Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

Nemzetközi körkép 6 1986. AUGUSZTUS 9. VLAGYlVOSZTOKI PROGRAM KELETRE NÉZŐ ABLAK A világ jóval nagyobb az Egyesült Államoknál — mon­dotta tavaly áprilisban, első főtitkári nyilatkozatainak egyikében Mihail Gorbacsov, Noha nem kétséges, hogy nagyon is komolyan gondol­ta ezt, kezdeményezéseinek és tárgyalásainak központ­jaiban az utóbbi időkig az Egyesült Államok és az eu­rópai országok álltak, ame­lyek a háború utáni szovjet diplomácia hagyományos súlyponti területeinek szá­mítottak. Ám tény az is, hogy a Szovjetunió területének há­romnegyede Ázsiában van, a szovjet—kínai határ a világ leghosszabb határa. Ha iga­zuk van azoknak, akik állat­ják: a világgazdaságban és Kétségtelenül a Kínai Nép- köztársaságé az elsőség ezek sorában, márcsak a hajdani meghitt viszony és az ország szocialista jellege miatt is. Mindenfajta egykori áldat­lan konfliktus ellenére Moszkvában és Pekingben is tisztában vannak a két or­szág természetes egymásra­utaltságával. Ezt egyébként a Moszkvában 33 év után e na­pokban első ízben megnyílt kínai gazdasági és kereske­delmi kiállítás is szimboli­zálja. A Szovjetunió és Kína legfőbb célja egyaránt a tár­sadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása — mondotta Gorbacsov. „Miért ng támo­gatnánk egymást, miért ne működnénk együtt terveink megvalósításában, ott, ahol ez nyilvánvalóan mindkét fél hasznára válik?” — tette fel a, nagyonis logikus, ám néhány éve még égbekiáltó A Vlagyivosztokban el­hangzottak igazi kitekintést adnak Ázsiára. Olyan prog­ramot indítványoznak, amely méltán idézi Helsinki emlé­két Márcsak azért is, mert Gorbacsov kifejezetten java­solta: rendezzenek ázsiai biz­tonsági értekezletet vala­mennyi ázsiai ország részvé­telével. A főtitkár vlagyi- vosztoki öt pontja nem jelen­ti a korábbi Ázsia-politika A Szlovák Nemzeti Felke­lés Múzeuma egyike azok­nak a helyeknek, ahol az ■ember eszével és szívével a múltat idézi. A Szlovákia szívében fekvő Besztercebá­nya 1944 végén a szlovák nép felszabadító harcainak köz­pontjává vált. A múzeum már három évtizede működik a városban. A mauzóleum monumentális épülete egy egykori városfal helyén épült, Ott, ahol a múlt és a jelen adott kezet egymásnak. S ahogy a közelben folyó Sa­ram vize, ügy folyik itt a múlt és a jelien a jövőbe. A a nemzetközi életben egyre nagyobb szerephez jut a csendes-óceáni régió, szinte kézenfekvőén adódik a kö­vetkeztetés, hogy a szovjet diplomáciának még markán­sabban jelen kell lennie itt, regionális és globális ügyek­ben egyenlőképpen. Ez a felismert szükségszerűség ju- -tott kifejezésre Mihail Gor­bacsov vlagyivosztokí beszé­dében, amely ismét bizonyí­totta: a szovjet vezető újsze­rűén közelíti meg azokat a problémákat, amelyek az utóbbi években, évtizedek­ben megnehezítették, vagy éppen megakadályozták a jó­szomszédi viszony kialakítá­sát a térség néhány kulcsor­szágával. politikai anakronizmusként ható kérdést Noha a világsajtóban a be­jelentett afganisztáni és mongoljai csapatkivonások keltették a legnagyobb vissz­hangot komoly megfigyelők méltán tartják a Gorbacsov- beszód tengelyének, vagy legalábbis egyik leglényege­sebb elemének a Kínáról mondottakat. (Az űrkutatás­ban vagy a határmenti terü­letek közös fejlesztésében va­ló együttműködésről, az Amur fősodorvonala mentén megállapítani javasolt or­szághatárról tett megállapí­tások, kedvező pekingi vá­lasz esetén, történelmi hord­erejű kezdeményezések le­hetnek). Közvetve e témához kapcsolódik az afganisztáni politikai rendezést remélhe­tően segítő csapatkivonás, az indokínai (kambodzsai) kér­déskomplexum megoldásának sürgetése is. revízióját. Mihail Gorbacsov méltatta a szovjet—indiai barátság „nemzetközi mére­tekben is jelentős stabilizá­ló szerepét”, felidézte Ban­dung és a békés egymás mel­lett élés elveit rögzítő Pancsa Sála szellemét. Az ázsiai kap­csolatok „leltározását” a fő­titkár azzal a következtetés­sel zárta, hogy „valamennyi ázsiai országgal dinaimiku- sabbá akarja tenni kapcso­múzeum évente sok ezer külföldi látogatót és hazai vendéget fogad. Az érdekes, modern épületben a látogatót az emlékterem fogadja, az ismeretlen harcos szimboli­kus sírjával és az öröktűzzel. Innen a látogatók a legádá­zabb harcok színhelyéről származó földdarabot tartal­mazó urnákat tekintik meg — kilencven felégetett szlo­vák falu és település, s több mint kétszáz tömegsír földjét hozták el ide. A vitrinekben és a pane­leken látszólag halott tár­gyak vannak elhelyezve, latait a Szovjetunió”. Kézenfekvő, hogy ez a gaz­dasági diplomácia nagymes­terének számító Japánra is vonatkozik. A szovjet vezető beszéde e tekintetben is nyi­tást jelentett. Nemcsak oly­módon, hogy méltatta a két ország viszonyában mutatko­zó kedvező irányú változás jeleit, hanem azáltal is, hogy közös vállalatok létre­hozásának megvitatását java­solva. Hét kilométerre egymástól A világ jóval nagyobb az Egyesült Államoknál — idéz­tük bevezetőben Gorbacsov szavait De természetesen, mint fontos szovjet külpoliti­kai megnyilatkozás, a Vla­gyivosztok! sem mellőzhette Washington szerepét. Folyik az újabb csúcstalálkozó ér­demi előkészítése, és Reagan elnök válaszlevele éppen a Távol-Keleten érte utol Gor- bacsovot. Abban a régióban, ahol egy ponton az amerikai Nyugat mindössze hét kilo­méternyire van a szovjet Kelettől, és a határ két ol­dalán rakéták tömegei állnak egymással szemben. A vla- gyivosztoki program a ka­tonai — nem utolsó sorban a szovjet—amerikai katonai — szembenállás mérséklésére alapozza a bizalomépítés ne­héz munkáját: a hadiflották, főként az atomfegyverekkel felszerelt hajók tevékenysé­gének korlátozására, a ha­gyományos fegyverzet csök­kentésére, a helyi 'konfliktu­sok rendezésére. E munkát folytathatná (esetleg valame­lyik szovjet parti városban) egy konkrét bizalomerősítő intézkedések kidolgozására hivatott konferencia. Gorbacsov azzal is jelezte szándékai komolyságát, hogy bejelentette: így idővel meg­oldható lenne a szovjet csen­des-óceáni flotta központjá­nak, Vlagyivosztoknak a megnyitása a külföldiek előtt. A hajdani Szentpéter­vár isimert szerepét idéző ha­sonlattal élve, a főtitkár fé­nyes jövőt jósolt az óceán­parti városnak: azt szeret­nénk — mondotta —, ha Vla­gyivosztok „szélesre tárt, Ke­letre néző ablakunk lenne”. Szászi József amelyek azonban beszédesen vallanak azok életéről, sorsá­ról, akik használták azokat. Ott van Alexander Markus kommunista harcos rabruhá­ja, sűrűn „teleírva” öltések­kel, amelyekkel az ilavai ■börtönben naplóját jegyezte fel. Jozief Adamov viseltes bekecse és báránybőr süve­ge a fasiszták által felégetett Klak községből. Egy kis gyermekcdipőcske a kramnic- kai tömegsírból, ahol a ná­cik több mint hétszáz embert gyilkoltak meg, közülük két­száztíz nőt és ötvennyolc gyermeket. Amikor 1944 augusztusában kirobbant az országos felke­lés, nem csupán a felkelő hadsereg tagjai és a szlovák partizánok harcoltak, hanem háromezer szovjet, állampol­gár, a baráti cseh nemzet kétezer képviselője, s csatla­kozott a felkeléshez négyszáz francia, jugoszláv, bolgár, lengyel, német és magyar an­tifasiszta is. A múzeum egyik vitrinében a látogatók meg­tekinthetik például egy fiatal francia partizánlány, Made­leine Petit ruháját. Szerepel­nek itt dokumentumok cseh­szlovák hazafiak külföldi fa­sisztaellenes harcokban való részvételéről is. Hiszen csu­pán 1944 március végéig több mint háromezer szlovák katona állt be a szovjet had­seregbe. Tőlük származik például az odesszai katakom­bák tervrajzát őrző kőtábla, s számos szovjet kitüntetés is, amelyeket a nagy honvé­dő háborúban tanúsított vi­tézségükért kaptak. Az érde­kes dokumentumok közé tar­toznak azok a kitüntetések isb amelyekkel Josef Stehlik főhadnagyot, a Franciaor­Évente sokezer látogatót fogad (Fotók: ORBIS — KS — Zde- no Vlach felvételei) A kínai kapcsolat Helsinki - Ázsiában > * Emlékezés a hősökre A felkelés múzeuma Besztercebányán Reformra készül a KGST Szovjet álláspont SALT-TÉT A SALT-szerződések be­tartásának ■ ellenőrzésére alakult szovjet—amerikai konzultatív bizottság nem­régen rendkívüli ülést tar­tott Genfben. Erre azután került sor, hogy az Egyesült Államok kormánya bejelen­tette: a jövőben nem tart­ják be a hadászati támadó fegyverekre vonatkozó kor­látozásokat. Mint ismeretes, a SALT—II. szerződés meg­szegése ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszát von­na maga után. Ezt a megál­lapodást mind a Szovjet­unió, mind az Egyesült Ál­lamok biztonsági érdekeinek figyelembevételével dol­gozták ki, általa egyik fel sem jutott előnyhöz. Reagan elnök döntését éle­sen bírálták, még amerikai körökben is. Sok katonai szakértő kétségbe vonja a kormányzat azon vádasko­dásait, hogy a Szovjetunió megszegte a SALT—II. meg­állapodást, vagy a rakétael­hárító védelmi rendszerek­ről szóló szerződést. Ezekre a vádaskodásokra csak azért volt szükség, hogy igazol­ják: miért nem akarja be­tartani a szerződést az amerikai kormányzat. Ezzel együtt, magát azt a tényt, hogy az Egyesült Ál­lamok elfogadta a Szovjet­unió kezdeményezését a konzultatív bizottság rend­kívüli ülésének összehívásá­ra, i czitívan kell értékelni. Köztudott, hogy Weinber­ger hadügyminiszter és az emök több más tanácsadója hallani sem akart ilyen ta­lálkozóról. De a Fehér Ház mégis beleegyezett a meg­beszélésekbe. Hogy miért, a kérdésre a New York Times ilyen választ adott: a kor­mányzatra hatást gyakorolt az amerikai közvélemény és a szövetségesek álláspontja. Nagy szerepük volt a Szov­jetunió békeszerető kezde­ményezéseinek is, amelyeket Washington már nem mert deklaratívnak vagy „propa- gandajellegűnek” nevezni. A tanácskozáson a Szov­jetunió képviselői újólag felhívták a figyelmet a SALT-szerződések, továb­bá a rakétaelhárító védelmi rendszerekről szóló megálla­podás fontosságára. Arra, hogy ezek képezik a fegy­verkezési hajsza megszünte­téséről jövőben kötendő egyezmények alapját. Intenzív együttműködés... Ezt a ma még talán kicsit szolkatlannak tűnő megfogal­mazást használta Mihail Gor­bacsov budapesti látogatá­sa során a KGST tagországok közös feladataira utalva. Va­ló igaz, az elmúlt néhány hónapban e két szó jegyé­ben dolgoznak a KGST moszkvai székhazában is az oda delegált szakembereik. A szovjet fővárosban járva Vaclav Soukup tói, a tanács titkársága gazdasági infor­Akár úgy is, hogy valóban közös gyártmányok, eszkö­zök jöjjenek létre, melyek­nél a megalapozó tudomá­nyos kutatás éppen úgy kö­zösen folyik, mint később a termelés előkészítése, meg­szervezése, az áru előállítása, s még az értékesítése, szervi­zelése is. Lényeges a különb­ség a jelenlegi és a tervezett gyakorlat között. Napjainkra még az jellemző, hogy az országon belüli hazai kutatá­si eredményekből, rész- vagy egész gyártmányokból áll össze a produktum, amit az­tán a KGST-országok igé­nyükhöz mérten megvesz­nek, használnak. A későbbi­ekben értelemszerűen vala­mennyi munkafázisnak kö­zös gazdája lesz a KGST. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy valamennyi termék így készül majd. De ilyenek is lesznek. Mindez sok más kérdés megválaszo­lására, eldöntésére is kész­teti a tagországokat. Hogy A KGST titkárságon abban találnak fantáziát, hogy min­den ország növelje az igazán jó minőségű, világszínvonalú termékeinek arányát, meny- nyiségét Ekkor ugyanis más feltételrendszerben tudják egyeztetni mind a kontin­genseken belüli, mind az azo­kon felüli értékesítést és el­számolást. Ugyanez az alap­gondolat a pénzügyi rend­szer mind időszerűbbé vá­ló továbbfejlesztésében is. Mint hallhattuk moszkvai vendéglátónktól, a transzfe­rábilis rubel szerepe az el­múlt évtizedekben minden esetben jól szolgálta az el­számolást, sőt, védelmet je­lentett a nemzetközi pénz­mációs osztálya vezetőjétől ilyen szellemű tájékoztatást kaphattunk. Nem arról van szó, hogy a tagországok egyfajta KGST-n belüli autark (ön­ellátó) gazdaság kialakításá­ra törekszenek, hanem arról, hogy elsősorban a tudomá­nyos műszaki komplex prog­ramra alapozva nagymérték­ben meg kell növelni a nem­zetközi élvonalba tartozó technológiák és termékek arányát. rögvest a legnehezebbet em­lítsük: a szellemi termékek áruként való kezelését, el­számolását. Vaclav Soukup szerint hamarosan felső szin­tű döntés születik majd ar­ról, hogy értékarányosan is­merjék el a partnerek gyárt­mányokban, tech noi ági álkiban megtestesülő szellemi mun­kahányadot. S erre a döntés­re, jogi szabályozásra már a legközelebbi időkben szük­ség lesz, hogy a komplex program kezdésének, végre­hajtásának ez se- legyen akadálya. Nem vitás, napjainkban a kis KGST-országok erőforrá­saik legjavát a cserearány­romlás ellensúlyozására, a növekvő tőkés exportra, a törlesztésekre, a belső egyen­súly megteremtésére, megőr­zésére fordítják. Ha pedig így van, akkor — látszólag — kevesebb áru kerül a KGST-piacra, vagy éppen az egymás közti elszámolás megy nehezebben. ügyi ingadozások megannyi hatása ellen. De a jövőre nézve arra kell törekedni, hogy mind a KGST-országok nemzeti valutái, mind; a transzferábilis rubel azáltal értékelődjön fel, hogy a je­lenleginél lényegesen több jó minőségű, világszínvonalú termék kerül forgalomba. Ennek jegyében és függvé­nyében várhatók magas szin­tű tárgyalások, melyeken a pénzügyi rendszer korszerű­sítését az ezredfordulóig tar­tó komplex program szelle­mében határozzák meg. Az utóbbi egy-két éviben mind több hazai vállalat ala­kított ki tartós, perspekti­vikus kapcsolatot valamely KGST-országban lévő hason­ló profilú céggeL Olyannal, amilyennel a harmadik pia­con jelenhetne meg közös vagy egymást kiegészítő gyártmánnyal, technológiai egységgel. Ugyanakkor ma még eléggé rugalmatlan, ne­hézen lebonyolítható ez az együttműködés. Érződik ez a feszültség a K®ST titkársá­gán is, s nem véletlen, hogy mind nagyobb figyelmet szentelnek a feloldására. Vállalatközi kapcsolatok Tavaly a végrehajtó bizott­ság tanácskozott a vállalat- közi közvetlen kapcsolatok egységes feltételrendszerének megteremtéséről Már folyik a jogi-működési szabályok kidolgozása. Sőt, a közös vál­lalatok alapításának lehető­ségei is napirenden szerepel­nek a testületben. Vaclav Soukup szerint nincs messze az idő, amikor a vállalatok közvetlen kapcsolata lesz a legfontosabb húzóerő a KGST-szintű tervezésiben, a ■közös feladatok meghatáro­zásában. Természetesen ah­hoz, hogy erősödjék ez a ten­dencia, az is kell, hogy a ki- sebb-nagyobb mértékben el­térő gazdasági mechanizmu­sokon belül is megtalálják az ilyenfajta kooperáció rugal­Közös kutatás és gyártás Korszerűbb pénzügyi rendszer szagban és Angliában harco­ló csehszlovák repülőegység tagját tüntette ki .a francia és az angol kormány a hitleri fasizmus elleni harcokban szerzett érdemeiért. Harminc év alatt majdnem 140 ezer tárgy és dokumen- tumanyag gyűlt itt össze. So­kat közülük ajándékoztak, másokat fel kellett kutatni. „Nemrégiben” — mesélik a múzeumban — „kaptuk meg Stefan Kristóf hagyatékát. Ez a fiatal partizán a fasisz­ta bestiailitás áldozata lett 1945. január 19-én végezték ki, két nappal tizenkilence­dik születésnapja előtt. Ki­tüntetéseit, s szüleihez írt utolsó levelét anyja, a több mint nyolcvan éves Zuzana Kristofová asszony nemrégi­ben ajándékozta a múzeum­nak”. Gabriela Chemeliková másán kezelhető feltételeit. A KGST titkárságon most tehát igazán nagyüzem van: az intenzív együttműködés bonyolult, s nagyon is újsze­rű feltételrendszerét kell kidolgozni, működőképessé tenni. Ezt a megújulást meg­alapozni nem látványos mun­ka. Am a befektetés hosszú távra szól. Az ezredforduló­ig legalább. _ Összeállította: Majnár József Az emlékmúzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom