Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

1986. AUGUSZTUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hungarológiai kongresszus Becsben A bécsi egyetemen rende­zik a 2. nemzetközi hunga­rológiai kongresszust, ame­lyet Franz Vranitzky oszt­rák kancellár nyit majd meg. A szeptember 1. és 5. között tartandó tanácskozás általános témája: a magyar nyelv, történelem, irodalom és népművészet kölcsönha­tásban a dunai népek kultú­rájával — különös tekintet- itel a 18. és a 19. illetve a 19. és a 20. század fordulójára. Az ülésekre körülbelül 350 tudóst várnak európai és tengerentúli országokból, kö­zülük csaknem 200-an jelen­tették már be, hogy előadá­sokat tartanak. Befejezés előtt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum Befejeződött liszt Ferenc egykori, a volt Zeneakadé­mia épületében levő lakásá­nak műemléki rekonstruk­ciója, valamint eredeti bú­torainak és emléktárgyainak restaurálása. Augusztus vé­gén kezdik átszállítani az értékes darabokat, a kottá­kat, a könyveket, a képző- művészeti alkotásokat és be­rendezési tárgyakat a zene­akadémiai emlékszobából a Vörösmarty utca 35. szám alatti házba, ahol szeptem­ber 20-án nyitja meg kapuit a Liszt Ferenc Emlékmúze­um és Kutatóközpont. Az első Liszt-emlékszobát a Zeneművészeti Főiskola fél évszázados jubileumára, 1925-ben rendezték be a Ze­neakadémián. A különböző múzeumoktól és a magán- személyektől kapott relikvi­ákkal fokozatosan bővülő anyagot a felszabadulás után 1959-től láthatta ismét a kö­zönség a Liszt Ferenc téri épületben. Ezek kapnak he­lyet az új múzeumban: köz­tük a zeneköltő zongorái, író­asztala, szalonjának ülőgar­nitúrája. imazsámolya, uta­zótáskája, írókészlete és a szobákat egykor díszítő szá­mos textília, amelyeket az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum restaurátorai frissí­tettek és újítottak fel. Az új intézmény nemcsak méltó környezetet teremt az emlékeknek, hanem arra is lehetőséget ad, hogy más gyűjteményektől, így a Ma­gyar Nemzeti Múzeumtól, a Szépművészeti és az Iparmű­vészeti Múzeumtól kölcsön­kapott, a Liszt életét és munkásságát felidéző mű­tárgyakat is bemutathassák ott. A Vörösmarty utcai épület előtérből és három lakóhe­lyiségből álló első emeleti la­kását a korabeli képek és le­írások alapján állítják hely­re. Két szobáját — a háló­dolgozót és a szalont — a megmaradt bútorokkal, hangszerekkel, valamint ko­rabeli képzőművészeti alko­tásokkal és díszítőkkel ente- riőrszerűen rendezik be, az ebédlőben pedig tárlók lesz­nek az időszaki kiállítások számára. A lakáshoz kapcso­lódó kamarateremben — csakúgy mint Liszt idejében — hangversenyeket is ren­dezhetnek. Az épület föld­szintjén zenetörténeti kuta­tókönyvtár lesz. Nemzetközi táncház- és zenésztábor Jászberényben A nagy melegben könnyed szerelésben ropják a fiatalok Az utóbbi években a nyári táborok korát éljük. Szerte az országban ilyentájt sereg­lenek össze a fiatalok, hogy kedvükre eltöltsenek néhány napot vagy hetet egy-egy ál­taluk választott táborban. Napjainkban úgy alakult, hogy e táborok többsége — a kikapcsolódáson túl — kü­lönböző szakirányú elfoglalt­ságokat is nyújt, így hasz­nosságuk, fontosságuk szin­te felbecsülhetetlen. Az országos nyári táboro­zási lázból Szolnok megye is kiveszi minden évben a ré­szét. A múlt hét közepétől e hét végéig például — több más táborral párhuzamosan — Jászberény várta-vár ja a magyar népzene és néptánc iránt érdeklődőket. A város immár másodszor ad otthont a nemzetközi táncház- és ze­nésztábornak. Két évvel ez­előtt még külön rendezték meg a táncosok, illetve a ze­nészek találkozóját, azonban e két művészeti ág szoros kapcsolata úgy diktálta, hogy együtt próbálják meg a tá­borozást. Az érdeklődés már tavaly is nagy volt, az idén pedig kivétel nélkül mind a kétszáz férőhely elkelt. Kül­földről elsősorban a környe­ző országokból érkeztek fia­talok, de számos távolabbi államból (NSZK, USA, Ka­nada, Anglia, Hollandia) is jelentkeztek Jászberénybe. Ats Sándor Csaba például az NSZK-beli Freiburgból utazott ide. ö már kinn szü­letett, de jól beszéli anya­nyelvét. — Édesanyám néhány év­vel ezelőtt Freiburgban szer­vezett egy ottani magyarok­ból álló tánccsoportot, amelyben én is közreműköd­tem. Gondoltam, az igazi tánclépéseket máshol kell ke­resni. A múlt évben hatan jöttünk Jászberénybe tanul­ni, az idén megfogyatkoz­tunk. Engem azonban válto­zatlanul vonz a magyar nép­tánc; a mezőségi akasztóst például kifejezetten szere­tem, sajnos a legényesekkel nehezen birkózom. Egyéb­ként igen jó foglalkozásokon vehetünk, részt, óriási töltést kapunk. Csak tudjam átadni otthon ... A táncosok és a zenészek pénzükért (1900 forint vagy 300 márka) sátorhelyet, in­gyenes strandbelépőt, ebédet, vacsorát kapnak, és termé­szetesen szabadon részt ve­hetnek a tábor gazdag prog­ramjaiban: a gyakorlati fog­lalkozásokon, a tánctanításo­kon, a korrepetálásokon. Es­ténként pedig éjfélig rophat­ják a táncházban a napköz­ben tanultakat. A gyakorla­ti ismereteket kiegészítendő, elméleti órákon a magyar néptánc- és népzenekultúra felkészült előadóit hallgat­hatják a régi és az új stílus­ról, a néptánc gyökereiről, a hatásokról. Koreográfiák betanításával három kiváló művész foglal­kozik: Tímár Sándor, az Ál­lami Népi Együttes vezetője székelyföldi és palóc anya­got, Farkas Zoltán a Kodály Kamara Táncegyüttes tánco­sa kalotaszegi és dunamenti táncokat, Papp Imre, a Jász­sági Népi Együttes vezetője pedig mezőségi táncokat ta­nít be a jászberényi Néptánc Módszertani Központ mun­katársai segítségével. Papp Imre egyben a tábor vezetője is. Hogy nemzetkö­zivé szélesedett a jászberényi Fotó; Mészáros táncház- és zenésztábor, nagyrészt az ő nevéhez fűző­dik. — Hosszú folyamat ered­ménye a jelenlegi, kétszáz fiatalt számláló tábor. Ta­valyelőtt sikerült elérnünk, hogy az akkori Népművelési Intézet bevegye táborunkat a Nyugat-Európában megje­lenő műsorfüzetbe. Ennek köszönhetően sokan érkeztek hozzánk, emellett mi sze­mélyre szóló meghívókat is „bevetettünk”. A táborral nincsenek nagyratörő szán­dékaink, azt szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát, míg nálunk van. Mi nem színpadi produkciókat pró­bálgatunk, nem erőltetünk művészi élményeket, csupán a táncolásra mint természe­tes emberi igényre szeret­nénk rávezetni a fiatalokat, elősegíteni felszabadultsá- gukat. Közben azért kutat­juk a magyar élő néptánc gyökereit, azaz a magyar nemzeti kultúra egyik meg­határozó részét. Mert min­den nép számára fontos, hogy megismerje saját érté­keit. Nekünk van mit meg­ismernünk. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a szomszéd népek: táncairól sem, igyek­szünk szélesíteni a látókört. Ezen túlmenően, az általunk kedvelt művészeti formákat más értékekkel is kapcsolat­ba hozzuk, hogy mást ne mondjak; az építészettel. Terveink tehát körültekintő­ek, céljaink világosak. An­nak örülnék, ha a jó közér­zeten túl mindenki számára íeltöltődést, hasznos elmé­lyülést jelentene ez a másfél hét. Csak így látom értelmét a munkánknak. Jurkovics János A Kaméliás hölgy tv-fUrnen Hetven ország, kétezer küldött Világkongresszus az orosznyelv-oktatásról Hétfőtől öt napon át, Bu­dapesten rendezik meg a MAPRJAL, az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzet­közi Szervezete hato­dik világkongresszusát. A hatnapos tanácskozá­son a nyelvkutatás korszerű, tudományos módszereit, az oktatással összefüggő elméle­ti és gyakorlati tapasztalato­kat vitatják meg a -résztve­vők. A szervezet történetéről, a kongresszus céljáról, a ha­zai nyelvoktatás színvonalá­ról kérdeztük Fülöp Károlyt, az Országos Pedagógiai In­tézet osztályvezetőjét. — Tizenhét ország, köztük hazánk küldötteinek a rész­vételével, 1967-ben. Moszkvá­ban alakult meg a szervezet. Ma már 69 ország kapcsoló­dott be a munkába. Kong­resszusait mindig más or­szágban tartja. Az előző 1982-ben Prágáhan volt, ahol magyar kezdeményezésre döntött úgy a szövetség, hogy a következő világkongresz- szust Budapesten rendezik. Az augusztusi találkozóra 70 ország csaknem kétezer résztvevőjét várják. A Map- rj-al végrehajtó tanácsának felkérésére a tanácskozás céljának és színvonalas tech­nikai lebonyolításának érde­kében már hónapokkal ez­előtt megkezdtük az előké­születeket. Ezekben a mun­kákban részt vállalt a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság Gorkij Nyelviskolája, az Országos Pedagógiai Intézet, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem és még több más felsőoktatási intézmény. A plenáris ülésekkel egy idő­ben — amelyekben az orosz nyelv és az orosz-szovjet irodalom népszerűsítése, il­letve a nyelvoktatás fejlesz­tése lesz á fő téma — szek­cióülésekre is sor kerül majd. Csaknem 800 előadás hang­zik el, és a szakemberek részt vesznek több kulturális és szakmai programon. Ter­vezünk kerekasztal-beszélge- téseket, valamint nemzetközi tankönyv- és rtanszerknláUí- tást is. — Sok bírálat éri ha­zánkban az idegen nyelvek oktatását. Ismeretes például, hogy több helyen már az ál­talános iskola alsó osztályai­ban tanítják az orosz nyelvet is. ön szerint mi lehet az oka annak, hogy 8—10 évi tanulás után sem tudják a fiatalok megfelelően a nyel­vet? — Véleményem szerint a főiskolákról, egyetemekről megfelelő számú orosznyelv­tanár kerül ki, de közülük sokan a diploma megszerzé­se után nem maradnak a tanult pályán, hanem jöve­delmezőbb és talán könnyebb munkahelyet választa­nak maguknak. Azt hi­szem, ez is az oka le­het annak, hogy főleg az általános és középiskolák­ban kevés a jól képzett nyelv­tanár. Ma az általános isko­lákban ötezer, a középisko­lákban pedig ezer szakkép­zett orosznyelv-tanár dolgo­zik. Ennél többre lenne szük­ség ahhoz, hogy a tanulók kisebb létszámú csoportok­ban tanulhassák az orosz nyelvet. Másik fontos feladat az oktatás tárgyi feltételéinek javítása, a korszerű techni­kai eszközök alkalmazása, amelyek már sok iskolában megtalálhatók. Nemcsak az egyén, de az egész társada­lom érdeke is az. hogy mi­nél többen beszéljék az ide­gen nyelveket, olvassanak, ismerjék meg más országok életét, kuli túráját, tudomá­nyos eredményeit. — Várhatunk-e változást a kongresszust követően a ha­zai orosznyelv- és irodalom­oktatásban ? — Ahnak ellenére, hogy azonnali változást a kong­resszust követően nem vár­hatunk, számunkra mégis je­lentős ez a tánécskozás. Leg­fontosabb haszna a tapaszta­latcsere, a hazai orosztaní­tás eredményeinek a bemu­tatása, a másutt alkalmazott, jobb módszerek átvétele. Emellett legalább olyan fon­tos az is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki a külföldi orosztanárokkal és bekapcsolódjunk a nemzet­közi nyelvkutatásokba. Mindezek hosszú távon nyelvtanáraink és az orosz nyelvet tanulók számára mindenképpen jó befektetést jelentenek. Árvái Krisztina Kutató Diákok Köre Kimagasló képességű tanulóknak A különböző tudományok­ban kimagasló képességű tanulók számára megszerve­zi a Kutató Diákok Körét a Magyar Tudományos Akadé­mia és a KISZ Központi Bi­zottsága a területi akadémiai bizottságok közreműködésé­vel. A körök központjait Buda­pesten kívül Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Veszprémben alakítják ki, de más, megfelelő feltételek­kel rendelkező városokban is indulhatnak csoportok. A ta­nulók a területi diákkörök által meghirdetett, illetve egyéni érdeklődés alapján választott témákra jelentkez­hetnek. A felvételről szak­mai beszélgetés alapján dön­tenek, amelybe bevonják a csoport vezetőjét, egy ' kö­zépiskolai tanárt és egy KDK-tagot. A tanév végén a diákkörök záróülésén értékelik a kuta­tómunkát, az eredményeket, az elkészült dolgozatokat. A legsikerültebb tanulmányo­kat gyűjteményes kiadvány­ban jelentetik meg. Az érdeklődők 1986. októ­ber 1-jéig küldhetik be je­lentkezésüket az alábbi cím­re: KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács titkársága „KDK” 1388 Bu­dapest, Pf.; 72. Fontos, hogy megismerjük értékeinket Dumas a „Kaméliás hölgy” című művéből készít tv-játékot a Magyar Televízió. A varrólányból lett világhírű kurtizán történetét be­mutató darabot Szikora János rendezi. A címszerepet Eszenyi Enikő játssza. Az operatőr Bánhegyi István. A képen Andorai Péter és Nyertes Zsuzsa Tiszafüred fazekassága Kiállítás Mezőtúron A túrj fazekasmúzeum és a tiszafüredi Kiss Pál Mú­zeum rendezésében hétfőn délután négy órakor Tiszafü­red fazekassága címmel kiál­lítás nyílik ai mezőtúri váro­si kiállítócsarnokban. Tiszafüred fazekas népi iparművészetét a múlt század első harmadától kíséri figye­lemmel a művészettörténet. Virágkorát a XIX. század második felében élte. és ez a fénykor- egészen a század- fordulóig tartott, amikor a füredi fazekasok a kevéssé díszített használati edények mellett mind több mázas ke­rámiát is készítettek. A dí­szítő motívumok közül a leg­gyakrabban stilizált virágo­kat alkalmazták, de kedvel­ték a madárfigurákat is A leg­keresettebb termékeik a tá­lak, tányérok és kancsók voltak, ez utóbbiak sorában a mis ka kancsók és a kisebb méretű pálinkásbutéliák ve­zettek. Az első világháborút követően a tiszafüredi faze­kasok nagyon kevesen ma­radtak és főleg használati tárgyakat készítettek. A Mezőtúron megrendezett kiállítás darabjai a füredi fa­zekasközpont kialakulását és fejlődését dokumentálják, egyben bemutatják a tovább­lépés lehetőségét is Kántor Sándor, Szűcs Imre, Sz. Nagy István és Kovács László munkásságának reprezentá- lásával. A kiállítás szeptem­ber 14-ig tekinthető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom