Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
5 ■ ■ SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETEK! xxxni. évf. isi.; sä., 1986. augusztus 2., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Szovjet — amerikai tárgyalások Géniben Folytatás szeptemberben A TARTALOMBÓL: Kevesebb energiával jelentős termelésnövelés Ház a központban Mert nincs helye a halálnak. fl múlt híd a mába és a jövőbe Szelek szárnyán Befejezte látogatását Wladyslaw Gwiazda Változó építőipar Az építőipar, bár sajátos ágazata a népgazdaságnak, mégis magán viseli 4lúnd- azokat a jegyeket, amelyek társadalmunk nagy változásait jellemezték. Mint valami laboratóriumi vizsgálati anyagon, jól felismerhetők és elemezhetők rajta az elmúlt négy évtized társadalmi folyamatai. S az ágazat napjainkban újra egy' átrendeződés időszakát éli. Nem valami újabb földrajzi vagy ágazatok közötti vándorlás ez, hanem egy sajátos, építőiparon belüli átrétegződés. A ’80-as évtized elején kezdtek elterjedni és térthódítani a különböző gazdasági kisszervezet formák — amelyeken nem csupán gazdasági munkaközösségek, hanem szakcsoportok, kisvállalatok, •kisszövetkezetek értendők. Ezek sok tekintetben az állami és a szövetkezeti szektor konkurenseivé váltak, így történt ez az építőiparban is, azzal a sajátossággal fűszerezve, hogy az új szervezetek megjelenése — a kapacitás-kínálat növekedése — a beruházások „visszafogásával”, az építőipari kereslet csökkenésével esett egy időre. Szűkebb hazánkban például a tíz megyei székhelyű építőipari szervezet — 3 vállalat, 6 szövetkezet és 1 közös vállalat — mellé, a közelmúltban több mint száz kis szervezet alakult, amelyeknek dolgozói létszáma meghaladja — az ötszázat. Jól érzékelhető szakember- vándorlás indult tehát meg. A legkrónikusabb hiányszakmák közül például az utóbbi négy évben a kőműveseknek 7, az ácsoknak pedig 7,5 százaléka ment el a nagyvállalatoktól. Megyénkben az említett két .mesterségen” kívül jelentős hiány van szinte az összes építő-szakipari szakmában. Ez természetesen kellemetlenül érinti a vállalatokat, s nem is egyszerűen csak a létszám csökkenése miatt. Az elvándorlással egy időben ugyanis megindult egy sajátos szelekció — kiválasztódása. A kisszervezetek érthető módon csak az igazán jó munkaerőt fogadják be, ennélfogva a vállalatoknál csökkent — és csökken! — a magasan kvalifikált szakemberek aránya. Ha az okokat keresnénk, akkor a döntő érvet nyilván az összehasonlíthatatlanul magasabb jövedelem lehetősége jelenti. S ez érthető. A kérdés viszont óhatatlanul felvetődik: akkor hát, a vállalatok védelmében, visz- sza kell fogni ezt a folyamatot? Ez aligha volna célszerű, hiszen a kis szervezetek már sokszorosan bizonyították létük és munkájuk hasznosságát. Jelenlétük néhány pozitív hatását a nagyvállalatok .kényszerítése” vállalkozóbb magatartásra; a fenntartási, felújítási és karbantartási tevékenységben való részvétel; verseny a megrendelésekért. A megindult folyamatok eredményeként várható, hogy hosszabb távon közelíthetünk egy egészséges egyensúlyi helyzethez, amelyben a piac szabályozó funkciói az eddiginél erősebben érvényesülhetnek. Annak az állapotnak pedig az igazi nyertesei a megrendelők lesznek! L. JW. LAz amerikai külügyminisztérium képviselői szerint „pozitív hangvételűek” voltak a nukleáris fegyverkísérletekről folytatott genfi tárgyalások , a Szovjetunió és az Egyesült Államok között azonban változatlanul jelentősek a nézetkülönbségek a kísérletek eltiltását illetően, s Washington egyelőre csupán az ellenőrzés kérdéseinek megvitatására hajlandó. A minisztérium képviselői reménytkelitőnek mondták azt, hogy a két ország küldöttsége megállapodott a tárgyalások folytatásában. Ugyanakkor eredménytelennek tekintik a másik genfi megbeszélést, amelyet a két ország képviselői a SALT— II szerződésről folytatnak, s leszögezték: az Egyesült Államok változatlanul tartja magát ahhoz az álláspontjához, hogy a hadászati fegyverek számát korlátozó szerződés előírásai nincsenek érvényben. A Fehér Ház képviselői azt hangoztatják, hogy a két Ma már országosan is meghatározó a Szolnoki Dohány- fermentáló tevékenysége. Ez a megállapítás egyáltalán nem túlzó, ha tudjuk, hogy hazánkban két dohánytermeltető és fermentáló cég dolgozik, az egyik nyíregyházi, míg a másik pedig budapesti székhellyel. A fővárosban levő vállalatnak egyetlenegy fermentáló üzeme van, ez pedig a szolnoki. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat működési területe kiterjed a Dunántúlra, a Duna—Tisza közére, Észak-Magyarország és a Tiszántúl egy részére. Ezeken a tájegységeken a vállalat dohánybeváltó üzemei — amelyek Nagyatádon, Nagy- dorogon, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, Jászberényben, Kápolnán és Mezőkövesden találhatók — szervezik, segítik a termeltetést, a felvásárlást, s a megtermelt „füstölnivalót” a szolnoki üzembe küldik fermentálásra. megbeszélés elősegítette az álláspontok tisztázását, a genfi leszerelési tárgyalások felújítása és az esetleges, külügyminiszteri szintű megbeszélések előtt. A magukat megnevezni nem kívánó kormánytisztviselők általában azt igyekeztek bizonyítani, hogy amennyiben sikerül megállapodásra jutni egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, akkor azon lehetőség nyílik majd néhány leszerelési kérdés megoldására, — ha a részletkérdésekről folytatott különtárgyalá- sok megfelelően alakulnak. Ilyen lehetőségnek tekintik például azt, hogy amennyiben sikerül tisztázni az ellenőrzés egyes kérdéseit az Egyesült Államok végül is hajlandó lesz ratifikálni az atomfegyver-kísérletek felső határáról évekkel ezelőtt megkötött szerződést. A The New York Times pénteki számában az ismert publicista, Tom Wicker bí(Folytatás a 2. oldalon) A budapesti vállalat évente — a termőterülettől és a hozamtól függően — 7—8 ezer tonna dohányt vásárol fel, s ez az óriási mennyiség a szolnoki üzembe kerül feldolgozásra, ahol egy-egy évben öt és fél, hatezer tonna fermentált dohányt állítanak elő. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországon évente elfüstölt 26 milliárd szál cigaretta alapanyagának egyharmadát Szolnokon fermentálják. Érdeklődésünkre elmondták, a fermentálás a feldolgozás során a dohányban végbemenő alapvető változásokat jelenti, mivel a kezelés nélküli dohány szúrós szagú, illata a fű illatához hasonló, íze pedig kellemetlen, csípős. A feldolgozás tulajdonképpen kettős célú: egyrészt megszabadítani a növényt a szabad, másrészt pedig — különböző kémiai eljárások segítségével — a kötött víztől. Ennek bizonyítására talán Olaszország Ú| kormány régi tagokkal Bettino Craxi kijelölt olasz miniszterelnök tegnap Francesco Cossiga államfő elé terjesztette megalakítandó kormánya névsorát. Ily módon véget ér a több mint négyhetes olaszországi kormányválság. Craxi visszatérőben hivatalába reményének adott hangot, hogy új kormányának — amelyben öt új miniszter van és összesen nyolc tárca élén van változás — bizalmat szavaz a jövő héten a parlament két háza. Az új kormány ugyanolyan összetételű koalíció, mint Craxi előző kormánya, amely közel három évig volt hatalmon, mígnem 1986. június 27-i lemondásával előidézte a válságot. Mint Craxi hivatalában hozzáfűzték, Olaszország háború utáni 46. kormányának névsora alig tér el a miniszterelnök előző kormányától. elég csak egy példát említeni: az egy hektáron termett 100 mázsa zöld dohányból a szabad víz eltávozásakor — szárításkor — 15 mázsa száraz dohány marad, majd a különböző kémiai eljárások — amelyek a növényben levő kötött vizek elvonását segítik — után átlagosan 12 és fél mázsa lesz a fermentált dohány mennyisége. Ebben az időszakban a Szolnoki Dohányfermentálóban már „nagyüzem” van. hiszen — általában július végén, augusztus elején indul a feldolgozás és február végéig, március elejéig tart — naponta 600—800 mázsa dohány érkezik hozzájuk. A nagyvállalat terveiben az idén 56 és fél ezer mázsa fermentált dohány előállítása szerepel, és a 600 milliós termelési érték mellett 37 millió forintos nyereséget terveztek. Ennek az ösz- szegnek nagy részét a szolnoki üzem adja. Tegnap elutazott Budapestről Wladyslaw Swiazda, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselője, aki Martjai József miniszterelnök-helyettes meghívására tett látogatást hazánkban. Veress Péter külkereskedelmi miniszter tárgyalt Gerhard Beillel, az NDK külkereskedelmi miniszterével, aki szabadságát töltötte Magyar- országon. A megbeszélésen értékelték az 1986. évi magyar—NDK árucsereforgalmi megállapodás teljesítésének A Minőségi Cipőgyár és a szovjet Zarja Cipőipari Egyesülés egyik tagvállalata együttműködési szerződést kötött, amelynek alapján magyar technilógiát vezettek be a Szovjetunió egyik legnagyobb cipőgyárában. A magyar gyár női cipők és szandálok modelljeit, illetőleg ezek gyártási eljárását adta át szovjet partnerének. Vállalta azt is, hogy a felső-, a bélésbőrök és az úgynevezett apró kellékek kivételével a gyártáshoz A lengyel vendéget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József búcsúztatta. Jelen volt Andrzej Zabinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagyikövetségének ideiglenes ügyvivője. helyzetét, megvitatták a forgalom bővítésével kapcsolatos feladatokat, valamint tájékoztatták egymást a két ország külkereskedelmével és a nemzetközi gazdasági helyzettel összefüggő kérdésekről. Gerhard Beil tegnap elutazott Budapestről. szükséges anyagokat — a talpat, a sarkat, a kérget, a merevítőt és a közbélést — is szállítja. Az évente 24 millió pár, főként női lábbelit készítő szovjet üzem az idén 150 ezer pár cipőt gyárt magyar technológiával. Jelenleg arról folytatnak tárgyalásokat, hogy az egy évre szóló szerződés időtartamát 5 évre emeljék, és a mostani 150 ezer pár helyett évente 300 ezer pár női cipő illetőleg szandál magyar technológiáját adják át a szovjet félnek. Kilenc hónap után — a tervezettnél két hónappal korábban, — ismét megindult tegnap délelőtt a forgalom Szolnokon, a felújított Zagyva-bídon. A munkálatok még tovább folynak, de ez a közlekedést nem zavarja (fotó: Korányi Éva) A szolnoki dohányfermentálóban Évi hatszáz milliós termelés Itt dolgozzák (el az ország dohánytermelésének egy harmadát Magyar-NDK külkereskedelmi megbeszélések Sarkat Is, kérget is szállítanak Cipőipari együttműködés
