Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
1986. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fagy, csapadékhiány és gyökérfekély után Is Répás remények Szürkeállományunk Nem új Még éppen csak befejeződött az aratás, készülnek az összegző jelentések, de a nagyüzemek, a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek figyelme már az elkövetkező feladatokra összpontosul. A soros munkákon túl, egyre több szó esik az ősziek — köztük a cukorrépa — állapotáról, s a várható termés- eredményekről is. Szolnok megye — a szolnoki és a hatvani cukorgyár vonzáskörzetében — az ország egyik legnagyobb cukorrépa-termelő vidékének számít. A vetésterület nagysága a megyében, évek óta már, 13 ezer hektár felett mozog. (Erre az esztendőre 13 ezer 747 hektáron vetettek répát a közös gazdaságaink.) Érthető, ha az év hátralévő részében a figyelem fókuszába kerül ez a növény. Különösen az után, hogy a gabonafélék nem hozták a várt eredményeket, s a nagyüzemeknek minden forint fontos lett. Az időjárás az idén a répának sem kedvezett. A kései kitavaszodás, az áprilisi fagy, a kevés és rossz időbeni eloszlású csapadék hamar nyilvánvalóvá tette, hogy ez évben kár lenne a rekordok gondolatával kacérkodniuk a gazdaságoknak. Szerencsére az utóbbi hetek bőséges csapadéka még legtöbb helyen sokat javított a répa állapotán, azután következtek újra a meleg napok. Mi a helyzet hát most, augusztus első napjaiban? Ezt próbáltuk felmérni néhány szövetkezetben. Törökszentmiklóson, a Béke Termelőszövetkezetben Póth J ános ágazatvezető hosszú évek óta „gazdája” már a cukorrépának. A szövetkezet szántóterületéből idén 745 hektárt foglal el ez a növény, s ezzel a nagyságrenddel a gazdaság a megye legjelentősebb répatermelői közé tartozik. Átlagtermésük általában 40 tonna felett mozog hektáronként, s Póth János szavaiból kiderül, hogy ezzel elégedettek is. Rekord helyett — Nem törekszünk feltétlenül a hozamok növelésére. Mi a nyereséget akarjuk emelni! Ennek pedig egyik módja a költségek csökkentése. A termelési költségeink egy hektár répára 25 ezer forint körül mozognak, ami átlagos esetben 17—18 ezer forint tiszta jövedelmet jelent ekkora területről. Csak ösz- szehasonlításként: a búzánk 7—8 ezer forintot „hoz” hektáronként, — Mit csinálnak másként, mint mások? Mivel tehetik ilyen jövedelmezővé a répát? — Elsőként a gépesítést mondanám. Mi magyar gépsorral takarítjuk be a répát, olyannal, amit mások már elavultnak neveznek. Ennek az értéke 1,2 millió forint körül van mindössze. Ha ugyanazt a munkát például az országban elterjedt Herriau-vel akarnánk elvégezni, 12 . millió forint értékű gépparkot kellene üzemeltetnünk. Annak óriási amortizációja legalább tíz százalékkal emelné a répa önköltségét. A másik a szervestrágyázás, amivel mi semmi újat nem találtunk ki, csupán egy régi módszert alkalmazunk. A teljes cukorrépaterületünk kap szervestrágyát, így arra a fele mennyiségű műtrágya elegendő. Végül pedig megemlíteném, hogy a szállítási költségeket jelentősen csökkentettük azzal, hogy a tsz központi részén egy, a cukorgyárral közös beruházású répatárolót létesítettünk. — Milyen az idei répájuk? Mik a terméskilátások? — A kedvezőtlen évkezdés ellenére, a termésátlagunk 40 tonna körül lehet hektáronként, s ez mindenképpen kedvező egy beteg, tőhiányos répától. Pedig, már. ott tartottunk, hogy az újravetést fontolgattuk. A vetés előtti sok csapadék miatt nedves, lágy talajba tettük a magot, utána viszont májusig nem volt rá számottevő eső, s közben még, a kelés időszakában, —5 Celsius-fokos fagyás is károsította az állományt. Végül meghagytuk az első vetést, és igazunk lett. Persze, a hátralévő idő sok mindent eldönt még, s ha idejében jön még a hiányzó 80—90 milliméter csapadék, akkor nem lesz különösebb baj. A répa „jó” növény A Mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezet több mint tízezer hektárnyi szántójából idén 230 hektáron vetettek répát. Évkezdési gondjaik hasonlóak voltak, mint Törökszentmiklóson, annyi különbséggel, hogy 100 hektárt a Dózsában újra kellett vetni. így most 33—35 tonnás átlagtermésre számítanak, ha az időjárás is úgy akarja. Csakhogy itt már nem csupán a természetes csapadéktól várják a termés, javítását. Pál Bertalan termelés- irányító főmérnök a szövetkezet öntözési elképzeléseiről is beszélt. — Mivel területünk egy része a Tisza II öntözőcsatorna miatt, öntözésre alkalmas, az osztrák Bauer cégtől a közelmúltban öntözőberendezést vásároltunk. A kétpói kerületünkben tehát a víz és a technika egyaránt adott az öntözéshez. Keresnünk kellett egy olyan növényt, amelynél nem egyszerűen termésbiztonsági funkciója van a mesterségesen kikerülő víznek, hanem amelyből meg is térül a beruházás. Ez a növény lett a cukorrépa. Az a szándékunk, hogy 400 hektáros nagyságrendre futtassuk fel a répaterületünket, s annak zömét öntözzük is. — Tehát a cukorrépa egy „jó” növény, amit érdemes termeszteni ? — Igen, bár a kérdés nem ilyen egyszerű. Jól jövedelmez, de sok vele a gond is, nagy vele a rizikó. Költség- igényes, s e költségeket olyan növénybe kell fektetni, amely az időjárásra érzékeny, és a gazdától is gondos munkát igényel. Gondosabbat, mint a szántóföldiek általában. Sokat „hozhat”, de sokat is „vihet” a cukorrépa. Nem véletlenül tartják az agronómia koronájának a répatermesztést. Okosan öntözni Kőrútunk befejező állomása a Kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet volt, ahol az esztendő elején a szántóterületnek közel 8,5 százalékán vetették cukorrépát, 466 hektáron. S ez igen magas arány. Betakarítani viszont már csak mintegy száz hektárral kevesebb területről fogják a termést. Hogy mi történt, arról Zolnai Ferenc elnökhelyettes tájékoztatott bennünket. — Optimális viszonyok között elvetettünk, nyugodtan mondhatom, nagyon jó minőségben. Aztán május közepéig mindössze 14,6 milliméter csapadékot kaptunk, s jött közben az áprilisi fagy. Olyan mértékű gyökérfekély pusztította az állományt, hogy fájó szívvel, de ki kellett szántanunk az egészet. Az új vetésből 350 hektár kelt ki rendesen, viszont ennél már vesztettünk húsz napot. Az eredményen, főként a cukortartalmon meg is fog látszani mindez, annak ellenére, hogy a szedés idejét a lehetőségek szerint megpróbáljuk majd kitolni. És itt vannak még a többletköltségek ... Átlagtermésünk a jelek szerint 7 tonnával lesz kisebb, a cukortartalom valószínűleg 16 százalék alatt marad, s legalább 6 millió forint árbevétel-kieséssel számolunk. — Mindezek után megrendült a bizalmuk a cukorrépában? — Nem, hiszen ez a kockázat a növény termesztésével jár. Inkább tovább szeretnénk lépni, s növelni az öntözött répa területét. Jövőre 250 hektáron akarjuk •ilyen módon pótolni a csapadékot. '83 és '84 ugyanis rádöbbentett bennünket, hogy öntözni kell, még ha drága is. Répából például 7 tonnával is nőhet az átlagtermés öntözés révén, mindössze háromezer forint többletköltséggel. Persze, ezt is meg kell tanulni, mint minden mást. Még hozzávetőleg két hónap, s az alatt sokszor tekintenek az égre kíváncsian a megye mezőgazdászai, esőt, vagy éppen napsütést fürkészve. Sokszor „alszik’’ még kint a répa, mire a cukorgyári futószalagokra kerül. Addig is reméljük a legjobbakat; ráférne a szövetkezetekre és a népgazdaságra egyaránt. L. Murányi László Új magyar ENSZ-képviselű Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta Esztergályos Ferencet, a Magyar Népköz- társaság állandó ENSZ-kép- viselőjét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Gyártó a PollFoara Korszerű műanyag japán technológiával Az első magyar—japán vegyesvállalat a PoliFoam Műanyagfeldolgozó KFT alig egy hónapja kezdte meg a termelést, s máris több mint harminc hazai vállalatnak szállított újszerű alapanyagból, polietilén habból készült termékeiből. Magyarországon egyedül ennél a vállalatnál — amely a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és az Állami Fejlesztési Bank. valamint a Furukawa Electric cég és a C. Itoh kereskedőház közös vállalkozása — gyártanak habosított polietilént, amely jó hő- és vízszigetelő, és elég rugalmas ahhoz. hogy csillapítsa az esések, ütések rongáló energiáját. E kedvező tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a japán technológia alapján és zömében japán gépeken, hazai alapanyagból előállított polietilén hablemezeket igen széles körben hasznosítsák. Kedvező, szigetelő tulajdonságai alapján az egyik fő felhasználási területének az építőipar ígérkezik, amelynek máris többféle terméket adtak el. A magánépítők is jól hasznosíthatják a hideg- és melegvíz-vezetékek, valamint a központi fűtés csöveinek szigeteléséhez, korró- burkolatokat. amelyekből zió elleni védelméhez a polietilén haibból formázott négy nagy forgalmazó vállalat is rendelt már. A kérdésre; lehet-e panelből szép és praktikus lakásokat építeni? — bizonyára meggyőződéssel igennel válaszolhatnak azok, akiket rendhagyó háztűznézőbe invitált tegnap délelőtt Szolnokon a megyei Állami Építőipari Vállalat. A későbbiekben potenciális megrendelőként számításba vehető cégek — többek között a városi tanácsok, az OTP. a Mészöv, — képviselőinek mutatták be azt a Keskeny János úton elkészült 38 lakásos új épületet, amelyet az eddigi működése során első alkalommal saját értékesítésre épített a vállalat. Elsősorban gazdasági megfontolások — a jövedelmezőség fokozása — késztette a SZÁÉV-eí arra, hogy magas és mélyépítési alaptevékenységét tervezési, beruházási és ingatlanértékesítési feladatok fölvállalásával szélesítve. Amikor a poligon üzemük kapacitásának kihasználását segítő „piacra termelés” bővítését elhatározták, nem kis dologra vállalkoztak : a közvéleménynek a panel lakásokkal kapcsolatos fönntartásainak eloszlatására. Nos, a Keskeny János úti lakóépület jó példája annak, hogy a vállalat által kifejlesztett új polygon a felismerés, hogy csak a „kiművelt emberfők” sokaságával gyarapíthatjuk igazán javainkat. Széchenyi gondolata ebben a században, közelebbről a hatvanas években, egészen más gazdasági környezetben új tartalommal bővült. Először az erős tőkés gazdaságokban fogalmazták meg a közgazdászok, hogy a legolcsóbb beruházás nem más, mint a „beruházás az emberi tőkébe”. Kimerülőben vannak ugyanis a természeti erőforrások, a nyersanyagokkal folytatott „rablógazdálkodás'’ hamar megmutatta, hogy olyan új erőforrás után kell nézni, amely gyakorlatilag kimeríthetetlen. S ez éppen az ember, az emberi találékonyság, lelerriényesség, ,az emberi gondolat. A közgazdasági szakirodalom hazánkban is átvette ezt a tetszetős koncepciót. Más kérdés, hogy sokszor csak elméleti síkon ragadt meg ez az irányzat. Hogy miért? Aki látta a televízióban a közelmúltban ismét műsorra tűzött feltalálókról szóló nagy sikerű szo- ciofilmet, Kovács András Nehéz emberek-jét, az magyarázatot talál az előbbi kérdésre. Sajnos Magyarországon mintha hagyománya lenne annak, hogy a találmányok, a szabadalmak, az újítások, a sokat ígérő kezdeményezések gyakran nehézkesen, töredékesen valósulnak meg a gyakorlatban. Sok az ellendrukker, és nemegyszer a nem kellően tisztázott érdekeltség az oka, hogy ez megtörténhet. De ezzel együtt látnunk keli azokat az erőfeszítéseket is, melyek révén a kormányzat a jogi szabályozás korszerűsítésével, újabb anyagi érdekeltségi formák megteremtésével próbálja ösztönözni, hogy minél több szellemi termék valósuljon meg a gyakorlatban. Hazánkban a lélekszámhoz képest viszonylag nagy szellemi potenciál halmozódott fel. A cél most ennek a „szürkeállománynak” az eddiginél sokkal jobb hasznosítása, kihasználása. Az elmúlt öt évben 63 százalékkal nőtt a Magyarországon bejelentett külföldi szabapanel csomagterv alkalmas szép és korszerű — úgymond Bknberlépüékű — lakások építésére. A lehetséges tizenhárom féle variációból egyelőre csak hatot alkalmaztak, így is egy-egy lépcsőház egy-egy szintjén belül is négyféle lakástípus kialakítására volt lehetőség. A re- Setrencia épületnek számító négyszintes lakóház 38 lakására a meghirdetéskor 173 jelentkező akadt, akik közül a legkedvezőbb pénizügyi háttérrel rendelkezők lettek az új otthonok várományosai. A kis — azaz másfélszobás, — valamint a nagy — azaz egy szoba két félszobás, két szoba egy félszobás, két szoba két félszobás, és háromszobás — lakástípusok helyiségeibe négy féle csempéből, háromféle tapétából és kétféle padlósző- nyegfbői választhattak a leendő tulajdonosok. A vállalat — amely a telekszerzéstől a kulcsátadásig mindent önállóan kivitelezett és bonyolított — Szolnokon kedvezőnek számító teljes bekerülési áron, négyzetméterenként 14 ezer) forintért értékesítette a szép. korszerű lakásokat. Tizennégy garázst pedig — amelyeket a kSviitdezés során praktikusan felvonulási épületként használtak, — félkész álládalmak száma. Ez arra utal, hogy a külföldi országok fantáziát látnak a magyar piacban. Másrészt ez idő alatt a magyar, tehát a hazai beje- lentésű találmányok megduplázódtak. Ezzel együtt senki nem lehet elégedett. összhangba kell hozni a tudomány és a gazdaság érdekeit. Bármenynyire is szűkösek az anyagi lehetőségek, az alapkutatások külön finanszírozására nemrégiben létrehozott országos tudományos kutatási alap — négymilliárd forint öt évre — is azt a felismerést tükrözi, hogy a tudomány és a gazdaság jövőjét megalapozó elméleti kutatások fejlesztéséről senki nem mondhat le. Szervezetileg ebben a munkában a Tudományos Akadémia is nagyobb szerepkört kapott: a 'jövőben hazánkban folyó alapkutatások döntő hányadát felügyeli, irányítja, koordinálja és finanszírozza, előnyben részesítve a kutatásban a pályázati rendszert. Ez utóbbitól a teljesítmény nagyobb elismerését is remélik. De éppen a napokban olvashattunk hírt arról is, hogy Szegeden a biotechnológiai tudományos központban új ipari laboratóriumot fognak építeni. A tudományos beruházások sokba kerülnek, de áldozni kell rá még akkor is, ha az eredmény csak hosszabb távon, s gyakran csak áttételesen jelentkezik. S e példa után visszatérhetünk ahhoz a gondolathoz, hogy még így is a legolcsóbb erőforrás a „beruházás az emberi tőkébe”. Kovács András filmjében az egyik szakember azt mondta: 15 kiló papírért — ennyit nyomtak az egyik találmány dokumentumai — 80—90 ezer fontot kínáltak az angolok. Nincs vita abban tehát, melyik oldalra is billen a mérleg nyelve. A tudomány és „gyakorlati szövetségese”, a műszaki fejlesztés egyaránt hajtóerő. Eredményeik nagymértékben hozzájárulnak a gazdaság, végső soron mindennapi életünk megújulásához, jobbrafordulásához. pótban adják el a Keskeny János úti .yhorifogljaílók” alakította lakóközösségnek. A lakóépület kivitelezéséhez a leendő tulajdonosoktól nyolc százalékos kamatra felvett előleg jól segítette a 9ZÁÉV folyamatos üzemvitelét A tavaly októberben megkezdett és műszakilag június végére elkészült lakások értékesítése jelentős nyereséget azonban nem hozott a vállalatnak. Hogy lesz-e mégis folytatás? Az első saját értékesítésre készült lakóház tervezése, kivitelezése és eladása során szjérzlett tapasztalatokat hasznosítva újabb hasonló vállalkozások előkészítésén munkálkodnak a SZÁÉV szakemberei. Szervezés alatt áll egy 30—36 lakásos épület Szolnokon, a Május 1. úton, tervezik még egy másik lakóház megépítését a Keskeny János út környékén, és Vidéken, Törökszentmiklóson, Karcagon is folytatnak előtárgyalásokat. Az új lakóépületek illetve lakások meghirdetésekor természetesen — ha a licitnél anyagi lehetőségeik állják a versenyt — elsőbbséget élveznek, majd azok akik az első Keskeny J. úti lakóépületbe jelentkeztek, de nem jutottak lakáshoz. Sz. M. Háznézőben a megyeszékhelyen Panelből is lehet szép lakásokat építeni Piacra terme/ a SZÁÉV
