelkednek, hiszen időnként olyan beruházások is szükségessé válnak, amelyek nem járnak hasonló arányú termelésnövekedéssel. De említhetném példaként akár a karbantartási költségekét is. — 1986-ra 180 milliós nyereséget terveztek, és 470 millió forint körül várják az év végi eredményt. Minek következménye ez a nagymértékű túlteljesítés? „Okosan” tervezték, vagy jól alakulnak a dolgok? — Ebben az ágazatban nagyon nehéz tervezni, bár ez most az egész gazdaságra is igaz. A világpiac csaknem teljesen kiszámíthatatlan, s a ■ránk vonatkozó szabályzók is rendkívül változékonyak. Mi most azt várjuk a kormányzattól, hogy valamilyen módon segítsenek ezt a helyzetet elviselni, átvészelni, mivel, hogy korábban a folyamatos áremelkedések többletnyereségének jelentős részét viszont befizettük a költségvetésbe. Emellett természetesen megpróbáltuk ellensúlyozni is a kedvezőtlen hatásokat. Üj termékek exportjával próbálkoztunk, például a hexán és a nor- málpentán kivitelével. Ezeknek a termékeknek az ára valamivel jobb, mint a korábbi exportcikkeké. Idén várhatóan 10 ezer tonna normálpentánt adunk el tőkés piacon. 1 — A kedvezőtlen hatások azonban még így is nagyok. M’lyen a hangulat a vállalat dolgozói körében? — Természetesen lehet érezni a gyengébb eredmények hatását. Tavaly a tröszt 22 százalékos keresetfejlesztést hajtott végre, nem kis feszültségeket vállalva ezzel. Idén viszont azt kell mondanunk dolgozóinknak, hogy ne számítsanak nagyobb jövedelemre. Sőt, mivel új munkahelyek is beléptek, g bértömegünk viszont változatlan, a jelenlegi helyzet szerint néhány területen a keresetek csökkenhetnek is. — Mi várható a szénhidrogénpiacon? Lehet-e valamennyire prognosztizálni? — Nagyon nehéz! Jelenleg az a valószínű, hogy rövid ■távon nem számíthatunk jelentősebb áremelkedésekre. Stagnálás, esetleg további csökkenés várható. Hosszabb távon remélhetünk csak némi javulást. Sajnos, a túltermelés nagyon nyomja az árakat. De mindez nagyon bizonytalan... — Egy ilyen helyzetben mi lehet a követendő piaci stratégia ? — A tőkés piacon mindenképpen ott kell maradnunk, még ilyen árak mellett is. Mert ha netán onnan kivonulunk, nagyon nehéz lesz újra visszakerülni. Ez tulajdonképpen a túlélés stratégiája, amit azonban, meggyőződésem szerint, vállalnunk kell. Ez a népgazdaság érdeke is! Az erre vonatkozó kormányzati állásifoglalások is erre inspirálnak. Ehhez kormányzati segítségre van szüksége az ágazatnak, a legutóbbi termelői árváltozások azonban ezt még nem oldották meg. Ez tehát a helyzet jelenleg a legújabb kríziságaaa- tunkban. A kép talán úgy lehet igazán teljes, ha szólunk az import helyzetéről is. Mivel a szénhidrogén behozatalunk szocialista országokból származik; arra az ismert KGST árszabályok vonatkoznak. Az itt megnyilvánuló késleltetés a korábbi, áremelkedést hozó időszakban kedvező volt hazánk számára, hiszen mindig a legutóbbi öt esztendő világpiaci átlagárán vásárolhattunk kőolajat. A jelenlegi helyzetben viszont a kőolajár csökkenése is csak késleltetve érezteti hatását. A magas import és a lecsökkent exportárak várhatóan mintegy 4 milliárdos kiesést jelentenek a népgazdaságnak. Ezért különös jelentősége van minden olyan vállalati törekvések, ötletnek és gondolatnak, amellyel a kiesés csökkenthető illetve pótolható. (L. Murányi [László Áprilisban kezdődött el a megyeszékhelyen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata kollégiumának építése a Mártírok útján. A háromszáz hallgatónak otthont adó létesítmény nyolcvanöt millió forintba kerül, tervezője és kivitelezője a SZOTEV. A háromemeletes épület előreláthatólag 1988 tavaszán készül el (Fotó: Korényl Éva)
